Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)

2011-04-11 / 84. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. ÁPRILIS 11. Vélemény És háttér 5 Moszkva és Varsó egymást vádolja a repülőgép-baleset kivizsgálásának hátráltatásával Lengyel-orosz megbékélés kell Az Oroszországgal való történelmi megbékélés folytatására szólított fel BronislawKomorowski lengyel elnök az elődje, Lech Kaczynski és 95 fős kí­séretének halálát okozó szmolenszki repülőgép­szerencsétlenség évfordu­lója alkalmából. MT1-HÁTTÉR , A lengyel-orosz kapcsolatok tele vannak fájdalommal, vérrel és ellenségeskedéssel”, ezért könnyűszerrel felhasználhatók politikai manipulációkra - ma­gyarázta a lengyel államfő a Ga- zeta Wyborcza című napilap­nak. ,A félelemkeltésnél mindig sokkal nehezebb a békét és az együttműködést megteremteni” -tette hozzá. Komorowski felhívásával ki­fejezetten a 2010. április 10-én bekövetkezett szmoienszki tra­gédia vizsgálata körüli nézetel­térésekre utalt. Az ügyben orosz és lengyel szakértők ugyanis kölcsönösen azt vetették egy­más szemére, hogy akadályoz­zák a baleset okainak felderíté­sét, és a felelősséget egyszerűen a másikfélre hárítják. Az államfő reményét fejezte ki, hogy a lengyel ügyészség megkapja Moszkvától a nyomo­záshoz szükséges dokumentu­mokat. A bizakodásra okot ad­hat az, hogy a lengyel államfő az orosz kollégájával, Dmitrij Med- vegyewel folytatott együttmű­ködést pozitívnak értékelte. Ko­morowski és Medvegyev ma ta­lálkozik a tragédia helyszínén, a nyugat-oroszországi Szmo- lenszkben, ahol a szerencsétlen­ség áldozatainak emlékművéről tárgyalnak. Ezután felkeresik Katyint, ahol 1940 áprilisában mintegy húszezer, hadifogságba esett lengyel katonatisztet lőtt agyon a szovjet titkosszolgálat (NKVD). A lengyel államfő hangsúlyozta ennek a közös lá­togatásnak a szimbolikus jelen­tőségét, tekintettel arra, hogy „első ízben találkozik a két or­szág vezetője a meggyilkolt len­gyel katonák sírj ainál”. A néhai elnök ikertestvére, Jaroslaw Kaczynski, a legna­gyobb ellenzőid párt, a Jog és Igazságosság (PiS) vezetője a minap előállt azzal az óhajával, hogy a varsói elnöki palota köze­lében szeretne emlékművet ál­líttatni az egy évvel ezelőtti tra­gédia áldozatainak. Említést tett az egyik projektről, amely az el­hunytak tiszteletére 96 megvi­lágított oszlopot emelne. Ám a volt miniszterelnök szerint test­vére megérdemelné, hogy önál­ló műalkotással emlékezzen meg róla az utókor, de ennek nem a varsói elnöki palota előtt lenne a helye. Hanna Gronkie- wicz-Waltz varsói polgármester, a liberális Polgári Platform (PO) képviselője ugyanakkor nemrég azt nyilatkozta, nem ért egyet Kaczynski javaslatával. Ő csak egy közös emlékművet tud el­képzelni, természetesen a fővá­rosiak beleegyezésével. A varsói Powazki temetőben már emlé­ket állítottak a szmolenszki bal­esethalottjainak.- Mióta miniszteri tanácsadó vagyok, annyi pénzem van, hogy pénzügyi tanácsadóra van szükségem (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Vanessza, a győző GRENDEL ÁGOTA Az orvosnál mindig sokat kell várni. Ha húszán ülnek a váróban, azért, mert hússzor minimum hat perc az két óra, ha mondjuk hatan, akkor meg azért, hat­szor húsz perc szintén két óra. A logikus magyarázat: ha so­kan vannak, kevés idő jut egy- egy betegre, ha kevesen, az orvos ráér tüzetesebben is megvizsgálni a pácienst. Reményvesztetten ültem le egy hátsó padra, öten vára­koztak mindössze, de tudtam, ez a végtelen idő kezdete. Az emberek, ahogy szokás, min­dig előbbre araszoltak, ami­kor megürült egy hely az első sorban. A másodikból az első­be, a harmadikból a második­ba. így került egy öt év körüli kislány az anyjával az első sorba, egy idősebb hölgy mel­lé. A néni - mivel elfogyott mellőle a beszélgetőtárs - a kislányhoz fordult. De szép a hajad - simogatta meg tekin­tetével a kislány barna fürtje­it. A kislány nem reagált, a néni azonban nem zavartatta magát. - Hogy hívnak? - per­sze, mi mást is kérdezhetett volna tőle. - Vanessza - nézett föl a kislány. - Mariska? Na­gyon szép név - bólogatott a hölgy. - Nem Mariska, Va- nesz-sza - igazította helyre nevét szótagolva a kislány. - Aha, a Vanessza is szép - bó­logatott a néni. - Mit gon­dolsz, engem hogy hívnak? ­A kislány megvonta a vállát. - Nem tudom. Talán, talán Zsa­nett? - A hölgy szeme elkere­kedett. - Amikor én szület­tem, még nem adtak idegen nevet a gyerekeknek. Erzsébet vagyok, Böske, a gyerekek is így hívtak, Böske néni. Mert én óvónő voltam. Sok-sok gyereket neveltem. Petiket, Jancsikat, Katikat, Zsuzsikat, Zsókákat, Éviket, Lackókat. Akkor ezek voltak divatban. Később, amikor már az ő gye­rekeik jöttek, akkor nem volt szabad becézni őket. Megtil­tották a szülők. Igaz, igyekez­tek is olyan neveket adni, amelyeket nem lehetett be­cézni. Jöttek a Botondok, Kin­gák, Rúthok és a többiek. Né­ha úgy éreztem, nem is óvo­dásokkal vagyok, hanem kis felnőttekkel, még szerencse, hogy ők is pontosan úgyját- szottak, mint a Petik, Zolik, Julik, Jutkák - a néni nagyot sóhajt, a gyerek csak nézi, nem is érti, miről beszél. Ho­gyan is értené. - Nemsokára kistestvérem születik. Anya azt mondta, ha fiú lesz, akkor az Onur, ha kislány, akkor a Seherezádé nevet kapja. Mert ilyenből kevés van az egész országban. Kovács Onur vagy Kovács Seherezádé, mennyi­vel szebb, mennyivel különb, mondta anya, mint a Kovács Kati vagy Kovács Pisti - néz büszkén a nénire. - És engem sem becéznek, mindenki Va- nesszának hív, még a déd­nagymama is, pedig neki fel kellett írni egy darab papírra, nehogy elfelejtse. Onurtvagy Seherezádét már megjegyzi, tudod, néni, nézi a sorozatot. És múltkor azt mondta, nem is baj, itt nem kell régi magyar neveket adni, Magyarország győztes embere is Viktor. KOMMENTÁR Portugália májusra vár S1DÓ H. ZOLTÁN Alig egy év leforgása alatt már a harmadik euró- zónás ország adjabe a kulcsot, pontosabban nyújtja be a számlát az Európai Bizottságnak és a válságkezeléseknél mindig ott tüsténtkedő Nemzetközi Valutaalapnak. Tavaly májusban Görögországon segítettek egy 110 müliárd eurós pénzügyi injekcióval, ezzel párhuzamosan az unió létrehozta az adósságszolgálati válságba sodródó euró- zónás államokmegsegítését célzó stabilitási pénzügyi eszközt. Tavaly novemberben a mindaddig sikeres Írország a túl nagyra törő bankjainakmegmentésébebukott bele, skapott 85 milli­árd eurót. Március második felében az uniós tagok megegyez- tekegy állandó stabilitási mechanizmus létrehozásában, melynek hitelezési kapacitása 2013-tól eléri az 500 milliárd eurót. Április 7-én pedig Portugália kérte az uniós mentőövet, aminek nagyságát a pénzügyminiszterekhétvégi gödöllői ta­nácskozásán 80 milliárd euróra becsülték. Itt tartunk most az országomlás-pénzügyi mentőöv-tartós védelem sorozatban. Az Európába2008-ban begyűrűzött világválság egyfajta tükröt tartott íz eurózóna, tágabban értelmezve az Európai Unió elé. Kiderült, hogy az ezredforduló utáni bőség időszakában - rész­ben az elöregedő társadalomjelentette növekvő terhekmiatt- szinte egyik államsemképezett tartalékokat, néhány kivételtől eltekintve (szerencsére ide tartozik Szlovákia is) nem csökken­tette érdemben államadósságát. Akrízis kirobbanásakor az üres államkasszák láttán futószalagon gyártották a megszorító csomagokat, néhány ország esetében már túl későn. A nehéz időszak arra is rávilágított, hogy a sikersztoriként indult közös európai pénz rendszeréből nem lehet kizárni az adataikat rendre meghamisító, tékozlóan költekező tagokat (Görögor­szág) , rájöttek, nincs védelmi mechanizmus, amit most kap­kodva, az „egészséges” tagállamokat eladósítva napjainkban kalapálnak össze, végezetül már a napnál is világosabb, hogy néhány országnak nem vált előnyére az erős euró. Az euró csak fegyelmezett költségvetésű, a versenyképességet szem előtt tartó, a bérkiáramlás terén mértékletes államoknak való, mivel a közös fizetőeszköz voltaképpen „átcsomagolt német márka”- ahogyan Róna Péter közgazdász írta. Az ezredforduló óta egy helyben járó, már2002-ben uniós fi­gyelmeztetésben részesülő Portugália hiába csökkentette idén 5 százalékkal a közel 700 ezer közalkalmazott bérét, hiába fa­gyasztotta be a nyugdíjakat, hiába emelte az áfa kulcsát 21-ről 23 százalékra, mégsem képes a 2011 -ben esedékes 20 milliárd eurós államadósságát finanszírozni. „Csavard a lángot lejjebb”- énekli Zorán a Ne várd a májust című dalában. Aportugálok a pénzügyi mentőöv elnyerése érdekében most méginkább le- csavarhatjáka lángot, azaz további megszorítások elébe néz­nek, s a lírai dallal ellentétben várj ák a májust, amikorra várha­tóan összeáll a számukra elkülönített pénzügyi konstrukció. Kérdés, elegendő lesz-e az új és újabb takarékossági csomag, bíiják-e zokszó nélkül a polgárok a szigort, ellenáll-e a nyo­másnak a pénzügyi védelmi fal (az építéséhez 660 millió euró- val széliünkbe, persze hitelből). Hiszen a valóság rideg tenge­rében pénzügyi mentőövvel is csak fuldokló görögökés írekhá- za tájáról rendre még nagyobb hiányról, még nagyobb pénzín­ségről szóló, egyre rosszabb hírek érkeznek. „Készülj a hosszú télre, kedvesem, mert hosszú lesz a tél, én azt hiszem” - indítja a dalt Zorán. Az Európai Unió hosszú tele akkor következne be, ha újabb, az eddigieknél nagyobb tagállam kerül padlóra, ha nem tudna megálljt parancsolni a gyorsuló adósságspirálnak. TALLÓZÓ MAGYAR HÍRLAP Visszatetsző a „posztozko- dás” - mondta a lapnak adott interjúban Csáky Pál, az MKP egykori elnöke, aki a hétvégi kongresszuson visszatérhet a pártvezetésbe. „Sajnálattal látjuk, hogy a magyar-szlo­vák vegyes párt alternatívája, a Most-Híd, amelyet volt kol­légáink alapítottak, nem működik. Bugár Béla magya­rul beszélő szlovák politikus lett, néha durvább kritikákat fogalmaz meg a regnáló ma­gyar miniszterelnök szemé­lyével kapcsolatban, mint Robert Fico vagy Ján Slota” - így Csáky. A lapnak elárulta, „egyértelmű nyomás neheze­dik rá, hogy térjen vissza a párt vezetésébe. Az MKP tava­lyi választási kudarcának oka szerinte a szlovákiai magyar­ság mentális állapotában ke­resendő. „Az én filozófiám az volt, hogy ne hagyjuk magun­kat megfélemlíteni a szlovák nacionalisták hőzöngésétől, hanem merjük büszkén vál­lalni a magyarságunkat. Ál­momban sem gondoltam vol­na, hogy ezzel a következetes hozzáállással nem jutunk be a parlamentbe. Ezt követően le is vontam a megfelelő követ­keztetéseket, de azt hiszem, a valódi probléma ennél sokkal mélyebb. Mint már említet­tem, a szlovákiai magyarság mentális állapotában kere­sendő” - vélekedik az MKP volt elnöke.

Next

/
Thumbnails
Contents