Új Szó, 2011. március (64. évfolyam, 49-75. szám)

2011-03-26 / 71. szám, szombat

Koltai Lajos: „Párhuzamosan több filmmel foglalkoztam, és mindegyikhez szinte naponta kértek új szereposztást. Még ahhoz is, ami már megszűnt." 24 Szombati vendég ÚJ SZÓ 2011. AAÁRCIUS 26. www.ujszo.com Világsztárokat rendez, de nem magyar filmben Operatőrként már világ- viszonylatban is a leg­jobbak között jegyzik, rendezőként most készül harmadik filmjére Koltai Lajos. A szereplőlistán ismét világsztárok nevei olvashatók. SZABÓ G. LÁSZLÓ Rendezői bemutatkozása Kertész Imre 2002-ben Nobel- díjjal kitüntetett regényéhez, a Sorstalansághoz köti. Ezt köve­tően Michael Cuningham forga­tókönyve alapján az Estét vitte mozivászonra. Most pedig a Famow grófjáról Treehouse-ra változtatott „nyári történet” elő­készületi munkáin dolgozik. A forgatás előreláthatóan már má­jusban elkezdődik. Mivel töltötte az elmúlt há­rom évet? Hogyan viselte film nélkül? Nehezen. Több terve is volt az Este után. Én egy ötvenhatos törté­netre emlékszem. Az is volt. Meg más is. Párhu­zamosan több filmmel foglal­koztam, és mindegyikhez szinte naponta kértek új szereposztást. Még ahhoz is, ami már meg­szűnt. Volt egy tervem Lola Montezről, a nagyhírű táncos­nőről is. Vagy te, a rendező, és behozod a színészeket, akiket érdekel a dolog, és van a produ­cer, aki majd rád, rátok hivatko­zik, és reménykedik, alig várja, hogy egyszer csak megjön a pénz a filmhez. Ha szerencséd van, bekapják a horgot. Na, itt nem volt! Sajnálom. Remek sze­rep lett volna egy nagy színész­nőnek. Halálos beteg a nő, tud­ja, hogy meg fog halni, drogo­kon él, csendben búcsúzik az élettől, de még mindig táncol. Lola Montez. Jó film lehetett volna. Rengeteget foglalkoztam ezzel is, beszéltem róla, megír­ták, találkozókra jártam, elment az idő, mégsem született meg semmi. Borzasztó. Közben rá­akadtam egy gyönyörű magyar regényre. Szobotka Tibor írta. Züzü vendégei. Bevallom, nem is hallottam róla. Igen, mert mindenki a felesé­gét, Szabó Magdát olvasta. Pe­dig Szobotka is remek író volt. A Züzü is nagyszerű olvasmány. Úgy szerettem bele, mint a Sors- talanságba. Speciális mű, szen­zációs regény remek karakte­rekkel. Na, ezt is boldogan meg­csinálnám. De ma semmilyen magyar filmre nincs esély. Ez vi­szont csak magyar film lehet, igazi magyar történet. Hány éve már, hogy elké­szült az Este? Három. Nehéz volt eljutni idáig, hogy egy újabb rendezés ka­pujában álljon? Családom van, gyerekeim, négy unokám. Ez is rengeteg el­foglaltság, rengeteg felelősség. A velük való együttlét egy dara­big eltartja az embert, aztán egy idő után ez is kevés, kell valami más, hiányzik a film. De azért tudtam olyan jól ellenni velük, mert annyi tervem volt. Ezek kö­zül emelkedett most ki torony­magasan a Treehouse. Ami magyarul ugye, fára épített házikót jelent. Minden gyereknek van ilyen Amerikában. Legalábbis azok­ban a családokban, ahol kert van. Fenn a kuckó a fán. Mehet­nének a kert végébe is, de a ma­gasban valahogy érdekesebb. Az a te világod, oda felmenni nem könnyű, nyilván sokan le is estek már, de ha megszoktad, megszeretted, ott is lehet ma­gánéleted. A srácoknak pedig ez kell. Honnan jött az ötlet, a for­gatókönyv, a felkérés? Felhívtak, hogy találkoznék-e egy német producerrel. Másnap találkoztunk, és mondta, hogy lenne itt egy film, és azzal édes­getett, hogy újra dolgozhatnék azzal a színésszel, akivel már három filmben dolgozhattam. Elolvastam a könyvet, nem na­gyon tetszett, és elképzelni sem tudtam, mit kezdjek vele. Mondták, hogy igen, ők ezt tud­ják, de mert jó az alapötlet, szí­vesen meghallgatják a vélemé­nyemet, csak soroljam, min kel­lene változtatni. Eredetileg Ed­ward von Kaiserling német író írta egy gróf életéről. Nagyon soványka történet volt. Egy an­gol forgatókönyvíró aztán felja­vította, átírta és kiegészítette a sztorit, a karaktereket pedig ki- színesítette. De még mindig nem elég jól. Az eredeti novella egy nyár hangulatának a leírása. Hazajön a fiú a kollégiumból, az apjával élnek egy kastélyban. És van egy másik család, túl a dom­bon. Eredetileg Litvániában ját­szódik a történet, nálunk Né­metországban, és a tervek sze­rint a német-lengyel határon forgatunk majd. A másik helyen viszont apa nincs. Ott két lány­nyal él egyedül az anya. Ők ösz- szetartanak, szeretik egymást. Az apa és a fia között állandó a feszültség. Az ő házukban van egy lengyel szolgálólány, egy idős néni, aki az egész családot ismeri, és egy ugyancsak idős férfiember, Buttler, aki a ház pénzügyeit intézi. A fiú átjár a másik kastélyba, és szerelmes az egyik lányba. Apa és fia között miért rom­lott meg a kapcsolat? Lényeges kérdés, amely újabb felvetéseket von maga után. Volt nemrég egy szöveg-összeolvasó próba Londonban, amelyen ren­geteg fontos kérdés merült fel a színészek részéről. „Én azt ak­kor is tudni szeretném, ha nem lesz a fűmben” - hallottam szin­te minden szereplőtől. Elké­pesztő mennyiségű kérdéssel bombázták a forgatókönyvírót. „Ha ezt nem látom világosan, nem tudom eljátszani a figurád’ - mondták. Es teljesen igazuk volt. Hatalmas listával ment ha­za az író, nagyon sok választ kell beleszőnie a történetbe. Nem irigylem őt, de szerencsénk van, mert imádja az újraírást. Ezt na­gyon kevesen szeretik. Ameriká­ban üyenkor szoktak újabb és újabb írót felkérni, az eredetit már nem is látod. A miénk ma­rad, mert imádja a munkáját, hogy egy történetet újra össze­rakhat. Jó ötleteket kapott. Most minden színész arra vár, hogy megkapja-e azt, amit megbe­széltek. A történet két kulcsfigurája egyik oldalon az apa, a másik kastélyban az anya. Jeremy Irons és Kim Cattrall. Jeremyvel a Csodálatos Júliá­ban dolgoztam, amelyet Szabó István rendezett. Egyszer vol­tam nála New Yorkban is, egy másik film miatt. Vittem neld megmutatni a háborús történet forgatókönyvét. Ez is egy koráb­bi terv volt. Hosszasan beszél­gettünk róla, tetszett is neki, biz­tatott, hogy: „Ez az, amit meg kell csinálni!” Közben beúszott ez a másik fűm, a Treehouse. Ki­mentem hozzá a Korda Stúdió­ba, itt forgatott most nálunk, a Borgia család című televíziós so­rozatban. Itt ez a két anyag, mondtam neki, az előbbi ki­mondottan neked készült. „S neked melyikhez van most na­gyobb kedved?” - kérdezte. Lát­ta rajtam ugyanis, hogy én a há­borúsat szeretném. En boldo­gan megrendezem azt is, ha úgy alakul, mondtam, de ha ezt az újat szeretnéd, vágjunk bele, az most úgyis jobban áll, erre in­kább lesz pénz. így döntöttünk tehát a Treehouse meűett. Ki játssza majd a fiát, aki már felnőtt, de még mindig őrzi gyerekkora relikviáit? Tom Sturridge, aki a Csodála­tos Júliában Annette Bening fia volt. Huszonöt éves, de még ti­zennyolcnak is mondhatná ma­gát. Londonban, a lakásában fo­gadott egy hónapja, pontosan úgy nézett ki, mint a Szabó-film­ben. Szinte lázban tartja őt a szerep. Az anyja elvesztésének körülményeiről nem tudunk so­kat, hogy ki mit követett el elle­ne, az el van tussolva. Nyár van, rosszul sikerült a srác vizsgája, ez az alapkonfliktus, de az apa mindenkinek azt hazudja, hogy nincs baj a fiával, miközben az sem tetszik neki, hogy otthon akarja tölteni a nyarat. Pénzük a földből van, a kastély körüli bir­tokból, és a másik oldalon, a má­sik kastélyban élők számára is a föld jelenti a megélhetést. A nyár során aztán kiderül, hogy itt mindenki mindenkivel vi­szonyban van. A meghalt feleségről meny­nyit tudunk meg a történet elején? Annyit, hogy a sírját a félje ás­ta meg a temetőben. De viszonya van a másik nővel. Ő volt a nagy szerelme. És hogyan halt meg a nő férje? Ez a nagy kérdés. Természe­tes halállal vagy megölték, esetleg öngyilkos lett, mert tu­dott a felesége viszonyáról. Ez majd a filmből kiderül. Az apát - Jeremy Ironst - viszont most a nő idősebb lányához fűzik gyengéd szálak. Ugyanis nem tudja, hogy a saját lányába sze­relmes. A fia jön rá, aki állandó­an álomképekkel kínlódik. Édes­anyja képe ott van az ágya mel­lett, esténként, mielőtt aludni menne, elbúcsúzik tőle. Lélek­ben még mindig nagyon erősen kötődik hozzá. Az anya is megjelenik a tör­ténetben? Éppenhogy csak. Pici szerep. Szóltam Glenn Close-nak, hátha elvállalja. Azt mondta: „Sutyi, ne haragudj, nem is olvasom el. Sokat játszom, ha van egy kis időm, az a családomé. Egy kis szerep kedvéért nem megyek el Európába.” Megértem őt. Az Es­tében is kis szerepe volt, amelyet istenien játszott, de ez most még annál is kisebb. Két forgatási nap. Amikor felmerült, hogy Buttler szerepére, aki az egész család életét végigasszisztálja, s minden titok tudója, Peter OToole-t kellene felkérni, meg­kérdezték tőlem, miért nem ho­zom akkor Vanessa Redgrave-et az anya szerepére. De ugyanazt kérjem tőle, amit az Estében csinált? Ott is az élettől búcsú­zik. Lehet, hogy szeretetből el­jönne, de eljön más is, ez nem lehet gond. Az viszont már biztos, hogy a film díszlettervezője a Schindler listája látványterve­zéséért Oscar-díjat kapott Allan Starski lesz. Aki már őijöng, hogy dolgoz­ni szeretne. De míg nem vüágít előttünk a zöld lámpa, senki nem mer pénzt költeni. A hely­színkeresés mellett a kosztümö­ket is meg kell csinálni. A fiúnak például lesz egy speciális kabát­ja, olyan vagabund darab, mint­ha egy színházi öltözőben talál­ta volna. Jól áll rajta, Nani, a házban élő idős asszony mondja is neki, hogy: „Az apádnak is volt egy ugyanilyen.” De lehet, hogy éppen azt hordja, és ezért is olyan ideges az apa. Ezt még tisztázni kell. Csak azt tudjuk, hogy mindent szóvá tesz a fiá­nak. Még azt is, hogy mit eszik. Közben a fiú az egyetlen, aki megmaradt az életében. Min­denki más már a múltat jelzi. De előkerül az anya naplója, amely­ben megelevenedik egy elké­pesztő szerelem. Ki lesz a film operatőre? Pados Gyula, akivel a Sorsta- lanságot és az Estét forgattam. Most Amerikában él, bekerült a reklámszakmába, ami nagyon jó. De már ő is nagyon várja, hogy mikor kezdünk. Mivel tölti a forgatás előtti utolsó egy-két hetet? Testileg- lelkileg felkészül egy erős me­netre? Mivel kondicionálja magát? Annyiféle hatás ér naponta, hogy még egy egyszerű családi dolog is képes megfosztani az energiától. Mész lefelé a lép­csőn, s mire leérsz, úgy érzed, rövidebb vagy. Másnap megol­dod a problémát, és megint jobb a közérzeted. Jössz felfelé. A for­gatást szeretem a legjobban. Olyankor már nem foglalkoz­hatsz mással. Azzal kelsz, azzal fekszel, az éjszaka nagyon rövid részét töltőd olvasással. Állan­dóan a munkán agyalsz, és az a legjobb. Eljutnak hozzád a napi gondok, próbálsz mindent meg­oldani, de a forgatás a legszen­tebb idő. Az összes színészedre figyelned kell, a tiéidre, a csalá­dodra olyankor alig jut időd. „A Lajos soha nem hagy minket egyedül - mondták a nagyok az Estében. - Mindig ugyanazt a le­vegőt szívja, mint mi.” Igen. Nem mozdulok mellőlük. Még a kaszkadőrök épségéért is fele­lősnek érzem magam.

Next

/
Thumbnails
Contents