Új Szó, 2011. február (64. évfolyam, 25-48. szám)
2011-02-03 / 27. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. FEBRUÁR 3. Közélet 3 Magyarország a szomszédunk, jó kapcsolatokra törekszünk, ezért a problémás kérdéseket meg kell nevezni - hangsúlyozza a külügyminiszter Dzurinda: olykor SMS-t is váltunk Martonyival t (Vladimír Šimíček felvétele Nem tetszik neki a gyorsított magyar honosítás, de bízik benne, hogy erről is meg tud egyezni a magyar féllel. Mikuláš Dzurinda külügyminiszterrel beszélgettünk. MÓZES SZABOLCS VERES ISTVÁN A közelmúltban járt nálunk a magyar államfő, két hónapon belül kétszer a magyar kormányfő. A szlovákmagyar kapcsolatok valóban javuló tendenciát mutatnak, vagy csak ezt deklarálják? Es önök mit gondolnak? Kicsit talán joviális a válaszom, de őszinte. Az embereknek kellene ezt értékelniük. Szlovákiai útjaim alapján elmondhatom a szubjektív véleményemet: igen, úgy érzem, új szelek fújnak, elkezdtünk normálisan kommunikálni. Másrészt viszont nyitottaknak és realistáknak kell lennünk, tehát nem lenne jó, ha túl sokat várnánk el. Amíg a magyar politikum szükségét érzi, hogy olyan szőnyeget vigyen Brüsszelbe, amilyet az év elején vitt, akkor lehet, hogy még sok víz lefolyik a Dunán, míg a magyar külpolitika többet fog előrenézni, mint vágyakozással tekinteni a múltba. Én ezt kívánnám. Egyrészt tisztában vagyok a magyar külpolitika távlati céljaival, másrészt meggyőződésem, hogy sokkal jobban megéri a jövővel foglalkozni. Türelmesnek kell lennünk, igyekezni kell megérteni szomszédainkat, másrészt pedig pozitív, jövőbe mutató, előzékeny politikát kell folytatnunk. Mit ért az alatt, hogy ne várjunk túl sokat? Azokat a dolgokat, amelyek összekötnek, mindig hangsúlyozzuk, a régóta húzódó problémák viszont, mint a kettős állam- polgárság, továbbra is megoldásra várnak. A megoldáshoz mindig két fél akarata szükséges. Ön szerint ez a magyar oldalon nincs meg? Ezt nem mondtam. Kiderül a vegyes bizottság ülésén február közepén. Eddig jó irányba halad az egyeztetés, az eddigi eredmény az, hogy a miniszterelnökök megállapodtak: a kettős állampolgárság problémáját kölcsönös, kormányközi megállapodás keretében rendezik, hogy mind a két fél elégedett legyen. Ez nagy dolog! Hogy ezt Orbán miniszterelnök úr is komolyan gondolta-e, az kiderül a következő hetekben. Bízom benne, hogy igen. Mit kellene tartalmaznia ennek az egyezménynek? Azokat a mindkét fél számára elfogadható elveket, melyek alapján Szlovákia kettős állampolgárságot adhat, és ugyanígy Budapest is. Nem tart attól, hogy a magyar kormány ezt a kérdést úgymond félretette azzal, hogy a vegyes bizottságra bízta a megoldás kidolgozását? A múltban, ha valaki jegelni akart egy problémát, akkor a vegyes bizottságokra bízta, hogy tárgyaljanak róla, akár az idők végezetéig. Nem hiszem, hogy ez mindig így volt. De visszakérdeznék: hogyan lehet ezt másképp csinálni? Az 1995-ös szlovák-magyar alapszerződés értelmében tizenkét vegyes bizottság működik, közülük az egyiket mintha éppen erre a témára szabták volna. Nem akarom megsérteni a magyar miniszterelnököt, sem mást a magyar oldalról, csak annyit tudok, hogy nem fogunk túl sokáig várni. Meglátjuk, mennyire válik az egyezség valósággá, mi ezért mindent meg fogunk tenni. Másrészt az én véleményem szerint a vegyes bizottságok feladata pont az, hogy megoldják a problémákat. Mi másért lennének? A magyarok kettős állam- polgársága Szlovákián kívül sehol sem okozott gondot, sem Romániában, sem Szerbiában. Ebben nem vagyok biztos. Nem vagyok a szerb kormány szóvivője. Lehet, hogy tudja, lehet, hogy nem, de a szerb sajtó arról cikkezik, hogy Belg- rádban olyan törvény készül, amely bizonyos pozíciók betöltését kizárólag szerb állampolgároknak teszi majd lehetővé. De szeretném megismételni: Magyarország a szomszédunk, érdekeltek vagyunk a jó kapcsolatok kialakításában, ezért a problémás kérdéseket meg kell nevezni, majd kulturáltan, barátságos hangnemben rendezni kell őket. Nem biztos, hogy azt kell vizsgálni, ki hogyan tekint ezekre a problémákra. Magyarország és Szlovákia az Európai Unió és a schengeni övezet tagja, az itt élő kisebbségeknek nemcsak szlovák, hanem európai útlevelük is van. Ezzel oda mehetnek, ahova csak akarnak, nincs szükségük egy másikra. Szerintem a szlovák állampolgárok nagy része ezzel tisztában van. Szlovákia 1997 és 2005 között szintén osztott állam- polgárságot a határon túli szlovákoknak. Ha nem is pontosan olyan feltételekkel, ahogy ezt a magyarok teszik, de anélkül, hogy a határon túli szlovákoknak teljesíteniük kellett volna az állampolgárság elnyerésének standard feltételeit. Nem hiszem, hogy ez így lett volna, mivel az ön által említett törvényben szerepelt az a bizonyos valós kötődés, az úgynevezett genuine link. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy volt-e valamelyik országnak gondja a mi törvényünkkel, vagy nem. Ha mondjuk Ausztrália, Kanada, Ausztria vagy bármely más ország jelezte volna fenntartásait, azokat biztosan figyelembe vesszük. A jószomszédi viszony titka, hogy megértjük egymást. Ha felhúzok egy épületet az udvaromon, amely eltakarja a kilátást az ön ablakából, az ön szerint rendben van? Vagy inkább mielőtt nekiállok építkezni, megkérdezem önt, hogy ez megfe- lel-e. így működnek a jószomszédi kapcsolatok. Nem tudok róla, hogy a mi állampolgársági törvényünkkel akárkinek is gondja lett volna. A magyar fél viszont ezt értelmezhette úgy is, hogy mivel az eddig létező törvények senkinek nem okoztak gondot, az övék, amely hasonló ezekhez, szintén nem fog. Ahogy az említett szlovák törvény sem okozott. Meggyőződésem, hogy ez a két törvény teljesen eltérő. A mi esetünkben egyéni megítélésről volt szó, nem pedig tömegesről. De visszatérek ahhoz, amit az előbb mondtam. Ha gondjaink vannak, oldjuk meg őket. És gondjaink vannak, mivel a magyar törvényből hiányzik a genuine link, a természetes kötődés feltétele. Az 1995-ös alapszerződésben az szerepel, hogy az a normális helyzet, ha meg tudunk egyezni. Másrészt meggyőződésem, hogy a magyar törvény nincs összhangban a nemzetközi joggal. Ezt egyébként Knut Vol- lebaek, az EBESZ kisebbség- ügyi főbiztosa nekem levélben megerősítette. A témával összefügg a szlovák kormány által módosítani kívánt szlovák állampolgársági törvény, amelyről hamarosan szavazni fognak. Az SaS-frakcióhoz tartozó Egyszerű Emberek már jelezték, nem támogatják a törvényt abban a formában, amelyet a kormány jóváhagyott. Mire számít ebben az esetben? Arra, hogy koalíciós partnerünk, az SaS betartja szavát. Ön hajlana arra, hogy az Egyszerű Emberek javaslataiból valami bekerüljön a törvénybe? Az előbbi válaszommal erre a kérdésre is feleltem. A Koalíciós Tanácsban az SaS kifejezte beleegyezését, a kormányban az SaS miniszterei ugyanúgy. A mi koalíciós partnerünk az SaS. Egyes elemzők szerint mintha Szlovákia az utóbbi időben benevolensebben viselkedne Magyarországgal szemben. Egész Európa az Orbán-kormányt bírálja, Szlovákia talán egy kicsit visszafogottabb e téren. Álláspontunk szokatlanul természetes. Szomszédok vagyunk. Barátok szeretnénk lenni. Ha nézeteltéréseink vannak, szépen megbeszéljük egymás között, nem pedig a kerítésen kiabálunk át. Kollégámmal, Martonyi Jánossal megegyeztünk, hogy a korai figyelmeztetés módszerét fogjuk alkalmazni. Ehhez tartani is kell magunkat. Martonyival ősszel Budapesten nagyon nyitott beszélgetést folytattam erről, és biztos vagyok benne, hogy megértett engem. Ugyanígy viselkedtem volna bármelyik országgal, amelyik ilyen törvényt fogad el. Barátságos hangnemben beszélgettünk, felesleges érzelmek nélkül. A szomszédoknak így kell viselkedniük. Tehát előfordul, hogy Martonyival telefonon egyeztetnek? Még SfvIS-t is szoktunk váltani. Magyarország nemzetközi bírálatokat kap az utóbbi időben minden oldalról. Nem tart attól, hogy ez árthat a V4- es országok projektjeinek, vagy az esélyeiknek az uniós elnöki poszt betöltésénél? Annyi biztos, hogy ha a szomszédom házának értéke növekszik, akkor ezzel összhangban a sajátomé is, és fordítva. Ezért vagyunk érdekeltek a magyar uniós elnökség sikerében, és abban, hogy Magyarország sikeres ország legyen. Eltúlozni viszont nem szeretném ezt a kérdést, közismert, hogy még tart a párbeszéd Magyarország és az Európai Bizottság között. Orbán Viktor Jósé Manuel Barroso budapesti látogatásakor engedékeny hangnemben nyilatkozott a médiatörvénnyel kapcsolatban, remélem, az állampolgárságot illetően is engedékeny lesz. De hangsúlyozom, ezt nem szeretném eltúlozni. Egyébként hogyan értékeli Orbán Viktort és politikáját? Hosszú ideje ismerik egymást. Sokan autoritativ politikusnak tartják. Erre az idő fog választ adni. Én nem vagyok független politológus, külügyminiszter vagyok, egy szomszédos ország külügyminisztere, ez pedig nagy felelősséggel jár. Annyit tudok mondani, hogy azon leszek, segítsek a budapesti politikusoknak abban, hogy képesek legyenek inkább előre, a jövőbe, mint hátrafelé tekinteni. Az említett szőnyegnek nincs értelme. Ugyanúgy nincs értelme az I. és a II. világháború utáni Európa elrendezésén vitatkozni. Ezek kész tények. Csak annak van értelme, ha előre tekintünk, fejlesztjük kapcsolatainkat. Tetszik nekem a Duna-stratégia, tetszik nekem, hogy Orbán Komárom mellett új hidat akar. Tetszenek nekem azok a megoldások, melyek az emberek életét megkönnyítik. Hogyan nézett rám Mečiar több mint tíz évvel ezelőtt, amikor a Párkány és Esztergom közötti hidat újjáépítettük. És milyen jó, hogy újjáépítettük. Ilyen politikát kellene folytatni! Szomszédok vagyunk, örökké azok maradunk. A koalíciónak két négytagú csoportja van - az Egyszerű Emberek és az OKS -, melynek bármikor bármivel kapcsolatban más véleménye lehet, mint a kormánypártoknak. Ráadásul: a múlt héttől eggyel kevesebb képviselője van a kormánykoalíciónak, miután Andrej Durkovský távozott a KDH-ból. Nem emlékezteti ez a 2002 és 2006 közötti helyzetre? Miért? Mert akkor is szép lassan elfogyott a koalíciós többség. Nagyon rossz hírem van az ön számára. Ez mindig így volt és így is lesz. Šimko vagy Mar- tináková nem távozott annak idején az SDKÜ-ból? Belouso- vová nincs távozóban az SNS- ből? Ez a politika normális velejárója. Mindenkinek viselnie kell a választói előtt a felelősséget - Bugámak, Figelnek, Suliknak és nekem is. Az, hogy a képviselők jönnek és mennek, a demokrácia velejárója - most hivatkozhatnék az alkotmányra, a lelkiismereti szabadságra. A demokráciának megvannak a maga nehézségei, a mi feladatunk pedig, hogy egyezségre törekedjünk azokkal, akik a felelősséget viselik. Ha én el tudtam menni Polka után, hogy szavazza meg ezt vagy azt a törvényt, ha képes voltam futni menni Abe- lovskýval, vagy órákat töltöttem a független képviselők meggyőzésével, akkor ezt kell majd tenni most is. Más módszert nem ismerek a demokráciában. Türelmesen tárgyalni és keresni a szükséges többséget. De ha felülnézetből tekintek a helyzetre, azt kell mondanom, jók a kilátások: azért, mert nem látom a jelenlegi kormány alternatíváját ebben a választási időszakban.
