Új Szó, 2011. március (64. évfolyam, 49-75. szám)
2011-03-08 / 55. szám, kedd
www.ujszó.com ÚJ SZÓ 2011. AAÁRC1US 8. Kultúra 9 Fosse sallangmentes őszinteséggel ír az élet két nagy eseményéről, a születésről és az elmúlásról Az emberi lét történései Sokszor és többen is második Ibsenként emlegetik az 1959-ben született mestert, aki valóban annyira közel került a korábban élt és alkotott nagymesterhez, hogylb- sen-díjjal tüntették ki. SUSLABÉLA Jon Fosse 1986-ban indult neki az írói pályának, színházi bemutatkozására azonban 1994-ig kellett várnia. Akkoriban nem is nagyon bánta, hogy hosszadalmasra nyúlt a várakozás. Színpadra alakított művet komponált, ennek ellenére furcsamód - mint azt több interjúban is kifejtette - ódzkodott a színháztól, amolyan fecsegésnek vélte a darab, vagyis lényegében a színészek és a közönség közti kommunikációt. A jelzett 1994-es bemutató azonban annyira felbuzdította, olyan alkotóerővel és a színpadhoz való vonzódással töltötte fel, hogy azóta elsősorban drámát ír. Ebben a műfajban egyik csúcsteljesítménye az 1998-ban írt Őszi álom. De azért nagyon jó, hogy Jón Fosse nem csupán a drámai műnem rangos norvég képviselője. Szerencsénkre epikai működése is fantasztikus. Ennek ékes példája a Kalligram Kiadó által 2010-ben megjelentetett Reggel és este című kisregénye. Nem bonyolítja a cselekményt, de annál lényegesebb mozzanatokat örökít meg a hétköznapi ember életéből: a kezdetet, vagyis a születést, valamint a véget, a halált. Meg természetesen azt, ami a két állomás között végbemegy. A mű első fejezete mindössze tizenöt oldalnyi történés. Ólai, a halász aggódva, szinte vért izzadva töpreng, és türelmetlenül váija a nagy pillanatot, hogy felesége, Marta a másik szobában Anna bába segítségével megszülje egészséges gyermekét. Ha fiú lesz, akkor a Johannes nevet kapja, örvendezik és felettébb izgul Ólai. Fiú lett, a Johannes nevet kapta, a nagypapa nevét. Egészséges a kicsi, egészséges az anyuka is. Most azonban pihenniük kell... Ennyi az első fejezet, így jött a világra Johannes, ahogyan az emberek általában megszületnek. Tehát semmi egetrengető történés. De micsoda stílusban elmesélve: szűkszavúan, mégis nagyon sokat mondva. A második rész kezdetén Johannes már nyugdíjas, megöregedett, felesége Erna nincs mellette, elszólította őt a kegyetlen halál. Pedig Johannes szeretett volna hamarabb elmenni. Vajon közhelyszerű-e az irodalomban élet és halál? Igen, rögvest ezt a kérdést teheti fel az olvasó. A válasz pedig e sorok írója tollából röviden: nem közhely, mert Fosse esetében nagy kezdőbetűkkel íródott, így: Elet és Halál. Reggel és Este. A történet ugyanis egyáltalán nem közhelyszerű, az élet nem csak egy sima élet, hanem életfolyamat. Küzdelmekkel, optimizmussal, álomszerűséggel, szomorú emlékezésekkel, bátorító szavakkal. A halál pedig olyasmi, amire természetesen számít Johannes, de amíg érte nem jön, addig reménykedik, boldog, nem köti le állandóan az elmúlás gondolata. Jól tudja, mellette van régi barátja, Peter, s ugyanúgy legkisebb lánya, Signe is törődik vele, férjével, Leiffel együtt. Látszólag egyszerű, de sok eseményt felölelő élet. Az álomszerű, melankolikus világban összefolyik múlt és jelen, kezdet és vég. Az első rész, a gyermek világrajötte a reggel, Johannes elmúlása pedig az este, asszociálhatunk. Fosse stílusa sok olvasó számára bizonyára egyáltalán nem szokványos. Mondataiból hol egyfajta rendszerességgel, hol pedig rendszertelenül hiányoznak az interpunkciók. A párbeszédeket nem jelöli gondolatjelekkel, idézőjelekkel, így a könyv fellapozásánál rögvest arra a feltételezésre jutunk, hogy az egész alkotás a monológ szerkezetére épül. Pedig ez egyáltalán nincs így. A párbeszédek részeit gyakran külön sorokba tördeli, s néhol már úgy tűnik - a szerkezetből eredően -, hogy verset is olvasunk a regényen belül. Mindezek ellenére a regény cselekménye felettébb gördülékeny, a valódi életet elénk táró, s Johannes halála főképpen azoknak marcangolja,' tépi a szívét, akik hasonlóképpen látták holtan kiterítve családtagjukat, hozzátartozójukat, mint Signe Johannest. Kevés író tud olyan kegyetlen képet adni, mint a zárásban Fosse teszi. (Jon Fosse: Reggel és este. Fordította: A. Dobos Éva. Kalligram, 2010.) A UK Subs és a Vibrators a műfaj legrégebbi motorosai, de lendületük máig töretlen Örökifjú punk-nagypapák Pozsonyban (Képarchívum) AJÁNLÓ Pozsony. A brit punk két mindent túlélő, elsőhullámos zenekara ma este kies fővárosunkba látogat. A UK Subs és a Vibrators egy ideje elválaszthatatlan tumétársak, együtt igye- keznekbizonyítani a „Punk's Not Dead” - tézist. Aki mostanában nem látta őket élőben, és holmi bálványdöntögető nosztalgiakoncertre számít, nagyot téved. Sok évtizdes tapasztalat,' erő, lendület és életöröm kulminálá- sa várható ma a Majestic Music Clubban. A UK Subs 1976-ben alakult, kezdetben a rock and rollt ötvözték a koszosabb punk hangzással, első albumaik máig alapművek. A 80-as években a punk és a metál házasításával próbálkoztak, máig ható hullámot indítva el. Az eredeti tagok közül mára csak az elpusztíthatadan énekes, Charlie Harper maradt, aki körül a zenekar honlapja szerint 58 gitáros, basszusgitáros és dobos cserélődött ki az évtizedek alatt. A mesterek és tanítványaik viszonyáról sokat elárul, hogy egy ideig Lars Fredriksen, a Rancid mostani gitárosa is velük játszott, és számos mai nemzetközi sztár emlegeti a UK Subst első meghatározó zenei émé- nyeként. A Vibrators tagjai szintén régi motorosok, az ő zenéjük inkább a rockosabb vonalra helyezhető. Legnagyobb slágerük a mára nemzetközi punkhimnusszá avanzsált Troops of Tomorrow, amely kemény basszusmenetével, szétcsapott gitárszólójával és masszív férfikórusával bármely totalitárius állam indulója UK Subs - igazi veteránok lehetne. Az egykori alapító tagok közül a hatvanas éveiben járó énekes, Knox és a kettes számú showmanként tevékenykedő dobos Eddie érkezik Pozsonyba, a gimnazista punkok és a középkorú értelmiségiek nagy-nagy örömére, (juk) RÖVIDEN Film a kettévágott faluról Dunaszerdahely. A Családi Könyvklub és a helyi VMK szervezésében holnap 19.00 órakor mutatják be a Hranica - (Határ) című dokumentumfilmet. Jaro Vojtek alkotása a kettévágott faluról, Szelmencről szól. Az ismert rendezőt elmondása szerint sokkolták az ott tapasztaltak: a falu két része közt megszűnt az átjárás, a híreket galambposta szállította, vagy dalba ágyazva, szó szerint „áténekelték” egymásnak az emberek. A vetítés után beszélgetés kezdődik Jaro Vojtekkel és Tóth Tiborral, a Komáromi Jókai Színház igazgatójával, a film egyik közreműködéjével. Helyszín: a Városi Művelődési Központ moziterme. A belépés díjtalan, (ú) Deja Vu - Charlie Pozsony. A Deja Vu Klub holnap esti sztárvendége Horváth Charlie Liszt-díjas énekes, A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjének birtokosa. A hagyományos rock, a populárisabb jazz, a blues és a funky világában egyaránt otthonosan mozgó előadóművész kísérőzenekara ezúttal a „rezidens” Deja Vu zenekar. Az ingyenes koncert az MKKI és a pozsonyi magyar egyetemistákat tömörítő JAIK társszervezésében valósul meg. Helyszín a Hlava XXII. Klub (Bazová 9.), kapunyitás 18.00 órakor, (ú) TOLLVONÁS Öröm a köbön PUHA JÓZSEF 9 Kellenek az olyan események, amelyek kapcsán bekerül a zene a fő híradásokba. Amelyek arra ösztönzik a dalokat nemcsak hallgató, hanem olykor vásárló közönséget, hogy térjen be a lemezboltba (ha ilyet nem talál, akkor a műszaki áruház zenei részlegébe) , és vásároljon, vagy digitális formátumban szerezzen be egy-két zeneszámot, albumot, lehetőleg legálisan. Most néhány eseménynek köszönhetően úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt a szakíró legszebb álmában elképzelte. Megszületett a zenészszakma legfontosabb slágerlistájának, az amerikai Billboard magazin Hot 100 rangsorának ezredik vezetője. Lady Gagáé a dicsőség, a Born This Way című dallal érte el a bravúrt, amely Madonna két slágerére (Express Yourself, Vogue) emlékeztet. Ennek ellenére ő az, aki ezt a legjobban megérdemelte. A csajt lehet utálni, azt viszont el kell ismerni, hogy isteni tehetség és vérprofi. T ök mindegy, hogyan adja el magát, a cél a fontos. A popkirálynő óta ő az első énekesnő, akiről elhiszem, hogy akár húsz év múlva is az élvonalban lehet. A Radiohead is fokozta az en- dorfintermelésemet. A zenekar - szokásának megfelelően-váratlanul új nagylemezzel rukkolt elő, és ahogy esetükben megszokhattuk, most sem a hagyományos kiadást választották. A The King of Limbs című album - az előzővel ellentétben - nem ingyen, vagy tetszőleges, hanem meghatározott összegért tölthető le. Aztán a tervezettnél egy nappal korábban elkezdődött az árusítás. A legnagyobb örömet azonban a díjkiosztók, a Grammy Awards, a BRIT Awards és a Fonogram szolgáltatták. Régen alakultak üyen izgalmasan. Mintha a zsűrijobban odafigyelt volna arra, hogy a gáláknak hosszabb utóéletük legyen - olyanokat is díjazott, akiket korábban nem szokott. A Grammyn például egy, a nagyközönség előtt ismeretlen dzsesszénekesnő, Es- peranza Spalding lett a legjobb új előadó, a favorizált Justin Bieber helyett. A tinisztár rajongói ebbe máig nem nyugodtak bele, a neten gyűlöletkampányt folytatnak az énekesnő, meg mindenki ellen. Jókat nevetek ezen, és egyáltalán nem bánom, mivel ezek a bejegyzések remélhetőleg minél több embert arra késztetnek, hogy felfedezzék Esperanza repertoárját. Többen furcsállják az Arcade Fire kanadai zenekar diadalát is, amely a Grammy- díj áta- dónazEv albuma kategóriában vitte el a pálmát Lady Gaga, Katy Perry, Eminem és a Lady Antebellum orra elől. Ezt meg én furcsállom, hiszen világszerte az élmezőnyben tanyázik már, és rászolgált az elismerésre. De sebaj, beszél- jenekróla! Az interneten egy tematikus Tumblr-oldal is elindult, amely az említett, hoppon maradt jelöltek az Arcade Fire létezésével szembesülő rajongóinak szórakoztató reakcióiból csemegéz. Öröm böngészni a gálák utáni eladási listákat: a díjazottak repertoárja iránt jócskán megnőtt a kereslet, de a legyőzöttek, fellépőkvagy csupán a szóba kerültekle- mezei is nagyobb példányszámban fogynak, mint korábban. Ez a díjkiosztók elsődleges feladata, hogy növelje a forgalmat. A magamfajta zenerajongó reméli, hogy ez az állapot sokáig tart, s ajövőben is lesznekhason- lóan izgalmas események, hogy ne csak a tehetségkutató műsorok kapcsán legyen miről beszélni, írni.
