Új Szó, 2011. március (64. évfolyam, 49-75. szám)

2011-03-15 / 61. szám, kedd

www.ujszo.com FOCITIPP ■ 2011. MÁRCIUS 15. TOP 10 17 FC Liverpool - 62,5 millió euró Bayern München - 56 millió euró Arsenal + 2 millió euró Üzleti érzék A fenti mérleg egyik titka az volt, hogy az éles szemű Wenger „fillé­rekért” szerződtetett játékosokat, akiken később rekordösszegért túladott. így vette meg az Arsenal 7,5 millió euróért a hol­land Mare Overmarst, s passzol­ta el később 40 millióért a Barce­lonának, de még jobb üzlet volt 750 ezer eurót fizetni Nicolas Anelkáért a PSG-nek, majd elad­ni őt a Real Madridnak 35 mil­lióért. Abból az összegből pedig az Arsenal megvehette Thierry Henryt (Monaco), Robert Pirest (Marseille) és Sylvain Wiltordot (Bordeaux)... Wenger-iskola Wenger jó érzékkel választott ki perifériára szorult, ismeretlen vagy éppen frusztrált futballistá­kat, olyanokat, akiknek a pálya­futása látszólag zsákutcába ért: ez volt Henry, Pires vagy Patrick Vieira példája, akikből tökéletes játékosokat gyúrt az évek folya­mán, de kiváló spílereket faragott még az olyan - első ránézésre re­ménytelen esetnek tűnő - vízhor­dozókból is, mint Ray Parlour vagy Mathieu Fiamini. Később szemléletet változtatott: tehetséges fiatalokat lasszózott össze, s nevelt ki elsőrangú focistát Fábregasból, Diabyból, Van Persie-ből vagy Kolo Touréból. Rekordok I. A francia tréner éveken át csi­szolta az Arsenal játékstílusát, s munkája a 2001/02-es idényre érett be. Az Arsenal a bajnokságot és az FA-kupát is megnyerte, nem akárhogyan: a Premier League történetében elsőként mind a 38 bajnoki meccsen rúgott legalább egy gólt, s rekordot jelentett az is, hogy egyszer sem kapott ki ide­genben. Akkor még Tony Adams volt a csapatkapitány, egy kőke­mény, börtönviselt középhátvéd, akit súlyos alkoholizmusa miatt elvonókúrákon kezeltek, s aki vé­gül Wenger hathatós segítségével gyógyult ki függőségéből, s állított pozitív példát alkoholisták milliói elé. Adams a 2001/02-es szezon végén visszavonult, a karszalagot pedig Patrick Vieira vehette át. Rekordok II. 1. Arsenal 2. Chelsea 3. ManUnited 38 26 12 0 73-26 90 38 24 7 7 67-30 79 38 23 6 9 64-35 75 Ahogy teltek az évek, a látványos támadófútball egyre inkább az Arsenal védjegyévé vált. A csapat a 2003/04-es idényben vonult be végérvényesen a történelembe, amikor veretlenül (!) nyerte meg a bajnokságot. Ilyesmire korábban csak egyszer akadt példa az angol élvonal történetében, száztizenöt esztendővel azelőtt, 1889-ben; akkor a Preston North End lett bajnok úgy, hogy nem talált le­győzőre. A 2003/04-es szezon vég­eredménye: Kulcsjátékosok A „nagy Arsenalnak” három kulcsjátékosa volt: Vieira, Berg­kamp és Henry. A francia Pat­rick Vieira remekül szűrt és még jobban osztogatott a kö­zéppályán, harci kedve sohasem lankadt, egyetlen hendikepje­ként túlzott lobbanékonysága említhető: kilenc évet töltött az Arsenalban, ezalatt tízszer állí­tották ki... A holland Dennis Bergkamp minden idők egyik legintelligensebb futballistája volt; úriemberként viselkedett a pályán, játékát elegancia, taktikai érettség és gyors gondolkodás jellemezte. Az ő hendikepje az volt, hogy félt repülőre ülni. Rö- videbb távokra autóval vitték a csapat után, a távolabbi európai kupameccseket azonban fóbiája miatt kihagyta. Amikor azonban a pályán volt, Bergkamp aranyat ért az Arsenal számára: mindig tudta, mi történik a következő pillanatban, a kipattanó labdák nála kötöttek ki (aztán rendsze­rint a hálóban), és gólpasszal is legalább annyira élményszám­ba mentek, mint esernyőcselei: Bergkamp volt a par excellence előkészítő. Thierry Henry pedig a tökéletes csatár: a francia tá­madó nyolc szezon alatt hétszer lett házi gólkirály az Arsenalban, és klubrekordot állított fel az­zal, hogy 1999 és 2007 között összesen 226 gólt lőtt tétmecs­Mester és tanítványa: Arséne Wenger és Thierry Henry. csen (megelőzte a 185 találatig jutó lan Wrightot is). Gyenge pont? Ha az akkori Arsenal gyenge pontját kellene megnevezni, minden szakíró a kapusposztot említené. Pedig David Seaman és Jens Lehmann is kiváló kapus volt, időnként azonban lepkéz- tek és árnyékra vetődtek, amire mindenki jobban emlékszik, mint a bravúrjaikra. Seaman pri­vát pechje, hogy a futballvilág nem zseniális védéseit, hanem két potyagólt kapcsol a nevéhez: az 1995-ös KEK-döntő hosszab­bításának utolsó másodpercei­ben a zaragozai Nayim majdnem a félpályáról járt túl a copfos ka­pus eszén, a 2002-es vébén pedig a brazil Ronaldinho 40-méterről lepte meg őt egy trükkös szabad­rúgással. Kulcsmérkőzés Inter-Arsenal (1-5) BL-cso- portmeccs, 2003 őszén. A meg­tizedelt (Keown, Lauren, Vieira és Wiltord nélkül felálló) Arse­nalnak győznie kellett Milánó­ban egy olyan Inter ellen, amely a főpróbán 6-0-ra verte a Peru- giát. Nehéz melónak indult, de gálaelőadás lett belőle, örömfo­cit játszó Arsenallal (gólszerzők: Henry 2, Ljungberg, Edu, Pires). Máig ez az Agyúsok legnagyobb idegenbeli sikere a BL-ben (a nemzetközi kupákban arat­tak már ettől nagyobb arányú győzelmet is, 1993-ban 7-0-ra verték Belgiumban a Standard Liége-t). Mi lett velük? Jens Lehmann (41 éves) tavaly vonult vissza a VfB Stuttgart­ból. Lauren (34), a kameruni jobbhátvéd szép csöndben el­tűnt (utoljára a spanyol Córdo- bában játszott). A középhátvéd Sol Campbell (36) jelenleg a Newcastle, Kolo Touré (29) pedig a Manchester City játé­kosa; utóbbira éppen eltiltás vár, miután lebukott a dopping­teszten. Az „áruló’ ' Ashley Cole (30) a Chelsea-ben kötött ki, az excentrikus Fredrik Ljungberg (33) rövid amerikai haknizás után a Celticnél próbálkozik, nem sok sikerrel. Vieira (34) már a ManCity égszínkék me­zében vadászik az ellenfelekre, a brazil Gilberto Silva (34) szintet és ritmust váltott, és a Panathinaikosz középpályáján ácsorog. Robert Pires (37) ott­hagyta a Villarrealt, és vénségére visszatért a Premier League-be (az Aston Villához szerződött). Immár öt éve annak, hogy Bergkamp (41) befejezte pá­lyafutását, Henry (33) pedig, aki a kétezres évek közepén a világ egyik legjobb futballistá­jának számított, egy sikertelen barcelonai kitérő után végül a New York Red Bulls csapatában landolt. Gazdag József jungberg

Next

/
Thumbnails
Contents