Új Szó, 2011. február (64. évfolyam, 25-48. szám)
2011-02-12 / 35. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. FEBRUÁR 12. www.ujszo.com TOLLVONÁS Végre Grammy! PUHAJÓZSEF Azt nem írom, hogy kiábrándultam belőlük, mert az nem fedné a valóságot, ráadásul akkor lelkiismereti okokból le kéne tennem a tollat. Tény azonban, hogy már nem várom olyan izgatottan az év eleji nagy zenei díjkiosztó gálákat, mint egy évtizede. Bölcsebb is lettem, és a zenei élet is megváltozott. Ma már tudom, hogy ott, ahol emberek a döntéshozók, és a lobbi is komoly szerepet kap, nem születhet objektív végeredmény. A gazdag felhozatalból amúgy is lehetetlenség megállapítani, melyik, mondjuk, a legjobb nagylemez. A zeneipar ezer sebből vérzik. Egy ideje azt vallom, hogy az üyen ünnepségek csúcspontján vészharangot kellene kongatni. Miközben a hagyományos hanghordozók forgalma folyamatosan csökken, a legális zeneletöltés a legjelentősebb piacokat leszámítva gyerekcipőben jár, és virágzik az illegális kereskedelem. A zeneipar óriási változások elé néz, s egyelőre tízből kilencen azon a véleményen vannak, hogy az út lefelé, s nem felfelé vezet. Egy becslés szerint az ágazatban Európában 2015-ig 1,2 millióan veszíthetik el munkájukat, ha nem változik a helyzet. Mindent összevetve azonban sosem volt olyan nagy szükség díjkiosztókra - meg minden egyéb eseményre, amely középpontba állítja a zenét -, mint manapság. Most az kell, hogy minél többször a zene legyen a központi téma, aminek hatására végre beindulhat az albumforgalom például az USA-ban, ahol idén már háromszor megdőlt a negatív rekord. 2010 végéig a Dreamgirls című film zenei anyaga volt a legkisebb példányszámú listavezető - 2007januárjában 60 ezer példánnyal állt az élen. A múlt héten Amos Lee philadelphiai énekes-dalszerző Mission Bell című nagylemeze vezetett, amelyből január 24. és január 30. között mindössze negyvenezer fogyott. Bár az is igaz, hogy különálló dalokból világszerte egyre többet értékesítenek. A Grammy Awards és a BRIT Awards végre felébresztheti a téli álmát alvó piacot. Ezek kiváló alkalmak arra, hogy egy-egy előadót, zenekart minél többen felfedezzenek. Persze az ilyen gálákon nyilván csak az élvonalban szereplők rúgnak labdába, a másik csoportot, a médiában mellőzötteket az esetek többségében nem szokták díjazni. Az 53. Grammy Awardsot, a legrangosabb zenei díjak kiosztóját holnap tartj ák Los Angelesben, a 31. BRIT Awardsot, a legrangosabb brit könnyűzenei díjak átadóját pedig kedden rendezik Londonban. Kevesebb mozijegyet váltottak Brüsszel. Két százalékkal kevesebb mozijegyet váltottak tavaly az EU-országokban, mint 2009-ben - közölte tegnap az Európa Tanács égisze alatt működő European Audiovisual Observatory nevű intézet, amely 1992 óta készít felméréseket a kontinensen az audiovizuális termékek piacának alakulásáról. A csaknem 500 millió lakosú Európai Unió országaiban összesen 961 millió mozijegyet adtak el tavaly, tehát a csecsemőket is beleszámítva átlagosan majdnem kétszer ment el moziba az év folyamán az uniós polgár. Általános tapasztalat, hogy a háromdimenziós filmek fellendítették a forgalmat, de már nem olyan mértékben, mint 2009-ben. (MTI) Bara Margit, a legendás színésznő nyolcvankét évesen a világtól teljesen visszavonulva éli az életét Néma nappalok, zord éjszakák (Helyey Zsuzsa felvétele) Ő már nincs olyan állapotban, hogy örülni tudjon, közölte Gyarmati Dezső, az egykori olimpiai bajnok vízilabdázó, amikor a minap felkínáltam neki felesége, Bara Margit 1962-es filmjét, a Jiŕí Krejčík rendezésében készült Éjféli mise DVD-változatát. SZABÓ G. LÁSZLÓ Két külföldi produkcióban játszott az ötvenes-hatvanas évek ünnepelt színésznője, Bara Margit. Előbb a Peter Karvaš színműve nyomán készült Éjféli misében, majd az 1975-ben NDK-csehszlovák koprodukcióban forgatott Hazudós Jakabban. Ez utóbbi videóváltozatát meg is kapta annak idején, Krejčík alkotását azonban csak a moziban láthatta, amikor Magyarországon is bemutatták. Egy kispolgári család története a film 1944-ből. Még ropognak a fegyverek, partizánharcok dúlnak a hegyekben, náci megszállás alatt a festői szlovák kisváros. Karácsonyt ünnepelne már a család, meghitten, félelem nélkül. Nagyobbik fiuk a Hlinka-gárda tagja lett, férjezett lányuknak, Angélának (Bara Margit) a házukban lakó német parancsnok udvarol, s titokban viszonyt is kezd vele. Huszonéves fiuk, aki egyetemista, a partizánokkal szövetkezett. Amikor lábán lövést kapva megszökik a németek karmaiból, és fent, a padláson operálják, lent, a szobában az ünnepi asztalnál ül a család, miközben a Stille Nachtot zon- gorázza a német tiszt. Karvaš drámájának ez a csúcsjelenete. A túlélésért még a nácikkal is együttműködni látszó család úgy rettegi végig a németek házkutatását, hogy közben Angéla a maga csatáját is megvívja. Egyrészt a férjével, aki mindent sejt, másrészt a parancsnokkal, aki mindent megkap tőle. De a szülők is két tűz között állnak: az egyik fiuk partizán, a másik bedőlt a nácikat kiszolgáló gárdának. Fájó csend és rövid séták Angéla, aki a kisváros cukrászdáját vezeti, öccse épségét féltve, az életét kockáztatva csempészi be a házba a kórház orvosát és nővérét. Bara Margit drámai szerepei sorába (Szakadék, Láz, Bakaruhában, Csempészek, Ház a sziklák alatt, Pár lépés a határ, Zápor, Katonazene, Pacsirta, Aranysárkány, Hideg napok) ez is jól illik. Nem is marad adósunk egyetlen elfojtott jajszóval sem. Arcáról az egész család kétségbeesését, szülei tehetetlenségét, öccse hazafias érzelmeit, bátyja behódo- lását, férje beletörődését leolvashatjuk. A legnagyobb tragédiája mégis az ő hűtlensége, amellyel ugyan szeretteit védi, felmentést mégsem ad magának. A meghasonlott lélek éles nyilallásait finom jelekkel adja tudtunkra, könnyei igazak, reszketése átragad ránk. Jozef Kroner és Hana Meličková játsszák a szülőket, Ivan Mistrík a kisebbik, Karol Machata a nagyobbik fiút, Ladislav Chudík pedig Angéla férjét. „Ők már tapasztalt színészek voltak - eleveníti fel az emlékeit a kórházi nővért alakító Emília Vášáryová. - Én először játszottam műteremben, először csókoltam kamera előtt, és először láttam közelről filmsztárt. Bara Margit gyönyörű szemű és gyönyörű kezű színésznő volt. Mindenkit lenyűgözött a produkcióban. Még Jiŕí Krejčík szemében is láttam a tüzet, amikor vele beszélgetett. Angéla szerepére több hazai színésznő pályázott, köztük olyanok is, akik színpadon már megformálták. A rendező választása azonban Margitra esett, hiszen ő volt a legszebb, és tudta, hogy remek színésznő, látta valamelyik magyar filmben. Sokan voltak csalódottak a döntése miatt, intrikáik szerencsére nem jutottak el Margit fülébe. A stáb minden férfitagja rajongott érte, a kezét csókolta. Mi ketten hol oroszul, hol magyarul beszélgettünk, akkoriban még gyakran jártam haza, Selmecbányára, és még jól értettem magyarul. Margit nemcsak szép és okos, művelt nő volt, franciául és németül is beszélt. A bemutató után egy évvel a cannes-i fesztiválon találkoztunk. Akkor már mindketten egy másik filmet képviseltünk. Margit nagyon kedves volt velem, bemutatott a nagynevű magyar kollégáknak, ami nekem, a pályája elején álló színésznőnek nagyon jólesett, és még közös fotónk is lett. Nekem nagyon szép emlékeim vannak róla. Nem véletlenül istenítették őt, valóban csodálatosan viselkedett.” Jiíí Krejčík filmjében - nagy örömére - Bara Margit nem egy passzív szépasszonyt játszott, szövegét pedig, hogy megkönnyítse az őt szinkronizáló pozsonyi kolléganője munkáját, végig szlovákul mondta. Peter Karvaš a következőt nyilatkozta a forgatás során: „Boldog vagyok, hogy Bara Margit elvállalta Angéla szerepét. Úgy érzem, ez a szerep, amely nagyobb, jelentősebb, központibb a filmben, mint a drámában, ezzel még külön hangsúlyt kapott.” Bara Margit évek óta szótlanul éli az életét. írni és olvasni sem tud. Súlyos agyvérzése óta férje és lánya felváltva gondoskodnak róla. „Nem vagyunk olyan helyzetben, hogy filmet nézzünk - mondta a telefonban Gyarmati Dezső. - Margit is, én is erősen betegek vagyunk. Az igényeink lényegesen alászálltak.” Majd hozzátette: „Maradnak a séták.” És maradnak a filmek is, köztük a kor sematikus alkotásai közül magasan kiemelkedő Éjféle mise. Egy legendás szépségű színésznő döbbenetes erejű, nagy alakítása. Az amerikai: Anton Corbijn szavak helyett képekkel meséli bérgyilkos-balladáját - ritka darab, ráérős tempóval, minimális akcionizmussal Pillangó úrfi itáliai agóniája KASZÁS DÁVID Itáliában. Akár ily megnevezéssel is futhatna Martin Booth vakító vászonra másolt regénye. Filmváltozatát is semmitmondó, félrevezető címmel küldték meg az' illetékesek. Sebaj, nem (csak) emiatt sopánkodhatunk a klipkovács rendezése láttán. Komótos képi hódolata míves darabot eredményezett. Az In Bruges kiglancolt, faragott, stilizált testvérdarabja is lehetne, annak feleannyi tö- kösségével. Se’. Az aprólékos vizuális kidolgozottság a holland fotográfus múltját sejteti (gigazenekarok sugallatait, vízióit, portréit álmodta meg). Fény, kép a helyén. Bámulatos felvételek helyettesítenék a cselekményt. Elszórt mozzanatai összefonódnak ugyan a végkifejletben, addig azonban türelmet kell gyakorolnunk. Érdemes. Egyszer. Ritka darab áll előttünk, ráérős tempóval, minimális akcionizmussal. Kevés szereplővel, gyönyörű tájképekkel, melyek héroszunk lelki vívódásait is szimbolizálják. Sajnos egyéb, tompa jelképek is tarkítják a látottakat, s az archetipikus alakokért is kár! A pap, a kurtizán és a magányos hős társalgása sem oldja e merevséget, bágyadt, bár nem bárgyú lefolyást kölcsönözvén ezzel az alkotásnak. Bűnöző pillangó úrfink szakítana eddigi életmódjával, a megváltásnak viszont ára vagyon. Ha megnyílik, sebezhetővé válik. A leszámolást persze így se, úgy se kerülheti el... Gengszterfilmként nehezen definiálható e szerzemény, sokkal inkább egy rendhagyó melodrámához lehet szerencsénk. Szokatlan thriller-mintákkal. A Joy Division-film (Control) után merész, ugyanakkor dicséretes vállalkozás Cor- bijntól. Vajh hová merülhet még el szép szeme világa? A kamera célkeresztjében is: George Clooney
