Új Szó, 2011. március (64. évfolyam, 49-75. szám)
2011-03-17 / 63. szám, csütörtök
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. AAÁRCIUS 17. www.ujszo.com RÖVIDEN Életműdíj Tarr Bélának Budapest. Életműdíjat kap az Isztambuli Filmfesztiválon Tarr Béla, akit filmrendezői munkásságáért és a kortárs filmművészetre gyakorolt hatásáért tüntetnek ki. Az április 2-án kezdődő, 30. alkalommal megrendezendő isztambuli seregszemle Törökország legfontosabb filmes eseménye. A fesztivál nyitó napján Tarr Béla személyesen veszi át az elismerést. Isztambulban műsorra tűzik legújabb filmjét, A torinói ló című alkotást, amelyet a Berlinalén a zsűri nagydíjával tüntettek ki, és amelyet a vasárnap kezdődő hongkongi fesztiválon is levetítenek. A magyar-francia-svájci-német koprodukcióban készült filmet eddig 30 ország helyi forgalmazója vásárolta meg. (MTI) Könyv egy rövid esztendőről Dunaszerdahely. A Vámbéry Polgári Társulás és a Fórum Kisebbségkutató Intézet szervezésében, a Vámbéri Irodalmi Estek sorozat keretében valósul meg ma 18.00 órától az a könyvbemutató, amelynek főszereplője Simon Attila és új kötete, az Egy rövid esztendő krónikája, A szlovákiai magyarok 1938-ban. Az est műsorvezetője Vajda Barnabás, a Fórum Intézet gondozásában napvilágot látott kötetet pedig Kovács László mutatja be a Budapest Kávézóban, (ú) Keresztek hazai magyar „kultúrmunkásoknak" Díjeső Pozsonyban is INFORMÁCIÓ Pozsony. Heizer Antal, a Magyar Köztársaság szlovákiai nagykövete Schmitt Pál magyar államfő nevében magas állami kitüntetést adott át Agócs Valéria újságírónak, Bajnok István gyermekpszichiátemek, Bárdos Ágnes előadóművésznek és újságírónak, Mács József írónak és Takács András néprajzkutatónak. A Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitüntetésben részesült Bárdos Ágnes, Bajnok István, Mács József, lovagkereszt kitüntetést vehetett át Takács András, tiszti kereszt kitüntetést pedig Agócs Valéria. Bárdos Agnes újságírói munkája mellett előadói estjeivel rendszeresen fellép hazai és magyarországi színpadokon. A pozsonyi rádió magyar adásánál fordító, hírszerkesztő, majd szerkesztő-riporter volt, később a Szlovák Televízió magyar adásának munkatársa lett, ahol máig szerkesztőként tevékenykedik. Agócs Valéria évtizedeken át volt szerkesztője a szlovák rádió magyar adásának, ezt követően pedig a Szlovák Frekvenciatanács elnöke lett. Bajnok István pszichiáter, volt országgyűlési képviselő. 70. születésnapján, a közelmúltban jelent meg második kiadásban Diagnózisok című könyve. Gyermekpszichiáterként sokat tett a szülők meggyőzése érdekében, hogy csemetéiket anyanyelvű iskolákba írassák. Munkásságát eddig több díjjaljutalmazták. Mács József elbeszélései, riportjai, publicisztikái az 1950-es évektől jelennek meg; az 1960-as évek második felében műfordítóként is bemutatkozott. 2005-től a Művészeti Akadémia tagja, több fontos díj tulajdonosa. Takács András néptáncgyűjtő, koreográfus, a hazai magyar köz- és kulturális élet, a (cseh) szlovákiai magyar nemzetiségi néptáncmozgalom meghatározó személyisége. Nemrég jelent meg önéletrajzi kötete, amelyben a szlovákiai magyar kulturális életről, folklórról, népi tánckultúráról szól egy élet tükrében, (ú) Holnap 12 órakor a szenei kultúrházban Ferenczi György és a Rackajam együttes ad koncertet a Hangzó Helikon sorozatban megjelent Petőfi CD anyagából. A koncerttel a magyar szabadság- harc 163. évfordulójáról emlékeznek meg korhű jelmezekben és a magyar népdalt blues-zenével házasítva. (Képarchívum) Húsz héten át folyamatosan kerülnek az újságárusokhoz Woody Allen filmjei magyar felirattal Kern szinkronhangja nélkül Lapunk kiadója, a Petit Press Rt. jóvoltából egy 20 DVD-ből álló Woody Allen-sorozat darabjai jelennek meg hétről-hét- re az újságárusoknál. Lapunk vásárlói holnaptól péntekenként egy- egy filmet vehetnek meg 5.99 euróért, előfizetőink ennél lényegesen kedvezőbb áron, 3.99 euróért juthatnak hozzá a filmekhez. JUHÁSZ KATALIN A világhírű amerikai színész- rendező alkotásai eredeti nyelven, magyar felirattal nézhető- ek, így gyűjtők és angolul tanulók számára egyaránt érdekes lehet ez az exkluzív kollekció, amelynek első darabja az 1986-ban készült, három Os- car-díjas Hannah és nővérei. Woody Allen standup-komi- kusként kezdte pályáját 1961-ben a New York-i művésznegyed, Greenwich Village klubjaiban, miközben olyan tévésztároknak írt humoros szövegeket, mint Bob Hope vagy Ed Sullivan. Négy évvel később megbízást kap Clive Donner rendezőtől a Mi újság, cicababa? című film forgatókönyvének megírására. A film hatalmas sikert arat, Woody Allen pedig úgy dönt, maga is megpróbálkozik rendezéssel. A többi már filmtörténet, egymás után születnek a sajátos humorú, szellemes, keserédes vígjátékok, amelyekben Woody Allen önmagából is filmkaraktert alkot: megszületik a csetlő-botló, neurotikus, frusztrált New York-i értelmiségi. Évtizedekig az amerikai nagyváros marad filmjeinek terepe, híres lokálpatrióta, kimondottan büszke rá, hogy ki se mozdul Manhattanból. Alapélményei a szorongás, a szexuális bizonytalanság, a zsidó identitás, NewYorkszépsége és rettenete, a mozi varázsa, illetve az értelmiségi lét buktatói. Humora intellektuális, gyakorta moralizáló, a két legfőbb emberi dolog számára a szerelem és a halál, amelyekhez többnyire iróniával közeledik. Újabban azonban felfedezte magának Európát, több nagyvárosban forgatott. Gyorsasága legendás, szinte kötelesség- szerűen évente forgat egy filmet, és szinte mindegyikben sikerül valamivel meglepnie a közönséget. Filmbeli poénjai nálunk is szállóigék lettek, sőt állítólag egy egész generációnyi értelmiségi fiatalember szédítette a lányokat Woody Allen-arany- köpésekkel. És állítólag nem csak azoknál a fiatal hölgyeknél értek el sikereket, akik nem tudták, hogy idézetről van szó. A rajongók világszerte hangoztatják, hogy sosem lennének olyan klub tagjai, amelyik felvenné őket soraiba. Mégis valamennyien a Woody Allenről elnevezett nagy, nemzetközi tömörülés tagjai, és ettől valamennyien egy kicsit hasonló véleménnyel vannak világunkról, például nem veszik halálosan komolyan az életet. Sokan közülük nem is szeretik a jazzt, mégis egymást taposva igyekeznek jegyhez jutni abba a New York-i klubba, ahol hetente egyszer Woody klarinétozik - elég közepes szinten. (Filmjeinek zenei anyagát is maga válogatja, általában a New Orleans-i jazz gyöngyszemeiből.) Ha a mester épp forgat, bandája nélküle lép fel, ilyenkor olcsóbbak ajegyek, amelyekért egyébként 150 dollárt kérnek el szemrebbenés nélkül. Ha pedig a banda is kirándulni akar, mindannyian felkerekednek és körbetur- nézzák Európát. Woody Allent annyira imádják rajongói, hogy megbotránkoztató családi ügyeit is meg- bocsájtják neki. Ennek oka akár az is lehet, hogy az évtizedek alatt - akaratlanul, vagy tudatosan - önmaga kitalált figurájává vált, aki csak a vásznon létezik, mint a Kairó bíbor rózsájának főhőse. A magánember Woody ennek megfelelően eléggé ritkán nyilatkozik, de ha mégis van türelme a sajtóhoz, már-már filozófiai igényű mondanivalója is gyakran akad. Ilyenkor megcsillan az amerikai mércével mérve nem mindennapiműveltsége. Tavaly decemberben volt 75 éves, ötven-valahány filmmel a háta mögött épp a legújabbra készül, amelynek díszleteként Londont szemelte ki magának. Woody Allen a világ talán leggátlástalanabb gátlásos fickója, legsikeresebb lúzere és legesetlenebb filmes géniusza. Egy olajozottan működő, két lábon járó filmgyár. Aki tehát eddig csak Kern András - szintén zseniális - szinkronhangján hallotta őt megszólalni, nem mulassza el beszerezni a holnaptól hetente megjelenő DVD-kollekció filmjeit eredeti nyelven, magyar felirattal. Előfizetőink a következő címen kaphatnak tájékoztatást a kedvezmény érvényesítésével kapcsolatban: www.petitshop.sme.sk A válogatásban szereplő filmekről hetente közlünk rövid ismertetőt. Százötven éve született Ambrus Zoltán, a méltánytalanul mellőzött prózaíró A Midas király és annak nóvumai SUSLABÉLA Február 22-én volt 150 éve annak, hogy világra jött a magyar prózairodalom egyik méltánytalanul elhanyagolt nagyja, a 19. század végének és a 20. század elejének egyik kimagasló szépirodalmi egyénisége - Ambrus Zoltán. Minden bizonnyal azért nem részletezik bővebben az irodalomtörténetek nem kis jelentőségű munkásságát, mert már a saját korában is gondja volt azzal, hogy odaférkőzzön a nagyközönséghez, nem tudott az olvasók kedvencévé válni. Bizonyára azért is kap szűkebb időt az irodalomórákon és kevesebb polcot a könyvtárakban, mert annak ellenére, hogy még a Nemzeti Színháznak is az igazgatója volt (1917 és 1922 között), nem lett népszerű főművével, a Midas királlyal (1906-ban jelent meg, de még a 19. században, az 1891-92-es években írta) sem, holott éppen ez az alkotása sok nóvummal szolgált a század- forduló magyar prózájának kísérletező rengetegében. Óriási műveltséggel bírt, melyből módfelett sokat Párizsban gyűjtött be, ahol háromnegyed éven át tartózkodott. Irodalom- tudósok szerint azért sem tudott igazi közönségsikerre szert tenni, mert a Midas királyba számtalan újdonságot kísérelt meg beékelni. S ez a nagy mennyiségű újdonsághalmazt a huszadik század eleje olvasója nehezen emésztette meg. A regény főhőse, Biró Jenő nagyon sok mindenben összevethető magával a szerzővel, legfőképpen abban, hogy Biró kimagasló festőtehetség volt, elkönyvelendő eredményesség nélkül, Ambrus pedig az ő párja az irodalom területén. Lőrinczy Huba, az író ténykedésének talán legalaposabb ismerője és elemzője is akképpen vélekedett Ambrus Zoltán Midas királyáról, hogy a regény egy nagy egyveleg, amelybe beleprésel- tetett a realista elemtől kezdődően a levélregény-típuson át egészen az esszéregény ismérvein és stíluseszközein át szinte minden. A nóvumokat, persze, Lőrinczy igencsak jól felismerte, ezért is sorolja Ambrus Zoltánt a megújuló, a modern elemekre váltó, illetve azokon alapuló 20. századi magyar próza- irodalom nagy elindítójának, vagy ha úgy tetszik, előfutárának. Mert amit Ambrus Midas királyában lerakott - igaz, kissé szétszórtan, rendezetlenül és mohón bánva az egyes irányzatok és stílusok eszközeivel -, arra komolyabban építhettek századunk olyan jelentős és elismert irodalmi alakjai, mint Márai Sándor, Németh László vagy DéryTibor. „Álig van magyar író, akit annyian és köztük a legkiválóbbak, annyit és olyan őszintén magasztaltak volna, mint Ambrust. Irodalmi társaságok büszkélkedtek nevével tagjaik sorában. Fiatal írók úgy járultak elébe, mint a tanítványok a Mester elé, félénk tisztelettel. Mikor még a század első évtizedében műveinek gyűjteményes kiadása megjelent, az egész magyar irodalom, mindenki, aki csak jelentett valamit, felvonult mellette és kürtölte kiválóságát. Ahány könyve megjelent, mind újra felharsant a magasztalás. Csak a közönség hallgatott. Akárhogy magasztalták, nem tudott rájönni könyveinek az ízére. Egy könyve sem érte el a többszöri kiadás sikerét” - írta róla nekrológjában Schöpflin Aladár.
