Új Szó, 2011. március (64. évfolyam, 49-75. szám)
2011-03-29 / 73. szám, kedd
20 Karrier - hirdetés ÚJ SZÓ 2011. MÁRCIUS 29. www.ujszo.com Megnyílik az osztrák és a német munkaerőpiac Vannak állások, ám nem várnak tárt karokkal ÖSSZEFOGLALÓ A régi európai uniós tagállamok közül május 1-től utolsóként a számunkra talán legfontosabb és leginkább közeli ország, Németország és Ausztria nyitja meg munkaerőpiacát. A két fejlett államban napjainkban alacsony a munkanélküliség, egyes ágazatokban egyenesen vendég- munkásokra szorul. Például az egyesülés óta a leggyorsabb gazdasági növekedés felmutató Németországban jelenleg több százezer állás nincs betöltve. Ausztria elsősorban szakembereket szeretne foglalkoztatni a május elsejei munkaerő-piaci nyitás után. Az ország egymás után hozza azokat az intézkedéseket, amelyekkel meg akarja gátolni, hogy a beáramló munkavállalók olcsóbb bérért dolgozva aláássák az osztrák bérből élők versenyhelyzetét- írja a Népszabadság. „Aki ide akart jönni, az már itt van” - jelentette ki az osztrák munkaügyi miniszter. Rudolf Hundstorfer korábban az osztrák munkaerőpiacot hevesen védő osztrák szakszervezeti szövetség, az ÖGB élén állt. Az országban elsősorban az építőipari konkurenciától tartanak. Az osztrák foglalkoztatási szakértők attól félnek, hogy a külföldi vállalkozók- bár papíron az osztrák kollektív szerződésnek megfelelő összeget fizetik majd alkalmazott honfitársaiknak - a valóságban csak valamivel többet adnak az otthoni béreknél. Elvben egy új szervezet, az illegális munkaerő-fóglalkoz- tatást ellenőrző KIAB emberei csapnak le a visszaélőkre s szabnak ki ezer és ötvenezer euró közötti büntetést - a büntetést azokra a munkaadókra is kivetik, akik ugyan bejelentik a térségünkből érkező dolgozókat, ám a minimálbérnél kisebb fizetést adnak nekik. Azonban a gyakorlatban a KIAB számára sziszifuszi küzdelemről és gyorsan elillanó cégekről van szó. A májusban életbe lépő ellenőrzési rendszert a hatóságok másfél év után felül akarják vizsgálni, és adott esetben szigorítani. Van, aki úgy véli, hogy májustól a kellő szakértelemmel nem rendelkezők próbálják meg az ausztriai munkavégzést, esélyeik azonban az elhelyezkedésre roppant csekélyek. A szakszervezetek keményen védik a pozícióikat, biztosan harcolni fognak a bér- és szociális dömping ellen - nyilatkozta Elisabeth Kern, az osztrák munkaügyi minisztérium szóvivője. Ausztriában a kollektív szerződések határozzák meg a fizetendő legalacsonyabb összeget, ez az esetek döntő többségében nem kevesebb 1300 eurónál. ,Azzal számolunk, hogy a munkaerőpiac megnyitását követően mintegy 20-25 ezer külföldi munkavállaló érkezik hozzánk” - mondta Kern. A képhez hozzátartozik, hogy már napjainkban is több ezer szlovák állampolgár dolgozik legálisan Ausztriában, a legtöbben az egészségügyben. Főleg betegápolókról van szó, akik napi 40-50 eurót keresnek. (NSZ, ú) ALLASAJANLAT ♦ Nyugat-Magyarországi mezőgazdasági nagyüzem növényvédelmi szakirányítót keres. Feltétel: szakirányú egyetemi vagy főiskolai végzettség, legalább 5 éves szakmai és vezetői gyakorlat. Pályázatokat a raschkazsolt@repcenet. hu e-mail címre kéijük. MR9111072 ♦ Nyugat-Magyarországi mezőgazdasági nagyüzem növénytermesztési ágazatveze- tőt keres. Feltétel: szakirányú egyetemi vagy főiskolai végzettség, legalább 5 éves szakmai és vezetői gyakorlat. Pályázatokat a raschkazsolt@repcenet.hu e-mail címre kérjük. MR9111073 ♦ Gyakorlattal rendelkező kamionsofőrt felveszünk Nagymagyar (Zlaté Klasy) és So- morja környékéről. Tel: 0911/811449. MR9111198 Nemzetközi kereskedelemmel foglalkozó cég logisztikai referenst keres. Munkakör: fuvarszervezéssel kapcsolatos adminisztráció, kapcsolattartás a partnerekkel, bejövő és kimenő számlák kezelése, valamint számlázás, rendelések fogadása és készítése, statisztikák készítése. Ismeretek: szlovák, magyar és angol nyelv ismerete, valamint Microsoft Office és internet felhasználói szintű ismerete. Teljes munkaidő, kezdés azonnal, a munkavégzés helye JELKA (JÓKA) - Galántai járás. 25^-0 év közötti érdeklődők jelentkezését (fényképes önéletrajzzal) a következő e-mail címre várjuk: logisztikaireferens@gmail.com MR9111141 Az egyes hirdetések nyelvtani és tartalmi helyességéért nem vállalunk felelősséget! I POWER BELT MÍlOfilW IHéthífiBHS i £ 0. Dinamikusan fejlődő gépalkatrész-nagykereskedelmi vállalat pozsonyi irodájába értékesítési tapasztalatokkal rendelkező munkatársat keres azonnali munkakezdéssel termékmenedzseri pozícóba. Feltétel a tárgyalási szintű szlovák és magyar nyelv ismerete, kiváló kommunikációs és tárgyalási készség. Gépészmérnöki vagy hajtástechnikai ismeretek előnyben. Jelentkezni lehet a zoltan.toth@powerbelt.sk címen, magyar és szlovák életrajz elküldésével. POWER BELT s. r. o., Pluhová 49,831 03 Bratislava, tel./fax: +421 2 446 38144 Akinek sikerül önmagát adnia az állásában, az könnyebben kihozza magából a maximumot Önmegvalósítás a munkahelyen A zene gyógyít. Sokan a tömegkommunikációban, a médiában szeretnék megvalósítani önmagukat. (SITA-felvétel) Többen vagyunk, akik arra vágyunk, hogy a munkahelyünkön is törekedhessünk az önmegvalósításra, azaz tehessünk olyat, ami szerintünk jó, fontos, és ne csak a pénzért jáijunk be. Ha elérjük az önmegvalósítást, úgy érezzük, jó helyen vagyunk, magunkat adjuk, azaz hitelesek vagyunk ott és akkor. Az önmegvalósítás azonban több tényezőtől függ. ÖSSZEFOGLALÓ Mit ír a szakirodalom az önmegvalósításról? Az önmegvalósítás fogalma a humanisztikus pszichológiából ered, aminek többek között az volt az előfeltevése, hogy az emberek képesek jelentős személyes döntéseket meghozni; az emberek önmegvalósításra törekszenek, szeretnék képességeiket kiteljesíteni; az önmegvalósítás élménye minden ember számára mást és mást jelent. Fogalmi tisztázás Szakértők úgy gondolják, hogy ameddig alapvető szükségleteinket nem elégítjük ki (fizikai, biztonsági, kapcsolat, elismerés), addig nem törekedhetünk önmegvalósításra. Az önmegvalósítás lehetőségét akkor élhetjük meg, ha nem hamis célok és szándékok vezérelnek minket. Van, aki a környezettől teszi függővé az önmegvalósítást: csak akkor tudunk önmegvalósításra törekedni, ha a környezetünkből bizalmat, empátiát kapunk és hitelességet tapasztalunk. Az önmegvalósítás egyrészt lehet eredmény (egy pillanat), de lehet egy folyamat (maga a törekvés alatt megéltek), másrészt pedig, hogy múlhat az egyénen vagy a környezeten is annak elérése. Változatosan éljük meg az önmegvalósítást. Az önmegvalósítás fogalmát sok mindenre használjuk, sőt, akár ki is jelenthetjük, hogy az önmegvalósítás kifejezést ritkán használjuk, helyette sok mindent mást, de azok mégis mind az önmegvalósításra vonatkoznak. Van, akinek az önmegvalósítás egy szellemi tevékenység, például az inspirációt, a kihívást nevezi annak. Van azonban olyan ember, aki egy érzelmi bevonódást él meg ilyenkor, és úgy fogalmaz, hogy izgalmi állapot él meg üyenkor. Végül van, akinek feje-szíve benne van, az egész személyisége megjelenik a helyzetben: „magával ragad, amit csinálok, úgy érzem, a helyemen vagyok”. Ezekben a megfogalmazásokban az a közös, hogy az önmegvalósítást élményként jellemzik - akár állapotként, akár egy folyamatként élik meg azt. Mindenkinek mást jelent Vannak, akik úgy gondolják, hogy akkor valósítják meg önmagukat, ha valami újat találnak ki (,;az ötletemet végigvinni”). Ugyanakkor az is önmegvalósítás lehet, ha az ember önmagát kivetíti valamibe, megtárgyiasítja magát („megvalósul a filmem”), számukra az alkotás folyamata is fontos, hozzátéve, hogy alkotása társadalmilag hasznos legyen. Ezeknél a megfogalmazásoknál az a lényeges, hogy tudjuk, mi az a személyes jövőkép, „ideál-én”, amit el szeretnénk érni. A kompromisszumkötés nem zárja ki az önmegvalósítást. Nagyon fontos, hogy az önmegvalósítás nem azt jelenti, hogy a kereteket felrúgva vagy éppen keretek nélkül teszem azt, ami segít a személyes jövőképen elérésében. Van, hogy a környezettel, pl. az üzleti élettel kell kompromisszumot kötni (tipikus a szolgáltató szektorban: az ügyfél), de van, hogy saját magammal (lásd: karrier-család dilemma). Amennyiben megértjük és elfogadjuk a kereteket, azok még ösztönzőleg is hathatnak ránk, hiszen akármit, akármennyi pénzért könnyű csinálni, keretek között viszont lehet sokkal izgalmasabb, jelenthet nagyobb kihívást is. Összefoglalásképpen azt érdemes átgondolnunk, hogy számunkra mi az önmegvalósítás? Mi az az adottságunk, képességünk, amit ki szeretnénk teljesíteni? Mit tehetek én azért a munkahelyen, hogy ez a kiteljesedés megtörténjen? Biztos sokat tehetünk mi is, vannak ugyanakkor a munkához, munkahelyhez köthető- jellemzők, amelyek éppen támogathatják vagy gátolhatják az önmegvalósítási törekvést. Múlt, jelen, jövő A múlt-jelen-jövő idővonalat érdemes itt alapul venni. A múlt arra vonatkozik, hogy mostanra a foglalkozásunk hivatássá vált-e számunkra? Elkötelezettek vagyunk-e, vagy csak a megélhetésért csináljuk? A hivatás vonatkozik az elkötelezettségre, arra, hogy azt érezzük legbelül, „ez vagyok én”, „erre lettem teremtve”. Az is fontos, hogy ha történik velünk valami, akkor azt a helyzetet miképpen fordítjuk saját javunkra (egy példa: elveszítjük az állásunkat, ám tovább képezzük magunkat, és az új szakmában helytállunk). Ennek következő lépése a jelen, amikor is az, amit teszünk a munkahelyünkön, az része az identitásunknak, annak, akik vagyunk: fontos számunkra, amit dolgozunk, büszkék vagyunk arra, ahogyan végezzük a munkánkat. De! Ne csontosodjon meg ez az identitás, mert igaz az a mondás, hogy „akinek kalapács van a kezében, az mindent szögnek néz”. Azaz, legyen fontos, legyünk rá büszkék, de ne váljon szemellenzővé a munkánk. Végül a jövő: személyes jövőképünkben benne van-e az, amit most csinálunk, vagy valami teljesen más irányt mutat? Azért fontos, hogy egy irányba mutasson a jelen-képünk a jövő-képünkkel, mert a közte lévő eltérés adhat nekünk inspirációt arra, hogy továbblépjünk. A múlt-jelen-jövő gondolat persze nem áll messze az önmegvalósítástól, hiszen annak lényege, hogy az ideálénünket, a jövőképünket igye- kezzük elérni - azaz életműnkről, és annak folyamatában történő tanulásainkról, tapasztalásainkról szól. Viszonyunk a munkához Kezdjük azzal, hogy miként is viszonyulunk a munkánkhoz? Sajátunkénak érezzük? Érzünk felelősséget, illetve elkötelezettek vagyunk iránta? Ezek azért fontos kérdések, mert ha igen a válasz, akkor van egy pozitív érzésünk a munkánk irányába, ami nélkülözhetetlen az önmegvalósításhoz. Ha nem, akkor azon érdemes elgondolkodni, hogy ezen akarunk-e változtatni - ha igen, hogyan tudjuk ezt megtenni. Mit tud adni vagy épp elvenni az önmegvalósítás folyamatában a munkakör? A munkakörben megjelenő játékosság - nem feltétlenül a szó szoros értelmében - a kikapcsolódást és a szabadságot biztosítja. Amennyiben az ember világos célokat kap a munkakör jó színvonalú elvégzéséhez, úgy egyértelműek számára azok a keretek, amelyeket „feltölthet saját magával”. Az sem mindegy, hogy azt érezzük-e, hogy az adott munka ránk van szabva, vannak-e olyan ismert készségeink, képességeink, amiért ezt a munkát magunkénak mondhatjuk, vagy igazából bárki el tudná végezni? Ha az előbbi állítás az igaz, az sok önbizalmat adhat nekünk ahhoz, hogy igazán odategyük magunkat. A saját viszonyulásunk a munkához inkább megváltoztatható, mint a munka maga. Az önmegvalósítás érdekében a viszonyulásunkat érdemes felülvizsgálni, és ha szükséges és megoldható, akkor változtassunk rajta. A munkahelyünket sok értelemben adottságnak kell felfognunk, azaz nagy változtatásokat ott nem tudunk elérni, ha éppen úgy látjuk, akadályoz minket az önmegvalósításban. A munkahelyünk szereplői nagyon fontos szereplői az önmegvalósítási törekvésünknek is. Ha úgy érezzük, hogy a főnök bízik bennünk, az szárnyakat ad és szeretnénk egyre többet adni magunkból. A csapattagok, akikkel együtt dolgozunk fontosak ahhoz, hogy a helyünkön érezzük magunkat, hogy velük egyenrangúként éljük meg a kapcsolatunkat. Ez nem azt jelenti, hogy pl. nem tudok tanulni a másiktól, csak legyen meg a kölcsönös tisztelet, hogy „te abban vagy jobb, én meg ebben.” Ha nem így van, akkor függés jöhet létre (csakúgy, mint a bizalmatlan főnök esetében), és ez erősen akadályozza az önmegvalósítási törekvésünket. A szolgáltató szektorban még fontos szereplő maga az ügyfél is: ha vele nincs meg a szereptisztázás, és annak betartása, az csakugyan ellene tud menni az önmegvalósítás élményének. A munkahelyen jelentősége van annak is amit látunk, tapasztalunk. Például, ha értékelik a profizmusra való törekvést vagy az újszerű megoldásokat, ha a szervezeti kultúra része a transzparencia, akkor az bizonyára biztonságot ad a munkatársnak és inspirációt, hogy ő maga is egyre jobban akarjon teljesíteni. Ha viszont azt látja, hogy magas a fluktuáció, akkor ez elbizonyíthatja őt. Összességében érdemes elgondolkodnunk: melyek érvényesek ezek közül rám: mi segíti, és mi gátolja azt, hogy én jó értelemben „kiéljem magamat” a munkámban, a munkahelyemen? Egyáltalán: azt csinálom-e, amire a világra születtem? Ha igen, ott és úgy, ahol ezt tennem kell? Ha igen, akkor ez remek, ha nem, akkor sosincs késő változtatni! (BBK, HRport) MP91100210
