Új Szó, 2011. március (64. évfolyam, 49-75. szám)

2011-03-28 / 72. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. AAÁRC1US 28. Vélemény és háttér 5 Komoly probléma, ha a hülyeség-előrejelző rendszer politikai zsákmányszerzés okán nem működik Inkább az állatkert! Érdemes elgondolkodni a szlovák házelnök, Ri­chard Sulik orosz ven­déggyerekeknek tett mi­napi kijelentésén. BARAK LÁSZLÓ Aszerint a szlovák parlament ugyan kisebb az orosz Dumá­nál, de ugyanannyi benne a bu­taság. Majd a szlovák parlament megtekintése helyett pozsonyi állatkerti sétát javallott Sulik a gyerekeknek, közölvén, hogy egyébként is három gorillával új majompavilon nyílt a közel­múltban. Ami a butasággyártó szlovák politikusokat illeti, itt van mindjárt két parlamenti díszpéldány, Ján Slota és buzgó csicskája, Rafael Rafaj. Ezek ketten csak a múlt hét folyamán annyi ostobaságot hordtak össze, amennyit ugyanennyi idő alatt egy regiment értelmi fogyatékos orosz muzsik sem lenne képes kitermelni. És egy­általán nem biztos, hogy csak azért, mert az értelmi fogyaté­kos muzsikok aligha láthattak életükben hús-vér magyar em­bert akikre Slota és Rafaj álta­lában gerjedni szokott. Ez a tény azt is jelenthetné, hogy az inkriminált orosz szellemi fo­gyatékosok értelmi szintje egyenként is jóval meghaladja a szóban forgó két fészerét. Sajnos ettől jóval komolyabb baj lehet. A jelenleg ellenzéki Szlovák Nemzeti Párt két emb- lematikus „vadja” nyilván nem azért hord össze annyi ostoba­ságot - főként a magyarok rová­sára -, mert elmebetegek len­nének. Egyáltalán nem elmebe­tegek. Olyan gátlástalan gaz­emberek lehetnek ők, akik előre megfontoltan az olyan húgy- agyú barmokra építik politikai karrierjüket, akiket a folyama­tos gyűlölködés úgy működtet, mint szélmalmokat a léghuzat. Mondjuk saját nemzeti identi­tásukat csakis másokkal, ese­tünkben a magyarokkal szem­ben képesek meghatározni. Vagyis inkább érezni. Ugyan miként lenne képes bármit is meghatározni egy-egy olyan ösztönlény, akivel el lehet hi­tetni például egy akkora hülye­séget, hogy az övétől eltérő nyelven féldecit rendelő embe­rek rájuk nézve eleve veszélye­sek...! Persze egyáltalán nem men­tesek az efféle társadalmi zacc- tól egyéb nációk sem. Bárhol a világon, bármilyen társada­lomban előfordulhat ugyanis legalább öt-tíz százaléknyi idió­ta - jellemzően szelíd állapot­ban. A gond azzal van, ha te­rem, márpedig előbb-utóbb mindig terem egy-két haszonle­ső gazember, aki időközönként képes megvadítani az efféle sze­líd hülyéket. Civilizált társa­dalmak esetében persze a nor­mális többség ilyenkor azonnal felfigyel a vonatkozó veszélyre, hogy az e célból kialakított és karbantartott előrejelző és vé­dekező mechanizmusai által semlegesíthesse a gazembere­ket. Komoly probléma viszont, ha a hülyeség-előrejelző rend­szer trehányság miatt, vagy épp a politikai zsákmányszerzés okán egyáltalán nem működik, vagy nem kellő hatékonyságú. A jelek szerint Szlovákiában is ez utóbbi lehet a helyzet, saj­nos nem kis mértékben az ún. kvázidemokrata szalonnacio­nalista politikusok miatt, lásd, a jelenlegi szlovák kormánypár­tokat. Ellenkező esetben ugyan­is Ján Slota múlt heti magyarok és cigányok rovására elkövetett gyalázkodása - amely tulaj­donképpen az általa kipécézett kisebbségek Szlovákiából tör­ténő kiebrudalására biztatott - az esetleg normálisan gondol­kodó szlovák politikusokat és a szlovák köznép tízezreit sar­kallta volna azonmód spontán tiltakozásra. Aminek eredmé­nyeként Rafajnak aztán már esetleg eszébe sem jut, némileg ugyan „finomabb” tálalásban, tartalmilag azonban Slotáéval egybecsengő ugatással ijeszt­getni a nemzeti kisebbségeket. Slotához hasonlóan attól tart­va, hogy a májusban esedékes népszámláláson nem vallja ma­gát minden szlovák állampol­gár szlovák nemzetiségűnek. Ne csüggedjünk viszont még­sem! A pozitív gondolkodás je­gyében képzeljük el, Richard Sulik többek között Ján Slotára és Rafael Rafajra utalt, amikor a szlovák parlament megtekinté­se helyett inkább az állatkertbe küldte szórakozni az orosz gye­rekeket. Olaszország Líbia legnagyobb kereskedelmi partnere, több mint 150 olasz vállalat van jelen Róma száműzetésbe küldené Kadhafit AATI-F1GYELŐ Rendezési javaslatot tett a lí­biai válság megoldására Franco Frattini olasz külügyminiszter egy vasárnapi lapinteijúban; a római elképzelés szerint Mo- ammer Kadhafi líbiai elnök száműzetésbevonulna. A La Repubblica című római baloldali lapnak nyilatkozva Frattini közölte: most, hogy sem Európa, sem az ENSZ nem tekin­ti elfogadható tárgyalópartner­nek Kadhafit, nem lehet számí­tásba venni olyan megoldást, hogy hatalmon maradjon. Frat­tini úgy fogalmazott, Kadhafi száműzetése esetén másként alakulnának a dolgok. Mint mondta: még a Kadhafi-rezsi­men belül is vannakolyan embe­rek, akik ezen dolgoznak. Frattini közölte, hogy olasz részről kedden mutatják be a rendezési tervet a líbiai had­műveletben részt vevő orszá­gok és a térségbeli államok lon­doni külügyminiszteri találko­zóján. Róma azt szeretné, ha a terv közös német-olasz javaslat lenne, s Frattini szerint nem ki­zárt, hogy kedden Berlinnel kö­zösen teszik le az asztalra a ja­vaslatot. A terv az ENSZ fel­ügyelete alatt megvalósuló tűzszünetet és széles körű ta­nácskozást irányoz elő líbiai törzsekkel. Emellett létrejönne egy „állandó humanitárius fo­lyosó”, amely kialakításán már dolgozik a török és az olasz kormány. Szerinte a terv meg­valósításába be kell vonni a líbi­ai törzsi csoportokat,. Líbia 1911 és 1942 között volt olasz gyarmat. A 2008-ban kö­tött líbiai-olasz megállapodás­ban Róma kötelezettséget vál­lalt a gyarmati korszakban oko­zott károk megtérítéséért, és e szerződés révén Olaszország Lí­bia legnagyobb kereskedelmi partnerévé vált. Az ENI olasz olajipari vállalat a legnagyobb külföldi befektető az észak-afri­kai országban, ahol több mint 15 0 olasz vállalat van jelen. Felfegyvereznék a lázadókat Amerikai lapértesülés szerint az Egyesült Államok és szövetsé­gesei fontolgatják, hogy fegyvereket szállítsanak a líbiai ellen­zéknek. A The Washington Post azt írta, az amerikai kormány­zat szerint a Líbia elleni nemzetközi katonai fellépésre feljogo­sító BT-határozat elég „rugalmas”, lehetővé tesz egy ilyen típu­sú segítséget is. Franciaország támogatja a lázadók felfegyver­zését és kiképzését. A The Wall Street Journal szerint az egyip­tomi hadsereg fog fegyvereket szállítani a lázadóknak. KOMMENTÁR Négyből hat VERES ISTVÁN Robert Fico megmondta. A Radičová-kormány nem négy, hanem hat pártból tevődik össze, már ami a parlamenti képviseletét illeti. Ficó- nak nem hitt senki, ugyan már, a koalíciós szerződést négy pártelnök írta alá. Jelenleg ott tartunk, hogy a Híd frakcióján be­lül türelmetlenkedő OKS egyre nagyobb bele­szólást szeretne a koalíció munkájába, az immár SaS-frakci- ón kívül „tenyésző” Igor Matovič pedig már hónapok óta azt csinál, amit akar, vagy hogy őt idézzük: amit a tudatalattija diktál. Ennek fényében két dolgot érdemes elmondani. Az egyik, hogy hiba volt Matovičot kizárni az SaS-ből, a másik pedig, hogy hiba lenne megvárni, amíg a négy OKS-es magá­tól függetlenné lesz. Matovič kizárása arra volt jó, hogy Ri­chard Sulik pártelnök „könnyítsen magán”, nem kell többé vállalnia érte a felelősséget. Mert Matovič nem egy egyszerű ember, bármennyire állítja is magáról. Mint mondta, a Du­nát nézte, amikor az SaS-ben a kizárásáról döntöttek. Ezzel elárulta magát. Vannak ugyanis férfiak, akikben a nagy mennyiségű folyó víz látványa filozofikus gondolatokat éb­reszt. Ezek afféle magányos harcosok, üyen volt az író Henry Miller vagy Louis-Ferdinand Céline. Ők sem tudták soha, mi az a csapatmunka. Az OKS-tagok tudják mi az a csapatmunka, finoman már jel­zik viszont, hogy a jelenlegi helyzet csak ideig-óráig felel meg nekik. Nem azok a bekiabálós fajták, viszont ha egyszer bejelentik a nagy döntést, nehéz lesz őket lebeszélni róla. Tehát legfőbb ideje, hogy valaki vegye a fáradságot és átírja a koalíciós szerződést. A Radičová-kormány hat párt szövet­sége. Legyenek ott a koalíciós tanácskozásokon az OKS és az Egyszerű Emberek küldöttei is, és ne az legyen, hogy „őket sajnos nem sikerült meggyőzni”, hanem vállalják ők is ma­gukért a felelősséget. Nekik is vannak, lesznek törvényjavas­lataik, ők is rászorulnak a támogatásra és az együttműködés­re, lehet hát alkudozni velük. Hogy így még nagyobb kínszenvedés lesz bármiben is meg­egyezni a Koalíciós Tanácsban? Ez bizony igaz. A Fico-kor- mány idején nem volt gond a Koalíciós Tanács működésével. Valaki döntött, valakik meg bólintottak. A jelenlegi kor­mánypártok tavaly azt ígérték, ők másként is tudnak kormá­nyozni, hát akkor tessék, csinálják. De ha majd az OKS és a másik három egyszerű ember is függetleníti magát, ez a mos­taninál is sokkal nehezebb lesz. FIGYELŐ Atomvita Berlinben Németországban a hét vé­gén negyedmillióan tüntettek az atomerőművek bezárásá­ért, ekkora megmozdulás még soha nem volt. A japán atomkatasztrófa gyökeresen megváltoztatta a német vá­lasztók hangulatát. Azok fi­gyelme egy csapásra a belső gondokról, a gazdaság, a munkanélküliség alakulásá­ról az atomerőművek bizton­sága felé fordult. Angela Mer­kel kancellár ezt ismerte fel, és elrendelte a kormány által eddig biztonságosnak tartott atomerőművek szigorú biz­tonsági ellenőrzését, és a 17 német atomerőmű közül a 7 legidősebb tevékenységét március 15-én három hónap­ra felfüggesztette, holott kormánya tavaly november­ben még az atomerőművek működési idejének átlagban 12 évvel történt meghosszab­bítása mellett döntött. Az ellenzéki pártok meg­kérdőjelezték a kormány- szándékokhitelességét, abból indulva ki, hogy azok mögött választáspolitikai megfonto­lások húzódnak meg. A kan­cellár számára viszont nincs visszaút, még ha az általa el­határozott moratóriumot nem csak az atomlobbi sérel­mezi, de azt bírálják saját párt­jában, a konzervatív CDU-ban is. Kérdés, mi lesz a 7 erő­művel a moratórium június 15-én történő lejárta után, va­jon működésüket felújítják-e, és ha igen, mindez miként tör­ténik majd. És egyáltalán mi­lyen ütemben hajtható végre az „atomról” való végleges le­mondás, illetve a megújuló energiákra való áttérés, külö­nös tekintettel arra, hogy ez utóbbiakból Németország je­lenleg a felhasznált energia mindössze 17 százalékát fe­dezi, miközben az atomener­gia részesedése több mint 30 százalékos? Továbbá miként hajtható végre mindez úgy, hogy ne kerüljön veszélybe az ország biztonságos energiael­látása és ne kerüljön az eddi­ginél jóval többe az áram? Az energiakonszemek képviselői azt tervezik, hogy a moratóri­umot, illetve az azt követően várható korlátozó lépéseket az alkotmánybíróságnál tá­madják meg. Egyes szakértők szerint az atomerőművekről való lemondás 5-6 éven belül zökkenők nélkül megvalósul­hat. Azaz Németország akkor sem borulna sötétségbe, ha valamennyi atomerőművet kikapcsolnák. (MTI)- Idén is csak idegbajt kapott pedagógusnapra az osztályfőnök

Next

/
Thumbnails
Contents