Új Szó, 2011. február (64. évfolyam, 25-48. szám)
2011-02-10 / 33. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. FEBRUÁR 10. Vélemény és háttér 7 Nyugati típusú demokrácia nem lesz ott, ahol hozzászoktak az autokratikus rezsimekhez Rossz és rosszabb Elvi jelentősége van annak, hogy Washington egyértelművé tette: gyors változásokat, reformokat akar Egyiptomban, de nem kívánja Mubarak azonnali lemondását. Tudván: ezzel magára haragítja a tüntetőket, de lét- fontosságú, hogy az átmenet biztonságos és ellenőrzött legyen. MAL1NÁK ISTVÁN Egyiptomban az ellenzék rendkívül széttagolt - naponta alakulnak a tüntetők soraiban különféle ad hoc-csoportok -, s a zavargások folytatódása esetén, a káosz növekedésével fennáll a veszély, hogy a legszervezettebb erő, a Muzulmán Testvériség veszi át az irányítást. Vagy beavatkozik a hadsereg. Ez is nagyon rossz lenne, de az előbbi a rosszabb. Válasz ez azoknaka-főlegeurópai - széplelkeknek, akik szerint a Muzulmán Testvériség nem is olyan szélsőséges, visszafogottan nyilatkozik, a mozgalmon belül is különböző áramlatok vannak. Ez mind szép, de félig sem igaz. Naponta elméletek tucatjai látnak napvilágot arról, mi következhet Mubarak után. Ezt senki nem tudja, minden megtörténhet. Ami biztos: nyugati típusú demokrácia sosem lesz abban a világban, ahol az emberek hozzászoktak az autokratikus rezsimekhez. Ezért is sántít minden összehasonlítás a '89-es kelet-európai rendszer- váltással. Amikor itt a tömegek szólás- és sajtószabadságot, szabad választásokat követeltek, a Nyugat biztos lehetett abban, hogy ezek eredménye a demokratikus rendszer megteremtése lesz. Az arab világban nem így működik. A palesztinoknál a nyugati mérce szerint is demokratikus választások eredményeként győzött az iszlamista, zsidógyűlölő Hamász, amely a Gázai övezetben a korruptsága miatt vesztes Fatahnál is korrup- tabb önkényuralmi rezsimet vezetett be. Libanonban a demokratikus választások vezető kormányerővé emelték a Hezbolla- hot, amely kiprovokálta a 2006-os háborút Izraellel. A sort lehetne folytatni, pl. az algériai polgárháborúval. Egyébként a Hamász is, a Hezbollah is a Muzulmán Testvériségből nőtt ki, mindkét szervezetet Irán (és Szíria) pénzeli, látja el fegyverrel. A Testvériségnek, amely a múlt század 20-as éveinek végén alakult, ma számos arab országban, az USA-ban és Nyugat-Európá- ban is vannak tagszervezetei. A Testvériség a második világháború idején lepaktált Hitlerrel a zsidók elleni harcban (pogromok), és tagjai ölték meg 1981-ben Szadatot, amiért megkötötte a különbékét Izraellel. A Testvériség tagja volt Aj- man Zavahri, a bin Laden vezette al-Kaida második embere. Ne legyen kétségünk: a Testvériség, mint mindenütt, Egyiptomban is olyan iszlám államot teremtene, ahol a jog a sáriján alapszik. Programjában szerepel például a nők választójogának megvonása is. A Testvériség egyik szárnya máris az Izraellel kötött béke eltörlését követeli, egy mérsékeltebb csoport „csak” népszavazást rendezne ez ügyben. Bedőlne az egész Közel-Kelet, újabb háborúkkal, olajválságok sorával kellene szembenézni. Persze, ez a legrosszabb forgatókönyv, egy a sok közül. A Nyugat és Izrael számára is az lenne a legjobb, ha az új alelnökiek, Mubarak eddigi jobbkezének, Omar Szuleimánnak sikerülne levezényelnie a változásokat: a jóléti intézkedések mellett biztosítani a teljes sajtó- szabadságot, és külföldi ellenőrzés mellett demokratikus elnök- és parlamenti választásokat rendezni - ennek minden említett kockázatával együtt. Kulcskérdés lesz ebből a szempontból: sikerül-e az erőszak kizárása érdekében féken tartani a lázadó tömegeket, és hogy mit tesz a hadsereg.- Nem megyek sehova! Csatlakoztam a sztrájkoló buszsofőrökhöz. (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Marketingesei LAMPL ZSUZSANNA Nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy szeretett városomban kiválthatok egy olyan kártyát, amely a közlekedéstől a múzeumbelépőkig különböző kedvezményekre jogosít fel. Aztán elment tőle a kedvem. Kiderült ugyanis, hogy a kártyát bizonyos bankok adják ki, de csak a klienseiknek. Vagyis; akinek kell kártya, annak számlát is kell nyitnia. Igaz, az egyik bankban nem feltétel a folyószámla, de ki hiszi el, hogy e mögött a látszólag önzetlennek tűnő marketingesei mögött nem rejlik önérdek. Bár engem nem zavar, ha valaki másnak is haszna van abból, ami nekem isjó. S az összefonódás sem zavar, ameddig a felek önként szövetkeznek, és senkit sem károsítanak meg. Azt viszont nagyon nem szeretem, amikor valakik összefonódnak, és saját hasznuk érdekében másokat is belecsalogatnak, netán belekényszerí- tenek olyasmibe, amiből az illetőknek egyébként semmi előnye nem származik, sőt, szükségük sincs rá. Egy korábbi munkahelyemen például kitalálták, hogy kell alkalmazotti igazolvány. Rendben. Végül is miért ne? Aztán kiderült, hogy ez az igazolvány egyben az egyik ismert bank hitelkártyája is. Nagyon nem tetszett, hogy ilyen trükkösen akarnak rám erőltetni egy hitelkártyát, s hiába hangsúlyozták, hogy ezt nem kell használni, fizetni sem kell érte, néhány kollégával úgy döntöttünk, hogy elvből nem vesszük át az alkalmazotti igazolványunkat. Mellékesen, nélküle is ugyanúgy alkalmazottak maradtunk. Viszont azok, akik átvették, függetlenül attól, hogy használták-e vagy sem a hitelkártya-funkciót - merthogy az igazolványt igazából másra nem is lehetett használni-, év végén kaptak a banktól egy levelet, hogy fizessék be a számlavezetési díjat. Vagy egy másik példa. Ismerősöm meséli, hogy a munkaadója szerződést kötött egy egészségügyi céggel, s az elmúlt hetekben minden alkalmazottnak kötelezően igénybe kellett vennie a cég szolgáltatásait. Ez abból állt, hogy az orvos belenézett a torkukba, megkérdezte, fáj-e a hátuk, csöpögtetés nélkül megvizsgálta a szemüket és mindenkinek felírta ugyanazt a drága szemgélt szemszárazság ellen. S minő kényelem, ott helyben ki is válthatták, a cégtulajdonába tartozó gyógyszertárban! De három a magyar igazság, jöjjön hát még egy példa. A lakóparkot építő cég még a lakástulajdonosok beköltözése előtt, s természetesen a tudtu- kon kívül kizárólagos szerződést kötött egy műsorszolgáltatóval. így a lakók fél évig csakis ennek a műsorcsomagjait vehetik igénybe. Amelyekben mellesleg egyetlen magyar tévécsatorna sincs. Hát csoda, hogy az ember fejében összeesküvés-elmélet születik? GLOSSZA Oszlásnak indult... KOCUR LÁSZLÓ Tiltakozásképp Anna Belousovová kizárására kilépett a Szlovák Nemzeti Pártból a teljes kis- lapási alapszervezet. Nyolc ember kilépése nyilván nem fogja alapjaiban megingatni e magát a leghosszabb ideje fennálló szlovák politikai erőként definiáló pártot, ám mindenképp jelzésértékű lehet. A párt központi vezetése cinikus sajtóközleményben reagált a kislapásiak távozására: tudomásul vesszük Štefan Slováčik és családja, valamint másik négy párttag távozását. Igaz, az SNS alapjában véve furcsa párt, nem az ad okot csodálkozásra, hogy valaki kilép belőle, hanem az érthetetlen, hogy egyáltalán miért lép be (le), így a kislapásiak távozása inkább megvilágosodásszerűnek tekinthető. Valószínűleg nem fogják keblükre ölelni az első szembejövő zoboralji magyart, és június 4-én nem fognak szivárványos zászlót lengetve vonulni a fővárosban azzal a csoporttal, amelyik felvonulásával nem Trianonra emlékezik ezen a napon. Vajon mi lehet az, ami már sok valakinek, aki évekig tudatosan tagja volt egy olyan szervezetnek, amelynek felső struktúrái lehet, hogy bűnszervezetszerűen működ (hét) tek, legalábbis a légszennyezési kvóták eladása erre utalhat... Korábban is volt már rá példa, hogy több nemzeti párt is volt e hazában, csúcsidőben négy is: a Szlovák Nemzeti Párt, a Valódi Szlovák Nemzeti Párt, az Egyesült Szlovák Nemzeti Párt, és - farvízen - a Szlovák Nemzeti Egység. Ez mindenki- nekjó volt, mert követhette az általa szimpatikusnak vélt nemzeti bálványt, nem kellett etnikai alapú gettóba zárkózniuk, ráadásul e legnagyobb nemzeti tobzódás idején, 2002-ben a parlamentbe sem kerültek be, ez meg bonusz. De félre a gonoszkodással: a párton belüli, személyeskedésnek látszó feszültség azt is jelezheti, hogy vannak párttagok, akik megelégelték, hogy az SNS tulajdonképpen cégszerűen működik és kézi vezérléssel. Útkeresés a szlovák nemzeti irányultságú politikában? Azoknak a honfiaknak és honleányoknak, akik nemzeti elkötelezettségük kifejezését a szavazófülkében is szükségszerűnek érzik, most nem kell krokodilkönnyeket hullajtaniuk. Ha az SNS-t már gáznak tartják, a vegyest leszámítva szinte az összes parlamenti párt fenntart egy szekciót az átlagos szlováknál szlovákabb tagok befogadására, ahogy ezt tegnap a parlamentben is láthattuk. FIGYELŐ Hasznot húztak a holokausztból Vitát váltott ki Lengyelországban egy hamarosanmegjelenő könyv, amely azt állítja, hogy a lengyelek nagy számban húztak hasznot a zsidók szenvedéseiből és üldöztetéséből. Az Aranytermés című könyv szerzőpárosa, az Egyesült Államokban élő Jan Gross és Irena Gru- dzinska Gross az 1968-as antiszemita kampány idején hagyta el Lengyelországot és könyvében kétségbe vonja azt a széles körben vallott nézetet, hogy a lengyelek nemes lelkűén viselkedtek a holokauszt idején. A háború alatt a németek hatmillió lengyelt, köztük hárommillió zsidót öltek meg. Henryk Wozniakowski, a könyvet kiadó Znak vezetője krakkói sajtótájékoztatóján azt mondta: a könyv célja, hogy felhívja a közönség figyelmét „kegyetlen és gyakorta súlyos tényekre” és „próbára teszi kollektív emlékezetünket”, kísérlet arra, hogy igazságot szolgáltassanak a holokauszt áldozatainak. A könyv címe a címlap fényképével függ össze: a felvétel közvetlenül a háború után készült a treb- linkai haláltáborban, ahol parasztok zsidó sírokat ásnak ki abban a reményben, hogy aranyat vagy más értéket találnak bennük. Danuta Skorá, akiadóigazgatójaelismer- te, hogy a könyv vitatott és „elfogult”, de szerinte fontos megjelentetni, mert vitát gerjeszt és hozzájárul a téma további kutatásához. A könyv megjelenését márciusra tervezik, a L44 oldalas mű angolul augusztusban jelenik meg az Oxford kiadónál. Jan Gross nem ismeretlen Lengyelországban. Egy évtizede hatalmas felháborodást váltott ki Szomszédok című művével, amely Jedwabne falu 1600 zsidó lakosának 1941-ben történt - lengyelek által végrehajtott - lemészárlását írta le. Ä könyv nyomán a kormány vizsgálóbizottsága feltárta a történteket, és kiderítette, hogy valóban a lengyeleket és nem a német nácikat terhelte a tömeggyilkosság. Aleksander Kwasniewski akkori államfő nyilvánosan kért bocsánatot a zsidóktól. Ugyancsak támadásokat váltott ki egy másik, a közelmúltban Félelem: antiszemitizmus Lengyelországban Auschwitz után címmel megjelent könyv, amely leírja, miként üldöztek és öltek meg egyeseket a háborút túlélt kevés zsidó közül. (MTI)
