Új Szó, 2011. március (64. évfolyam, 49-75. szám)
2011-03-29 / 73. szám, kedd
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. AAÁRC1US 29. www.ujszo.com Copy Con sikerét csak önmagának köszönheti, zenei anyaga kézről kézre, híre pedig szájról szájra terjedt, elsősorban az interneten „A médiatörvény áldozata vagyok” Copy Con nem szeretné saját magát cenzúrázni (Képarchívum) A magyar dancehall szcé- na igazi alternatív sztárja, akinek dalait a szókimondó szövegek miatt kevés rádió meri játszani, viszont egyre több helyre hívják koncertezni zenekarával, a Riddim Colonyval. CopyCon, azaz Pintér Gábor nemrég Pozsonyban és Komáromban is fellépett. JUHÁSZ KATALIN Az első dolog, amit hallottam tőled, a Windows rendszerüzenetekből szerkesztett ironikus kis mix volt, amely a gyakran összeomló operációs rendszerről szólt, és gyorsan terjedt a neten. Gondoltad volna akkor, hogy pár évvel később országosan ismert előadó leszel és rendes CD- ketadszki? Már a Windows-mix idején azt gondoltam, országosan ismert vagyok, hiszen az emberek egymásnak küldözgették az én kreálmányomat és jókat nevettek rajta. Szóval elégedett voltam, és el sem tudtam képzelni, hogy ennél feljebb is juthatok. Akkoriban már nyakig úsztam a dancefloorban, és jó mókának tartottam az ismert Windows-hangokból csinálni egy dancefloor számot. Emellett az volt a legfontosabb számomra, hogy szőkébb pátriám, Mezőtúr, illetve Szolnok közönségét meghódítsam zenekarommal. Amikor ez sikerült, már az élet királyának képzeltem magam. A magyar lélektől eléggé messze állnak a jamaicai ritmusok, te viszont a kettőt oly módon kombináltad, hogy a végeredmény igazi alternatív stílus lett. Szerintem létezik univerzális lélek, amitől semmi sem áll messze, a reggae, a ragga és a dancefloor pedig univerzális dolgok, ha mi magyarok képesek vagyunk rá, hogy annak tekintsük. Igyekeztem lefordítani ezt a teljesen más zenei irányzatot a magyar viszonyokra, ahol ugyanúgy megvan a lelkekben Babilon, csak nem feltétlenül úgy, ahogy azt a raszták meg- éneklik. Ha értelmezni igyekszünk a világot, rájövünk, hogy a lelkekben mindenütt ugyanazok a vágyak és az igyények, csak más szavakkal fejezik ki őket, mint mondjuk a raszták. Vagyis ez nem egy okoskodó, hanem tisztán érzemi alapú dolog. Az elnyomás, az igazságtalanság, a társadalmi különbségek, a rossz törvények a feketéknél nagyon domináns téma volt, de mindenütt a világon erős érzelmeket váltanak ki. Ahol az ember nem tudja megélni önmagát, csak egy rendszer részeként létezik, ott a dalokban is óhatatlanul felbukkannak ezek a témák. A reggae alapvetően az elnyomottak zenéje. Ezt a fehér ember is meg tudja élni. Európában újabban a reggae egyik alfaja, a dancefloor hódít, annak is az alapritmusokból leképezett napsugaras része. Ebből mifelénk nagy előszeretettel csinálnak popzenét, bugyuta szövegekkel, felhígítva a műfajt. Igen, ennek a hígításiparnak Sean Paul a legnagyobb sztárja. Őt egy multikiadó kiemelte ebből a vonulatból, a pénzemberek láttak benne fantáziát, pedig akkor már elég régóta a pályán volt, és a neve mást jelentett, mint amit mostanában jelent. Úgy is mondhatnám, hogy beszippantotta őt a szórakoztatóipar. Ez a dolog minden alternatív előadóra nézve nagy veszélyt jelent... Értem a célzást, de megnyugtatlak: nincsenek mainstream- ambícióim. Az én számaimat a legtöbb kereskedelmi rádió nem is meri játszani, egyrészt a szókimondásom miatt, másrészt amiatt, hogy elutasítom az előbb említett popos vonalat. Nem szeretném saját magamat cenzúrázni csak azért, hogy eladhatott) legyek. Számomora sokkal fontosabb, hogy szabadon közöljem a gondolataimat. Azaz továbbra is a szájpropagandában bízol a rádiók helyett? Érdekes, hogy ha nagy ritkán meghívnak beszélgetni egy-egy rádióba, mindenütt akad néhány ember, akik repeső örömmel fogadnak, mert otthon sokat hallgatják a lemezeimet. De a következő pillanatban már mentegetőznek, hogy az éterben csak a problémamentes dalok szólalhatnak meg, amelyekben nincs csúnya szó vagy kemény valóságrajz. Mindezek tetejébe januártól Magyarországon életbe lépett az új sajtó- törvény, amely tiltja a csúnya szavakat a rádiókban. Szóval most mindenki duplán óvatos. Ha úgy tetszik, a sajtótörvény áldozata vagyok. Tudom, hogy ha átírnék vagy kihagynék néhány sort, rádióbarát számok születnének, de erre nem vagyok hajlandó. így viszont a legnagyobb kereskedelmi adók nem merik játszani a dalaimat, annak ellenére, hogy zeneileg passzolna is a koncepciójukba. Szerencsére a koncerteket nem érinti a médiatörvény, egyre több helyre hívnak, és mindenütt nagyon szeretnek. A rádiókra visszatérve nagyon érdekes, hogy az említett óvatos csatornákkal ellentétben mások dacosan, csak azért is játszani akarják a dalaimat. Mintha saját maguk előtt igyekeznének igazolni valamit ezzel. A bátorságukat, a forradalmiságukat, azt, hogy nem félnek. Ez tudatos lázadás a hatalom ellen a rádiós szerkesztők részéről. „Emberjogi harcosként” bizonyára van véleményed arról, ami ma történik körülötted. Igen, bár mostanában nem nagyon nézek tévét, talán önvédelemből, a lelki egészségem megőrzése érdekében. Az embernek megvannak a saját bajai, kevesen vesznek a hátukra további problémákat, amelyek még inkább stresszelik. Megnézem a híradót és már robban is szét az agyam! Olyan az egész, mint egy nagy játszótér, ahol felnőtt gyerekek szórakoznak a mi kontónkra. Beszéljünk az Irónia című új lemezedről. Pillanatnyilag hogy áll az eladás és hogyan tudnak legálisan hozzájutni az érdeklődők? A lemezeladás halott. A megjelenés utáni héten már legalább nyolcvan oldaról le lehet tölteni az új lemezeket. Vannak viszont olyan jó lelkek, akik letöltik, meghallgatják, és ha tetszik, megvásárolják az eredeti CD-t, csak azért, hogy támogassák az előadót. Mindhárom eddigi lemezem megrendelhető az interneten. Ez a legújabb kevésbé raggázós, dancefloo- ros. Zeneileg inkább a reggae gyökereit próbáltam megtalálni, szövegileg pedig „magamba fordulós” lemez sikeredett. Az elmúlt három évem főleg önmagam megismerésével telt, azzal, hogy nyíltan vállalni tudjam magamat a külvilág előtt. És hogy az a régi Windows-os srác tudj ak maradni.... A cél: a művészeti életben tevékenykedő nők elismerése Szabados Katalin az idei Mikola Anikó-díjas A lírai barangolás, az impressziók nyújtotta kötetlen csavargás könyve Szerelmes vallomások Gömörről KÖVESD! KÁROLY „Móser Zoltán számos alkalommal megfordult Gömörben, és annak rendkívül gazdag, sokrétű múltja megihlette. Ebben a kötetben ezeket az élményeit fogalmazza meg kis- esszékben és fekete-fehér, illetve színes fotókon. A Gömöri képek, lapok címet viselő első rész művelődéstörténeti barangolás, amely térben átfogja az egész egykori vármegyét, időben pedig annak évezredes múltját. A II. rész a régió református fejfáiról készült felvételeket tartalmaz. AIII. és IV. részt, „Beh víg volt a nótája”, illetve „Tompa Mihály regéi és beszélyei” címen Tompa Mihálynak szenteli a szerző. Egy különlegesen összeállított kötetről van szó, amely nagyon vonzó módon mutatja be a tájegység megannyi értékét.” A fenti tárgyszerű, szikár ismertetőt nemrég olvastam Móser Zoltán két éve megjelent kötetéről. Ennél azért többről van szó: egy ihletett könyről. Móser Zoltán ugyanis valósággal beleszeretett Gömörbe, s ezt nem is titkolja. Bár eleinte az Árpád-kori freskók iránti érdeklődése indította útnak (akárcsak Erdélybe vagy Biharba), később fokozatosan tágult ki látóköre, s kerültek figyelme középpontjába a gömöri architektúra mellett a földrajzi-táji szépségek, a népdal, a neves szülöttek, a Gömörben született irodalmi alkotások, alkotók. Ez a szerelem immár harminc éve tart. Felteszi ugyanakérdést:„...én,akiTolna megyében születtem, és most Bicskén élek, hogyan merjek könyvet csinálni Gömörről?”, de a következő lapokon meg is adja a választ. A kötet szerkezetéből ugyanis hamar vüágossá válik, hogy elsődlegesen a fényképek a főszereplők, ezekhez járul egy- egy karcolat, miniesszé, jegyzetszerű leírás. Az is nyilvánvalónak tűnik, hogy a szerző - lemondva eredeti, harminc évvel ezelőtti tervéről, egy kétnyelvű gömöri tanulmánykötet megírásáról (talán éppen B. Kovács István Gömörország című monográfiájának kimerítő és alapos volta miatt, melyről az előszóban szó esik) - inkább választotta á lírai barangolás, az impressziók nyújtotta kötetlen csavargás lehetőségét, mint az egyes témák szigorúan tudományos feldolgozásának a nyűgét. S ez a szándék - a végeredmény ismeretében - jottányit sem vesz el a könyv értékéből. Sőt. Megadta a lehetőségét annak, hogy a témák kaleidoszkópszerű váltakozása ösztönzésül szolgáljon a távolabbi vidékek olvasójának Gömör megismerése iránt; hogy kedvet kapva mások is felkerekedjenek, és felkeressék a Gerli- ce-pusztát, a süvetei rotundát, látni kívánják a dúsai famennyezet kakasát vagy a felső- vályi erődtemplomot, esetleg a genius loci révén megtudhassák - immár a kötetből -, honnan származik a barkók elnevezése. Nem árulom el: a kötet 17. oldalán olvasható. Summa summarum: izgalmas, a történelmi, irodalmi és adatközlőktől szerzett idézetek révén autentikus és hasznos könyvet foghat a kezébe az olvasó, aki talán olykor meglepetten tapasztalja, újat is megtudhat a „messziről érkezett embertől” szűkebb pátriájáról. (Móser Zoltán: Gömör ködben, fényben. Gömör-Kishonti Múzeum Egyesület, Patrióta kiadó, 2009) Új SZÓ-HÍR Alsószeli. Az idén 8. születésnapját ünneplő Alsószeli Varsás Néptáncegyüttes vezetője Szabados Katalin. Szorgosan, kitartóan, önfeláldozóan munkálkodik azon, hogy népzene- és néptánc-anyanyelvűnket megismertesse, megszerettesse, mélyre ültesse új és új táncosok szívébe. „Nőként egyedül vezetni egy sokszor 45 tagúvá duzzadó, több generációt képviselő csoportot bizony nehéz vállalkozás. Azok közé tartozik, akire a reflektor fénye csupán akkor vetül, amikor maga is színpadra áll” - méltatta a díjazottat Haraszti Mária író, szekresztő, az ANIMATársaság elnöke. Az említett társaság mellett az ABART Könyv- és Lapkiadó, az SZKC Központi Irodája, a Cse- madok OV, a Posonium Társaság és1 magánszemélyek elhatározásából született a Mikola Anikó-díj, amelyet immár negyedik éve ítél oda a kuratórium egy, a szlovákiai magyar művéA díjátadás pillanata (Fotó:AzANIMATársa$ágarchívuma) szeti életben tevékenykedő, humánus és közösségi értékeket képviselő, létrehozó nőnek. Tavaly Fodor Kata képzőművész kapta in memoriam, azelőtt Écsi Gyöngyi népdalénekes és Lacza Éva újságíró. A díj anyagi fedezetét közadakozásból, pályázatok és szponzorok által gyűjtik össze.(ú)
