Új Szó, 2011. március (64. évfolyam, 49-75. szám)
2011-03-05 / 53. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. AAÁRCIUS 5. www.ujszo.com Vezér Évát, a Magyar Filmunió ügyvezető igazgatóját Berlinben újra a European Film Promotion elnökévé választották Harminckét ország bizalmát élvezi „A magyar filmgyártás nem szűnhet meg..." (Képarchívum) Andrzej Wajda 85 éves ,A Jóisten két szemet adott a rendezőnek - egyet, hogy a kamerába nézzen, és egy másikat, hogy mindarra riasszon, ami körülöttünk zajlik” - vallja Andrzej Wajda Os- car-díjas lengyel rendező, aki holnap lesz 85 éves. Az 1957-es Csatorna világszerte ismertté tette a nevét. A Jerzy Andrzejewski regénye alapján készült Hamu és gyémánt (1958) először mutatta be, mi ment végbe a vasfüggöny mögött. Wajda mai témát először 1960-ban az Ártatlan varázslókban dolgozott fel. A világháború témájához 1970-ben a Hamu és gyémánttal rokonságot mutató Tájkép csata után című filmmel tért vissza. Wajda a klasszikus lengyel irodalom számos művét filmre vitte. Lengyelország sztálinista múltját elemezte az 1976-os Márványember. A Márványember után öt évvel készült Vasember már a Szolidaritás mozgalomról szólt. A film a can- nes-i filmfesztiválon Aranypálma díjat kapott Túl a nyolcvanon, 2007-ben személyes drámát forgatott a katyni vérengzésről (édesapját is itt végezték ki), ez volt a negyedik Oscar-díjra jelölt filmje. Két éve - részben Márai Sándor novellájából - az elmúlást ábrázoló Ta- tarakot készítette el. Wajda életművéért 2000-ben - a lengyel rendezők közül elsőként - kapta meg az életmű Oscar-díjat. (MTI) Értékközvetítők. Vezér Éva, a Magyar Filmunió ügyvezető igazgatója munkatársaival együtt nagynevű és ifjú tehetségek alkotásai előtt nyit ajtót a világ különböző fesztiváljain, vagyis a magyar filmművészet nemzetközi hírét erősíti. SZABÓ G. LÁSZLÓ Vezér Éva azonban egy európai filmes szervezet, a European Film Promotion élén is komoly munkát végez. A 32 nemzeti képviseletet tömörítő EFP Európán belül és kívül is a kontinens filmgyártását népszerűsíti, de ott áll a berlini mustra egyik jeles eseménye, a fiatal európai színészek pályáját egyengető Shooting Stars program mögött is. A magyar szakembert 2009-ben Cannes- ban egyhangúlag választották meg a hamburgi székhelyű EFP elnökévé, most pedig a Berlina- lén két évre újraválasztotta a szervezet hétfős elnöksége. Természetesen nagyon jólesett, hogy ismét engem választottak- konstatálja nem kis örömmel Vezér Éva -, hiszen ez egyértelműen azt jelzi, hogy értékelik, ahogyan mi a magyar film promócióján dolgozunk, s hogy ezek az emberek engem elfogadtak, és újabb két évre bizalmat szavaztak a szervezet élén. Az EFP éves költségvetésének 50 százaléka az Európai Unió médiaprogramjának költségvetéséből származik. Most, a berlini fesztiválon is számos rendezvényünk volt. Sajtótájékoztatókon, fogadásokon, különböző eseményeken, köztük a Shooting Stars programján, ami négy nap alatt rengeteg tennivalóval jár. Mennyit tud a szervezet 32 országa a magyar film jelenlegi sanyarú sorsáról? Miután szakemberekről van szó, akik olvasnak és fesztiválokra járnak, mindenki tisztában van azzal, hogy a magyar film meglehetősen nehéz helyzetben van ebben az évben. Az újramegválasztásom előtti ülésen el is mondtam, hogy amennyiben úgy gondolják, én nagyon szívesen vállalom továbbra is ezt a feladatot, ám a figyelmüket arra mégis felhívnám, hogy nem tudom, hosszú távon miképpen alakulnak a dolgok. Hogy merre fordul például a Magyar Filmunió sorsa, hiszen ez az a szervezet, amely révén részt vehetek az EFP munkájában. De elmondtam azt is, hogy optimista vagyok, mivel az elmúlt időszak eredményei, a magyar film idei berlini sikere is arra kell, hogy késztesse a döntéshozókat, hogy rövid időn belül vissza kell állítani a normális menetrendet, amelyben dolgozni tudnak az itthoni filmesek. Velük együtt pedig mi, a Magyar Filmunió is, amely komoly kulturális értékeket közvetít a világnak. A helyzet bonyolult, hiszen ebben a pillanatban átalakulási folyamaton megy át a magyar filmgyártás finanszírozása. Ki kell tehát vámunk, hogyan alakulnak a dolgok, de azért dolgozunk, hogy bizonyítsuk: a magyar filmgyártás nem szűnhet meg, a magyar filmeseknek továbbra is meg kell teremtenünk a lehetőséget arra, hogy alkotásaikat bemutathassák a világnak. Meg is jelentettek most egy szép, tartalmas angol nyelvű kiadványt, amely a magyar film elmúlt tíz évének külföldi sikereit dolgozza fel. Ez is azt igazolja vissza, hogy a magyar filmesek, a nagy mesterek és a fiatal tehetségek együtt és folyamatosan viszik a világba a magyar film jó hírét. Alkotóink ugyanis nemcsak a rangos európai fesztiválokra jutottak el, hanem a többi kontinens jelentős seregszemléire is, ahonnan fontos díjakkal tértek haza. Tarr Béla friss opusa, A torinói ló a filmkritikusok nemzetközi szövetségének (FIPRESCI) díját és Ezüst Medvét kapott az idei Ber- linalén. Ezt ott, helyben, mint a Magyar Filmunió vezetője, miképpen élte meg? Mindkét elismerés nagyon nagy jelentőségű az egész magyar filmszakmának, Tarr Béla életművének pedig fényes koronája. A fesztivál első napjától fogva erős érdeklődés fogadta a filmet, s ahogy követtük a kritikusok reakcióit, evidens volt, hogy az iráni alkotással együtt A torinói ló messze kiemelkedik a mezőnyből. Látva a filmet, én is meg tudom erősíteni: rendkívül szuggesztív, lenyűgöző képsorokkal dolgozó, több rétegű, filozófiájú film A torinói ló. Eddig 23 ország vette meg a filmet, és már további érdeklődők is vannak. Az én gyakorlatomban, az elmúlt tíz évben erre nem volt példa. Kereskedelmi szempontból Hajdú Szabolcs rendezése, a Biblio- theque Pascal is nagyon sikeres volt tavaly, de eladás terén ezt a sikert nem érte el. Mit üzen azoknak, akik csalódottan vették tudomásul, hogy elmaradt az idei februári Magyar Filmszemle? A Magyar Mozgókép Köz- alapítvány május 5-8. között rendez szűkített költségvetésű filmszemlét, amelyre 28 játék-, 60 animációs, 95 kisjáték-, 147 dokumentum- és 22 tévéfilmet neveztek be. De mindenképpen arra kellene törekednie a szakmának, hogy visszaálljunk a február eleji időpontra, hiszen akkor tudtuk a legjobban mozgósítani a magyar film külföldi híveit, akik a világ rangos fesztiváljaira vitték hírét az itthoni alkotók friss munkáinak. A Magyar Filmuniónak pedig nemcsak feladata, szívügye is a hazai filmek elindítása a világ különböző pontjain. Ha az indiai kultúra mélységeibe nem is nyerünk betekintést, egy zenés egzotikus mesével mindenképpen gazdagabbak lehetünk A Rámájana mesemusical - meglehetősen eklektikus képpel JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Szinte lehetetlen vállalkozásba fogott a Mascott kulturális társulás, amikor úgy döntöttek, hogy színpadra viszik a hindu kánon részét képező szanszkrit epikus ciklus, a Rámájana musicalváltozatát. Ä Rámájana a Mahábhárata mellett az indiaiak másik ősi eposza. A mű 24 ezer siókából, azaz kétsoros versből áll, hét könyvet tesz ki és összesen 500 éneket tartalmaz. Terjedelmileg még így is csak egynegyede a Mahábháratának. Maga a történet Ráma, Ajód- ha hercegének utazását meséli el, aki nemes uralkodócsalád sarjaként született, Dasharart- ha király örököseként. Mostohaanyja azonban, férje egy régebbi ígéretére hivatkozva, rávette a királyt, hogy Ráma helyett saját fiát, Bharátát tegye meg utódjául, míg Rámát rá- kényszeríttette arra, hogy lemondjon a trónról, és száműzetésbe vonuljon feleségével, Szítával és testvérével, Laks- manával együtt. A vándorlás során különös, misztikus, spirituális világba kerültek, hiszen az erdőben istenkereső bölcsekkel és gonosz démonokkal, ráksaszákkal találkoznak, s nem mindegyik bizonyul barátságosnak. A ráksa- szák királya, Rávana, a gonosz démon elrabolta Szítát, és magával vitte a távoli Lanka szigetére. De hiába akarja magáévá tenni, a lány ellenáll a kísértésnek. Rámának Hanumán, egy majom segít Szíta felkutatásában és kiszabadításában. Kiderül, hogy Ráma az isteni Visnut testesíti meg, aki megmenti az emberiséget a démoni erőktől. Miután hazaérkeznek, királlyá avatják Rámát, de a rossz nyelvek megkérdőjelezik Szíta ártatlanságát. Ezért Ráma elküldi őt az őserdőbe, ahol megszüli a két ikerfiút, Kúsát és Lávát, akiket a nagy bölcs, Válmiki tanít az élet rejtelmeire. A történet itt még nem ér véget, ezért is tűnik lehetetlen vállalkozásnak két órában elmesélni Ráma történetét, s igazából a Mascott előadása is csak arra vállalkozik, hogy a történetet lecsupaszítva adja. Mielőtt magáról az előadásról szólnánk, hadd említsük meg, hogy négy évtizeddel ezelőtt Kazimír Károly Budapesten, a Körszínházban már megpróbálkozott az eposz színpadra állításával. Kazimír a színház népművelő funkcióját hangsúlyozta, s a Rámájana mellett színpadra állította az Énekek énekét, a Kalevalát, a Karagözt, Az Ezeregyéjszaka meséit, a Gilgamest, a Dekameront és Milton Elveszett paradicsomát is. A besztercebányai előadás (zene és szöveg: Ľubomír Dolný) minden szinten meglehetősen eklektikus képet mutat, s látni rajta, hogy az alkotókat sokkal inkább a lelkesedés hajtotta, s nem dúslakodtak anyagiakban. Ez észrevehető a tarka selymek segítségével összeesz- kábált díszleten, az indiai népzene felhasználásával megálmodott zenén (a musical dalait CD-n is megjelentették), de a színészi teljesítményeken is. Az előadás létrehozói mindannyian az indiai kultúra hatása alá kerültek, az alkotók közül többen is napi szinten kapcsolatban vannak ezzel a világgal, de ez még nem egyértelmű garancia a Rámájana filozófiai világát is hitelesen megjelenítő színpadi alkotás színrevitelére. Nem segít az alkotói szándékon a színészhiány sem; a legtöbb színész több szerepet is játszik, s míg egyesek, mint a Rámát alakító Peter Makranský, a Tarakát alakító Svetlana Sarvašová vagy a négy szerepet is eljátszó Lukáš Septák megbirkózik minden követelménnyel, addig vannak harmatgyenge szereplők is, akik egy amatőr előadásnak sem válnának erősségére. E hiányosságok ellenére kellemes két órát tölthetünk a Rámájana színre vivőivel, s ha az indiai kultúra mélységeibe nem is nyerünk betekintést, egy zenés egzotikus mesével mindenesetre gazdagabbak lehetünk. Az előadást legközelebb március 9-én Nyitrán, a Konstantin Egyetem aulájában, 11-én pedig Pozsonyban, az Istropolis- ban mutatják be. Az alkotókat inkább a lelkesedés hajtotta (Képarchívurr
