Új Szó, 2011. február (64. évfolyam, 25-48. szám)
2011-02-12 / 35. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. FEBRUÁR 12. Közélet 3 A nyugati típusú demokrácia kialakulásának legnagyobb akadálya maga a Nyugat. A kettős mércéjével, amivel az érintett országokhoz közelít Egyiptomban nem fenyeget az iráni forgatókönyv Kovács Attila arabológus: „Mindegyik arab állam más történet, az összekötő kapocs a szociális elégedetlenség, az eddigi uralkodó elittel való elégedetlenség, és a fiatalok nagy aránya" (SomogyiTiborfelv.) Megjósolhatatlan, mi fog történni a forrongó arab világban, rendszerváltás vagy iszlamizáció viszont nem várható. Nyáron pedig nyugodtan lehet menni üdülni Egyiptomba is - állítja Kovács Attila arabológus. A Komenský Egyetem adjunktusával az arab világban zajló eseményekről beszélgettünk. MÓZES SZABOLCS Több helyen azt írják, hogy ez az arab világ ’89-e, utalva az 1989-es közép-európai történésekre. Van ennek az állításnak valóságtartalma? Nem hinném, teljesen más az egész háttere. Az ottani társadalom teljesen más, ezért nem lehet összehasonlítani a két folyamatot. Vegyük például Egyiptomot: ott 1952-től uralkodik egy hatalmi elit, amely maximálisan bebetonozta magát, s ezt az elitet nem lehet megkerülni. Tunézia más. Ott vannak az államhatalomtól független balos szakszervezetek, egy független hatalmi bázis. Ehhez járul még az utóbbi években duzzadó hatalmas fiatal nemzedék. A fél arab világ tüntet, forrong. Van-e ennek valamilyen ideológiai vagy más összekötő eleme? Mindegyik arab állam egy kicsit más „történet”, az összekötő kapocs a szociális elégedetlenség, az eddigi uralkodó elittel való elégedetlenség, és a fiatalok nagyon nagy aránya. A fiatalok szerepét szinte minden összefoglaló kiemelte. Mennyire lényeges ez a tényező? Nagyon. Ezek a forrongások azért valósulhattak meg, mert az utóbbi 30 évben felnőtt egy nemzedék, mely magas műveltséget szerzett, s perspektíva nélkül van. A társadalom nagy része 30 év alatti. Egyiptom nagyon szegény, elképzelhetetlenül szegény ország. Két dologból élt az elmúlt évtizedekben: abból, hogy Izrael után ők az amerikai támogatások második legnagyobb kedvezményezettjei, továbbá a turizmusból. Ez a két hajtóerő volt a gazdaság többi részének működése mögött is. A régi elit emberei ezeket a támogatásokat, illetve az összes vonzó gazdasági ágazatot kisajátították maguknak. Az új nemzedék nem tud hol elhelyezkedni. A régi elit bezárva tartja előttük a lehetőségek ajtaját. Milyen szerepe volt, van az új hírközlési eszközöknek, az internetnek a változások elindításában? Nagyon nagy. A művelt fiatalok tudják használni, és maximálisan ki is használják ezt a lehetőséget. Ezt ugyanis nehéz ellenőrizni. A tévé természetesen az állam kezében van - nem hiába lett az egyik első védett épület a tévé székháza -, az internetet viszont nem lehet ellenőrizni. Ebbe mindenki belebukott eddig. Az utcán is lehet látni, mindenki a mobiljára vette fel, mi történik. Ott van a hatalmas egyiptomi bloggerkö- zösség - a legbefolyásosabb arab bloggerek egyiptomiak. Nem véletlen, hogy a kormány három napra kikapcsolta az internetet. Az interneten keresztül ki lehet kerülni a társadalmi konvenciókat. Az arab társadalomban a nők és a férfiak világa nagyon elkülönül egymástól. Az interneten, a mobiltelefonokon ez kikerülhető, a család nem tudja igazán ellenőrizni a fiatalokat. Az internet mellett a médiának is nagy szerepe volt a változásokban, elsősorban az al-Dzsazíra hírtelevíziónak. Nem véletlenül igyekeztek lekapcsolni tudósítóikat, egy időben be is tiltották az adót, de ez nem segített. A média szempontjából a változások égjük elindítója éppen az al-Dzsazíra volt. Az al-Dzsazíra komoly liberális adó, és sok mindent közvetít, ami az állami tévében nem mehet le. Az al-Dzsazíra eljut a szegény egyiptomiakhoz is, akiknek nincs mobiltelefonjuk vagy internetük. Mennyire mélyen érinti a forradalom az egyiptomi társadalmat? Sokan vannak, akik kötődnek a hatalomhoz és elégedettek voltak vele. Attól félnek - mint sokan mások is, nem csak Egyiptomban -, hogy instabillá válhat a térség. Mubarak alatt biztonság volt. Azoknak, akiknek biztos - többnyire állami vagy az elit által biztosított - állásuk volt, megfelelt az eddigi helyzet. Egyiptomban a fáraóktól egészen mostanáig a nép passzívan tűrte, hogy a hatalom azt csináljon vele, amit akart. Egyiptomban egyébként óriási szakadék van a társadalom egyes rétegei között. Nagyon nagy a szegények, sokszor ími-olvasni sem tudók aránya. Kairóban például százezrek laknak a temetőkben - Egyiptomban nem esik az eső, így lehet lakni a sírokon és azok között is. Sokan attól tartanak, hogy az eddig nagyrészt világias vezetők által irányított szekularizált államok iszlamizá- lódnak, jön a saríja. Mennyire fenyeget az iráni forgató- könyv a térségben? Egyáltalán nem fenyeget. Az iszlamisták semmiképpen sem fogják átvenni az arab államokban a hatalmat. Az ellenzéki mozgalmak között az arab államok nagy részében ott van a Muszlim Testvériséghez hasonló mérsékelten iszlamista párt. Ezért is fél a Nyugat tőlük. De tudatosítani kell, hogy ezek nem a Talibán vagy az al-Kai- da. Nagyon messze állnak tőlük, sok szempontból az erős kereszténydemokrata pártokhoz lehetne őket hasonlítani. Sokan tartanak az iszlamizáló- dástól, mások viszont ezzel szemben azt mondják, Törökország lehetne a példa. Ott is iszlámisták vannak hatalmon - akármennyire is nem beszél erről senki sem -, egy mérsékelt iszlámista párt. Irán nagyon speciális példa, nem csak azért, mert siíta ország. Iránban sosem volt rengeteg gyerek egy családban, mint az arab világban. 1979 után viszont felnőtt egy nagyon erős generáció, mely változásokat akar. A következő iráni választások már nem mennek olyan „simán”, mint eddig - még ha másfél évvel ezelőtt már voltak is komolyabb megmozdulások. Mi jöhet akkor? Rendszer- váltás? Egyiptomban arról, hogy megváltozik a rendszer, semmiképpen nem beszélhetünk. A rendszer egyes tagjai át fogják menteni a hatalmukat. Az eddig uralkodó elit sokféle módon tartotta magát hatalmon. Hatalmi bázisa a hadsereg és a titkosrendőrség volt. Ez utóbbi tagjai mindenütt ott vannak. A Mubarak mellett tüntetők is nagyrészt titkosrendőrök. A napokban alelnökké kinevezett Omar Szuleimán pedig a titkosrendőrség vezetője volt. És egy Uyen óvatos változással elcsitítható az elége- detlenségi hullám? Nyomok nélkül múlhat el a jelenlegi forradalom. Egyrészt engedélyezni fogják a pártok működését, például a Muszlim Testvériséget. Ők ezután bekerülnek a parlamentbe, a többi ellenzéki párttal együtt. Valamivel ki kell elégíteni az embereket. A hatalmi elitnek át kell engednie a hatalma és pénze egy részét. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy a pártok szerepe teljesen más az arab világban, sokkal nagyobb a függetlenek súlya, mint nálunk. A forradalomnak, a változásnak nincs vezéralakja. Ott van ugyan El-Baradei, de ő évtizedekig itt élt Bécsben. Respektálják a tömegek, de távol élt az otthoni közegtől. Vagy alternatívaként felbukkant az Arab Liga főtitkárának neve is, aki viszont azelőtt Mubarak külügyminisztere volt, tehát az ő embere. Nyugati szemszögből nem kell félni a változásoktól? Nehéz megjósolni, hogy mi fog következni, mert Egyiptomban nincs erre precedens. Tunéziában érdemi változások várhatóak. Egyiptomban is lesznek bizonyos változások. Akárki is kerül hatalomra Egyiptomban, érdeke lesz megtartani az amerikai támogatást és a turizmust. Ezek nélkül koldusbotra jut az egész or- . szág. Ezek szerint megalapozatlanok a nyugati félelmek? A Nyugat nagyrészt azért támogatta a korrupt és erőszakos autoritativ rendszereket, mert félt az iszlám szélsőségesek hatalomra törésétől. Ezt állama válogatja. Egyiptomban viszont tarthatatlan volt a helyzet. A 80-as években és a 90-es évek elején még lehet, hogy megállta a helyét ez a teória, akkor még sokkal erősebbek voltak a szélsőséges iszlám erők. Ezeket a rendszereket hosszú távon nem célszerű a Nyugatnak támogatnia - ezek a rezsimek társadalmi és politikai ellentéteket váltanak ki, és minél tovább hatalmon vannak, annál véresebb lesz az átmenet. Egyiptomban az ottaniak mentalitása alapján egyébként már most is sokkal több áldozatot vártam volna. A Nyugat hosszú távú érdeke az lenne, hogy rábírja az említett rezsimeket egyfajta fokozatos demokratizálódásra. Erről viszont mindenki csak beszélt, de senki sem tett érte semmit. Lehet demokrácia az arab világban? Lehet, de nem nyugati típusú. Egyfajta parlamenti rendszer teljesen elfogadható az arab világban. Ennek az iszlám előtti időkre visszanyúló hagyománya van, súrának hívják. Ez egy konzultatív testület, melyben az emberek megbeszélik a dolgaikat. Az araboknál nagyon sokat számít az, hogy megbeszéljék a dolgaikat. A parlament erre kiváló hely. Ahogy a jordán király szokta hangoztatni: igen, demokrácia kell, de nem nyugati típusú demokrácia. Nem lehet egy az egyben mindent átültetni. Mi az, amit nem lehet adaptálni? Teljesen másként fogják fel a társadalmi viszonyokat. Például a nők és férfiak viszonyát. A család szerepe is más. Az arab társadalomban alapvetően nem egyének, hanem családok, klánok, törzsek vannak. Ilyen típusú gondolkodásmód jellemzi őket. Az egyéni szabadságjogok, mint a nyugati demokrácia egyik alappillére, ugyan megvan, de egyáltalán nem olyan fontos, mint nálunk. A nagy kísérlet Irak, ahol a megszálló nyugati hatalmak be akarták vezetni a demokráciát, ám eddig nem vált be. Mindenki az iszlám szélsőségektől fél, de kevesen próbálkoznak meg azzal, amivel a jordán király próbálkozott - integrálni a mérsékelt iszlamistákat a politikai rendszerbe. Ha pedig ott vannak, ha a parlamentben felelősen kell dönteni, akkor másként viselkednek. A nyugati típusú demokrácia kialakulásának legnagyobb akadálya maga a Nyugat. A kettős mércéjével, amivel ezekhez az országokhoz közelít. Támogatja az autoritativ rendszereket, közben pedig a demokráciáról beszél. Az arabok nem ostobák, látják ezt az ellentétet. Ez az első ellenvetés, amely elhangzik, ha valaki az araboknak felveti a demokratizálódást. Magyarán, ha a Nyugat bízna az arabokban, és szabadabb kezet adna nekik saját dolgaik intézéséhez, akkor jobban járna? Ennek fő akadálya az olaj. Alapvetően gazdasági érdekek húzódnak a háttérben. A Nyugat azért támaszkodik a térségben az autoritativ rendszerekre, mert gazdaságilag maximálisan függ az energiahordozóktól. Ezt biztosítani akarják, s nem fognak „apróságokkal” törődni, hogy most jól élnek-e ott az emberek, vagy mennyire demokratikusak azok a rendszerek. Ez a fő gond, úgymond, a Nyugat nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy a demokrácia bevezetésével kísérletezzen. Másrészt az, hogy az európai államok évszázadokig jelen voltak a térségben, nyomot hagyott az ottani társadalmakon. Mi itt Európában - nem csak a laikusok - szeretjük egy blokként látni, kezelni az arab világot. Mennyire differenciált ez a világ? Nagyon különbözőek a térség államai. Jement meg Szíriát például sok szempontból nem lehet összehasonlítani, pedig nincsenek is olyan messze egymástól. Az Öböl-államok teljesen mások, mint a az afrikai arab államok. Az afrikai országok - Líbiát leszámítva - a demokrácia paradicsomai az Öböl-menti országokhoz, különösen Szaúd-Ará- biához képest. Ott a legutóbbi időkig parlament sem volt, néhány éve az új király hozta létre és nevezi ki tagjait. Ezzel szemben például Tunéziának már a 19. századtól van alkotmánya. Az Öböl-államokat összeköti, hogy mindegyik élén egy uralkodó - király vagy emír - áll, amely ha felvilágosult, akkor egészen kellemes társadalmi viszonyok között élhet az ember, ha nem, akkor pedig szaúd-arábiaihoz hasonlóak között. Mennyire változtatja meg a forradalom az arab országok viszonyát a Nyugathoz, Amerikához? Elsősorban a saját magukhoz való viszonyt fogja megváltoztatni. Az emberek ráébredtek arra, hogy erő van abban, ha kimennek az utcára. .Az, hogy miként változik a Nyugathoz való viszony, függ attól is, hogy a Nyugat hogyan fog viszonyulni a változásokhoz. Eddig nagyon óvatosak voltak, lavíroznak. A fiatal, művelt arabok hogyan tekintenek a Nyugatra? Ők sokkal többet tudnak rólunk, mint mi rólunk. Jól ismerik a nyugati viszonyokat, szokásokat, másrészt nagyon kritikusan néznek a Nyugatra, mert látják, hogy azt a rezsimet támogatja, amely elnyomja őket. Ez az elutasító hozzáállás a nyugati hatalmakkal szemben mutatkozik meg, de bizonyos nyugati értékekkel szemben nem. A szabadság például fontos érték számukra is. A végére egy gyakorlatias kérdés: ön elmenne a nyáron Tunéziába vagy Egyiptomba nyaralni? Sosem nyaraltam ezekben az országokban. De hogy a kérdés lényegi részére válaszoljak: turistaként nyárra a jelenlegi felfordulásból semmi sem lesz látható. Akármilyen államhatalom lesz is, a turizmust meg akaiják tartani. Nyáron, a főszezonban foggal-körömmel ragaszkodni fognak minden turistához, aki odamegy.
