Új Szó, 2011. február (64. évfolyam, 25-48. szám)
2011-02-22 / 43. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. FEBRUÁR 22. Vélemény És háttér 7 A kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó rendelkezések hatástalanok, csak lehetőségeket írnak elő Nyelvügyi számháború Az alakuló kisebbségi nyelvhasználati törvény körüli vita tipikus, és egyben jól jellemzi, miként kezelik Szlovákiában a kisebbségi érdekeltségű tervezeteket az érintett politikai pártok. TOKÁRGÉZA A nyilvánosság számára is látható vita jelenleg a nyelv- használati küszöb csökkentéséről szól - hogy az megmarad a jelenlegi húsz százalékon, tízre csökken, vagy egy kompromisszumos, tizenöt százalékos javaslatban egyeznek ki a pártok. Konkrét, könnyen kommunikálható szám, amit vérmérséklettől függően tarthat valaki megalkuvásnak, vállalható egyezségnek vagy sikernek. A számháború mögött viszont a törvény egy másik, sokkal fontosabb eleméről folynak az egyeztetések, s ha ebben születik hasonló kompromisszum, az gyakorlatilag értelmetlenné teszi a szabályozást. A kisebbségi nyelvhasználattal kapcsolatos szankciókról van szó, amelyek léte alapjaiban változtathatja meg a szlovákiai viszonyokat - pozitív értelemben. A kisebbségi nyelvtörvény ebből a szempontból voltaképpen a szlovák nyelvtörvény tükörtervezete. A Marek Maďarič-féle nyelvtörvény a világos szabályok alapján való számonkérhetőséget szerette volna fenntartani a szankciókkal, s Ivan Gašparovič államfő is gyakorlatilag ugyanezt az érvet ismételte meg, amikor megvétózta a jelenlegi kormány módosítását. Ha viszont a kisebbségi nyelvtörvény nem tartalmazna hasonló büntetéseket, furcsa, felemás helyzet állna elő: a kötelező szlovák nyelvhasználatra vonatkozó szabályokat büntethetnék, a kisebbségi nyelveken való kommunikáció mellőzése viszont továbbra sem járna semmilyen érezhető következménnyel, az a hivatalok jóakaratán múlna. A kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó jelenlegi rendelkezések hatástalanok, lehetőségeket írnak elő, nem kötelességeket fogalmaznak meg a településeknek. A lakosság egyáltalán nincs tisztában azzal, mit tehet meg és mit nem az anyanyelvén, a községi bürokráciától pedig nem lehet azt elvárni, hogy önkéntes felvilágosító munkát végezzen, önerőből és saját elhatározásból tájékoztassa polgárait, biztosítsa számukra a megfelelő segédanyagokat. A nyelvhasználati küszöb határának csökkentése szép gesztus, de érzékelhető hatása nem lesz - az asszimilációtól a jelenlegi körülmények között aligha lehet megmenteni azokat a településeket, ahol a magyar lakosság aránya ennyire vészesen csökkent. A büntetések bevezetése viszont, ami fokozná a törvény betartásának hatékonyságát, sokat segíthetne a valós, már létező jogaink tudatosításában. Egy szebb világban sem a szlovák, sem a kisebbségi nyelvtörvény nem tartalmazna büntetéseket, de miután az előbbi esetében a szankciók megmaradtak, kívánatos és hasznos ezt átültetni a másik szabályozásába is.- Úgy suhanok fölfelé, mintha egy koalíciós párt tolna! (Peter Gossónyi rajza) A lakosságtól akkor sem várható számottevő ellenállás, ha a vesztesek a középrétegek lesznek Járulékreform - új lépés előre HORBULÁK ZSOLT Úgy látszik, a jobboldali-liberális koalíció kormányzása nyolcadik hónapjában végre elkezdi végrehajtani gazdasági programját. Megindultak az egyeztetések a járulékreformról. Az sajtóban, kis bulvárízzel, az első hírek csak a vállalkozók és az ideiglenes munka- szerződéssel dolgozók terheinek a növekedéséről szóltak, de az átalakítás várhatóan átfogóbb lesz. A kiindulópont a szuperbruttó bér bevezetése lenne. Ezt már most is kötelező feltüntetni a fizetési szalagon „a munkabér teljes költsége” címszó alatt. Az egyszerűsítés abban állna, hogy a munkaadó és a munkavállaló által fizetett járulékot összevonnák, a kivetési alapokat egységesítenék és a kötelezően fizetett járulékok nem csökkentenék az adóalapot. A szociális terhek növelését jelentené, hogy a feleség után már csak abban az esetben lehetne az adózadan részt jóváírni, ha anyasági szabadságon van. Érdekes fejlemény, hogy az úgynevezett milliomosadó megmaradna és az osztalékot is egészségügyi járulék terhelné. A vállalkozók és az ideiglenes munkaszerződéssel dolgozók terhei, továbbá a járulékfizetés maximális mértéke még vita tárgya. Mindezek a tervek összhangban vannak a választási ígéretekkel. Azt nehezen lehetett elképzelni, hogy a Richard Sulik által kitalált adóbónusz intézménye megvalósul, de a járulékok egyszerűsítését már régóta sokan javasolják. A reformok eddigi szlovákiai történetéből sejthető, hogy a lakosság részéről még akkor sem várható számottevő ellenállás, ha a közvetíen vesztesek ismét a középrétegek lesznek, a munkavállalók, a kisvállalkozók és a családosok. Az ellenzék természetesen ellenezni fogja, így a rizikófaktort néhány koalíciós képviselő szociális érzékenysége jelentheti. A helyzet hasonlít a 2002-2006- os reformidőszakhoz, a siker pedig összevethető lehetne az egyenadó akkori sikerével. Ami jelenleg más, az a külső gazdasági környezet. A 2000-es évek első fele a globális fellendülésé volt. Aki ügyes volt, mint Szlovákia, kaszálhatott, a felelőtlen, mint Magyarország, pedig eladósodhatott. A növekedés és az általános bizalom az első esetben kompenzálta a közép- osztály egy részére háruló növekvő közterheket, a másodikban elfedte a politikai hibákat. A gyorsuló tőkebeáramlás és az adó növekedése hamar fedezni tudta az átmeneti állami bevételkiesést. Az áttekinthető járulékrendszerjelentős komparatív előnyt jelenthet Szlovákia számára, de csak akkor, ha a külföld is pozitívnak látja, és ha nem jár jelentős költségvetési hiánnyal. Erre most jó esély van. KOMMENTÁR Forradalmak hete NAGYANDRÁS Forradalmat kezdeni rendkívül nehéz, egyben rendkívül könnyű feladat. Az amerikai akciófilmek sokáig azt sugallták, hogy egy jól kiképzett CIA-brigád a világ bármelyik pontján képes a rendszer ellen felbujtani a lakosság bizonyos részét, így a világon bárhol lehet irányított felkelést kezdeményezni. A nyolcvanas évek végén, amikor Közép-Európában dőlt meg a szocialista rendszer, úgy tűnt, a nyugati politikusok, és az USA vezetői jobban bíztak volna a lassú átmenetben, mert féltek, hogy a hirtelen nyakunkba szakadó demokráciát nem leszünk képesek elviselni, nem tudták pontosan, mennyire erős még a Szovjetunió, pontosabban, bizonyos politikusai. Ám minden összeesküvés-elmélet ellenére a politikai harcot itt a régi és az új elit vívta meg, nálunk nem az amerikai ügynökök vonultak az utcára. Ha az elmúlt egy évtizedet nézzük, és a mai napig orosz érdekszférába tartozó országokat, látjuk, hogy az ottani forradalmakat az amerikaiak már megpróbálták befolyásolni, hol pénzzel, hol szakértőkkel, hol mindkettővel. Az eredmény sok helyen kétséges, de a színes forradalmak évtizede megmutatta, hogyan lehet megdönteni a hatalmat a volt szovjet tagköztársaságokban. Az, hogy sok helyen azóta sem rendeződött a helyzet, vagy a demokratikus választójoggal felruházott nép pár éven belül demokratikusan ugyanazokat a vezetőket szavazta meg magának, akiket pár évvel korábban épp a parlament épületéből kergetett ki, a régió sajátossága. Most pedig itt állunk a forradalmak következő hulláma közepén, s úgy tűnik, mindenkit meglepett az egész. Ma még senki sem tudja, melyik arab országban hoz a forradalom igazi demokráciát, s melyikben iszlamista váltást. Azt látni, hogy ekkora felfordulásra senki sem számított, ki hitte volna mondjuk karácsonykor, hogy a régió két legerősebb politikusának, Egyiptom és Líbia elnökének nem egész száz napon belül szó szerint menekülnie kell. A demokratikus forradalmak gyönyörű dolgok, a zsarnokság megdöntését, a szabadságjogok kiszélesedését hozzák magukkal. Ám az arab országokban most igazi spontán forradalom zajlik. Ezekkel az a legnagyobb baj, hogy senki sem irányítja őket, így azt sem lehet tudni, merre tartanak. Talán egy-két országot még könnyen terelgethetnek a nagy demokráciák a helyes irányba. De amikor egyszerre már négy-öt országban gyújtják fel a parlamentet, akkor a legbölcsebb Közel-Kelet-szakértők is csak hüledezve nézhetnek. JEGYZET Gazdag szegények PÉTERFl SZONYA Megválasztásuk előtt és után is szinte egy emberként állították, a közjavát kívánják szolgálni. Azt is hangsúlyozta a 45 városi képviselő, mindent megtesz annak érdekében, hogy élhetőbb, szebb, tisztább, kátyúmentes, zöldebb, kulturáltabb legyen a főváros akkor is, ha a kasszában a kel- leténéljóval kevesebb a pénz. Mielőtt elkezdtek volna a közért fáradozni, saját munkafeltételeikről tanácskoztak. Miközben elvetették a főpolgármester javaslatát, mely szerint valamennyien új hordozható számítógépet kapnának a várostól, városi pénzből, jóváhagyták, hogy csak azok kapnak laptopot, akik kérvényezik. És mi történt? A 45 képviselőből 28-an jelezték igényüket! Még jó, hogy az egyben parlamenti képviselők nem szerepelnek a névsorban, megelégedtek azzal, amit ott kaptak - mellesleg, az ő laptopjuk árát is az adófizetők pénzéből fedezték-, de megdöbbentő, hogy a képviselők kétharmada úgy döntött, kell nekik az ingyen laptop. Pedig egészen biztos, hogy van magánszámítógépük, hiszen megválasztásuk előtt is volt elektronikus postacímük. Természetesen, a városi képviselők nem ingyen viselik szívükön a köz gondját, minimálbérjár nekik, illetve juttatás azért, hogy résztvesz- nekaz üléseken, abizottsá- gok munkáj ában. A városi képviselőség tehát mellékfoglalkozás, mellékkereset. Ha jól számolok, kéthavijutta- tásból akár megvehetnék a hordozható számítógépet, ám ahhoz az kellene, hogy mind a független, mind a SMER-es, az SDKÚ-s, a KDH-s és a hidas képviselőknek tényleg a köz, és nem önma- gukjava legyen a fontos. Bár ne siránkozzunk, mi választottuk őket.
