Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)
2011-04-07 / 81. szám, csütörtök
8 Vélemény-hirdetés ÚJ SZÓ 2011. ÁPRILIS 7. www.ujszo.com VISSZHANG Tiszta vizet a pohárba VISSZHANG Az elsős, aki nincs Vrabec Mária a cikkében olyan gondokról ír, amelyek hűen tükrözik a valóságot. Nagykéren erről nem szeretnek beszélni. De meddig lehet struccpolitikát folytatni? A 70-es, 80-as években színvonalas szlovák- nyelv-oktatás folyt a magyar tagozaton, ahol a tanító nem beszélt magyarul, mert nem tudott. S hogy nincs a szlovák tagozaton olyan diák, akinek mindkét szülője magyar? Milyen felmérés alapján állítják? „Nem jó a gyerekek közt különbséget tenni” - mondja a pedagógus. Jó lenne olyan magyar iskolai könyvtárat kialakítani, mint a szlovák, ahol szlovák írók és költők hatalmas arcképei függnek a falon. Jó lenne az anyák napi műsorban szerepeltetni a magyar gyermek néptánccsoportot. Jó lenne, ha a nagykériek úgy ragaszkodnának anyanyelvükhöz, mint az anyagi örökségükhöz. Jó lenne, mert sok elsősünk lenne. Mikor látjuk be, hogy,,,A nyelv csak élve tündököl, / Balga, ki gyilkosként rátör, / A kincs helyén hiány marad, / s nem lesz a rabló gazdagabb.” (Horváth István) Kanyicska Ilona Amit Ady Endre és Fábry Zoltán is annyira óhajtott, annyira várt, akad olykor egy- egy „ember az embertelenségben”, egy-egy „emberi hang” a sima szájú farizeusok között, mondanánk - és mondjuk is -, Štefan Hríbről például, aki olykor a szlovákiai magyar sajtóban is közzétesz békítő és szolidáris hangú állás- foglalást; mert igaza van, amikor megállapítja, hogy a szlovákok, „ez a kis, komplexusokkal teli nemzet egyszerre csak országot szerzett, de nem bízik saját erejében, fél, ezért nem képes nagyvonalú lenni a kisebbségeivel szemben”. Hríb azt is elmondja, hogy az ő nemzetét „túl sok primitív politikus képviseli, aldk a magyarokkal szemben gyakorolják durva erejüket”: azt az erőt, melyet Szlovákia lakosainak mintegy ötven százaléka kölcsönöz nekik, képviseletre jogosítva Európa talán két, leg- agresszívebb, legrövidlátóbb és legrosszindulatúbb pártját; ebből eredően elmondható, hogy a szlovák nemzet felének tetszik és örömöt szerez a magyargyűlölet. De nyugodtan mondhatjuk azt is, hogy a mai jobbközép kormány bizonyos kérdésekben csak hajszállal jobb náluk, „szalonnacionalizmusuk” miatt ugyanúgy kerülgetik a saját kormányprogramjukat, mint macska a forró kását. Štefan Hríb hangja tehát csak csepp a tengerben, neki is látnia kell, hogy a szolidaritás és az empátia a szlovák nemzet jelentős részéből hiányzik. Például Slota útszéli, magyarokat és romákat a Duna túlsó oldalára küldő kijelentéseire egyetlen szelíd tiltakozás sem hangzik el tőlük, s a szállóige szerint a hallgatás beleegyezés. Nekünk erre csak egyetlen válaszunk lehet: a magyarságukhoz és anyanyelvükhöz ragaszkodókat ebben az országban senki ne küldje ezeréves szülőföldjükről sehová - vagy ha küldik őket, küldjék a szülőföldjükkel együtt. Ez ilyen egyszerű. Minden tisztességes szándék ellenére olykor még Štefan Hríb írásaiban is felmerülnek végig nem gondolt gondolatok. Azt tanácsolja például - miután elismeri, hogy „nem bűn a határon túli magyaroknak állampolgárságot adni” hogy mi, szlovákiai magyarok mégse vegyük fel a magyar állampolgárságot, mert elvesztjük a szlovákot, így „Szlovákia ugyanolyan színtelen ország lesz, mint annak idején Csehország volt, amelyből száműzték a szudétanémeteket”. Sajnos ez így azt sugallja, hogy ha felvennénk a magyar állampolgárságot, kiűznének bennünket Szlovákiából. De mivel ez nincs így, továbbra is a szülőföldünkön élve, immár kettős állampolgárként miért ne gazdagítanánk Szlovákiát, hiszen akkor is - mint most - Szlovákiát „színesítő” magyarok lennénk, esetleg - ne adj’ isten! - öntudatosabb magyarok. És miért kell félrevemi a harangot a választójog megadásáról? Egyrészt: Európában erre számtalan példa van, másrészt erről Magyarországon is csak vita folyik. Nehezen képzelhető, hogy szlovákiai magyarok akarnának ülni a budapesti parlamentben, s az is felelőtlen ijesztgetés, hogy a Jobbik Szlovákiában fog kam- pányolni. Valahogy szeretjük elfeledni, hogy mindkét ország az Európai Unió és a NATO tagja - s ebből sok minden következik. Elsősorban az, hogy viselkedjünk ehhez méltón, s ne hozzunk azonnal nevetséges „ellentörvényeket” annak megakadályozására, hogy egy nemzetrész megkapja azt, amit Európa jobb helyein a miénkhez hasonló kisebbségek már régen élveznek - beleértve Romániát, Szerbiát és Szlovéniát is. De erről a kormány is, az ellenzék is, a sajtó is - egész Szlovákia „bölcsen” hallgat. S leginkább melléfog Štefan Hríb, amikor bennünket, Szlovákiában élő magyarokat „a mi magyarjainknak” nevez, hasonlóan Igor Matovičhoz, akinek szintén az ő „szeretett magyaljai” vagyunk, akiket el akar „tőle” ragadni Magyarország. Ezt az új szlovák szlogent legjobb lesz elfelejteni, mert az ember nem szolga, nem tárgy, nem magántulajdon, senki más kénye-kedvének nem lehet kitéve, még az államnak sem; minden ember szuverén, szabad polgár, ha úgy tetszik, „autonóm köztársaság”. Nem vagyunk senkinek, a szlovákoknak sem a magyarjai, hanem a magyar nemzet Šzlovákiában élő része, ezért illik pontosan fogalmazni. így szabad polgár mivoltunkból adódóan szuverén jogunk - lenne - felvenni más ország állampolgárságát, főleg a Magyarországét, melynek szüléink, nagyapáink is állampolgárai voltak. Hríbtől tehát helytelen azt tanácsolni, hogy ne vegyük fel a magyar állampolgárságot, mint ahogy azt is helytelen tanácsolni, hogy vegyük fel a magyar állampolgárságot. Ez ügyben sem tanácsolni, sem eltanácsolni nincs joga senkinek senkit, sem Ficónak, sem Orbánnak, sem a herkópátemek, sem az atyaistennek. Magyar- országnak szuverén joga - mi több, erkölcsi kötelessége - volt megalkotni az egyszerűsített honosítás törvényét, hogy egyes határon túli magyar közösségek ne legyenek megfosztva attól, ami más ilyen magyar közösségeket már régen megilletett; s ugyanígy szuverén joga mindenkinek eldönteni, él-e ezzel a lehetőséggel, akár a szlovák állampolgárság elvesztésének ódiumát is vállalva. Az állam- polgárságától való megfosztás nem az ő szégyene lenne, hanem azé az államé, amely ezt alkotmányellenesen megcse- lekszi vele. Végül: 1. Szlovákia szuverén ország, az Európai Unió tagja, ezért szuverénül és európai módon, demokratikusan és nagyvonalúan, felnőttként, nem duzzogó gyerekként kell kezelnie a nemzetiségi kérdést (is); és szuverenitásából eredően nem kell folyton Magyarországot sem lesnie, mintha hozzá lenne nőve sziámi ikrek módján; s ugyanez vonatkozik Magyarországra is, s ebben igaza van Štefan Hríbnek: ha Magyarország érzékeny-például - a szlovákiai magyarsággal szemben, akkor érzékenynek kell lennie a szlovákiai többséggel szemben is. Mert „érzékenység csak egyféle van”. 2. Én azt gondolom, a szlovákiai magyarság lojális szeretne lenni mind Šzlovákiához, mind Magyarországhoz. De ehhez nem sovén ámokfutás kell, hanem kiteljesült demokrácia, tisztességes törvények, iskolák, művelt, öntudatos, európai magyar és szlovák polgárok. Ez ilyen egyszerű! Kulcsár Ferenc Az 02 hálózatán belül történő hívásokért nem kell fizetnie Szálljon fel, és élvezze már az első pillanattól az 02 Filip havidíjjal a díjmentes, korlátlan hívásokat az 02 Slovensko hálózatán belül 0800 02 02 02 www.o2filip.sk Fii i , 1 V ' . 1 ľ ! ' 1 ■ i ■> 1 ? M , j iipr f ||| Ura U ■’’»«ÉK V RE 101100226
