Új Szó, 2011. március (64. évfolyam, 49-75. szám)

2011-03-17 / 63. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. AAÁRC1US 17. Vélemény És háttér 7 Legrosszabbak a politikai szerencselovagok, akik a tragédiából politikai tőkét akarnak kovácsolni Mindenért fizetni kell Hirtelen annyi lett az atomenergia-szakértő, mint eső után a gomba. A Japánt ért hármas tragé­dia, a földrengés, a cu- nami és az atomerőmű­baleset után józan fejek­re, komoly szakértői elemzésekre és hosszú távú, bölcs politikai dön­tésekre van szükség, nem riogatásra. AAAL1NÁK ISTVÁN A média ömlesztve, váloga­tás nélkül teret ad a vélemé­nyeknek, ami lehet demokrati­kus, de nem túl hasznos. Meg­szólaltak az atomenergia-elle­nes jóindulatú dilettánsok. Ná­luk sokkal rosszabbak a rossz­indulatú dilettánsok, és a leg­rosszabbak a politikai szeren­cselovagok, populista pártok, akik és amelyek a tragédiából politikai tőkét akarnak ková­csolni, s kellő médianyomással akár rossz döntésekbe is bele­hajszolhatják a kormányokat. Szakértők kizárják, hogy Fu- kusimából második Csernobil lehet, de százszázalékos bizo­nyossággal nem állíthatnak semmit. Meteorológusok győz­ködik a nagyérdeműt: ha bekö­vetkezne is a tragédia, Európát a szennyezés nem érné el, de százszázalékos bizonyossággal ők sem állíthatnak semmit. Ezért érthetőek és indokoltak is az aggodalmak, és helyes az az uniós állásfoglalás, hogy felül kell vizsgálni az európai atomerőművek biztonsági rendszerét. Az ismét felerősö­dött ideológiai viták helyett ar­ra kell koncentrálni, hogy em­berileg és technikailag mennyi­re vagyunk felkészültek arra, hogy súlyos üzemzavarok ese­tén kontroll alatt tartsuk ezt a veszélyes energiaforrást. Nem old meg semmit az, hogy a francia Zöldek hivatalosan is népszavazást kezdeményeztek az atomerőművek bezárásáról. Csak hírhedt vezérük, a popu­lista uniós honatya, Daniel Cohn-Bendit kapott szereplési lehetőséget a kamerák előtt. Franciaország - az USA után a világ második atomhatalma - a maga 19 atomerőművével, 54 reaktorával az áramellátás 75 -százalékát ebből a forrásból biztosítja. Hasonlóan pusztán politikai célzatú volt Merkel kancellár bejelentése is, hogy három hónapra felfüggesztik a 80-as évek hét reaktorának működését, hiszen csak tavaly döntöttek a koalíciós pártok ezek működési idejének meg­hosszabbításáról. Merkel, aki a 17 német atomerőművet biz­tonságosnak tarja, e három hónapos tilalommal koncot dobott a választóknak: ebben az évben hét tartományi par­lamentet választanak újra Né­metországban. A szlovák gaz­daság is összeomlana az atom­energia - több mint ötvenszá­zalékos az aránya - nélkül. Az atomenergia veszélyes, a fosszilis energiahordozók kör­nyezetszennyezők, az alterna­tív energiaforrások egyelőre nagyon csekélyek. Európa leg­több országában az atom­erőművek bezárásával az élet- színvonal a nyomorszint alá süllyedne, leállna a termelés, megbénulnának a szolgáltatá­sok. Ezért a laikusok fő feladata az, hogy hagyják a szakértőket dolgozni, a politikusoké pedig, hogy támogassák őket. A hiro- simai rémképet felelevenítő ja­pán tragédiának - felturbózva a közel-keleti olajválsággal, a gazdasági hanyatlás veszélyei­vel - arra kell ösztönöznie a kormányokat, hogy nagyobb vehemenciával támogassák az alternatív energiaforrások ku- tatását-fejlesztését. Persze, en­nek is nagy ára van, mind­annyian megfizetjük. JEGYZET Fénysugár LAMPL ZSUZSANNA Tegnap este hattól hétig nem volt nálunk villany (bizto­san azért, hogy legyen miről ír­nod, pimaszko- dik velem egyik családta­gom) . Kimentem a lépcső­házba ellenőrizni, hogy más­hol van-e áram. Megnyugod­va tértem vissza, amikor kide­rült, hogy az egész házban ki­esett. Leültem. Füleltem. Hal­lottam, hogy mások is próbál­gatják a lépcsőházi kapcsolót. Ültem. Vártam. Úgy tűnt, már negyedórája ülök, de csak há­rom perc telt el. Unatkozni kezdtem. Elmosogattam a félhomályban. Aztán újra le­ültem, mert sötét lett és már semmit sem láttam. Minél sö- tétebb lett, annál jobban hal­lottam. Legalábbis olyan érzé­sem volt, hogy minél rosszab­bul látok, annál jobban hal­lok. Persze; nem hallottam semmit, mert csönd volt. Ko­romsötét és csönd. Most bez­zeg senki sem csapkodja az aj­tót. Senki sem ordít a felesé­gével. Nosztalgiával gondol­tam ezekre a meghitt neszek­re. S elképzeltem, ahogy min­denki ül a sötétben és fülel és várakozik. És akkor hirtelen kopogott valaki. Ki az? K.-né vagyok a nyolcadikról. Az üz­letből jövök. Be akartam adni valakihez a két nagy szatyro­mat, de az első két emeleten senki sincs otthon. Nem hagyhatnám itt? Üres kézzel könnyebben fel tudok ka­paszkodni. Ezeket mondja a szomszédasszony, s közben hallom, hogy a másik szom­széd ajtaja is kinyílik. Az egész utca sötét, ugye? Hallatszik az ajtórésből. Bizony, mondja K.-né. Erre hallom a felső szomszédasszony hangját, meg a lépteit, ahogy botorkál lefelé. Nemcsak nálunk van sötét, épp előbb hívtak a szü­leim, hogy az egész lakótele­pen, mondja. Pedig nem is va­gyunk Japánban, szólal meg egy negyedik hang az alsóbb szintről (úgy látszik, mégis otthon vannak). Bizony, sze­gényjapánok, mondómén, mert szeretem a japánokat, amióta hároméves koromban kaptam egy jelvényt egy japán turistától a Duna-parton (erre mondaná Hunčík, hogy így születnek a sztereotípiák). Hát ilyen lesz a világvége, mondja az alsó hang, így fog­nak összedőlni a házak, és ak­kor majd jön a káosz meg a rablás... Hát rabolni már most is tudnak, mondja a felső hang. És elmeséli, hogy kará­csonykor a kisbalkonról ellop­ták a süteményeit. Igaz, nem csukta be a balkonajtót, de hát korábban semmijét sem lop­ták el. Viszont karácsonykor ott volt a sütemény dobozban, meg a káposztaleves. A süte­ményt ellopták, és üzleti kek­szet szórtak a helyére. Az ötö­dik emeleti lány meg az a kajla barátja volt, mert másnap le­hallatszott a fürdőszobában, hogy a fiú azt mondja, este el­vihetnénk a káposztalevest, olyan jól nézett ki. De tudtuk- ra adtam, hogy mindent tu­dok: kiszórtam az üzleti kek­szet a lábtörlőjükre. Bezzeg megmaradt a káposzta! Mondja a felső hang. Kacarászunk. Beszélgetünk. Ahogy korábban soha. Fény születik a sötétben. KOMMENTAR Huncutságok mundérban KOCUR LÁSZLÓ A Radičová-kormány megalakulása után vél­hetően azok voltak többségben, akik úgy vél­ték, Ľubomír Gaiko védelmi miniszter az elsők között fog távozni a kabinetből. A kereskedel­mi szférából érkezett, hadfinak csak jóindulat­tal nevezhető tárcavezető azonban meggyőző módon fogott hozzá Augiász istállójának kita­karításához. A Smer folytonos bírálata csak jelzi, hogyjó úton halad. Kedden a folyamat egy újabb mérföldkőhöz ér­kezett: Galko bejelentette, vagy startégiai befektetőt talál­nak a halálos áldozatokat követelő robbanás miatt szomorú közismertségre szert tett nyitranováki Katonai Javító Válla­lat (VOP) számára, vagy bezárják. Ez utóbbi a Felső-Nyitra menti régióban katasztrofális lenne, 200 ember vesztené el állását abban a városban, ahol a másik nagy foglalkoztató az állandó csőd szélén táncoló vegyi üzem, egyéb munkalehetőséget pedig nagyítóval sem lehet találni. Tágabb értelemben viszont egy nagyon is lényeges, közpénznyelő folyamat - nyilván nem fájdalommentes - fel­számolásának első állomása lehet a miniszter lépése. A vé­delmi minisztérium által birtokolt cégekről van szó. Meg ar­ról: ezekben (gyakran előfordul, hogy) lopnak. Általában po­litikai megrendelésre, és nem keveset. A jelenség persze nem egyedülálló az egykori Varsói Szerződés tagállamaiban, gondoljunk csak arra, mi zajlott az MSZP-kormányok idején a magyar honvédelmi tárcánál; vagy a cseh katonai rendőr­ség 1968-at idéző tévémegszállására, melynek során kor­rupcióval kapcsolatos iratokat kerestek. De sepergessünk csak a magunk háza táján: 2003-ben százmilliók tűntek el az egyik hadi üzemben: a Trencséni Légijármű-javító Vállalat könyvelése szerint 84,7 millió koronás nyereséggel zárták az évet, ám egy igazgatóváltást követő független könyvvizsgá­lat során kiderült, valójában 151 millió koronás veszteség­gel. Az is égbekiáltó, hogy az állami támogatással, 200 millió koronáért kifejlesztett Aligátor nevű harci járművek beszer­zését 2007-ben azért kellett leállítani, mert azok túl drágák voltak, a váltót ugyanis egy szabályos, ám roppant előnyte­len szerződés miatt a piaci ár mintegy háromszorosáért kel­lett megvennie a gyártónak, egy magáncégtől. Ez csupán két, nagyobb sajtónyüvánosságot kapott, kiragadott példa, de számos hasonló akad. A védelmi minisztérium a valós államérdektől eltérő közbe­szerzési szabályok miatt mindig is aranybánya volt a kétes üzelmekhez. Mivel a parlamenti és a civil kontroll a minisz­tériumban jobbára jelképes, a hadi üzemekben meg még olyan sem, a müliós stikliknek (talán) csak belülről lehet vé- •get vetni. Mert ott is a mi pénzünket szórják, akkor is, ha nem tudunk róla. Az olykor eresztékeiben recsegő, csetlő-botló Radičová-kormány illetékeseinek részéről őszinte szándék mutatkozik a hadsereg és csatolt részei gazdálkodásának át­láthatóvá tételére. Csak remélni tudjuk, hogy elegendő ide­jük lesz a folyamat következetes véghezvitelére. TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Az Európai Parlament szocialista frakcióvezetője szerint teljes gazdasági bojkottot kellene elérni Lí­biával szemben, nem tartja jó megoldásnak a repülésti­lalmi övezetet, s ha katoná­kat kellene küldeni Líbiába, akkor azoknak muzulmán országokból kellene men­niük. Martin Schulz a Nép- szabadság szerdai számá­ban megjelent interjúban szorgalmazta, hogy az EU végre „egy hangon szóljon” Líbia ügyében. „David Ca­meron, Nicolas Sakozy és Angela Merkel külön-külön nyilatkozatokat tesz. Ho­lott Magyarország az unió soros elnöke, Orbán Vik­tornak kellene ebben az ügyben megszólnia. És itt mindjárt védelmembe is veszem a magyar kor­mányfőt, nem az ő hibája, hogy ez nem így történt” - mondta Schulz. Arra a kérdésre, hogy támogatná-e a katonai beavatkozást, a teljes gazdasági embargó megvalósítását szorgal­mazta, és többek között ki­emelte: „Óvnék az emocio­nális megoldásoktól: néz­zük meg, hogy mi történik Irakban és Afganisztánban, ahova végül katonákat küldött a NATO és az Egye­sült Államok”. Szerinte nem megfelelő emberek kezére játszana, ha Nagy- Britannia, Franciaország vagy Németország biztosí­tana egy repüléstilalmi övezetet, ami azt jelenti, hogy lelövik a repülőgépe­ket és bombázzák a földön állókat. „Végül pedig, ha mégis katonákat kell kül­deni, akkor azoknak a mu­zulmán országokból kelle­ne jönniük, mert különben attól tartok, gyorsan szent háborúvá fajulna a helyzet” - jelentette ki az Európai Parlament szocialista frak­cióvezetője. (MTI)- Azt hiszem, az áraknak pszichológusra van szükségük. Teljesen megőrültek! (Peter Gossányi rajza)

Next

/
Thumbnails
Contents