Új Szó, 2011. február (64. évfolyam, 25-48. szám)

2011-02-12 / 35. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. FEBRUÁR 12. www.ujszo.com TOLLVONÁS Végre Grammy! PUHAJÓZSEF Azt nem írom, hogy kiábrán­dultam belő­lük, mert az nem fedné a valóságot, rá­adásul akkor lelkiismereti okokból le kéne tennem a tollat. Tény azon­ban, hogy már nem várom olyan izgatottan az év eleji nagy zenei díjkiosztó gálá­kat, mint egy évtizede. Bölcsebb is lettem, és a zenei élet is megváltozott. Ma már tudom, hogy ott, ahol embe­rek a döntéshozók, és a lobbi is komoly szerepet kap, nem születhet objektív végered­mény. A gazdag felhozatal­ból amúgy is lehetetlenség megállapítani, melyik, mondjuk, a legjobb nagyle­mez. A zeneipar ezer sebből vérzik. Egy ideje azt vallom, hogy az üyen ünnepségek csúcspontján vészharangot kellene kongatni. Miközben a hagyományos hanghordo­zók forgalma folyamatosan csökken, a legális zeneletöl­tés a legjelentősebb piacokat leszámítva gyerekcipőben jár, és virágzik az illegális kereskedelem. A zeneipar óriási változások elé néz, s egyelőre tízből kilencen azon a véleményen vannak, hogy az út lefelé, s nem felfe­lé vezet. Egy becslés szerint az ágazatban Európában 2015-ig 1,2 millióan veszít­hetik el munkájukat, ha nem változik a helyzet. Mindent összevetve azonban sosem volt olyan nagy szük­ség díjkiosztókra - meg min­den egyéb eseményre, amely középpontba állítja a zenét -, mint manapság. Most az kell, hogy minél többször a zene legyen a központi téma, aminek hatására végre bein­dulhat az albumforgalom például az USA-ban, ahol idén már háromszor megdőlt a negatív rekord. 2010 végé­ig a Dreamgirls című film ze­nei anyaga volt a legkisebb példányszámú listavezető - 2007januárjában 60 ezer példánnyal állt az élen. A múlt héten Amos Lee phila­delphiai énekes-dalszerző Mission Bell című nagyleme­ze vezetett, amelyből január 24. és január 30. között mindössze negyvenezer fo­gyott. Bár az is igaz, hogy kü­lönálló dalokból világszerte egyre többet értékesítenek. A Grammy Awards és a BRIT Awards végre felébresztheti a téli álmát alvó piacot. Ezek kiváló alkalmak arra, hogy egy-egy előadót, zenekart minél többen felfedezzenek. Persze az ilyen gálákon nyil­ván csak az élvonalban sze­replők rúgnak labdába, a másik csoportot, a médiában mellőzötteket az esetek többségében nem szokták dí­jazni. Az 53. Grammy Awardsot, a legrangosabb zenei díjak kiosztóját holnap tartj ák Los Angelesben, a 31. BRIT Awardsot, a legrango­sabb brit könnyűzenei díjak átadóját pedig kedden ren­dezik Londonban. Kevesebb mozijegyet váltottak Brüsszel. Két százalékkal kevesebb mozijegyet váltottak ta­valy az EU-országokban, mint 2009-ben - közölte tegnap az Európa Tanács égisze alatt működő European Audiovisual Observatory nevű intézet, amely 1992 óta készít felméréseket a kontinensen az audiovizuális termékek piacának alakulásá­ról. A csaknem 500 millió lakosú Európai Unió országaiban összesen 961 millió mozijegyet adtak el tavaly, tehát a cse­csemőket is beleszámítva átlagosan majdnem kétszer ment el moziba az év folyamán az uniós polgár. Általános tapasztalat, hogy a háromdimenziós filmek fellendítették a forgalmat, de már nem olyan mértékben, mint 2009-ben. (MTI) Bara Margit, a legendás színésznő nyolcvankét évesen a világtól teljesen visszavonulva éli az életét Néma nappalok, zord éjszakák (Helyey Zsuzsa felvétele) Ő már nincs olyan álla­potban, hogy örülni tud­jon, közölte Gyarmati Dezső, az egykori olim­piai bajnok vízilabdázó, amikor a minap felkínál­tam neki felesége, Bara Margit 1962-es filmjét, a Jiŕí Krejčík rendezésé­ben készült Éjféli mise DVD-változatát. SZABÓ G. LÁSZLÓ Két külföldi produkcióban játszott az ötvenes-hatvanas évek ünnepelt színésznője, Bara Margit. Előbb a Peter Karvaš színműve nyomán készült Éjféli misében, majd az 1975-ben NDK-csehszlovák koprodukci­óban forgatott Hazudós Jakab­ban. Ez utóbbi videóváltozatát meg is kapta annak idején, Krejčík alkotását azonban csak a moziban láthatta, amikor Ma­gyarországon is bemutatták. Egy kispolgári család törté­nete a film 1944-ből. Még ro­pognak a fegyverek, partizán­harcok dúlnak a hegyekben, náci megszállás alatt a festői szlovák kisváros. Karácsonyt ünnepelne már a család, meg­hitten, félelem nélkül. Na­gyobbik fiuk a Hlinka-gárda tagja lett, férjezett lányuknak, Angélának (Bara Margit) a há­zukban lakó német parancsnok udvarol, s titokban viszonyt is kezd vele. Huszonéves fiuk, aki egyetemista, a partizánokkal szövetkezett. Amikor lábán lö­vést kapva megszökik a néme­tek karmaiból, és fent, a padlá­son operálják, lent, a szobában az ünnepi asztalnál ül a család, miközben a Stille Nachtot zon- gorázza a német tiszt. Karvaš drámájának ez a csúcsjelenete. A túlélésért még a nácikkal is együttműködni látszó család úgy rettegi végig a németek házkutatását, hogy közben An­géla a maga csatáját is megvív­ja. Egyrészt a férjével, aki min­dent sejt, másrészt a parancs­nokkal, aki mindent megkap tőle. De a szülők is két tűz kö­zött állnak: az egyik fiuk parti­zán, a másik bedőlt a nácikat kiszolgáló gárdának. Fájó csend és rövid séták Angéla, aki a kisváros cuk­rászdáját vezeti, öccse épségét féltve, az életét kockáztatva csempészi be a házba a kórház orvosát és nővérét. Bara Margit drámai szerepei sorába (Szaka­dék, Láz, Bakaruhában, Csem­pészek, Ház a sziklák alatt, Pár lépés a határ, Zápor, Katonaze­ne, Pacsirta, Aranysárkány, Hi­deg napok) ez is jól illik. Nem is marad adósunk egyetlen elfoj­tott jajszóval sem. Arcáról az egész család kétségbeesését, szülei tehetetlenségét, öccse ha­zafias érzelmeit, bátyja behódo- lását, férje beletörődését leol­vashatjuk. A legnagyobb tragé­diája mégis az ő hűtlensége, amellyel ugyan szeretteit védi, felmentést mégsem ad magá­nak. A meghasonlott lélek éles nyilallásait finom jelekkel adja tudtunkra, könnyei igazak, reszketése átragad ránk. Jozef Kroner és Hana Meličková játsszák a szülőket, Ivan Mistrík a kisebbik, Karol Machata a nagyobbik fiút, Ladi­slav Chudík pedig Angéla férjét. „Ők már tapasztalt színé­szek voltak - eleveníti fel az emlékeit a kórházi nővért ala­kító Emília Vášáryová. - Én először játszottam műteremben, először csókol­tam kamera előtt, és először láttam közelről filmsztárt. Ba­ra Margit gyönyörű szemű és gyönyörű kezű színésznő volt. Mindenkit lenyűgözött a pro­dukcióban. Még Jiŕí Krejčík szemében is láttam a tüzet, amikor vele beszélgetett. An­géla szerepére több hazai szí­nésznő pályázott, köztük olyanok is, akik színpadon már megformálták. A rendező vá­lasztása azonban Margitra esett, hiszen ő volt a legszebb, és tudta, hogy remek színész­nő, látta valamelyik magyar filmben. Sokan voltak csaló­dottak a döntése miatt, intri­káik szerencsére nem jutottak el Margit fülébe. A stáb min­den férfitagja rajongott érte, a kezét csókolta. Mi ketten hol oroszul, hol magyarul beszél­gettünk, akkoriban még gyak­ran jártam haza, Selmecbá­nyára, és még jól értettem ma­gyarul. Margit nemcsak szép és okos, művelt nő volt, fran­ciául és németül is beszélt. A bemutató után egy évvel a cannes-i fesztiválon találkoz­tunk. Akkor már mindketten egy másik filmet képviseltünk. Margit nagyon kedves volt ve­lem, bemutatott a nagynevű magyar kollégáknak, ami ne­kem, a pályája elején álló szí­nésznőnek nagyon jólesett, és még közös fotónk is lett. Ne­kem nagyon szép emlékeim vannak róla. Nem véletlenül istenítették őt, valóban csodá­latosan viselkedett.” Jiíí Krejčík filmjében - nagy örömére - Bara Margit nem egy passzív szépasszonyt játszott, szövegét pedig, hogy meg­könnyítse az őt szinkronizáló pozsonyi kolléganője munká­ját, végig szlovákul mondta. Peter Karvaš a következőt nyi­latkozta a forgatás során: „Bol­dog vagyok, hogy Bara Margit elvállalta Angéla szerepét. Úgy érzem, ez a szerep, amely na­gyobb, jelentősebb, központibb a filmben, mint a drámában, ezzel még külön hangsúlyt kapott.” Bara Margit évek óta szótla­nul éli az életét. írni és olvasni sem tud. Súlyos agyvérzése óta férje és lánya felváltva gondos­kodnak róla. „Nem vagyunk olyan hely­zetben, hogy filmet nézzünk - mondta a telefonban Gyarmati Dezső. - Margit is, én is erősen betegek vagyunk. Az igényeink lényegesen alászálltak.” Majd hozzátette: „Maradnak a séták.” És maradnak a filmek is, köz­tük a kor sematikus alkotásai közül magasan kiemelkedő Éj­féle mise. Egy legendás szépségű színésznő döbbene­tes erejű, nagy alakítása. Az amerikai: Anton Corbijn szavak helyett képekkel meséli bérgyilkos-balladáját - ritka darab, ráérős tempóval, minimális akcionizmussal Pillangó úrfi itáliai agóniája KASZÁS DÁVID Itáliában. Akár ily megne­vezéssel is futhatna Martin Booth vakító vászonra másolt regénye. Filmváltozatát is semmitmondó, félrevezető címmel küldték meg az' illeté­kesek. Sebaj, nem (csak) emi­att sopánkodhatunk a klipko­vács rendezése láttán. Komótos képi hódolata mí­ves darabot eredményezett. Az In Bruges kiglancolt, fara­gott, stilizált testvérdarabja is lehetne, annak feleannyi tö- kösségével. Se’. Az aprólékos vizuális kidolgozottság a hol­land fotográfus múltját sejteti (gigazenekarok sugallatait, vízióit, portréit álmodta meg). Fény, kép a helyén. Bámulatos felvételek helyet­tesítenék a cselekményt. El­szórt mozzanatai összefonód­nak ugyan a végkifejletben, addig azonban türelmet kell gyakorolnunk. Érdemes. Egyszer. Ritka darab áll előttünk, ráérős tempóval, minimális akcio­nizmussal. Kevés szereplővel, gyönyörű tájképekkel, melyek héroszunk lelki vívódásait is szimbolizálják. Sajnos egyéb, tompa jelképek is tarkítják a látottakat, s az archetipikus alakokért is kár! A pap, a kur­tizán és a magányos hős tár­salgása sem oldja e merevsé­get, bágyadt, bár nem bárgyú lefolyást kölcsönözvén ezzel az alkotásnak. Bűnöző pillangó úrfink szakítana eddigi életmódjá­val, a megváltásnak viszont ára vagyon. Ha megnyílik, se­bezhetővé válik. A leszámo­lást persze így se, úgy se ke­rülheti el... Gengszterfilm­ként nehezen definiálható e szerzemény, sokkal inkább egy rendhagyó melodrámá­hoz lehet szerencsénk. Szo­katlan thriller-mintákkal. A Joy Division-film (Cont­rol) után merész, ugyanakkor dicséretes vállalkozás Cor- bijntól. Vajh hová merülhet még el szép szeme világa? A kamera célkeresztjében is: George Clooney

Next

/
Thumbnails
Contents