Új Szó, 2011. március (64. évfolyam, 49-75. szám)
2011-03-12 / 59. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. MÁRCIUS 12. www.ujszo.com Füleknek és szemeknek kényeztetése Brit popduó koncertje Dunaszerdahelyen Egy hónap alatt harminckét településen népszerűsíti a kisebbségi kultúrát az Ifjú Szivek Turné az öntudat j egyében Figyelemfelkeltő kampány dallal és tánccal (Somogyi Tibor felvétele) MÉSZÁROS VERONl Dunaszerdahely. Ma este a brit Sister Grácie nevű alternatív popzenekar London, Manchester, Liverpool, Párizs és Kassa után a dunaszerdahelyi NFG klubban is fellép. Előttük a kiváló pozsonyi Pixie and the Devils játszik, és az afterparti is különlegesnek ígérkezik. Max Walker (ének, gitár) és Liam Whybrow (dob), vagyis a Sister Grácie tagjai első európai turnéjuk keretében a Csallóközbe is ellátogatnak. A vidám, játékos és friss alternatív popzenét produkáló duó nemrég jelentette meg debütáló, hét dalt tartalmazó EP-jét. A két elegáns fiatalember zenéjén helyenként érződik a Pulp, a The Cure és Morrissey hatása. Koncertjük 22 órakor kezdődik. Előzenekarként a pozsonyi Pixie and the Devils kvintett zenél. Repertoárjuk alternatív pop- és rockszámokból áll, eszünkbe juthat róluk a Radiohead vagy a Pearl Jam, de akár a The Mars Volta is. Első lemezük, a Carnal Affection két évvel ezelőtt jelent meg. Elsöprő teljesítményre kell számítani 21 órától. Az este maradék részében Horváth Gábor kalauzolja el a klub vendégeit sajátos világába: glitch, noise és experimental stílusú, gondosan válogatott dalokkal készül az after- partira, amelyen Tarr Kálmán projekciója teszi teljessé az élményt. A két kreatív dunaszerdahelyi fiatalember 23 óra magasságában kezdi audiovizuális produkcióját. Jegyek a helyszínen 3 euróért kaphatóak, bővebb információ pedig itt: facebook.com/nfgklub Sister Grácie http://sistergr 'acie.bandcamp.com/ Pixie and the Devils: http:// www.myspace.com/pixieandt hedevils Horváth Gábor: www.sound cloud. com/gaborhorvath Az Ifjú Szivek Táncszínház, a szlovákiai magyarság egyetlen hivatásos táncegyüttese olyan kulturális értéket képvisel, amely segítheti megőrizni az itteni magyarok identitását. VARGA FRIDERIKA Ez a „tudás” a népszámlálás előtt fokozott hangsúlyt kap. Március 15-én, Rozsnyón kezdi a népszámlálás előtti fellépéssorozatát az Ifjú Szivek Táncszínház. Onnan egy ukrán-len- gyel-szlovák hármas határ melleti községbe utazik az együttes, majd Dél-Szlovákián keresztül araszol vissza Pozsony irányába. Hégli Dusánnal, az Ifjú Szivek művészeti vezetőjével beszélgettünk. Miért fontos ez a turné? Elsősorban azért, hogy az emberek vállalják a nemzetiségüket. Ugyanis az alapján határozzák meg a következő évtizedben például a nyelvhasználati jogokat, a kisebbségi kultúrára szánt támogatásokat, hogy hány szlovákiai ember vallja magát magyarnak. Ez figyelemfelkeltő kampány - a népszámlálás májusban zajlik -, ezt követi egy másik kampány is, amelyben az Ifjú Szivek már csak közvetve vesz részt. Az együttes döntött úgy, hogy speciális turnét szervez? Szerettem volna, hogy a magunk módj án mi is kivegyük a részünket a közvélemény tájékoztatásában. Természetesen más hazai intézmények is részt vesznek a tájékoztató kampányban, hiszen ez közös érdek. Mi is támogatjuk a Szlovákiai Magyarok Kerékasztalának ezzel kapcsolatos kezdeményezését. Sőt személy szerint én is tagja vagyok a kerekasztal kampánystábjának. Ki finanszírozza ezt az egy hónapos fellépéssorozatot? Rengeteg előadásról van szó, ezt sajnos az Ifjú Szivek saját erőből nem képes finanszírozni, ezért a Híd párt, valamint a kormányhivatal támogatja. A turné ötlete egyébként már novemberben megszületett az együttes berkeiben, bármiféle politikai háttér, vagy esetleges támogatás reménye nélkül. A Hídnak köszönhetjük, hogy olyan településekre is elvihetjük a színes és izgalmas népi kultúrát, ahol egyébként anyagi okokból nem engedhetnék meg maguknak ezt a programot. Hangsúlyozom, hogy a támogatásnak köszönhetően valamennyi előadásunkra ingyenes a belépés. Erre az alkalomra készült, új műsorral lép a közönség elé az együttes? Táncszínházunkkülön erre az alkalomra készült, Levelek című, egész estés műsorával i- gyekszik életre hívni a hazánkban élő nemzeti kisebbségek felelősségtudatát, mintegy visszaigazolást adva arról, hogy a kisebbségi kultúra a 21. században is él, van jövője, és művészete elismert. Műsorunkat hagyományos magyar, szlovák, cigány, ruszin és zsidó zenéből, ü- letve táncokból állítottuk össze. Hogy tud segíteni ez a műsor, illetve a turné abban, hogy minél többen vallják magukat magyarnak, ha több nemzetiség tánca szerepel benne? Az előadásainkra nem csak magyar nemzetiségű közönség jár. Úgy gondolom, legyen valakibármilyen nemzetiségű, a legfontosabb, hogy maradjon meg annak, aminek született. És ne féljen, ne szégyellje vállalni a nemzetiségét. Mi azokat az embereket is szeretnénk megszólítani, akikben felmerül a kérdés, hogy vajon vallhatom-e magamat másnak, mint szlováknak, itt Szlovákiában? Sajnos ilyenek is szép számmal vannak, és vall- jukbe, néha okkal. Van kifejezett célközönsége enneka műsornak? Ez családi program, és reméljük, azokban a kisebb falvakban is lesz érdeklődés, ahová évek óta nem jutott el hasonló színvonalú műsor, ezért elszoktak a magyar kultúrától. Hogyan, milyen eszközökkel hirdetik az előadásokat? Plakátjainkat négy nyelven nyomtattuk: szlovák, roma, ruszin és magyar nyelven. Egyrészt azért, hogy minél többen jöjjenek el, másrészt szeretnénk népszerűsíteni azt a szellemiséget a népszámlálással kapcsolatban, amiről az egész műsor szól. Több nyelv ismerete, több nemzet kultúrájának ismerete nemcsak az egyént, hanem az egész országot gazdagítja. Még akkor is, ha ezt mostanában nem mindenki gondolja így. Remélem, hogy minél többen eljönnek a 32 előadás valamelyikére. Ha másért nem, azért, hogy megtudják, milyen volt az 1893-as népszámlálás. A Sister Grácie nagy jövő előtt áll (Képarchívum' Barak László új verseskötete folyamatos történetként is olvasható - kiderül belőle, hogy a főhős egészen élhetőnek tartja a túlvilágot Történetek halálon innen és túl JUHÁSZ KATALIN Versek a túlvilágról. Jó téma, már kamaszkorban felfedezik maguknak a lírikusok, illetve inkább úgy mondanám, hogy kamaszkorban mindenki ír halálverseket, esetlegesen a túlvilággal foglalkozó szövegeket, aztán lassafi leszokik erről. Öregkorban jön ismét ez a késztetés, addig pedig csak szpora- dikusan, ha épp olyan kedve van az alkotónak. Vagy ha egy koncepció része a halál, egy ciklus mozgatórugója, eszköze annak, hogy az életről fogalmazzunk meg egyet s mást. Barak László előző, Retúr a pokolba című „maffiaverskötetének” folytatásaként értelmezhető elsősorban az új a- nyag, amely A halálnepper cím- meljelent meg a Kalligram kiadó gondozásában. Az előző „részben” meghalt figura, Starter a túlvilágról üzen nekünk (ideát az volt a dolga, hogy bestartolja főnöke kocsiját - a halálos munkahelyi baleset kockázata ennél a foglalkozásnál igencsak magas). Most megtudjuk, hogyan halt meg a főhős és mit csinál a másvilágon, hogyan telnek mindennapjai, mi az, ami hiányzik neki, hogyan vet számot földi életével, mi volt fontos akkor, és mi fontos most. Mármint a szerzőnek és a főhősnek. A borítón látható, név utáni vessző miatt e két gyanús alak akár ugyanaz a személy is lehet. Ezt az olvasó döntheti el, mint ahogy sokminden mást is eldönthet, ha van véleménye a témáról. A költészetben a tér fogalma meglehetősen tág, hiszen a vállalt vagy elutasított irodalmi hagyománytól kezdődően az értelmezési mező a referenciális és ismert helyeken át egészen a szövegek létrehozta fiktív terekig nyúlhat. Barak László túlvi- lági tere azonban nagyon hasonlít a földi világhoz. Ez egyrészt természetes, hiszen „arról” a világról nincs, nem lehet tapasztalati tudásunk, így csak ezt a miénket tudjuk átvetíteni. Másrészt szimbolikus is lehet ez a nézőpont: a főhős tulajdonképpen ugyanúgy érzi magát odaát, ahogy itt, azaz ugyanolyan jól: „itten hát semmi vezeklés, semmi gané (földi ganaj) /csak mázli van/ahány kínálkozó numera/annyi privát remeklés/marketek is szerte- széjjel/szóval mint tinektek otthon az echte hawai/ a teleshoppok, kupik, kocsmák/ a közkönyvtárak is tele/ válogatott kéjjel”. Amint az az egyik verseimben áll: Hiszen akár El- list is olvashat odaát. Nyilván olvas is, és hat rá a kolléga, mert az egyik versben Amerikai Pszi- cho-módra halomra lő egy csomó embert egy bankrablás során - miért ne történhetnének a másvilágon is ilyesmik? Bret Easton Ellis, ,Aranyba öntve” másutt is kísért: „zúg az éji bogár/nekimegy a fal- nak/vannak akik élnek/osztán- ig meghalnak/vélem is ez tör- tént/vagy éppen veletek?/ki lehet így most már nullánál is kevesebb?” És hogy még ennél is bonyolultabb legyen a dolog, a kötetben megidézett külső és belső terek egyaránt jellemezhetőek az otthonos, ismerős, hideg, idegenjelzőkkel, amelyek gyakran egyetlen szövegen belül fordulnak át ellentétjükbe. Máskor szövegek egész során át jutunk el egy kezdeti kiindulási ponttól valahová, ahol felismerhetővé válik az indulási pont relatív volta. Lassan kerek, egybeolvasható történetté gömbölyödnek a versek, amelyben a beszédmód, az alakzatok, az elbeszélői technika mellett a narratív identitás is érdekes. A kötet anyagának egyébként szerintem semmi köbarak lászló, A HALÁLNEPPER ze a fülszöveg által beharango- inkát, évszázados kulturális zott „öregkori lírához”. Barak kódjainkat igyekszik megkér- László szerencsére ennél sokkal dőjelezni. Hol szimpatikus ci- többre vállalkozik. A túlvilágról nizmussal, hol pedig jelentős alkotott társadalmi konvenció- mértékű életigenléssel.
