Új Szó, 2011. február (64. évfolyam, 25-48. szám)
2011-02-12 / 35. szám, szombat
12 Szalon ÚJ SZÓ 2011/FEBRUÁR 12. www.ujszo.com Darvas Lili és a Szerelem A kölcsönadott gyűrű Rippl-Rónai József akvarellje Darvas Liliről SZABÓ G. LÁSZLÓ Igaz történet. Az 56-os szerepe miatt bebörtönzött Déry Tibor és a Mama, „lieber Mutter” története. Két egybefont novella, a Szerelem és a Két asszony alapján született a film, Makk Károly Szerelem című, 1970- ben forgatott remekműve, amelyet negyven évvel ezelőtt díjazott a cannes-i fesztivál. Két asz- szony: Luca és anyósa, „az öreg nagysága” és egy szent hazugság. Jánost, Luca férjét, a Mutti szeretett fiát börtönbe vetik a törvénysértő perek idején. Luca, a szent lélek úgy dönt: magára vállalja a kegyes hazugság terhét. Idős és beteg anyósával elhiteti, hogy fia Amerikában filmezik, s János nevében időnként levelet ír neki, hogy életben tartáh. Ennyi a történet, de Makk opusa az egyetemes filmművészet egyik legszebb darabja. Törőcsik Mari a hűség, a humánum, a megőrzött eszme megtestesítője a filmben, Darvas Üli, mint ágyhoz kötött, idős Pénelopé a megingathatatlan hité, a végtelen várakozásé, az emberi tartásé. Darvas Lili, a húszas évek ünnepelt színésznője, aki 1925- ben Max Reinhardt bécsi társulatának a tagja, és Molnár Ferenc, a kor ünnepelt, Amerikában is elismert színpadi szerzőjének felesége volt, New Yorkban élt, amikor Makk Károly felkérte őt a Szerelem egyik főszerepére. „Volt egy Magyar Dezső nevű nagyon kedves tanítványom - fordul hátra az időben a film rendezője -, aki később az Amerikai Filmintézet vezetője lett. Ő tette elém a Tükör című hetilapot, amelynek címlapján egy nagyon érdekes idős dáma képe volt. Brecht özvegye volt a hölgy. Magyar Dezső azt mondta, mert akkor már készültünk a Szerelemre, és mindenki drukkolt, segített, istápolt, hogy itt van, ő az, a főszereplőd! Helene Weiglről akkor már olvastam egy csomó dolgot, gondoltam, ez a nő talán jó lesz Mutternek. Mindenkit mozgósítottam Pesten, hogy katapultáljanak hozzá Berlinbe. Egy hét múlva ott ültem előtte a színházában. Ő volt az igazgató. Füstös, csúnya teremben - egy boszorkány. Azt mondta: nagyon köszöni, megtisztelve érzi magát, neki jó barátja Déry, hallott már rólam is, tudja, ki vagyok, de ő nem akar Berlinből elmozdulni, igaz, a német filmrendezők soha nem ajánlottak fel neki szerepet. Hirtelen elhatároztam, hogy nekem nagyon sajnálnom kell, sőt kétségbeesni, majd nagyon szomorúan elköszönni, hogy itt állok egy megoldatlan problémával, nincs Mutterem. Dél volt, berohantam a szállodába, ösz- szeszedtem a cuccomat, tatába ültem, repülőtér, nem mertem a szállodában maradni, mert ha egy nő azt mondja, hogy nem, nála az sosem végleges. Nehogy kapjak egy telefont délután háromkor édes álmomban, hogy meggondolta magát. Siettem el Berlinből. A repülőtéren jutott eszembe, hogy a Madách Színház Olympia bemutatóján Psota Irén, mert ő játszotta a másik szerepet, bemutatott Darvas Lilinek. És a kellemesen végződött berlini csőd az összes energiámat mozgósította. Másnap felhívtam Lilit New Yorkban.” Égi és földi szerelem, A vörös malom, Az üvegcipő, Játék a kastélyban, Riviéra - öt Molnárdarab, amelyben Darvas Lili főszerepet játszott. És ugyanennyi Rippl-Rónai József-portré is, amelyet Molnár Ferenc rendelt a feleségéről a szecesszió jeles magyar képviselőjénél. „Szívesen eljövök, mondta a telefonba Darvas Lili, amikor felhívtam őt New Yorkban. Aztán hozzátette: mindenkitől úgy hallja, ezek a próbafelvételek általában úgy végződnek, hogy nagyon sajnáljuk, de mégsem. De mert hónapokkal később egyébként is haza akart látogatni, azt mondta, ha kifizetjük a jegyét, eljön hamarabb. Mondtam, hogy igen. - És hol fogok lakni? - kérdezte. - Ahol akar, édes Lüike. - A Margitszigeten, az a kedvenc helyem. - Rendben. - És mennyi időre? - Négyöt napra, feleltem. - Jó, akkor egy hétre megyek. Kifizetik? - Ki. És eljött. Közben kiküldtük neki a forgatókönyvet. Nem volt nagyon lelkes, de egy régi profi mit lelkesedjen? Szerep, szerep. De azért vonzotta, hogy hetvenévesen készít itthon filmet. Megvolt a próbafelvétel, mondott három mondatot, és az egész megjelenése annyira jónak és lenyűgözőnek tűnt, hogy rögtön arra kértem, szerződjön a producernél. Ó, abból úgysem lesz semmi, kacarászott. És viszsza- repült New Yorkba, majd ismét jött a kijelölt időre. Ruhát próbálni, megszokni a helyet, kialudni magát. Majd minden különösebb fakszni nélkül elkezdtünk forgatni. Gyakorlott színésznő volt, abszolút profi szemlélettel. Mint minden komoly ember, aki ritkábban találkozott forgatókönyvvel, minden szóhoz ragaszkodott a leírtakból. Még az instrukciókhoz is, ami csupa zöldség egy filmnél, hiszen ott a dialóg, és alászolgá- ja! Be tetszik feküdni az ágyba, és ott majd eljátsszuk a szerepet, mondtam neki.” így is lett. Darvas Lili előbb körülnézett a díszletben, az ágyba - és játszott. Egyetlen kérdés merült csak fel színész és rendező között. Mi legyen a fején? Az a furcsa, fekete sapka végül az operatőr, Tóth Janó ötlete volt. Hófehér párna és fekete sapka. Egy arc tálalásához ez is elég volt. „Összeolvastuk a szöveget, az aznapi penzumot, szépen, hangosan, érthetően, ahogy ő azt Bécsben, Reinhardtnál megtanulta, mondtam, jó, jó, jó, Liliké, de most csináljuk meg úgy, mondja olyan halkan a szöveget, hogy én azt a kamera túlsó oldalán megértsem. Nem ellenkezett. Elmondta úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. És mentünk tovább. A második napon nem bírta. - Nem akarok beleszólni a dolgokba - mondta de olyan halkan beszélek magával, hogy abból a közönség egy árva szót sem fog érteni. - Igen, igen, de ezt majd újra el tetszik játszani, nyugtattam őt, mert mi ezt szinkronizáljuk. Erre ő: - Mi az, hogy szinkronizálás? Én azt nem tudom megcsinálni, inkább hangosabban beszélek. - Jött a hétvége, kivittük a filmgyárba, beadtunk neki pár tekercset próbára, levetettem a hangot, mondtam: tessék megnézni ezt! - És mit csináljak? - kérdezte. - Tessék alámondani a szöveget! - Az kizárt dolog! Megyek haza! - De édesem, benne van a szerződésében. Utószinkron! Nem volt ez konfliktus, csak eszmecsere. - Jó, csináljuk meg! Olvassam vagy mondjam? - kérdezte. Ahogy magának egyszerűbb. És mondta. Zavarta a papír. - Szeretném meghallgatni - kérte. - Jó. Levetítettük neki. Szédületes volt az első három mondat. Szóltam neki, hogy Lilikém, ezt fogjuk csinálni három napig. Reggel ki tetszik jönni, pihenünk, szórakozunk, dumálunk, és közben megcsináljuk. -Jó, mehet! - felelte. Leforgattuk az egész filmet, a díszletet soha el nem hagyta, ha más volt képben, ott ült a közelben egy kellemes fotelben, nézte a többieket, és ha kellett, végszavazott.” Makk Károly emlékezetében megmaradt egy bájos történet is. A kamera előtt a Darvas Iván feleségét alakító Törőcsik Mari és a bebörtönzött férfi anyját játszó Darvas Lili is gyűrűt visel. „Lilikének megvolt a sajátja, Mari kellékgyűrűt kapott. Jobb- ra-balra forgatta az ujján, majd azt mondta: - Nem érzem igazán ezt a gyűrűt, de van nekem otthon egy ide megfelelő, Károly, ugorjon el érte valaki. - A kellékes elment, aztán visszajött gyűrű nélkül. Nem találta meg, hiába kereste. - Jaj, Liliké, adja már kölcsön a magáét - mondta Mari -, aztán majd kihozom az enyémet, és állandóan itt lesz. Lili levette a gyűrűt, odaadta, megcsináltuk a jelenetet, Mari visszaadta. Pár nap múlva megint kellett a gyűrű, Mari elfelejtette elhozni, és megint szóit, hogy Liliké, drága, ne veszítsünk időt, tessék újra ideadni. Mire Lili: - Marikám, nem adom! Az a gyűrű nekem is olyan fontos, mint neked, csak te erre nem gondolsz. - Jó, megvártuk, míg megjött Mari gyűrűje, lement a jelenet, de kettőjük között ez a kérdés soha többé fel nem merült, sem mint kis poén, sem mint nagy poén. De attól a pillanattól fogva, ahogy Lili belépett a műterembe, hozott magával valamit, ami nagyon jól jött nekem, mert soha többé nem kellett szólnom, hogy csend legyen. Megjelent Lili, és mindenki elhallgatott. Beállt egy hangulat, de olyan plusz energiával, amit nem lehet elmondani. És így csináltuk végig a filmet. Lili egy napot sétált, és hat hétig feküdt az ágyban. Jól viselte. Meg akarta mutatni, mire képes. Fantasztikusan oldotta meg a feladatot. Tudomásul vette, hogy mindazt, amit tud, ösz- szegyűjtve itt kell produkálnia. Arcban. Életem egyik nagy élménye volt üyen emberrel, ekkora művésszel végigcsinálni egy filmet.” Darvas Lili Amerikában, a kinti magyar nagykövetségen látta először a filmet, aztán a cannes-i fesztiválon 1971-ben, ahol Makk Ká-roly és Törőcsik Mari is jelen volt. „Cannes nagyon nagy élmény volt mindannyiunk számára. Itthonról repültünk, Zürichen keresztül. Liliké valóságos bemutatót tartott az ottani repülőtéren, az összes elegáns butik előtt végigvezetett bennünket, de úgy, hogy mindenütt mondott valamit. Cannes-ban komoly figyelem irányult ránk Molnár Ferenc és Déry Tibor révén is. Mari már járt ott korábban a Körhintával, tőlem pedig a Liliomfit vetítették, de csak a film volt kint, én nem. Lilinek Svájcban volt ügye akkoriban, rövid időt tölt- hetett csak Cannes-ban. Mint később kiderült: az egyik orvosa volt ott. Már a forgatáson is beteg volt, csak titkolta. Jóval később tudtuk meg, hogy rákos. A szinkron utolsó napján hívták telefonon, és váratlanul elutazott. Svájcba ment, az orvosához. Cannes-ban díszpáholyban ültünk. Lili nagyon szépen tudott be- és kivonulni. A vetítés után állva tapsolt a közönség. Lili élvezte a sikert. Gyönyörűen nézett ki.” A Szerelem után Makk Károly a Macskajáték Gizáját kínálta fel Darvas Lüinek. Ő viszont Or- bánnénak örült volna. Készült is titokban egy próbafelvétel, de a rendező tudta: Erzsi szerepe nem való a színésznőnek. „Szenzáció lehetett volna, parádés alakítás aligha. Volt egy figura a fejemben. Margitka. A Dajka. Lili közben elment Svájcba, én pedig pár nap múlva írtam neki egy hosszú levelet, hogy mit köszönhetek neki a Szerelemben. Hogy milyen jó volt vele dolgozni, de a Macskajáték Orbánnéját illetően az a válaszom, hogy sajnos, nem. Svájcból visszafele jövet aztán megállt Pesten, s akkor mondtam neki, hogy: Nézze, Liliké, nem kell ebből ügyet csinálni. Ha fiatalok lennénk, most lefeküdnénk, és azzal el lenne a dolog intézve. Ő ezen jót nevetett, majd visszautazott Amerikába. Rá egy-két évre meghalt. Hihetetlen karakter volt. Szarkasztikus humor, az esze vágott, mint a borotva. Rendkívüli adottságokkal megáldott, nagy színésznő volt.”
