Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)

2011-04-07 / 81. szám, csütörtök

10 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. ÁPRILIS 7. www.ujszo.com TOLLVONÁS JT •* •• I M I Köszönjük, Amerika! PUHA JÓZSEF Nemrég egy ||H politikus azt dH mondta,hogy I az Amerikai 1 Egyesült Álla- mókát azért nem szokás negatív fényben feltüntetni, mert nagyhatalommal nem illik ujjat húzni. Szerintem meg azért nem kritizáljuk, mert az illetékesek felsőbb körökben mifelénk is arra tö­rekszenek, hogy társadal­munk az amerikaira hason­lítson, az átlagpolgár beszűkült tudatú legyen. Valljuk be, jó úton haladunk. Amerikai példaképeink az elmúlt napokban újabb mér­földkövet értek el. A történet 2009 februárjában, a Grammy kapcsán vált publi- kussá: a díjkiosztó előestéjén egy másodvonalbeli előadó, Chris Brown felpofozta ak­kori barátnőjét, a világsztár Rihannát. Kiderült, koráb­ban is eljárt már a keze. Né- hányan úgy gondolták, az énekes ezzel saját sírját ásta meg. (A történtek idején még húszéves sem volt.) Nem osztottam a vélemé­nyüket, de az számomra is meglepő, hogy az antipati- kus fickó csillaga egyre fé­nyesebben ragyog, profitál a pofonjaiból. Uj nagylemeze amerikai megjelenése nap­ján az egyik népszerű reggeli tévéműsorban vendégeske­dett. A műsorvezető szóba hozta legemlékezetesebb botrányát, aminek következ­tében Chris dührohamot ka­pott az öltözőben. Rajongói a műsorvezetőre haragára­datot zúdítottak az interne­ten: van, aki a pokol tüzére kívánja, van, aki tíz autó­busszal hajtana át testén. A bulvár világszerte beszámolt a botrányhős forgatókönyv szerinti dührohamáról. Nyil­vánvaló, hogy kirohanása tervezett volt, CD-je reklám- . kampányának része, én ugyanis, ha dühömben abla­kot törnék ki egy székkel, el­lőtte nem vetkőznék félmez­telenre, az adott pillanatban az nem jutna eszembe, hogy a sajtó a hírt az izmos felső­testemet ábrázoló fotóval il­lusztrálja. Chris semmit sem bízott a véletlenre: albuma sikerét bebiztosította az in­ternetre kiszivárogtatott akt­fotóival is: megmutatta péni- szét országnak, világnak, amivel a vártnak megfelelő­en szintén reflektorfénybe került. És arról se feledkez­zünk meg, hogy a lemez be­harangozó dala, a Yeah 3x a skót Calvin Harris 2009-es I’m Not Alone című slágeré­nek koppintása! Szokatlan erőfeszítései meghozták a gyümölcsöt! A F.A.M.E. című albuma az amerikai eladási lista élén nyitott, ahol az elő­adó még sosem járt - a meg­jelenés hetében 270 ezer példányt értékesítettek a CD- jéből az USA-ban, ami csodás eredmény. Ahelyett, hogy a társadalom eltüntette volna a süllyesztőben, sztárrá emelte. Egy olyan embert, akinek viselkedése alapján nincs keresnivalója a zenei életben. Ott, ahonnan a könnyen befolyásolható ti­nédzserek példaképeket vá­lasztanak maguknak. Mi pe­dig idomulunk, Chris Brown az új lemezével a legtöbb eu­rópai ország eladási rangso­rában pályafutása csúcspozí­cióját érte el. Köszönet érte, Amerika! RÖVIDEN Elhunyt Komlós Juci színművész Budapest. Életének 93. évében kedden elhunyt Komlós Juci, a nemzet színésze, Jászai Mari-díjas és érdemes művész. Pályája kezdetén szubrett- és naivaszerepeket alakított, ké­sőbb kiváló karakterszínésznő lett; játékát könnyedség, ter­mészetesség és érzelmi gazdagság jellemezte. A néma levente Ziliája, a Hamlet Ophéliája és a Koldusopera Pollyja, a Légyjó mindhalálig Nyilas Misije, a Kaméliás hölgy Margitja volt. Több filmben szerepelt, egyebek között a Rokonokban, Az aranyemberben, a Mire megvénülünkben, a Különös házas­ságban, a Lányarcok tükörben című produkcióban. A Szom­szédok című teleregényben mindenki Lenke nénije lett. (MTI) Cannes idei plakátja Faye Dunaway fotója sze­repel a 64. Cannes-i Nemzet­közi Filmfesztivál plakátján. A képet 1970-ben készítette Jerry Schatzberg filmrende­ző. A kifinomultság és az időt­len elegancia modellje azt a filmes álmot testesíti meg, amelyet a fesztivál kíván kép­viselni - fogalmaztak a plaká­ton szereplő felvételt jelle­mezve a szervezők. A cannes- i szemlét május 11. és 22. kö­zött rendezik meg. (MTI) (TASR/AP-felvétel) Budapesti Tavaszi Fesztivál: a nyolcvanéves Novák Ferenc ünneplése a Vígszínházban Örömében sírt az Isten (Somogyi Tibor felvétele) Tata 80. Annak, aki elhi­szi. Tata: Novák Ferenc, Kossuth-díjas koreográ­fus, alapítója a Bihari Táncegyüttesnek, éveken át művészeti igazgatója a Honvéd Együttesnek. Tata 80. Papíron. Erejét, vitali­tását, fizikumát tekintve ugyanis jóval kevesebb. A felénél nem sokkal több. SZABÓ G. LÁSZLÓ Ünnepelni természetesen így is lehet. Sőt kell is: Megér­demli. Megdolgozott érte. Épí­tett várat, tolt hegyet, mentett értéket. És ment (valósat!), amíg él. Épít is, tol is, húz is, emel is fáradhatatlanul. „Egy élet e tánc, melyben lelke a dal, / Kevés öröm, vegyítve sok bánattal” - vallja Arany János szavaival. Budapesti Tavaszi Fesztivál, Vígszínház, a táncos szakma nagyszabású gálaestje. Itt az egész család, nagyban is, kicsi­ben is. Foltin Jolán, a feleség, az alkotótárs, Novák Eszter, a Tata-lány, jeles prózai előadá­sok rendezője. Ok ketten szer­kesztették ezt a műsort is, amelyben a Bihari János Tánc- együttes és a Honvéd Tánc­színház egykori és mai tánco­sai, Tata énekes és zenész bará­tai jelennek meg a színen. Tata, a műfaj mindentudó (minden­ható?) atyja páholyából nézi életművének fényes szeletét. Lentről, a nézőtérről csak a fe­jét, fénylő homlokát, fürkésző, szigorú, büszke tekintetét lát­ni, és akkor sem sokkal többet, ha felül, csak kigombolt fehér ingét, szürke zakóját. Ez most az ő estje. Ez is az ő estje. A sokadik. Sok századik. Ezredik? Telt ház előtt, mint mindig. Nincs szabad hely sem az erkélyen, sem a páholyok­ban. Zsúfolásig tömve a néző­tér, pótszékeken ülnek a jegy­hez nem jutottak, vannak, akik végig állnak. Kétszer egy óra, sok estéből összegyúrva. Épített varat, tolt hegyet... Nyitószámként Verbunko­sok, nagy öregek túl a hetve­nen. Dús, hófehér haj, hófehér bajusz, de még mindig ifjonti hév, életöröm, szilaj mozdula­tok. Arcok az eredeti csapatból, a nézősereg zömének szeretett ismerősök. Szép szál emberek fehér ingben, fekete mellény­ben, fekete nadrágban, csiz­mában. Előbb csak ketten, az­tán négyen, hatan, nyolcán, tí­zen, húszán, harmincán, negy­venen. Azért jöttünk ide kari- kázni. Aztán Szerelem, szere­lem, átkozott gyötrelem. Csík- somlyói passió, Betlehem. Örömében, bánatban sírt az Is­ten. Tóth Ildikó forrástiszta ar­ca, szeplőtlen mosolya. Schlanger András férfiszíve, léptei ereje. Ember boldogsá­ga, ember tragédiája. A Sámán­dal Novák Péter előadásában Szörényi-Bródy rockoperájá­ból, az István, a királyból. Tata fia és a láthatatlan lumbágó. (A szünetben hallom, fent a társalgóban, mit kellett leküz- denie, hogy ott lehessen a színpadon.) Én csak ámultam és bámultam, hogyan esett transzba. Szemmel láthatóan, ahogy a szerep megkívánta. Verte, püfölte a dobot, nyers erővel táncolt, elemi erővel énekelt. Bravó, Tata! Már a fi­adért is! Kétség nem férhet hozzá: Novák Péter március 28-án több mint ezer ember előtt a holddal és a csillagokkal játszott. Tanúsíthatom. Kelemen is volt, Kőműves. Eszembe juttatta a Pesti Szín­ház legendás előadását. A dü­börgőén tehetséges, ingét elha­jító Hegedűs D. Géza nagy ívű alakítását és a lángoló szemű, izmos ifjak (köztük Kaszás Atti­la) parázsló táncát. Alkotni születtünk erre a földre. És fel­épült Déva vára, álltak a falak. Hegedűs D. Géza most is ős­erővel énekelte a dalt, mellette Kátai István homlokán is fény­lett a csülag. Eszköztelen jel­mezekben, egymásba kapasz­kodva tizenvalahány táncos. Érett férfiak, mint tüzes patájú mének. írhatnék tüzes talpú, egészséges arcú, erőtől lobogó legényeket is, akik alatt majd beszakad a színpad. Érezni, hogy ami fentről árad, tüzet lobbant lent, a nézőtéren. „Tudtam, hogy élvezni fogod - mondja a szünetben Tóth Ildi­kó, Závada Jadvigája. - Szinte tapintható volt az energia. Csak egyvalamit nem értek: mért nem táncolunk többet, mért nem vagyunk így együtt, egymásba vetett hittel?!” Tényleg, miért nem? Magyar Elektra az est máso­dik részében. És Agamemnon, Aegistus, Parasitus, Clytem- nestra, Orestes is, ez mind együtt. Szerelem, árulás, halál. De nagyban, nem kicsiben. Tombol a közönség, még, még, még! Sebestyén Márta énekel kettőt. Itt a helye, hol másutt? Fújja furulyáját, élteti Tatáját. „Hegedősök” jönnek, muzsiká­sok. Demeter Erika dalol, Herczku Ágnes énekel. Szívből szól minden dal, a tánc is •örömből születik. Szvorák Ka­taliné a záróakkord. Tisztán, lé­lekből száll a magasba, Tata páholyába, majd a mennyeze­ten át, fel az egekig a nóta. Van sok „Isten éltessen, Tata!”, van ütemes, köszönettől erősödő, csitulni nem akaró taps, ujjon- gás, és megszámlálhatatlan „bravó!”. Szép este volt. Tavaszi. Pi­masz szelekkel pörlekedő, vad viharokkal szembeszálló, szi­lárd falakat döntögető. Re­ményt és hitet adó. Nem soro­lom, mi mindenhez, mert még azon túl is, sok minden máshoz. A Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke látta vendégül az irodalmi folyóiratot Pillantás a vonatablakból CSEHYZOLTÁN „Nem hiába a szerelem szim­bóluma a vonat” - írta Jász Attila Emlék című versében a győri Műhely Vonat című tematikus számában. Március 28-án a po­zsonyi Comenius Egyetem Ma­gyar Nyelv és Irodalom Tanszé­ke látta vendégül a tematikus számairól is jól ismert rangos irodalmi folyóiratot. Miután Villányi László fő- szerkesztő ismertette a lap pro­filját, számvetést készített a fo­lyóirat múltjáról, bepillantást engedett a folyóirat-szerkesztés titkaiba is. A folyóirat címéhez il­lő műhelytitkok hangzottak el Szunyogh László vetítéssel egy­bekötött előadásában is, mellyel egy kamarakiállítás hangulatát idézte a hallgatóság elé: saját szobrainak, kisplasztikáinak genézisét és értelmezési lehető­ségeit boncolgatva a vonat uni­verzális szimbolikája is kibonta­kozhatott. A folyóirat különösen ügyelt arra, hogy a téma inter- mediális karaktere erősödjön: ez nem pusztán képzőművészeti kiruccanást jelentett, hanem fő­ként a vonat jelképiségének kö­szönhetően erőteljes filmművé­szeti, sőt kortárs zenei párhu­zamokat is eredményezett (gon­doljunk itt Honegger Pacific 231-jére, vagy a deportálások és a cserkészkirándulások beszéd­foszlányait elegyítve felhaszná­ló Steve Reich Different Trains című remekművére). Jász Attila (a tatabányai Új Forrás főszer­kesztője) verseiben kiemelt sze­rephez jutott a vonatablak jel- képisége, s ez elmondható Szu­nyogh László szobrairól is: mindkettejüknél a vonatablak mint a világba, nyelvbe pillantás kerete jelent meg. Míg azonban Jász a vonat akusztikus hatásai­nak versbeírását végezte el, Szunyogh a látványra fókuszált. Tőzsér Árpád Westemvonat című versében szintén erőtel­jessé válnak a téma zenei hang­súlyai. Verse egy filmklasszikus zenei effektusainak megidézése mellett a vonat szó zenei variál­hatóságát is kiaknázza („kivo­nat, bevonat, levonat”, „átvon­ja”, „légvonat”). A költemény­ben óriási szerephez jut a színé­szi maszkokkal való játék. Két­ségtelenné vált az is, hogy a vo­natnak már megteremtődött a maga mitológiája: „viszi zord mítoszát egy vonat, / világít Gyilkos Frank kék szeme”. Az irodalmiság mellett épp Tőzsér Árpád vallomásai, élménybe­számolói adták a legtöbb külső // MŰHELY támpontot a hallgatóság szá­mára: szuggesztív előadásmód­ja szinte kiprovokálta a véle­ménynyilvánítást és a termé­kenyvitát. A győri Műhely szerzőgárdá­jától megtudtuk, hogy a követ­kező tematikus szám tárgya az Angyal lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents