Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)
2011-04-06 / 80. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. ÁPRILIS '6. Vélemény és háttér 5 A szlovákiai magyar kultúrának versenyképesnek kell maradnia, hogy megtarthassa vonzerejét Jogokon és hagyományokon túl A szlovákiai magyarság sorskérdései közül az egyik legfontosabb és talán a legvitatottabb az, vajon a kooperáció vagy a kényszer, azaz a puha vagy a kemény politika vezethet el e kisebbség kollektív jogainak megszilárdításához. RAVASZ ÁBEL Ez a szembenállás - mely jelenleg is az itteni magyar politikai tér egyik legfontosabb strukturáló tényezője - azonban elfedi azt a roppant nehéz problémát, hogy mi következhetne a kívánt széles körű kulturális és közigazgatási autonómiák megszerzése után. A kisebbségi jogok megerősítésére irányuló politikai akarat két szándékú. Egyrészt, törekszik arra, hogy a szlovák többség ,jó életről” alkotott képe magában foglalja a kisebbségek jogainak méltányos elismerését. Ez a szándék egy olyan országban hisz, amely nyitott és értékeli a változatosságot. Ez csakis az egyének szabad cselekvésének szavatolása és a kultúrák védelme által lehetséges. Másrészt, csaknem minden jogi követelés mögött ott áll a szlovákiai magyarság fenntartásának vágya. A magyar kultúrának és a hozzá kötődőknek azért is van szüksége az egyenlő elbánásra, hogy ez a kultúra egyáltalán fenn tudjon maradni hosszú távon is. A gondolkodás azonban nem állhat meg itt. Tegyük fel, hogy valamiféle politikai változás révén a következő években sikerülne elérni, hogy a magyar kisebbség semmiféle diszkriminációt ne szenvedhessen el, akadály nélkül használhassa nyelvét, átélhesse kultúráját, büszke lehessen identitására. De vajon megoldaná-e ez a magyarság fennmaradásánakkérdését? Könnyen lehet, hogy a kisebbségi jogok biztosítása mellett is hosszú távon a magyarság lassú és önkéntes asszimilációja zajlana le. Ebben nehéz kivetnivalót találni, azonban szinte biztos, hogy ez a perspektíva a lakosság jelentős része számára nem vonzó. Igaz ugyan, hogy a magyarság fogyásának egyik okát az egyenlőtlen külső tényezők jelentik, azonban ki kell mondani, hogy az asszimiláló- dás jelenleg elsősorban belső késztetésekből adódó viselkedésmód. Ahelyett azonban, hogy a magyar közösség az egyéni asszimilánsokat stigma- tizálná, ellökné magától, dialógust kellene létesítenie velük arról, hogy melyek voltak kilépésük okai, mi volt az, amit nem tudott nekik megadni a magyar társadalmi kultúra intézmény- rendszere, és hogy melyek maradtak a kapcsolódási pontjaik a magyarsághoz. A szlovákiai magyar kultúrának versenyképesnek kell maradnia ahhoz, hogy legyen esélye megtartani vonzerejét, a kisebbségi jogok állapotától teljesen függetlenül. Meg kell keresni a magyar kultúra azon egyedi jegyeit, melyek vonzóvá tehetik mindenki számára. A nyelv, mely a szlovákok és magyarok elválasztásának legfőbb eszköze, ehhez nem elég - a magyar nyelv ugyanis bár önmagában értékes, mégsem értékesebb, mint a szlovák nyelv. Olyan értékeket kellene találni, melyek alapján fel lehet építeni egy proaktív, életképes, vonzó identitást. A jogokért való küzdelem és a hagyományok ápolása ugyanis bár elengedhetetlen, de önmagában közel sem elég a szlovákiai magyarság hosszú távú fenntartásához. A szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője- Ha nem érti se szlovákul, se magyarul, se romául, hogy elveszem a jogosítványát, ruszinul is elmondhatom! (Peter Gossónyi rajza) GLOSSZA Ki viszi át az MKP-t? VERES ISTVÁN Szokatlanul beszédes az a csend, amely a jövő szombati MKP-kong- resszus előtt árad a párt soraiból. Csáky Pál volt és Berényi József jelenlegi elnökök óvatosan kerülgetik egymást, mint macska a forró bádogtetőt. Szándékosan nem írtam kását, mert az MKP tevékenységének jelenlegi szakaszából ez hiányzik. Csáky nem akar beszélni Berényi munkájáról, Berényi nem akar beszélni arról, miért lenne hiba, ha ismét Csáky vezetné a pártot. Lehet, hogy szerinte ez nem is lenne hiba. Egyes vélemények szerint nincs is különbség kettejük között, csupán másként kommunikálnak a választókkal, a sajtóval. Rá kell gyűrni bizonyos témákra, mondják mások, viszont az MKP-ra soha nem azért szavaztak egységesen a déli járások, mert forradalmi újításokat kínált volna az adórendszerben vagy az egészségügyben. Hanem mert ők a magyarok, állítólag ők képviselik a déli járások érdekeit. Ez így papíron rendben is van, a lényeg mindenesetre annyi, hogy az elnökség összetétele nem lesz döntő a következő időszakra nézve, csakis az elnök személye. Az, hogy Neszméri Tünde szociális al- elnök mit gondol a szuper- bruttósításról, valószínűleg még azokat sem fogja érdekelni, akik a lapockájukra tetoválva viselik az MKP lógóját. Az elnök a párt arca. De ezt egyébként is tudjuk. Most pedig már azt is tudjuk, hogy elnök akar lenni Berényi is, Csáky is. Mert aki nem akar elnök lenni, az kimondja nyíltan. A járások a hivatalos álláspontok szerint inkább Berényi felé hajlanak, viszont Csákyt biztosan jelölik majd a kongresszuson, úgyhogy balról simán beelőzhet, és máris ő a régi-új elnök. Ez talán mindegy is lenne, ha nem lenne a Híd. Az MKP ugyanis csak akkor lehet sikeres a következő években, ha a Híd nem lesz az. Egyelőre viszont Bugárék támogátottsága stabil, bár ez még csak a kormányciklus eleje. A másik dolog, hogy az MKP-ra sohasem fognak nagyobb számban szlovákok szavazni, ahogy tavaly a Hídra. Tehát bárki lesz is az új elnök, neki kell mennnie a Hídnak, úgy nem lehet szavazatokat rabolni, hogy azt mondjuk, nem rossz, fiúk, nem rossz, de most próbáljuk meg mi is. A mocskosárulózás tavaly nem hozta meg a magabiztosan várt sikert. Van még egy harmadik út, a marketing- hadjárat, ám arra hiányoznak a milliók. Akkor mi legyen? Valami biztos lesz, mert úgy még soha nem volt, hogy valahogy ne lett volna. Mindenesetre az MKP elnökének lenni a következő években nem lesz álompozíció. KOMMENTAR Preambulum helyett SZOMBATHY PÁL Amikor az ember hatalmon van, érdemes óvakodni az ellenségektől, de főképpen a barátoktól. Főleg a frissebben szerzett, hangos és kritikátlanul magasztaló támogatóktól. A komoly politikusok a mamelukokat, saját kompániájuk tömegembereit mindig is megvetették, bár alkalmasint használták a falkát. A formátumos államférfiak viszont sosem váltak a saját csordájuk rabjává. Önállóságuk alapja az volt, hogy képesek voltak megmaradni a valóság közelében, ellenálltak az elszigetelődésnek és mindig bátran szembenéztek a bírálatokkal. Ezek az észrevételek, tanácsok, ellenvetésekjöhettekakár néhány bizalmas, régi harcostárstól, de érkezhettek ellenféltől és leginkább a vezetőtől kevéssé vagy egyáltalán nem függő értelmes, felelős emberektől. Meghallgatni, elgondolkodni, némely bírálatot megfogadni. Pillanatig sem felhagyni a szellemi horizont beszűkülése elleni gyógyszer szedésével. Ez a feladat minden korban. Ha nem sikerül, akkor a hatalmon levő először észrevétlenül, aztán szembetűnően elkezd hasonlítani tegnapi elődeire, akiket dühödten és joggal támadott megannyi önző, ostoba lépés, tett, trükk miatt. Persze nagy a kísértés a sértődésre, mikor a szándékaink még tiszták, de már nem bírunk ellenállni környezetünk rossz szellemű hangadóinak. Csakhogy támogatni valakit hosszú időn, tűzön-vízen át nem egyenlő a kiválóvá, az alkalmassá válással. A hű kliensről meg pártfogóról leginkább az derül ki, hogy hű kliens, hű pártfogó, ha vakok maradunk egyéb tulajdonságaival szemben. Emberes küzdelem ez: a vezető magányos ember, habár törekednie kell rá, hogy elszigetelt ne legyen. Ész, ravaszság mellett legalább annyi intelligencia, műveltség, bölcsesség, szelíd belátás szükségeltetik. Figyelem - de nem a vadász és nem a lapuló vad figyelme, hanem a tépelődő, töprengő közemberé. Mindez arról jutott eszembe, hogy alkotmányozni nyüván jó, kényelmes parlamenti többségben lenni még jobb, de belefásulni, feldühödni, a mai erőben mindennél jobban hinni nem célszerű. A hatalom akarásának nyögés a vége, meg dadogás, meg kusza mondatok, sok helyesírási hibával, úgyhogy elő a mosollyal és a nagyvonalúsággal, nem fog fájni. A felelősség nem a saját pozíciók megőrzéséért nagy. Elvégre Platónnak ma is igaza van: az a legjobb, ha a városban azok uralkodnak, akik a legkevésbé akarnak uralkodni. A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ MAGYAR NEMZET A helybeliek beszámolóiból és a rendőrségi jelentésből kiderült, hogy H. Terézia március 22-i megölése esetében etnikai konfliktusról nem lehet beszélni - írta a hejőszalontai gyilkossággal összefüggésben a Magyar Nemzet. A lap pontosan meg nem nevezett forrásból származó értesülései szerint az egyedül élő nő a helyiek figyelmeztetése ellenére olyan zűrös életű, nem cigány albérlőket fogadott a házába, akik előbb együtt ittak, majd dro- goztak az indulati bűncselekményt elkövető roma gyilkossal. A lap szerint valótlannak bizonyult a Jobbiktól származó hír, hogy a párt demonstrációján felszólaló helybeli nőt, az áldozat ismerősét bántalmazták volna. A lap azt írta: két barátnő verekedett össze egy korábbi konfliktus miatt. (MTI) NÉPSZAVA Egy nem hivatalos, nem reprezentatívfelmérés alapján a megkérdezett 198 devecseri lakos 98 százaléka szükségesnek tartja, hogy a hatóságok végeztessenek teljes körű vér- vizsgálatot a környéken élők körében - írta a Népszava. A legtöbben független, akár külföldi laboratórium bevonását tartanák célszerűnek. Sokan arról számoltak be, hogy bár korábban elvégezték náluk a vérvizsgálatot, az eredményről nem kaptak tájékoztatást. Az pedig, hogy Devecser térségében javulásnak indultak a vérszegénységben szenvedők, nem kedvező jel, hanem aggasztó jelenség - vélik pontosan meg nem nevezett szakemberek. A lap ismertette: a vérszegénységet elsősorban a vashiány okozza. A javulás feltehetően az iszapban és a porban található arzénnak tulajdonítható, ez az anyaga vérben vasmegkötő hatást fejt ki - írta a lap, amely szerint vélhető, hogy a térségben szervezett véradások is inkább szimbolikus, megnyugtatásnak szánt akciók, mert az itt levett vért a gyógyászatban aligha használják fel. A lap arról is beszámolt, hogy lebontják a város legnépszerűbb háziorvosának rendelőjét, de újról várhatóan nem gondoskodnak, így a doktor valószínűleg elhagyjaDevecsert. (MTI) í
