Új Szó, 2011. február (64. évfolyam, 25-48. szám)

2011-02-22 / 43. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. FEBRUÁR 22. Európai unió 21 Schäuble pénzügyminiszter szerint a németek nem gondolják azt, hogy ők mindent jól csinálnak, a többiek pedig mindent rosszul Többeket irritál az unióban a német diktátum (Képarchívum) Berlin/Párizs/Brüsszel/Lon- don/Budapest. Már az Eu­rópai Bizottság egyes tag­jait is aggasztja, hogy Ang­ela Merkel Versenyképes­ségi Paktumnak elkeresz­teltjavaslata a kétsebes- ségű Európa kialakulásá­hoz vezethet. Vagyis: az unió 17 euróövezeti or­szágától leszakadhat az a 10 tagállam, amely nem tagja az övezetnek. ÖSSZEFOGLALÓ Janusz Lewandowski költ­ségvetési biztos a brit The Ti- mesnak a napokban azt nyilat­kozta, szerinte az övezeti tagje­lölteket is be kell vonni az euró­övezet jövőjéről folyó tárgyalá­sokba, mivel a francia-német irányítású valutauniós reformok jelenlegi formájukban a kelet­európaiak csatlakozását lehetet­lenné tévő, kétsebességű Európa kialakulásának kockázatával járnak. A lengyel politikus úgy látja, nemcsak Varsóban, hanem más fővárosokban is „bizonyos idegességgel” figyelik a fejle­ményeket. Lewandowski javaslata „Lengyelország, Magyaror­szág és más közép-kelet-európai országok is csatlakozni kíván­nak idővel a valutaunióhoz, ezért úgy kellene érezniük, hogy részesei az euróövezet jövőjéről folyó tárgyalásoknak, mivel (az euróövezet) az úticéljuk. A dol­gok mai állása szerint azonban az euróövezet irányításának megerősítését célzó kezdemé­nyezések azt a benyomást kelt­hetik, hogy az unió e »belső klub­jának ajtaja bezárulhat«.” Le- wandowsld szerint megoldást kínálhatna például a „részleges társulás” az euróövezethez, ami lehetővé tenné, hogy a jövőbeni euróövezeti tagországok is ré­szesülhessenek a megerősített valutauniós pénzügyi stabilitási mechanizmusok előnyeiből. Merkel javaslatát az EU gaz­daságpolitikai alkotmányossá­gának reformjára eléggé várat­lanul, Nicolas Sarkozy elnök személyes támogatásával mu­tatta be a február 4-i uniós csúcs- találkozón. Megfigyelők rögtön két dologra figyeltek fel. Az egyik: Sarkozy tőle szokatlan szerénységgel vállalta ez ügy­ben a másodhegedűs szerepét. A másik: Merkel úgy rázná gatyá­ba az uniót, hogy azt hozná létre, amit eddig következetesen el­lenzett: a kétsebességű Európát. Merkel belenyúlna Merkel olyan dogokba nyúlna bele, olyan területeket vonna közösségi irányítás alá, amelyek eddig nemzeti hatáskörbe tar­toztak - tovább csökkentve a Lisszaboni Szerződés életbe lé­pésével amúgy is megnyirbált tagállami szuverenitásokat. Márciusban külön csúcsértekez­letet is tartanak az euróövezet tagállamai azzal a céllal, hogy véglegesítsék azt az intézkedés- csomagot, amelynek révén a jö­vőben biztosabban elkerülhető lesz az adósságválság. Az is rendhagyónak számít, hogy en­nek a csúcsnak a megrendezé­séhez Magyarországnak az unió soros elnökeként valószínűleg nem sok köze lesz, mivel nem tagj a az euróövezetnek. A német kancellár többek közt azt szeretné, ha az euróöve- zetben harmonizálnák a társa­sági adót, a nyugdíjkorhatárt, alkotmányba iktatnák, hogy mennyi adósságot halmozhat­nak fel az országok, sőt még a fi­zetések esetleges inflációkövető emelésébe is beleszólna. Prüszkölnek a kicsik Nem akarjuk a német diktá­tumot - tiltakozott rögtön egy belga tisztviselő, s a kórushoz sokan csatlakoztak: a belgák, az osztrákok, a luxemburgiak, az írek - általában a kisebb tagál­lamok. Az írek és az észtek pél­dául az alacsony társasági adó­jukat féltik, amire egyébként évek óta prüszkölnek Berlinben, mondván, ezzel csábítjákahatá- ron túlra a német cégeket. Az osztrákok a nyugdíjrendszerük­„Nem én fogok engedni!" be és a fizetésekbe nem adnának beleszólást. Az adott kormányok joggal tartanak attól, hogy vá­lasztóik azonnal kiszavaznák őket a hatalomból, amiért ilyen népszerűden intézkedéseket hoznak. Orbán kihátrált Az EU már ma sem túl nép­szerű a szavazópolgárok szemé­ben, de a legtöbb dél- vagy kö­zép-európai politikust a hideg rázná ki attól, ha saját választó­polgárainak éppen egy német szellemiségű Európa gondolatát kellene eladnia. És Sarkozy már említett visszafogottságának oka lehet a németek által forszí­rozott 67 éves nyugdíjkorhatár is, hiszen a franciáknál már a 62 év is nemzeti dührohamot és több százezres tüntetéseket vál­tott ki a múlt év vége felé. Az említett német tervek hal­latán a februári csúcson a soros elnöki tisztséget ellátó Orbán Viktor magyar kormányfő is ne­gatív visszajelzéseket adott. Azt mondta, Magyarország inkább tíz évig kimarad az eurózónából, minthogy a várható új szabályo­kat alkalmazza. Magyarorszá­got a vitatott adópolitika és a nyugdíjpolitika is érinti. Belgi­um és Luxemburg az inflációs bérindexálás rendszerének megszüntetését tartja elfogad­hatatlannak. Külön említést érdemel: Dá­nia, a világ egyik legversenyké­pesebb országa ugyan még nem döntötte el, hogy támogatja-e vagy sem a Versenyképességi Paktumot, de Lar Lökké Ras­mussen miniszterelnök annak ellenére szeretne részt venni a Paktum véglegesítésében, hogy alapszerződésben rögzített joga a kimaradás az eurózónából. Radičová kifogásai Iveta Radičová szlovák kor­mányfő is csak bizonyos korlá­tok között tudja elképzelni a 27 EU-tagország gazdaságpolitiká­jának összehangolását. A minap a német Die Zeitnek kijelentette: ,A nemzeti piacokhoz nem sza­bad hozzányúlni! Fia túl messzi­re mennének el az összehango­lásban, az minden uniós ország­nak problémákat okozna. Nem lehet például egységesíteni a nyugdíjkorhatárt, mert Szlová­kiában a várható élettartam az egyik legalacsonyabb Európá­ban. Minden országnak más­más a demográfiai és gazdasági szerkezete.” Radičová kijelentette viszont: támogatja Merkel kancellárnak azt a követelését, hogy vala­mennyi EU-tagállam konszoli­dálja államháztartását. „Azt hi­szem, ebben az EU összes mi­niszterelnöke egyetért. Egyelőre a már elfogadott határozatok megvalósításán kellene dolgoz­ni, mielőtt a további lépésekről tárgyalunk” - tette hozzá, hang­súlyozva, hogy az unión belüli törésvonalak senkinek sem használnak. Radičová az egyik szlovák ke­reskedelmi televíziónak azt mondta a 67 éves nyugdíjkorha­tár kapcsán, hogy ennek megha­tározásakor a várható átlagélet­kor figyelmen kívül hagyása morbid helyzeteket teremtene. Kiegészítésként fűzzük hoz­zá: egy adott országban az át­lagéletkor alakulását sok min­den befolyásolja, különösen az életszínvonal és az egészségügyi ellátás. Merkel könnyen dobá­lózhat a 67 évvel, ott egész más az idős emberek fizikai és mentá­lis állapota. Talán mondani sem kell, hogy a volt szocialista Cseh­szlovákia életszínvonalát és egészségügyi rendszerét össze sem lehetett hasonlítani az egy­kori nyugatnémetekével (épp­így említhetnénk a svédeket, franciákat stb.) Német Európa? A Versenyképességi Paktum­ra tett Merkel-javaslat egyelőre csak az euróövezetre vonatko­zik, de mint német és a francia ü- letélkesek a kedvezőtlen fogad­tatás miatt máris jelezték: idővel az övezeten kívüli EU-tagok is csatlakozhatnának. Főleg né­met kormányilletékesek han­goztatták az utóbbi napokban, hogy Berlin nem kívánja Euró­pát a saját képére formálni. Leg­utóbb Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter fejtette ki: a németek nem gondolják azt, hogy ők mindent jól csinálnak, a többiek pedig mindent rosszul. Német kormánytisztviselők úgy látják, a kompromisszu­moknak bőven van terepe, hi­szen a franciákkal történő egyeztetés során is sok problé­más kérdést kellett áthidalniuk. Egy névtelenül nyilatkozó tiszt­ségviselő arra hívta fel a figyel­met: a februári EU-csúcson csak egy olyan vitát kezdtek el, amelynek egyáltalán nem célja, hogy a prezentált formában fo­gadj ák el a paktumot. Két kulcskérdés Egy uniós tisztviselő szerint Németország szándékosan ha­gyott a javaslatban olyan eleme­ket, amelyekről maga is szívesen lemondana, csak azért, hogy megkönnyítse saját tárgyalási pozícióját a kulcskérdésekben. Németország két dologhoz fog ragaszkodni: 1. ahhoz, hogy a tagállamok vállaljanak alkot­mányos kötelezettségeket az ál­lamadósság korlátozására, 2. ahhoz, hogy a nyugdíjrendsze­reiket kössék össze a demográfi­ai folyamatokkal. Mert német vélemény szerint a csökkenő népességű országok állami fel- osztó-kirovó rendszerei ígérete­inek egy része maga is egyfajta államadósság, mivel nincs mö­götte fedezet az aktuális adó­rendszerben. Merkelnek siker kell Merkel belpolitikai okokból nem mehet bele bármilyen al­kuba. A saját, jobboldali konzer­vatív koalíciójában a jelenlegi elképzelésnél szigorúbbat is el tudnának képzelni. Szerintük a német szolidaritás Európával nem maradhat „egyirányú utca”. Németország az európai válságalapba történő nagyobb befizetését egészen biztosan a Versenyképességi Paktum leg­alább részleges sikeréhez fogja kötni, (-nák, EurActiv, MTI) Eljárást indított az EB Svédország ellen a vadászat engedélyezése miatt - a pontos kvótákról elfelejtették értesíteni a farkasokat Hiába védi az uniós jog a farkasokat, az állomány kipusztulhat Évente húsz kölyök születhet a következő öt évben Svédországban (TASR/AP-felvétel) ÖSSZEFOGLALÓ Stockholm/Brüsszel. Érde­kes és tanulságos is az a vita, amely az elmúlt hetekben zajlott Stockholm és Brüsszel között húsz farkas kilövése miatt. Az EB eljárást is kezdeményezett - a szlovén Janez Potočnik környe­zetvédelmi biztos javaslatára - Svédország ellen az európai jog szerint védettnek számító farka­sok vadászatának újbóli engedé­lyezése miatt. Pedig a svédek komolyan veszik a környezetvé­delmet, a vadászat engedélye- zésétis aparlamenthagytajóvá. Andreas Carlgren környezet- védelmi miniszter a bírálatra úgy reagált, hogy Svédország farkaspolitikájáról elsősorban helyben kell dönteni, nem pedig Brüsszelben. Carlgren elmond­ta, a 2009-ben hatályba lépett új farkasprogram célja a beltenyé­szettől sújtott állomány geneti­kai feljavítása. Még az idén új farkasokat telepítenek be Finn­országból. Kilátásba helyezte, hogy 2012-ben is folytatódhat a vadászat. A svéd hatóságok december közepén jelentették be: 2011. január 15. és február 15. között újabb farkasvadászati szezont hirdetnek, ezúttal 20 állat kilö­vését engedélyezve. A skandi­náv ország parlamentje - 1964 óta először - 2009-ben adott en­gedélyt a vadászat folytatására: akkor a téli szezonban 27 egyed kilövését engedélyezték, amit a vadászok négy nap alatt el is vé­geztek. A döntés hátterében az áll, hogy az utóbbi évtizedekben elszaporodtak a farkasok, és egyre nagyobb veszélyt jelentet­tek a juhokra és rénszarvasokra. A parlamenti határozat értel­mében az ország teljes farkasál­lományát 210 egyedben kell maximálni - ezt az EB önkényes plafonnak nevezte -, és az álla­tok 20 falkában élhetnek az or­szág területén. Ezzel összhang­ban évente 20 kölyök születhet a következő öt évben, a túlszapo­rodott régiókban pedig vadásza­ti kvóták kiadásával fogják vissza az egyedszámot. A környezetvédők természe­tesen elsietettnek, kegyetlennek és koordinálatlannak nevezték a vadászatot. A Természetvédel­mi Világalap (WWF) szerint a döntés nélkülözi a tudományos megalapozottságot, és azzal fe­nyeget, hogy nagyszámú, gene­tikailag értékes állattal is végez­nek. Megszólaltak a tudósok is a Dagens Nyheter című lapban, mondván: nagy az Észak-Euró­pában élő farkasok kihalásának veszélye, a vadászat és a belte­nyészet is veszélyezteti a fajt. A Norvégia és Nyugat-Oroszor- szág között élő törzsek a maguk mintegy ezer példányával túl ki­csik a biztos túléléshez. Az állo­mány fennmaradásához leg­alább háromezer példányra és a különböző területeken élő far­kasok cseréjére lenne szükség. Nos, a múlt csütörtökön lezá­rult az idei farkasvadászati idény Svédországban, az enge­délyezett húszból tizenkilenc egyedet sikerült leteríteni. A jö­vő januárban minden kezdődhet elölről, hiszen pillanatnyilag döntetlenre áll a vita Stockholm és Brüsszel között. A szócséplés- ből csak a farkasok kerülhetnek ki vesztesen. (MTI, ú)

Next

/
Thumbnails
Contents