Új Szó, 2011. február (64. évfolyam, 25-48. szám)
2011-02-04 / 28. szám, péntek
6 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2011. FEBRUÁR 4. www.ujszo.com KOMMENTAR Szent Jeromos igaza MOLNÁR IVÁN Amilyen a kezdet, olyan a befejezés - írta le már több mint 1600 évvel ezelőtt Hieronymus, magyar nevén Szent Jeromos, a korai keresztény egyház dalmát származású teológusa az örök érvényű bölcsességet, amit az elmúlt évszázadok számtalanszor igazoltak. Mi most csak abban reménykedhetünk, hogy Szent Jeromos szólása nem minden esetben állja meg a helyét. Ugyanis a szlovák kormány széles körben népszerűsített takarékossági ígéretei ellenére az év első hónapjában az állami költségvetés katasztrofálisan teljesített. Januárban, a múlt év azonos időszakához képest csaknem 10 százalékkal nőttek az állami kiadások. A költségvetés hiánya így 17,7 millió euróra ugrott, míg tavaly ilyenkor - az Ivan Miklós pénzügyminiszter által a pénzszórása miatt sokat kritizált Fico-kormány idején - az állam 22,81 milliós többlettel gazdálkodott. Miklós ugyanakkor már lassan egy éve másról sem beszél, mint arról, hogy ha nem fogjuk vissza a kiadásainkat, könnyen úgy járhatunk, mint a görögök. Most, hogy a takarékosságról szóló elképzeléseik nem úgy alakultak, mint azt korábban elképzelték, próbálják magyarázni a bizonyítványukat. A minisztérium szerint a kiadások azért ugrottak meg, mert míg tavaly a nyugdíjreformot részben még a magánosításokból korábban befolyt összegből finanszírozták, idén ezt már teljes egészében az állami költségvetés állta, ami 38 millió euróval növelte a kiadásokat. A gazdasági elemzők szerint azonban ez csak részben fedi a valóságot. Az igazság az, hogy a jelenlegi kormány korántsem fogta vissza a kiadásait olyan mértékben, mint jelezte. A költségvetési deficit lefaragását Iveta Radičová kormánya 60 százalékban a saját kiadásainak csökkentésével szerette volna elérni, és csak a fennmaradó rész hárult volna a lakosságra az adó- és járulékterhek növelésének a formájában. Azonban, ha még a fent említett, nyugdíjreformra szánt összeget leszámítjuk is a kiadásokból, ezek még mindig hasonló szinten vannak, mint egy évvel korábban, az egyébként jogosan kárhoztatott Fico-kormány idején. Sok elemző ezért már most arra figyelmeztet, hogy mindezek fényében az idei költségvetési célok elérése korántsem lesz olyan problémamentes, mint azt egyesek láttatni szeretnék. Ha a kormány képtelen lesz magát elszánni a kiadások jelentősebb visszafogására, az állami költségvetés hiányát csak a bevételek további növelésével csökkentheti, ami újabb adóemelésekkel járhat. Az adófizetők számára tehát nem marad más hátra, mint imádkozni Szent Jeromoshoz, hogy egy rossz kezdet után minden jóra forduljon. TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Nem ad kedvezményt a főváros az iszapkatasztrófa által sújtott területek megtisztítása érdekében végzett munkák után, de azt nem tudják, hogy kinek kell küldeni a számlát - írta a Népszabadság. A lap emlékeztetett: a Fővárosi Közgyűlés hétfőn döntött arról, hogy kiszámlázza a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt.-nek az iszapkatasztrófa elhárítása során ténylegesen felmerült költségeit a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságnak (OKF). „Meglepő, hogy a budapesti testületnek nem volt tudomása arról, miként működik Devecserben és környékén már hónapok óta az iszapkatasztrófa utáni takarítási-helyreállítási munkálatok költségeinek rendezése” - kommentálta a hírt a lapnak Deve- cser polgármestere. Toldi Tamás elmondta: miután a tragédia után az iszap sújtotta településeken a kormány elrendelte - később 2011. március végéig meghosszabbította - a veszélyhelyzetet, így a védekezési és helyreállítási munkálatok teljes költségét állami forrásból, vagyis az OKF vis maior keretéből kell fedezni. A különböző szolgáltatásokat - egyebek mellett a földmunkákat, az iszappal szennyezett földek rakodását, szállítását, a közutak tisztítását - azonban hivatalosan a devecseri önkormányzat rendelte meg a katasztrófavédelem által ajánlott cégektől, és a helyhatóság is fogadja be a számlákat. A helyreállításban részt vevő mintegy 50 cég többsége már benyújtotta a számlát, a pénzt - eddig összesen 982 millió forintot - az OKF vis maior alapjából igényelve fizette ki a város. (MTI) Az ellenzéknek joga van ahhoz, hogy elmondhassa véleményét, még ha az félrevezető is Politikai kultúra- Úgy érzem, veszélyben van a munkahelyem. Szeretnék beiratkozni egy zuhanórepülés-oktató tanfolyamra. (Peter Gossónyi rajza) Vannak ügyek, melyekben gyakorlatilag megkülönböztethetetlenek a jelenlegi kormánypártok a tavaly ellenzékbe szorult elődeiktől. Ilyenek például az ellenzéki pártok által kezdeményezett rendkívüli parlamenti üléseket kísérő hisztériarohamok. MÓZES SZABOLCS Egy ilyen „roham” tanúi lehettünk szerdán is, amikor a kormánytöbbség megakadályozta, hogy a Smer által kezdeményezett ülés normálisan lefolyhasson. A képviselők többsége nem szavazta meg az ülés programját, s ezzel vége is lett a történetnek. Jóváhagyott program nélkül ugyanis nincs ülés. Kár. Természetesen nem járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy a Smer csak fröcsö- gésre és magamutogatásra akarta kihasználni ezt a rendkívüli ülést, s jogos azok felvetése is, melyek szerint az igazságügy kérdéskörében - az ülés célja a főügyész-választás fel- gyorsítása lett volna - a volt legerősebb kormánypártnak inkább mélyen hallgatnia kellene. De! Ilyen a demokrácia, ezt el kell tudni fogadni. Ha valaki el akarja mondani a véleményét, akármennyire is nem tetszik nekem, lehetőséget kell biztosítanom arra, hogy ezt megtehesse. A Smernek pedig - legyünk akármilyen véleményen is róla - ehhez megvan a politikai legitimitása. Másrészt a mindenkori ellenzéknek nincs sok egyéb lehetősége, hogy a parlamentben előtérbe kerüljön, témákat diktáljon. Ezért szokta az oppozíció kihasználni a kormányzat ki- sebb-nagyobb botrányait, ügyeit arra, hogy ezekről nyilvános vitát nyisson a törvény- hozásban. Richard Sulik házelnök elődjéhez, Pavol Paškához hasonlóan megválasztása után a politikai kultúra javításáról beszélt, s a koalíció többi pártja is igyekezett kiemelni, hogy ezen a téren magasabbra szeretnék tenni a lécet Ficóéknál. A szerdai történések azt mutatják, ez nem minden esetben sikerült. Amikor Ficóék egy-két évvel ezelőtt éjszakára hívták össze az akkori ellenzék által kezdeményezett - tisztán a végeredmény szempontjából szintén kilátástalan és fölösleges - rendkívüli üléseket, az érintettek a demokrácia megcsúfolásáról, az ellenzék elhallgattatásáról beszéltek. Tökéletesen igazuk volt. Kulturált országban a többség nem tesz ilyet az ellenzékével. De akkor hogyan kell azt értelmezni, ha a Smer által kezdeményezett rendkívüli ülés programját egyszeJEGYZET Szövik már LŐR1NCZ ADRIÁN amúgy is rég voltam az Európai Tanács brüsszeli székházában, nem tenném most mérlegre, mennyire dobta fel az épület belbecsét a szimbólumokkal gazdagított úgynevezett magyar szőnyeg. Annak, hogy politikai téren kiütötte a biztosítékot, számos ismert és elhallgatott oka van - egyebek közt az, hogy mindenre, ami a legutóbbi rendszerváltás utáni Magyarországról ered, illik rosszindulattal, de legalább szkepticizmussal tekinteni. Ez mostanság trendi; a „szőnyeg- üggyel” kapcsolatos álláspontok többsége pedig azt tükrözi, hogy európai lyukból csak. európai szél fújhat. Hogy valamennyi érintett népnél a szlovákságnak fáj legjobban a Habsburg-biroda- lom szőnyegbe szőtt 1848-as térképe, annak is prózai okai lehetnek - biztosan nem vették észre, hogy ők is ott vannak rajta, az egykori monarchia megannyi etnikumával egyetemben. Csakis ezért, s nem másért hangozhatott el olyan kijelentés, mely a kontinens egykori nagyhatalmát a Harmadik Birodalomhoz hasonlította, melynek csatlósállamai sorát Szlovákia is gyarapította. E tények és párhuzamok felismerésével a téma, pontosabban egymás történelmi „kiosztogatása” akár aktualitását is veszíthetné, ha nem kerülne újra és újra felszínre, mondjuk a magyar-szlovák viszony kapcsán. Mikuláš Dzurinda külügyminisztert idézve „amíg a magyar politikum szükségét érzi, hogy olyan szőnyeget vigyen Brüsszelbe, amilyet az év elején vitt, akkor lehet, hogy még sok víz lefolyik a Dunán, míg a magyar külpolitika többet fog előrenézni, mint vágyakozással tekinteni a múltba”. Minthogy az európai uniós elnökség a komoly feladatok ellátása mellett a sorra kerülő tagállam számára kiváló reklámlehetőség is, állampolgárként itt hívnám fel a szlovák politikai elit figyelmét arra, hogy a „kerítésen átkiabálás” helyett villámgyorsan lásson hozzá a szlovák szőnyeg szövéséhez. 2016 második felében leteríthetik Brüsszelben. rűen leszavazzák, s ezzel magát az ülést is egy aktussal „letudják”? S mi lesz, ha három és fél év múlva ismét kormányváltásra kerül sor? (Ami szintén a demokrácia velejárója, s ismerve a hazai erőviszonyokat, egyáltalán nem valószínűtlen.) Mi lesz, ha majd a következő Smer-kormány egyik miniszterét akarja majd leváltani az akkori ellenzék, a többség viszont nemes egyszerűséggel nem szavazza meg a rendkívüli ülés programját? (Vagy ismét éjszakai időpontba űzi a vitát?) Mit fognak mondani az érintettek: ez a hatalmi arrogancia megnyilvánulása? Igazuk lesz. De mondhatják ezt azok után, hogy ők korábban ugyanezt játszották el saját ellenzékükkel? Aligha. A politológiai egyszeregy szerint a hitelesség a politikus legfontosabb devizája. Kár, hogy a koalíció ilyen fölöslegesen devalválja saját politikai devizáját.
