Új Szó, 2011. március (64. évfolyam, 49-75. szám)
2011-03-23 / 68. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. AAÁRC1US 23. Kultúra 7 Nyolcvankettedik születésnapja alkalmából díszkiadásban jelennek meg a cseh író művei Kundera, drága bőrben (Képarchívum) Születésnapi ajándék? Vagy egyszerűen csak a kiadó elismerése, a tiszteletadás jele? Vagy mindez együtt? A párizsi Gallimard a maga módján most mindenesetre „szentté avatja” Müan Kunderát. SZABÓ G. LÁSZLÓ Ahogy a Le Figaro hasábjain megjelent: „kanonizálja”. A franciák ugyanis kezdettől fogva szeretik őt. Mondhatnám: rajonganak érte. Regényeinek széles olvasótábora van náluk is. A Gallimard vezetői azonnal mellé álltak, amikor 1975-ben végleg elhagyta Csehszlovákiát. Első regénye, a Tréfa, amelyben a sztálinizmus visszásságait vette számba, pontosan tíz évvel azelőtt jelent meg. A botrány óriási volt. A könyvet betiltották, Kunderát eltávolították az állásából, és nem publikálhatott. Második regénye, Az élet másholvan 1973-ban Párizsban jelent meg, francia nyelven. Emigrálása után a rennes-i egyetem vendégprofesszora lett, cserében mindezért a cseh kormány megfosztotta állam- polgárságától. Azóta francia nyelven ír. Műveit sem ő nem fordítja cseh nyelvre, sem másoknak nem engedélyezi, hogy ezt megtegyék. Cseh olvasói ezért neheztelnek rá, a franciák viszont annál inkább tisztelik és szeretik. Kiálltak mellette akkor is, amikor pár évvel ezelőtt Csehországban nyilvánosságra hoztak egy ügynöklistát, amelyen az ő neve is szerepelt. Kundera mindent tagadott, majd vérig sértve, megalázva elhallgatott, s azóta sem látogatott háza. Igaz, előtte sem utazott gyakran Prágába, ahol egykor világirodalmat tanított a filmművészeti főiskolán (ezekről az előadásokról, vizsgákról Jin Menzeltől Véra Chytilováig sokan tudnának mesélni), vagy szülővárosába, Brünnbe, ahol apja elismert zongorista és zenetudós volt, ő maga pedig előbb kétkezi munkásként, majd dzsessz-zenészként kereste a kenyerét. Az említett besúgólista eredetisége máig bizo- nyítatlan, Kundera mellett a világ legjelesebb írói (köztük a Nobel-díjas Gabriel García Márquez) álltak ki, a tényen azonban ez már aligha változtat. A lét elviselhetetlen könnyűsége, a Nevetséges szerelmek, a Halhatatlanság, a Lassúság, az Azonosság, A függöny világszerte nagy elismerésnek örvendő írója, korunk egyik legnevesebb gondolkodója a jövőben sem szándékozik szorosabbra fűzni hazai kapcsolatait. Nem véletlen, hogy még a botrányt megelőzően neki ítélt cseh irodalmi díjakat sem vette át személyesen. Párizsban érzi jól magát, és továbbra is csak franciául hajlandó írni. Fanny Ardant, a népszerű francia színésznő, aki több honfitársával együtt zseniális írónak tartja Milan Kunderát, nyilatkozta nemrég: „Én nagyon szeretem azokat az embereket, akik nem adják meg magukat a környezet nyomásának. Milan Kundera is ilyen. Ma nagyon sok alkotó és művész küldetése fontos részének tartja, hogy a médiával a lehető legjobb kapcsolatban legyen. Milan Kundera kivétel. 0 úgy érzi: a mű a fontos, nem az alkotója. Olvasóközönségének ezért nem is ad magából semmit. Az én szememben ő nemcsak hallatlanul intelligens, hanem leírha- tatlanul szórakoztató is. És bár a regényeiben sok mindent elárul magáról, rengeteg titka van, ezt pedig imádom benne. Valamikor a nyolcvanas években ismerkedtünk meg, s elmondhatom, azóta nagyon jó barátok vagyunk. Sokszor hallom tőid: a politika nem érdekli, ahhoz ő túlontúl ironikus, és tisztán látja: a politika megöli a művészetet. Neki az írás az éltető eleme, rajong a szép nőkért, szereti a finom borokat. A jó könyv olyan, mint a palackba zárt üzenet, állítja, előbb- utóbb partot ér. Ezért sem ad soha, senkinek interjút. A világgal kapcsolatos fontos közölnivalóit a regényeiben és az esszéiben juttatja el az olvasóihoz.” Franciául írt művei pedig, közelgő 82. születésnapja (április 1.) alkalmából két vaskos kötetben, a Pléiade igazán mutatós sorozatában jelennek most meg a Gallimard gondozásában. Az 1931 óta működő Pléiade, amely a franciák szerint maga az „irodalmi Panteon”, eddig tizenhárom jeles szerző életművét kínálta az érdeklődőknek. Köztük olyanokat, mint Moliére, Rabelais, Balzac, Proust, Goethe, Conrad, s a három Nobel-díjas, Roger Martin du Gard, Saint-John Perse vagy André Gide. Franciaországban a Pléiade kötetei a könyvtárak nagy becsben tartott gyöngyszemei. A tokba rakható műveket bibliai papírra nyomják, aranysze- gélyűek, bőrkötésűek, sőt minden szerző más színű bőrt kap. Kunderának a kubai szivar barnáját választották. Az első kötetben Kundera életrajza is helyet kap munkásságának legbehatóbb ismerője, Francoi- se Ricard által. A regények, az elbeszélések, az esszék pedig az író végleges verziójában jelennek meg, Kundera ugyanis minden művét tüzetesen átolvasta, és a legapróbb javításokat is ő maga végezte el. A Gallimard vezetői pedig minden egyes óhaját tiszteletben tartják, hiszen amióta hozzájuk szerződött, ehhez a kiadóhoz, Kundera a hűségességét is bizonyította. írói nagyságához pedig amúgy sem férhet kétség. TOLLVONÁS Az utolsó esély PUHA JÓZSEF Leszoktam H már arról, ' hogyinterneI tes fórumok- I bannevesincs I unatkozók VMM hozzászólásait olvasgassam. A minap - szerencsére - mégis ilyen oldalra tévedtem, ahol az egyik eurovíziós írásomból idéznek. Ez lelket melengető. Ráadásul egy olvasó, akinek szintén elfelejtettek nevet adni, elküldött oda, ahonnan jöttem, amit dicséretnek veszek. Az viszont nem állja meg a helyét, hogy én volnék az Eurovíziós Dalfesztivál megszüntetésének zászlóvivője, s csak én szajkóznám azt, már évek óta, hogy mostani formájában a jelenlegi zenei viszonyok közepette nincs szerepe. Mindössze két dolog zavar benne, de azok nagyon: a szimpátiaszavazás és a különálló élete, vagyis a zeneipar figyelmen kívül hagyása. Jobban belegondolva fordított a helyzet, a zeneipar ignorálja, és ez még nagyobb baj. Ha mindenáron a megszüntetés mellett kardoskodnék, nem követtem volna, szinte lélegzetvisszafojtva a sajtó- tájékoztatót a magyar induló bejelentéséről. A Magyar Televízió belső válogatáson döntötte el, ki képviselje az országot. Azt tudtuk, kik jöttek számításba. Nekem két favoritom volt. Drukkoltam Tóth Verának, Sorskerék című felvétele' tipikus eurovíziós dal. Az indulás jót tett volna a Megasztár első sorozatában diadalmaskodó lány hazai karrierjének, lendített volna a népszerűségén. Istenadta tehetség, de nem kapja meg a megfelelő teret, ha úgy tetszik, rossz korban született, ilyen hang harmincnegyven évvel ezelőtt nagyobb karriert eredményezett volna. Mivel nem Veráé a megtiszteltetés (?), bevallom, nagy reményeim voltak vele kapcsolatban, az első ötbe vártam, amit, ha indul, nem mertem volna leírni. A kettes számú favori- tomra, Wolf Katira esett a választás. A Szerelem, miért múlsz? című dala modernebb, mint Veráé, de abszolút befér az eurovíziós világba. Ha német vagy svéd előadó énekelné, győzelmi esélyei lennének. Az a kérdés, hogy mire megy vele a magyar? A fránya szimpátiaszavazás miatt, ami 1994-ben még nem öltött ekkora méreteket, így Bayer Friderika a Kinek mondjam el vétkeimet? című felvétellel a negyedik helyen végezhetett. 2007-ben Rúzsa Magdi az Aprócska blues angol változatával (Unsubstantial Blues) csak a kilencedik helyen zárt, pedig egy szakmai szavazás az akkori seregszemle legjobb szerzeményének kiáltotta ki, s szerénység nélkül állíthatjuk, az is volt. A sajtótájékoztatón szó esett arról is, hogy nagy szükség van a határon túliak támogatására. Mi szavazhatunk Katira, az anyaországiak értelemszerűen nem. (Alapjában véve ezen is kiakadhatnék, hiszen ez is szimpátiaszavazás, ráadásul befolyásolással megtoldva, de ezen nem fogok.) Nos, rám számíthatnak, ha úgy tetszik, adok egy utolsó esélyt a dalversenynek. Ám ha Kati nem végez az első tízben - sőt nagyobb reményeim is vannak, de ezeket nem merem leírni -, akkor tényleg a seregszemle megszüntetésének zászlóvivője leszek, s ezt megírhatják még a fórumozókis. Mokos Attila, Boráros Imre, Ropog József és Bandor Éva is szerepel a Torzképek ideje című filmben, amely ma este látható a Szlovák Televízióban Megelevenedő karakterfejek TALLÓSl BÉLA Franz Xaver Messerschmidt (1736-1783) az előkelő bécsi akadémián tanulta a formázás művészetét. Mária Terézia kedvenc udvari szobrásza volt, ólomban, életnagyságban örökítette meg a királynő alakját. Most őt örökíti meg egy egyórás filmes verzió, mely Torzképek ideje címmel Peter Dimitrov rendezői műhelyében készült, Dušan Mitanával írt közös forgatókönyv alapján. Nem a szobrász teljes életét végigkísérő mozgóképes biográfia ez a szlovák dokujátékfilm. Mégpedig azért nem, mivelhogy Messerschmidt életrajzi adatai nagyon foszlányos formában maradtak ránk, amit tudunk róla, az inkább művészettörténeti értékelés - mondták az alkotók a film sajtóvetítését követő tájékoztatón. Ez a film mégsem a művészettörténeti vonatkozásokra épít. Ahogy a rendező nyilatkozott, azt a keveset mutatták meg az életéről, amit fel tudtak kutatni róla, középpontba állítva a belső szabadságot. Messerschmidt idővel olyannyira kiesett a gazdag művészetpártolók és megrendelők kegyeiből, hogy Pozsonyba költözött bátyjához, s ott szinte teljesen saját világába zárkózva élt. Ahogy 1993-ban Magda Keleti művészettörténész lapunknak nyilatkozta: „A művészek magatartásában a másságot, a bevett szokásokhoz nem igazodó viselkedést minden kor, minden társadalom tolerálja bizonyos mértékig. De mert Messerschmidt esetében kihívó viselkedése, nagyon sajátos életmódja valószínűleg kisebb fokú lelki sérülésből fakadt, fokozatosan elveszítette előnyös pozícióit, s mindinkább elszigetelődött.” Az elszigetelődés folyamatát, Messerschmidt pozsonyi fogadtatását, életének utolsó szakaszát eleveníti fel a ma este látható film. Az excentrikus szobrász fő műve, a Karakterfejek című portrésorozat születésének hátterére világít rá ez az új szlovák mozgóképes opus. Annak a hatvannégy fejnek a megértéséhez hoz közelebb, melyek zömét Messerschmidt már Pozsonyban formázta, s amelyek egy- egy grimaszt, eltorzult arcot, lelkiállapotot őriznek. Messerschmidt grimaszait mesteri fokon jeleníti meg a kitűnő cseh színész, Marek Vasút. Torzképek ideje: szerda, STV 2,20.15. Ismétlés csütörtök, STV 2,11.20 Bandor Éva, a Komáromi Jókai Színház művésze Messerschmidt filmbéli múzsájaként olyan „átélést" nyújt egyetlen „ülésben", hogy epizódalakítás kategóriában díjat érdemelne érte (Fotó: Continentalfilm)
