Új Szó, 2011. március (64. évfolyam, 49-75. szám)
2011-03-15 / 61. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. AAÁRC1US 15. Vélemény És háttér 7 A kereszténység felvételének nemzetmegtartó vagy állammegtartó szerepe Heves viták előszele Az Új Szó hétvégi számában megjelent ismertetés szerzője, Mózes Szabolcs szerint az új magyar alkotmány feltehetően a Hitvallásnak nevezett preambulum folytán váltja ki a leghevesebb vitákat. KISS JÓZSEF S ha a szöveg hozzáférhetővé válik, alighanem meglesz a szlovákiai „akusztikája” is. Nemcsak a határon túliakért vállalt felelősség alkotmányos rögzítése és a kettős állampolgárság körüli ellentmondásos értelmezések miatt. A tekintélyes történész, Gerő András az ATV-ben elhangzott érdekes nyilatkozatában szinte ízekre szedte a preambulum minden mondatát. Kiváltképp törtelmietlennek és elfogadhatalannak nevezte a Szent István-i államalapítással kapcsolatban a kereszténység felvételének nemzetmegtartó és állammegtartó szerepe közötti fogalmi és tartalmi különbségtétel elmaradását, illetve összemosását. Ennek komoly hatása van a magyar-szlovák együttélés történelmi gyökereinek értelmezésére is. Szlovák részről még mindig virulens, bizonyos, a közgondolkodást jócskán befolyásoló mítoszoknak a hatóereje: ki volt itt korábban, ki alakított ki itt prefeudális államalakulatot, úgymond birodalmat. Bizonyságul szolgáltak a pozsonyi várudvaron felállított Svá- topluk-szobor körüli viszályok, melyek során a mégjellemjegye- iben képlékeny szlávokat „nemes egyszerűséggel” nemcsak a szlovákok elődeivé, hanem egyenesen szlovák etnikummá nyilvánították. Magyar részről viszont elsikkad, hogy a Szent István-i államban kezdettől jelen voltak azok a szlávok, akik a szlovák identitás megtestesítői lettek, később, a modem nemzetté válás után pedig nemzeti közöséggé kovácsolódtak. Ennek a többnemzetiségű államalakulatnak a tudományos elnevezése Történeti vagy Történelmi Ma- gyarszág, a szlovákok számára Uhorsko. Nem férhet kétség ahhoz, hogy ennek az államnak a pillérét a magyarság alkotta, de a területén élő többi néppel, jelesül a szlováksággal együtt. Kevéssé ismert, hogy ennek az adottságnak államjogi és államszerkezeti kifejezésre juttatása igényként és érdekes megoldási elképzelésként a magyarországi jakobinusokhoz kapcsolódik, akik között ott volt a szerb származású Martinovics és a szlovák kötődésű Laczkovics. Ők ébredtek rá, hogy a franciaországi polgári egyenlőség nem fejezi ki a közösségi lét ismérveit. Ebből fakadt a Történeti Magyarország föderalizálásának igénye és gondolata. De kiderült, hogy a szlovák-magyar etnikai határ mentén vegyes identitású lakosság él. Az ő helyzetüket olyan provincia kialakításával kívánták megoldani, mely mind a magyar, mind a szlovák föderatív államtesthez kötődött volna. De ezt nem a politikusokra akarták bízni. A terv részletes lebontását meghiúsította a budai vérmezőn végrehajtott nyakazás, mely a sírba vitte a korát megelőző, jövőbe mutató felismeréseket és szándékokat. A rövid időn belül eluralkodó polgári nemzetállami felfogás - a nemzetek egyenlőtlen fejlődése nyomán - alá- és fölérendeltségi viszonyokat teremtett a Történeti Magyarszá- gon. A közösségi jogok megadása máig feszültségforrás. A közös érzékenység lebecsülése könnyen tápot adhat - ad is - a nemzetiségi viszonyok kiéleződéséhez. Nekünk, magyaroknak a laza terminológiahasználat miatti szlovák méltatlankodás kicsinyességnek tűnik. Pedig valójában kapaszkodót és támadási felületet nyújthat - és nyújt is - azoknak, akik igyekeznek azzal megmételyezni a szlovák közgondolkodást, hogy a magyarok - mint a magyar uralkodó körök a 19. század végén - ki akarják sajátítani az egész Történeti Magyarországot. S ez a magukat történészi pózba helyeztetni igyekvő félművelt politikusok révén parlamenti dimenziókat nyerhet. Természetesen a Történeti Magyarország létének a mellőzésére utaló magatartás a kérdéshez empátiával közeledő szlovák politikusok számára is elfogadhatatlan. így a parlamentben abba a helyzetbe kerülhetnek, hogy vagy kénytelenek lesznek egy gyékényen árulni Slotáék társaságával, vagy olyasmi ellen kell hadakozniuk, amivel maguk is egyetértenek. Adja Isten, hogy ne így legyen! A cunami Japánban (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Szigorodna a lakástakarék-pénztárak által maximálisan kivetett illetékek mértéke is Indokolatlanul magas a jelzáloghitelek kamata HORBULÁK ZSOLT Az idők szavára hallgatva a szlovák kormány csatlakozik a bankokat regulázni kívánó országokhoz. A bankadó ötlete itt is felmerült, de valószínűbb, hogy a szigorítás a fogyasztóvédelem felől érkezik. A pénzügyminisztérium számításai szerint a szlovák kereskedelmi bankok 1,9 százalékponttal magasabb kamatot kérnek jel- záloghiteleikért, ami 51%-kal haladja meg az eurózóna szintjét. A hitelfelvevőket segítené, hogy a hitelt szankció nélkül lehetne idő előtt törleszteni. Tervezik a fiatal házasok kamattámogatásának emelését, amely a 35. életévvel zárul. A nyolc évvel ezelőtt meghatározott kamattámogatások 6%-os szintjét csökkentenék, illetve szűkítenék a lakástakarék-pénztárak „baráti megtakarítóinak” lehetőségeit, akik hat év után nem célirányosan, azaz ingatlanberuházásra fordítják betétjüket. Szigorodna a lakástakarékpénztárak által maximálisan kivetett illetékek mértéke is. Ezen elképzelések közül számosnak van racionális alapja. Beterjesztésük fő oka az állami kiadások lefaragása és a költségek részbeni áthárítása a pénzügyi szektorra. Az, hogy az állam beleszól a kamatok mértékbe, nem ördögtől való. A tömegközlekedési vagy elektro- mosenergia-árak hatóságilag szintén szabályozottak. Ha egy kereskedelmi bank itteni leány- vállalata felével drágábban kínálja a jelzáloghiteleit, mint ugyanazon bank másik eurózó- na-tagországban levő leányvállalata, akkor az igazságtalan. Ekkora piackockázati felár nem terhelheti a szlovák polgárokat. A lakástakarékok „baráti megtakarítókat” érintő szigorítása szintén indokolható, de a csomagban ez lesz az, amit társadalmi nyomásra vissza fognak vonni. Annyira meghonosodott, hogy megszüntetése ellenállásba ütközne. A megszorítás itt sem egyedi, hiszen idéntől Csehországban kezdik megadóztatni az állami támogatást. Az állami prémium az az intézmény, amelynek módosításán kellene elgondolkozni. A pénztárak kapcsán másik problémaként felmerülő magas illetékek is ebben gyökereznek, hiszen a támogatás miatt magasabbak. Ha az állami támogatást megszüntetnék, és csak a pénztárak által fizetett kamat lenne az egyetlen jövedelem a megtakarítók számára, az illetékek is alacsonyabbak lennének. A prémium tipikus példája az állam drága, egyben hatékonyságcsökkentő lépéseinek. Ennek megszüntetésére azonban még nem érett meg az idő. KOMMENTAR Minden magyar ünnepe NAGYANDRÁS Március 15-e az a magyar ünnep, melyet mindenki, határon belül és kívül, a bal- és a jobboldalon egyaránt tudna ünnepelni. Nincsenek személyes sérelmek, a sorsokat legfeljebb a történelmi témájú könyvekből ismerjük. Bizonyos politikai körök Magyarországon és idehaza mégis évről évre megpróbálják kisajátítani ezt az évfordulót. Magyarországon pár éve azzal különböztette meg magát az egyik politikai csoport a másiktól, hogy március 15-e után nem vette le a kokárdát, egészen a választásokig viselte. Itthon bizonyos helyeken egyes politikai csoportok sajátítják ki az ünneplés jogát. Mert állítólag a másik fél nem érdemli meg, hogy ott és akkor koszorúzzon. Itt, most csak mi emlékezhetünk, benneteket nem szívesen látunk, ti nem vagytok annyira igaz magyarok, mint mi. Talán így mondanák, ti nem vagytokMagyarok, csak magyarok. Mert egyesek szemében a magyarság a piros-fehér-zöld nagybetűs dolog. Szlovák ismerőseim gyakran kérdezik, a három magyar ünnep közül, melyik az igazi magyar ünnep, március 15., augusztus 20. vagy október 23. Mert azt nem nagyon értik, hogyan képesek a magyarok egyszerre három államünnepet ennyire fontosnak tartani. Ha közben még azt is látnák, hogy ezeken még tovább osztódik a nemzet az alapján, ki lehet az első sorban, még inkább csóválnák a fejüket. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emléke több mint százhatvan év távlatából végre a közös emlékezés ünnepévé válhatna, hiszen akkor a nemzet képes volt egységbe ko- vácsolódni, noha ugyanúgy széles politikai spektrum létezett, nem mindenki képzelte el ugyanúgy az ország jövőjét. Egy teljes emberöltő sem telt el, s kiderült, nem a radikális, legnagyobb hangú nemzetmentőknek lett igazuk, hanem azoknak, akik racionálisan fel tudták mérni a politikai helyzetet, s később az együttműködésből és a kiegyezésből származó nyugalomnak és biztonságnak hála voltak képesek felvirágoztatni az országot. Ezért most, 2011-ben sem feltétlenül azoknak van igazuk, akik a legnagyobb kokárdát tűzik ki. Az itteni magyarságnak leginkább biztonságra van szüksége a hazai boldoguláshoz. Mindenkinek szíve joga eldönteni, milyen úton jut el a célhoz, de a másikat mégsem kellene megpróbálni ille- gitimizálni. Legalább március 15-én nem. Esterházy öröksége TOKÁRGÉZA Esterházy János emléknapokat tartottak Szlovákiában a politikus születésének 110. évfordulóján. Emléktáblát és szobrot lepleztek le, az SNS hangosan tütakozott, a szlovák politikai elit - a kormányfő, a kormánypártok, az államfő - hallgatott. Pedig komoly szimbolikus gesztus lenne, ha az ország köztisztviselői vállalnák a politikus örökségét. Nem először és nem is utoljára történik meg, hogy a szlovákiai és a magyar közvélemény másképp ítél meg egy történelmi személyiséget. Esterházy példamutatóan ténykedett a háború sújtotta klérofasiszta Szlovákiában, életműve egy szebb világban egy egész ország előtt lenne példa. Balszerencséjére magyarsága és jobboldali elvei miatt a csehszlovák kommunisták és a nacionalisták számára is kényelmetlen volt, nem is számíthatott arra, hogy akár a normalizáció, akár a bársonyos forradalom után a szlovák fél is tisztázza szerepét. Ötvennégy évvel halála után pedig életművét másként ítélik meg a szlovákok és a magyarok. A legrosszabb, Vladimír Mináč-i hagyományokra építő nemzeti-kommunista történelemfelfogás nem csak Esterházy emlékét feketítette be. Hasonló okból hallgat a szakma és a politika az 1848/49-es szabadságharc szlovák-magyar vonatkozásairól, Szent Istvánról. Az utóbbi témában fellépő fogalomzavar okozta, hogy az országból kitiltott Sólyom László államfő baráti gesztusként avatta volna fel a ldsebb- ségekkel való törődés üzenetét hordozó magyar király komáromi szobrát, de a nyilvánosság és a szlovák hatóságok provokációt láttak ebben. A helyzetet súlyosbítja, hogy Magyarországhoz hasonlóan Szlovákiában is egyre több híve van az alternatív történelemnek, egyetemes értékeket kérdőjeleznek meg, így kaphat szobrot Rajecben a Tiso-kormány külügyminisztere, a zsidókat deportáló Ferdinand Ďur- čanský. Ebben az alternatív történelemben Esterházynak csak a kivégzett hazaárulók közt jut hely. A „progresszív” jobboldali-liberális szlovák politikai elit hallgatott. Jobb esetben magától kellene megszólalnia és vállalnia Esterházy örökségét, rosszabb esetben a magyar koalíciós partnernek illene őt állásfoglalásra késztetnie. A tétovázás nem kifizetődő, az idő a hivatalos hazugsággyártóknak dolgozik. Rehabilitálásáig Esterházy nevével csak az SNS kirohanásaiban fogunk találkozni.
