Új Szó, 2011. február (64. évfolyam, 25-48. szám)
2011-02-21 / 42. szám, hétfő
Vélemény És háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. FEBRUÁR 21. Azonnal abba kell hagyni a szlovákiai magyarok ijesztgetését és kedélyállapotuk rongálását Miért is fogyhat a magyar?! Nagy a valószínűsége, hogy a szlovákiai magyar emberek tömegei nem azzal a gondolattal fekszenek le este és kelnek föl reggel, hogy magyarok, sőt, milyen minőségűek, vagyis eléggé magyarok-e. BARAK LÁSZLÓ Gyaníthatóan az olyanokra is vonatkozik ez, akik hivatásszerűen magyarok. Vagyis a magyar mivoltuk biztosítja megélhetésüket. Ilyenek elsősorban azok a politikai pályán tartózkodó úrhölgyek és urak, akik ugyan a politikáról mint szakmáról és hivatásról vajmi keveset tudnak, de sikerült elhitetniük bizonyos szlovákiai magyar választókkal, hogy nélkülük mind egy szálig megszűnnének magyarnak lenni. Ez a tény persze felveti azt a sarkalatos kérdést, eleve nem veszik-e el, sőt, ne vesszen-e el egyébként is minden olyan egyén, akivel el lehet hitetni ekkora szamárságot. Vagy eleve nincs-e már valaki elveszve, ha csak abban az esetben képes megőrizni nemzeti identitását, ha folyton ott áll mögötte egy pártgorilla, hogy a Himnuszt vagy a Szózatot dúdolja a fülébe... De hagyjuk is a megélhetési szlovákiai magyar politikusokat. Elég az ő bajuk a legutóbbi parlamenti választások óta... Vannak ugyanis a megélhetési magyar politikusoktól nagyságrenddel tisztességesebb hivatást gyakorló megélhetési magyarok, akik nem mások, mint például a szlovákiai magyar iskolákban oktató pedagógusok. Aligha kell bizonygatni, számukra legalább olyan fontos, hogy legyen elég tanítványuk, mint a politikusok számára a választó. Vagy az orvosnak a beteg. Ugye emlékszünk még Hofi Géza orvosára, akinek az volt a szava- járása: Gézám, fő az egészség, meg hogy legyen beteg... Ugyanez vonatkozik a szlovákiai magyar médiában dolgozó sajtómunkásokra is. Azzal a markáns különbséggel, hogy a betegeken kívül jó, ha minél többen vannak az egészséges szlovákiai magyar olvasók. Mármost, mi következik mindebből? Egyebek között az a közhely, amelyről az érintettek, a politikusok, a pedagógusok, az újságírók, de általában a szlovákiai magyarok egyenként és népcsoportként is hajlamosak megfeledkezni. Az a tény, hogy a saját sorsuk általában, és ezen belül természetesen a nemzeti hovatartozásuk, kizárólag rajtuk áll vagy bukik! Vagyis, amint minden egyes ember a saját szerencséjének a kovácsa, valamennyi szlovákiai magyar egyénileg felelős a saját nemzeti identitásáért. Minden ellenkező tartalmú sóder és lózung tévedés. Vagy szemenszedett hazugság. Akik viszont mégis hisznek a vonatkozó parasztvakításnak, azonkívül, hogy saját sorsukat, nemzetiségi mivoltukat pecsételik meg, paradox módon épp az olyan politikusoknak, pedagógusoknak, újságíróknak és közszereplőknek ártanak a leginkább, akik, lévén, hogy mások magyarságából élnek, nélkülük elmehetnek valahová... Azaz előbb-utóbb azért vesztik el egzisztenciájukat, mert lassan, de biztosan elfogy a közönségük...! Ennek a szerencsétlen helyzetnek az elkerülése érdekében épp a szóban forgó politikusoknak, pedagógusoknak, újságíróknak és közszereplőknek kellene azonnal felhagyniuk például a szlovákiai magyarok folytonos osztályozásával. Jó és rossz magyarokra osztásával. Aszerint, hogy milyen például a politikai és a kulturális értékrendjük. Sőt, hogy milyen útlevél van vagy lesz a zsebükben... Azonnal abba kell hagyni továbbá: a szlovákiai magyarok állandó ijesztgetését és kedélyállapotuk folyamatos rongálását is! Ellenkező esetben könnyen előfordulhat, hogy egyre több szlovákiai magyar azzal a gondolattal fekszik majd le és kel föl, hogy szlovákiai magyar ő. Olyan helyzetben levő, akinek sorsa puszta nemzeti hovatartozása miatt az állandó jogfosztottság, a ki- semmizettség, a kirekesztettség, az üldöztetés, vagyis maga a szakadatlan pokoljárás. Mert eztán már csak az következhet, hogy egyre többen kezdenek majd azon is gondolkodni, miként lehet vajon az efféle sanyarú sorsot megúszni...!? KOMMENTAR Elő a listákkal! MOLNÁR NORBERT Igaza van Igor Matovičnak. No nem az állam- polgárság korlátozásának kérdésében, hanem abban, hogy a koalíció hozza nyilvánosságra jelöltjeinek névsorát az egyes állami vállatok vezetésében, valamint az államigazgatás különböző szintjein. Teljesen nevetséges az a játék, amelyet a koalíciós pártokjátszanak. Szakemberek kerültek a pozíciókba, pályáztattak, pályáztatnak, nincs politika a jelölések mögött - ó, hogyne, mi meg most jöttünk a 6.20-as gyorssal. Pedig nincs semmi rossz a politikai nominációkban, mindenütt így csinálják, legalábbis amíg a szemünk ellát. Amerikában, Európában az új hatalom kisöpri a hivatalokat és az állami vállalatokat. Az egyik ok, hogy helyet találj on saj át támogatóinak, szakembereinek- már ha vannak, mert a fiatal pártok általában káderhiányban szenvednek, így sokszor kénytelenek számukra ismeretlen személyekre támaszkodni, akik vagy politikai kalandorok, vagy függeüenek és szakemberek. Egy párt vagy egy kormány csak a saját embereinek segítségével tudja érvényesíteni érdekeit, pontosabban hatalmát. Ha nem távolítja el a korábbi kormány idején tevékenykedő vezető hivatalnokok nagy részét, azzal bizonyos szinten legitimi- zálja az előző hatalmat, másrészt kockáztatja saját program - jánakvégrehajtását. Ütőképes jó szakembereket kell találnia. Hogyan dolgozzon a kormány, ha nem olyan emberek ülnek pozíciókban, akikben megbízik? Miloslava Zemkováról, az RTVS új vezetőjéről tudjuk, hogy szakember, azt is, hogy függetlennek tetsző, ám ne legyünk naivak, az SaS jelöltje volt a tisztségre. Mert a független is politikai jelölt-ilyen a rendszer, és nem ördögtől való, ahogy azt a mindenkori ellenzék el akarja hitetni. A gond ugyanis a tehetségtelen, korrupcióra hajlamos pártkatonákkal van. Éppen ezért kellene minden pártnak nyilvánosságra hoznia jelöltjeit. Vállalják a felelősséget embereikért, ünnepeltessék magukat, ha megtalálták a legjobbat, váltsák le, ha mellényúltak. Azáltal, hogy nem ismertek a politikai nominálások, olybá tűnik, hogy nem vállalják a felelősséget, s előre mossák kezeiket. Ha XY egy párt kerületi tanácsában ül, majd egy kerületi hivatal vezető pozíciójába kerül, nem lehet róla elhitetni, hogy független. De arról sem, aki az SaS-es képviselő édes apukája. Am mi van, ha ezek az emberek történetesen olyan szakemberek vagy menedzserek, akik jól végzik a munkájukat? Saját dolgát nehezíti a kormánykoalíció, ha nem hozza nyilvánosságra a jelöltlistákat. Csámcsogni fognak rajta a politikai ellenfelek és a nyilvánosság, de csak egy ideig. Semmi értelme, hogy a hatalom a saját megnyugtatására, de valójában parasztvakítás céljából álpályázatokat szervezzen. Elő a listákkal! Mindenkinek jobb lesz. TALLÓZÓ FACEBOOK Luke Harding, a február elején kiutasított, de Moszkvába később visszatért brit újságíró májusban elhagyja állomáshelyét - erről maga számolt be Facebook-olda- lán. Harding, a The Guardian tudósítója több hónapos távoliét után február elején akart visszatérni Moszkvába, de a repülőtérről visszafordították. Lapja szerint azért, mert ellenséges hangnemben írt Oroszországról. Cikkeiben a Vlagyimir Putyin miniszter- elnök irányításával működő országot „maffiaállamnak” nevezte, és többször írt Putyin feltételezett vagyonáról is. Harding most bejelentette, májusban valóban távoznia kell Oroszországból. (MTI) Viviane Reding uniós biztos javaslata, hogy minden tagállamban a politikától független médiahatóság legyen, éles ellenállásba ütközött Minden tagállamban meg kellene vizsgálni a médiatörvényt MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Jó volna valamennyi uniós tagállam médiatörvényét górcső alá vonni - mondta Viviane Reding uniós biztos egy szombati osztrák lapnak adott interjúban. A médiára vonatkozó törvények legtöbbje a tagállamok illetékességi körébe tartozik - tette hozzá az alapjogi biztos, az Európai Bizottság al- elnöke. „De hogy ez jó-e így, nem tudom - mondta. - Ezért jó volna, ha Európa-szerte lefolytatnánk ezt a vitát. De akkor minden médiatörvényt meg kellene nézni.” Reding az interjúban azt mondta, maga kezdeményezte, hogy az Európai Parlament ezzel kapcsolatban adjon megbízást a bizottságnak. „Azt mondtam, Magyarország mellett tíz másik országot hozhatnék fel példának, ahol problémák vannak” - jegyezte meg. Kitért arra is, hogy azt a javaslatát, mely szerint minden tagállamban a politikától független médiahatóság legyen, ellenezték a tagállamok. „Huszonnégy ország ellenezte, méghozzá nagyon hangosan, köztük Ausztria is - fogalmazott. - Talán Magyarország esete vélemény- változáshoz, belátáshoz vezet” -tette hozzá. Reding egyebekben hangsúlyozta, hogy a magyar média- törvény módosításáról folytatott egyeztetések a bizottság részéről biztostársa, a médiaügyekért felelős Neelie Kroes hatáskörébe tartoztak. A magyar médiatörvény kapcsán Brüsszel és Budapest között létrejött egyezséggel, valamint a médiafelügyeletet érő bírálatokkal foglalkozik a Frankfurter Allgemeine Zeitung is, amely Továbbra is megfigyelés alatt címmel közölte bécsi tudósítója írását. Reinhard Olt, a német konzervatív lap tudósítója rámutat: a médiatörvény vitatott pontjairól az Európai Bizottsággal létrejött egyezség dacára az Orbán-kormány továbbra is megfigyelés alatt áll. Szerinte nincs jelentősége, hogy a jogszabály néhány pontját módosítják, mert a Brüsszellel kötött egyezség mentesíti a kormányt attól, hogy szavatolja a médiahatóság és a médiatestületek politikai függetlenségét. Ez a vezérmotívuma a külföldről érkező bírálatoknak is. Ezek pedig csöppet sem csitultak el, ellenkezőleg: Martonyi külügyminiszter vélekedése ellenére, mely szerint az EB és Magyarország között létrejött megállapodás „bizonyára meggyőzte az Európai Parlament baloldali pártjait arról, hogy nem volt igazuk”, a téma nem került le a napirendről. A szociáldemokraták, a liberálisok és a zöldek célkeresztjébe most a médiafelügyelet szervei kerülnek, különös tekintettel a médiahatóság és a médiatanács összetételére, amelyek nemcsak „politikailag homogén össze- tételűek”, hanem egyben „állami, igazságügyi és politikai ellenőrzést is gyakorolnak az összes médium fölött”.-Kolléga, magának olyan jó a szimata! Mindig megérzi, ki melyik pártnak a jelöltje?
