Új Szó, 2011. február (64. évfolyam, 25-48. szám)
2011-02-21 / 42. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. FEBRUÁR 21. Kultúra 9 Iráni alkotás vitte el a legjobb filmnek járó díjat, A torinói ló kapta az Ezüst Medvét Tarr Béla a zsűri nagydíjazottja Tarr Béla a Berlinalén (Kép: TASR/AP Photo/Markus Schreibe A nemzetközi zsűri nagydíjával, Ezüst Medvével tüntették ki Tarr Béla új filmjét, A torinói ló című alkotást szombaton a Berlini Nemzetközi Film- fesztivál gálaestjén. A legjobb filmnek járó Arany Medve-díjat iráni mű kapta, a rövidfilmek között egy iPhone-készü- lékkel forgatott mű diadalmaskodott. ÖSSZEFOGLALÓ Tarr Béla A torinói ló című Ezüst Medve-díjas filmje a Berlinale versenyprogramjában, a nagyjátékfilmek mezőnyében szerepelt. A magyar rendező már korábban is vendégeskedett a rangos filmfesztiválon, ahová ezúttal Friedrich Nietzsche német filozófus és egy ló találkozását tovább szövő filmjével érkezett. Tarr Béla az Isabella Rossellini vezette nemzetközi zsűri kanadai tagjától, Guy Madden producertől vehette át a zsűri nagydíját, meghajolt a díjátadó gála vendégei előtt, megköszönte a díjat, de nem állt a mikrofon mögé. A díjkiosztó után tartott sajtó- tájékoztatón a művész úgy fogalmazott: „Rendező vagyok, a munkám viszonylag egyszerű, képekben kell beszélnem a közönséggel, nem kenyerem any- nyira a beszéd. A film a kommunikáció a nézők és köztem.” A torinói lóról szólva elmondta: „Meg akartam, mutatni, hogy szerintem ilyen a világ most. Egész biztos, hogy ez az utolsó Tarr-film, azt hiszem, ebben a filmben tényleg összefoglaltunk mindent, amiről úgy gondoltam, filmben kell elmondani. Ezután már csak ismételni lehetne. Teljesen mindegy, hogy kapott-e a film díjat, én befejeztem. Annál jobban szeretem a régi filmjeimet, hogy megismételjem őket. Ezt már A torinói ló forgatása előtt eldöntöttem” - fogalmazott. Tarr Béla beszélt arról, a jövőben olyan fiatalokat akar támogatni, akik új világot akarnak felépíteni. „De úgy tűnik, Magyarországon ez most kicsit nehezebbé vált” -mondta. Tarr Béla ezúttal is megszokott alkotótársával, Kraszna- horkai Lászlóval dolgozott együtt, A torinói ló című filmben Derzsi János és Bók Erika játssza a főszerepet. A film zenéjéről Víg Mihály gondoskodott, az operatőr Fred Kelemen volt. A magyar rendező nyolcadik játékfilmjét már 20-30 ország vásárolta meg, az elmúlásról szóló alkotás magyarországi bemutatóját várhatóan márciusban tartják. A legjobb filmnek járó Arany Medve-díjat a Nadar and Simir: A Separation (Nadar és Simir, egy válás) című iráni alkotás érdemelte ki. Aszgar Farhadi rendező munkája két Ezüst Medve-díjat is kapott, a film könnyek közt színpadra lépő női szereplőit jutalmazták a legjobb női szereplőnek járó díjjal, a férfi szereplők mezőnyében az iráni mű férfi szereplőgárdája kapott Ezüst Medve-díjat. A rendezők közül Ulrich Kohlért, a Schlafkrankheit (Álomkór) című német film direktorát tüntette ki Ezüst Medvével a zsűri. Két Ezüst Medvedíjat is kiosztott a zsűri a kiemelkedő művészi teljesítményért, mindkettőt az El Premio (Ä díj) című film kapta. Az argentin katonai rezsim hajnalán, az 1970-es évek közepén játszódó alkotás operatőri és díszlettervezési munkája révén érdemelte ki a zsűri elismerését. A legjobb forgatókönyv a The Forgiveness of Blood című, Albániában játszódó filmé lett, a zsűri Alfred Bauer-dí- ját a Wer wenn nicht wir (Ki, ha nem mi) címet viselő német dráma kapta. (MTI) A szlovákiai magyar tudományos élet és ismeretterjesztő irodalom képviselőinek arcképcsarnoka A tudomány szolgálatában NAGY ERIKA A múlt hét végén mutatták be a Vámbéry Irodalmi Estek keretén belül a szlovákiai magyar tudományos élet és ismeretterjesztő irodalom neves képviselőinek képes albumát, mely a Szlovákiai Magyar írók Társaságának gondozásában látott napvilágot. A dunaszerdahelyi Budapest Kávézóban tartott rendezvényen Glatz Ferenc akadémikus, az MTA Történet- tudományi Intézete igazgatója a kiadvány méltatásában csak gratulálni tudott az ötlethez, melynek révén a tudományos életben kiemelkedő eredményeket elért szlovákiai magyar kutatók, tudósok helyet kaptak az impozáns kiadványban. Bevallotta, neki még soha nem jutott eszébe egy hasonló arcképcsarnok kiadatása. Sajnálatosnak érzi, de vallja, hogy húszharminc év múltán már nem lesz igény egy ilyen kiadványra. Amiértre is választ adott: „mert nem illeszkedik be az európai trendekbe.” A száz önálló lapból álló kiadványban szereplő tudósokat a kiadó a társadalom megbecsülést kiváltó tagjaivá emelte, ami az akadémikus szerint nagyon fontos, mert a tudományos élet képviselői nem tudnak maguknak közönséget biztosítani. A kiadvány szerkesztője, La- cza Tihamér kifejtette, bogy a tudósok fényképeinek közreadása folytatása a 2009-ben megjelent Szlovákiai magyar írók arcképcsarnoka összeállításnak, melyet Tóth László szerkesztett. Ahhoz a könyvhöz viszonyítva a jelen összeállításban szerényebb az irodalomként felhasznált és ajánlott kötetek, tanulmányok jegyzéke. Ennek okát abban látja a szerkesztő, hogy a téma feldolgozásának még nem teremtődtek meg az intézményes keretei. A kiadvány szerinte nagy segítséget nyújthat abban, bogy egy olyan kötet láthasson napvilágot a közeljövőben, amelyben az arcképcsarnokban szereplő tudósokkal készített interjúk szerepelnének. Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar írók Társaságának elnöke zárszavában ígéretet tett arra, hogy a sorozat következő kiadványát a legnevesebb szlovákiai magyar képzőművészek képviselik majd ugyanazon szempontokat érvényesítve, mint amit az arcképcsarnok első két kiadványa nyújtott az olvasónak. Hodossy Gyula, Glatz Ferenc és Lacza Tihamér a könyvbemutatón (A szerző felvétele Kortársak s barátok tisztelegnek életműve előtt Bodor Ádám-est MT1/P1AA-HÍR Február 22-én ünnepli 75. születésnapját Bodor Ádám író. Kolozsvárott született, az ottani Református Kollégium növendékeként 16 éves korában államellenes szervezkedés és röpcédulák terjesztése vádjával elítélték, két évet ült börtönben. Szabadulása után volt gyári munkás, majd a Kolozsvári Református Teológia hallgatója lett. 1969-től, első novelláskö- tete megjelenésétől kezdve szabadfoglalkozású. 1982-ben települt át Magyarországra, jelenleg a Holmi szerkesztőbizottságának tagja. Sinistra körzet című kötete 1992-ben jelent meg; ez a sajátos irodalmi műfajú, regényszerű novellaciklus külföldön is nagy sikert aratott. A nem konkrét helyen, valahol a Kárpátok mélyén, nem meghatározott időben játszódó regény a totalitárius rendszer egyszerre abszurd és hátborzongató világát, a benne élők teljes kiszolgáltatottságát ábrázolja. Újabb regénnyel 1999-ben jelentkezett: Az érsek látogatása fő ihletforrása a Kelet-Európábán végbemenő felemás rendszerváltozás volt. 2001-ben látott napvilágot A börtön szaga című interjúkötet, amelyben a szintén kolozsvári Balia Zsófia kérdezte az írót életéről. 2010-ben Az utolsó szénégetők címmel tárcáit adta közre. Születésnapja alkalmából a Kossuth- és József Attila-díjas írót kiadója, a Magvető szerzői az ünnep előestéjén, ma köszöntik a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) és a Digitális Irodalmi Akadémia szervezésében. Az esemény filmvetítéssel kezdődik, majd Szegedy-Maszák Mihály mond köszöntőt, utána Szüts Miklós beszélget Bodor Ádámmal, Dragomán György, Erdős Virág, Esterházy Péter, Parti Nagy Lajos, Szilágyi István és Vincze Ferenc pedig az ünnepelt írásaiból olvas fel. Helyszín: a PIM székháza (Károlyi Mihály u. 16.), kezdés: 18.00. Lengyel-magyar barátság Gömörben Hárman a szakaszból JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Pár évet ölel át Pierzchala József Hárman a szakaszból című, magánkiadásban megjelent kisregénye. A szerző neve nemigen lebet ismert az irodalom rajongói előtt, civilben ugyanis földrajz-természetrajz szakos tanár Tornaiján. A. kötet története ugyan egy szűkebb földrajzi környezetnek, jelen esetben Gömörnek állít emléket, de a helyhez és személyhez kötött események a világtörténelemre is rálátást nyitnak. Ebbe a műfajba sorolhatjuk a múlt század harmincas éveiben megjelent Alvó vulkánokon című regényt, amelyet - talán nem véletlen - szintén egy földrajz szakos tanár, Horváth Zoltán írt, s amely a Medvesalján, a Pogányvár alatt játszódik, s egy az első világháború vérzivataros éveiben a frontra bevonult uráért aggódó asszony melankolikus történetét meséli el. S ne feledkezzünk el G. Kovács Gyula A kereszt árnyékában című regényéről sem, amely 1367-ig repít vissza az időben, s egy haláltusáját vívó pap visszaemlékezése. De térjünk vissza Pierzchala kötetéhez. Három fiatal férfi életébe nyerünk betekintést, akik a második világháború furcsa fintorának köszönhetően ismerkednek meg. Janek, Józek és Lutek egy katonai szerelvényen utaznak, amikor német bombatámadás éri őket. Ők hárman túlélik a tragédiát, s együtt folytatják tovább az útjukat. Így kerülnek Gömörbe, ahol lengyel sátortábort állítanak fel a hontalan, csapatukat vesztett lengyel katonák számára. A tábor lakói gyorsan alkalmazkodnak a helyzethez, s a falusiak is befogadják őket, sőt Janek és Ilonka között romantikus szerelem is születik. A három barát megegyezik, hogy a háború kitörésének tizedik évfordulóján Varsóban találkoznak. A regényt ez a találkozó zárja, ahol a három fiatalember elmeséli egymásnak, merre is vezetett az útjuk, amíg mindegyikük megtalálta a saját helyét. Pierzchala könyve nem rengeti meg a magyar irodalmat, egy jó szerkesztő is elkelt volna mellé, hogy a helyesírási hibákat és egyéb elírásokat kiiktassa, de az ízlésesen, jó stílusérzékkel megírt, földrajzi és természetrajzi ismeretek bőséges áldásával kísért könyv érdekes adalék egy korszakhoz, amelyet erről az oldaláról nem annyira ismerhetünk. A könyv bemutatója szerdán (február 23-án) 15.00 órakor lesz a tornaijai Madárteremben. Hetvenöt éves Bodor Ádám, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja (Kép: archívum)
