Új Szó, 2011. március (64. évfolyam, 49-75. szám)
2011-03-01 / 49. szám, kedd
i www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. AAÁRC1US 1. Vélemény És háttér 7 Ha megvalósul az élelmiszerosztás, jóval több figyelem irányul arra, ki és miért kap támogatást Kis szlovák Afrika Lisztet osztana a kormány a rászorulóknak. Az ellenzék Afrikához hasonlítja a helyzetet és szégyennek nevezi az intézkedést, vagy klientel- izmusra gyanakszik, míg a kormány arra hivatkozik, hogy az élelmiszer- árak emelkedése miatt van szükség a kompenzációra. TOKÁRGÉZA Valójában viszont egy kínos, korábban elhallgatott téma vált hirtelen a politikai közbeszéd tárgyává. Az élelmiszeráraktól töb- bé-kevésbé függetlenül ugyanis valóban létezik az a társadalmi réteg Szlovákiában, amelynek szó szerint gondot okoz előteremteni a mindennapi betevőt. Elsősorban a keleti romatelepek lakóiról van szó, de a mélyszegénység egyáltalán nem rasszfüggő, komoly egzisztenciális gondjaik akadhatnak például a munkájukat elveszítő, képzetlen ötveneshatvanasoknak is, ha nem számíthatnak a családjuk támogatására. Ezek az emberek kaphatnak most - ha transzparensen sikerül elosztani a támogatásokat - ingyen élelmiszert, holott máskülönben legfeljebb a választások előtt törődnek velük ennyit. A lisztosztás biztosan nem oldja meg a rászorulók problémáit, legfeljebb rövidtávú megoldást nyújt a perifériára szorultak gondjaira. Szerencsés esetben például kevesebb lesz a háztájiból ellopott csirke, vagy a felásott krumpliföld. Pozitív hatása sokkal inkább annak lehet, hogy a politikusok hosszú idő után először kénytelenek tudomást venni nyilvánosan is erről a rétegről. Nem kitalált csoportról van szó, és Robert Fi- co állításaival szemben nem is a Radičová-kormány intézkedései miatt keletkezett egy csapat nyomorgó. Ók itt éltek már Fico alatt, sőt előtte is, csak éppen a szlovák politikai szereplők kerülték ionosán, hogy szót ejtsenek a legelesettebbekről. A politikusok távolságtartása érthető: semmivel sem tudják megszólítani ezt a réteget, és egyáltalán nem is törődnek velük, hiszen nem tudnak számukra mit kínálni. Még a klasszikus baloldali szólamok sem hatnak rájuk, mivel állás híján nem „szipolyozhatják őket ki” a multik, de az állami árszabályozás is kevéssé érdekli őket, hiszen nem fizetnek a villanyért vagy a gázért. Eleve a létezésük kudarc, azt mutatja, hogy a politika képtelen megoldani az elemi problémáikat, nincs is miért dicsekedni velük. A Smer elnökének szavait kiforgatva: Szlovákiában valóban ott rejlik egy miniatűr Afrika, tele olyan emberekkel, akik a nyomor szélén, kilátástalan körülmények között tengődnek. Ezt nem lehet és nem is szabad letagadni. Ha megvalósul az élelmiszerosztás, jóval több figyelem irányul arra, ki és miért kap támogatást - így jóval kevesebb emberben alakul ki az a tévképzet, hogy Szlovákiában nincsenek rászorulók. Ki tudja, talán még valamiféle társadalmi nyomás is létrejöhet, a kormánynak pedig érdemben el kell kezdenie dolgozni a helyzet megoldásán. Kaphatok végre állampolgárságot?! [Peter Gossányi rajza) Az élelmiszerek időleges hiánya minden időben katalizátora volt a változásoknak Jövőtlen arab jövő HORBULÁK ZSOLT Az észak-afrikai és arábiai politikai események egyértelműen gazdasági okokra vezethetők vissza. Az élelmiszerárak emelkedése gyutacsként indította a lakosságot arra, hogy elűzze a sok évtizede hatalmon levő diktátorait. Itt, Közép-Eu- rópában, húsz évvel ezelőtt éltünk át hasonló változásokat. A kommunizmus bukásának is gazdasági okai voltak. Éhezésről nem volt szó, de az emberek jobban akartak élni. A vasfüggöny mögött is tudták, hogy ez a rendszer elmaradottabb a nyugativilágétól. Most még nem lehet megmondani, hogy az arab országokban miként alakulnak az események, melyik lesz az erősebb befolyásoló tényező, a történelmi analógiák vagy az egyes népek hagyományai. Az élelmiszerek időleges hiánya mindig katalizátora volt a változásoknak. A nagy francia forradalmat vagy az 1848-49-es éveket megelőző esztendőben is rossz volt a termés. XVI. Lajos utolsó éveit nem jellemezte súlyosabb gazdasági válság, sőt, Magyarország éppen reformkort élt át, amikor felgyorsult a felzárkózás Nyugat-Európához. Mubarak nyugatos jellegű rendszere az utolsó pillanatig komoly külföldi támogatásban részesült, Kadhafi pedig az előző évek olajárrobbanásának köszönhetően töltötte meg az államkincstárat és legalizálta uralmát a külföld szeméhen. Bukásukban a dominóelv érvényesült. Akárcsak 1848 januárjában Nápolyban, februárban Párizsban, március 13-án Bécsben, majd 15-én Pesten, hasonló láncreakcióban kelt fel a nép, mint 1989 őszén a keleti blokk országaiban. Amíg azonban Európában a forradalmak előrelendítik a fejlődést, a 20. század folyamán az arab világban nem ez történt mindig. 1969-ben Líbiában ugyan szintén „forradalom” ment végbe, és az iráni sah is végrehajtott 1963-ban egy „fehér forradalmad’, majd 1979-ben egy iszlám fordulat történt, egyik sem hozott előrelépést. Ami 1789 vagy 1848^-9 óta szintén változatlan, az a nagyhatalmak viselkedése, amelyek mindig a stabilitás fenntartására törekedtek. Bár külső hatások és az aktuális gazdasági helyzet jelentős befolyással van a történések alakulására, a döntő mégis a nemzeti hagyomány. A francia forradalom egy diktátornak nyitott utat, a magyar forradalmat eltiporták, az emlékezetben mégis mint nagyszerű események maradtak fenn, amelyek a nehéz időkben is erőt adnak. Korunk arab világában ez kevésbé van így. A legvalószínűbb, hogy az óvatos külső támogatás és belső demokratikus hagyományok hiánya miatt csak a rézsűnek változnak, a rendszerek nem, és az igazi fordulat talán egy következő forradalmi hullámmal érkezik el. KOMMENTAR Királynőt Pozsonynak! NAGYANDRÁS Egyre valószínűbbnek tűnik, hogy Pozsony egy több mint kilencvenéves óriási hibát tesz hamarosan jóvá. Bár kis lépésekkel, de egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy újra felállítsák Mária Terézia lovas szobrát, legalábbis annak másolatát a fővárosban. Az eredeti szobrot a város vezetőinek megrendelésére az adott kor sztárszobrásza, Fadrusz János készítette. Amű állítólag olyan jól sikerült, hogy az 1897-es szo- boravatón maga Ferenc József császár is megjelent, s a nemzetközi sajtó is elismerően nyilatkozott a császárnő márványszobráról. A gyönyörű alkotást a pozsonyiak sajnos nem egész 25 évig csodálhatták, 1921. október végén bizonyos körök ledöntötték. Egyesek szerint a csőcselék, mások szerint a csehszlovák hadsereg által szervezett csoport. Közel kilencven évnek kellett eltelni ahhoz, hogy Pozsonyban újra közbeszéd tárgya legyen a szobor, s létrejöjjön egy olyan aktív csoport, mely küzdeni is hajlandó a szobor újbóli elkészítéséért, és majdani felállításáért. Érdekes módon a társaság magját nem magyarok, hanem fiatal szlovákok alkotják. Bár a mű elkészítéséhez százezres nagyságrendű összegre lesz szükség, mégis úgy tűnik, végül nem a pénz megszerzésével, hanem a szobor helyszínével lesz a legnagyobb gond. A szobor eredeti helyszínén jelenleg a Š túr-szoborcsoport áll, s a teret is a szlovák költőről nevezték el. A probléma ebből eredően nem is anyagi, inkább művészettörténeti, politikai és logisztikai jellegű. MáriaTerézia, vagy Ľudovít Štúr? Vajon melyik műnek van nagyobb joga ott állni? Persze, csípőből minden olvasó azt mondaná, hogy Mária Teréziának, hiszen ez a szobor állt ott eredetileg. Ám a szobrok elhelyezése többnyire Pozsonyban (is) aktuálpolitikai kérdés volt, elég az elmúlt két évből a csehszlovák oroszlánra, a Masaryk-szoborra, vagy Szvatoplukra gondolni, de a legtöbbet költöztetett fővárosi szobor, Petőfi Sándoré is ebbe a kategóriába tartozik. A Mária Terézia-szobor a város nagyon fontos emlékműve, melynek újbóli felállítása a racionális, multikulturális értékrend győzelmét jelentené, melyre minden értelmes pozsonyi joggal lehetne büszke. Épp ezért méltó helyet kellene kapnia, de úgy, hogy közben az a biztonság is meglegyen, hogy négy, nyolc, vagy akár húsz év múlva se juthasson eszébe valakinek vélt, vagy valós sérelmek alapján újból eltávolítani. TALLÓZÓ ROMÁNIAIMAGYAR LAPOK A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) új elnöke, Kelemen Hunor előtt álló kihívásokról írt a romániai magyar sajtó a magyar szervezet hétvégi kongresszusa kapcsán. Az RMDSZ nagyváradi tisztújító kongresszusán Kelemen Hunort választották meg a szervezet élére Markó Béla után. A kolozsvári Krónika szerint az új elnöknek kell döntenie arról, merre halad a sorsdöntő kihívások előtt álló szövetség. Kelemen Hunor számos kihívással szembesül, például a katasztrofális romániai kormányzati teljesítmény miatt az RMDSZ támogatottsága az 5 százalékos parlamenti küszöb alá csúszott, az ellenzéki román pártok továbbra is a maguk oldalára szeretnék állítani a szövetséget, melynek a Fidesszel fennálló fagyos kapcsolatával is kezdenie kell valamit. A lap utal Pelczné Gáli Ildikó Fidesz-alelnök kongresszuson elmondott beszédére, amely a kelleténél nyersebb, de őszinte üzenet volt, bár hangnemével a budapesti kormánypárt „kissé elvetette sulykod’. A Fidesz „egyértelmű” üzenete arról szól, hogy ha az RMDSZ nem áll a Fidesz mellé, a romániai magyar szervezet még kevésbé számít partnernek a magyar kormánypárt szemében. A bukaresti Új Magyar Szó több kommentárt szentel az RMDSZ kongresszusának. Ezek szerzői is utalnak a Fidesz alelnökének beszédére. Az újság szerint a román ellenzéki pártok is zsaroló üzenetet fogalmaztak meg, de elegánsan, a Fidesz-alelnök beszéde „példátlanul agresszív, sértő és provokatív” volt. „Ez a legendásan toleráns RMDSZ-es nép hurrogását is kiváltotta, amelyet gyöngén nyomott el a kétharmadosokat így is kedvelő maroknyiak tapsa”. Az RMDSZ új elnöke számára kihívás, hogy a romániai és a magyarországi politikai erőviszonyok változása sokkal dinamikusabb lehet, mint amellyel az RMDSZ lépést tud tartani. A szerző szerint „a megoldás nem a mindenkori vagy kétharmados többség támogatásának Machiavellit idéző hintapolitikája, hanem az elvi alapokon álló RMDSZ-es politika lehet”. A Csíkszeredái Hargita Népe a román politikusok ésaFidesz alelnökének beszéde kapcsán megállapítja: az RMDSZ megtapasztalhatta a román pártok versengését a kegyeiért, de valójában „mindenki alig várja, hogy a magyarság egységes képviselete szétessen”. (MTI)
