Új Szó, 2011. február (64. évfolyam, 25-48. szám)

2011-02-01 / 25. szám, kedd

24 Sport ÚJ SZÓ 2011. FEBRUÁR 1. www.ujszo.com Farkas Henrietta látáskárosult rozsnyói-hárskúti alpesi síző csak kedvenc számában nem győzött az olaszországi világbajnokságon Bukás után négy aranyfogás Sestriere-ben A vancouveri olimpiai pályán: elől Natália Šubrtová, mögötte Farkas Henrietta (TASR/AP-felvétel Ötversenyszámbanindult, négyetmegnyert, csaka legkedveltebbnektartott szuper G-ben nem győzött, mert bukott. Smindezana- pokban zárult sestriere-i vi- lágbajnokságontörtént Farkas Henriettalátáskáro- sult alpesi sízővei, aki a szlovákküldöttséglegjobb- ja volt az eseményen. J. MÉSZÁROS KÁROLY Már az önmagában elisme­résre méltó, ha valaki négy aranyérmet szerez a világ- bajnokságon, legyen az bár­milyen sportágban. Sestrie­re-ben négyszer állt a dobogó tetején. Mire gondolt, amikor már negyedszer hirdették ki győztesnek? Akkor már tudtam, hogy én leszek a világbajnokság leg­eredményesebb versenyzője. Örültem neki, nagyon kellemes érzés volt átélni, de valójában mindegyik aranyérmemnek egyformán örültem, nem csak az utolsónak. Eddig még egyszer sem fordult elő, hogy négyszer nyerjen valamelyik világver­senyen: két éve a gangvoni vb-n kétszer, tavaly a van- couveri paralimpián három­szor volt első, Sestiere-ben meg ennél eggyel többször. Utóbbiak közül melyiket tartja a legértékesebbnek? Már többen kérdezték, de nehéz választani a diadalaim­ból. Ha nagyon akarja, akkor a műlesiklást említeném, még­pedig azért, mert ezt a verseny­számot a legkevésbé kedvelem, eddig sok gondom volt vele. Az utóbbi időben azonban sokat javultam, ezért legtöbbet az ér számomra, hogy műlesiklás­ban is nyertem. Érdekes módon azon a pá­lyán aratta győzelmeit, ame­lyen a 2006-ban rendezett paralimpián nem engedték versenyezni, mert baj volt a látáskárosultak közötti beso­rolásával. Nem fűtötte na­gyobb bizonyítási vágy Sesti­ere-ben? Nem foglalkoztam a múlttal. Akkor eléggé bántott a dolog, nagy sebet hagyott bennem a döntés, mert nem számoltam azzal, hogy nem engednek rajthoz állni a torinói paralim­pián. Azóta lezártam a múltat, most nem akartam senki előtt bizonygatni, hogy akkor ott lett volna a helyem. Azzal a céllal rajtoltam Sestriere-ben, hogy jól érezzem magam, élvezzem a versenyzést, a világbajnokság légkörét. És elszántan vágtam neki a versenyeknek, minél több győzelemben remény­kedve. Jól sikerült a felkészülé­sem, az edzések után várni le­hetett, hogy nagy eredmények­re leszek képes. Öt számban indult. Mind­egyiket meg akarta nyerni? Csak a szuper G-ben nem győztem, de abban a számban is nyerni akartam. Csak buk­tam, és kiestem. Szeretem a gyors számokat, és a szuper G-t meg különösen. Bántott, hogy kiestem, de azt mondtam, nem baj, mással is előfordulhat. Lesz még négy lehetőségem, azokra kell összpontosítani. Négy arany lett a vége. Látáskárosult versenyző, és ezért nem egyedül siklik a lefelé a pályán. Előtte vezető­je, Natália Šubrtová halad, miközben adó-vevő készülé­kes kapcsolatban vannak. Mi történik verseny közben? Hogyan értekeznek? Egymás mellé állunk a rajtkapuban. Először ő csú­szik a pályára, utána mozdu­lok él, s akkor indul el az időmérő. Társam menet köz­ben figyelmeztet, hogy mikor váltunk ritmust, milyen kapu érkezik, hogyan változik a terep... Én pedig a szavaihoz igazodom. És az egymás közti távol­ság, az mennyire fontos? Az a legjobb, ha minél szoro­sabban haladok vezetőm mö­gött, hogy jól tudjak igazodni bozzá, és megőrizzem a biz­tonságérzetemet. Persze na­gyon nagy sem lehet a távolság köztünk, mert akkor meg ki­zárhatnak bennünket. Mit lát verseny közben? Vezetőmet és a kapukat fi­gyelem. Ha ideális a távolság köztünk, Natália alakját, moz­gását látom, de nem élesen. Tavaly a vancouveri para­limpián háromszor győzött. Akkor az hatalmas sikernek számított. Közel egy év eltel­tével mit juttat eszébe a há­rom kanadai diadala? Olyan csodálatos érzéseket éltem át, amit kívánok minden versenyzőnek. Az ottani légkör, a szervezés igazán csodálatos volt. Annál szebb élményeim még sehol nem voltak. Életem legnagyobb győzelmeit arat­tam. Ezt sestriere-i sikereim is­meretében állítom, hiszen a pa- ralimpiai elsőségnek kicsit na­gyobb az értéke, mint a vb-n szerzettnek. Paralimpia csak négyévente van, világbajnok­ság minden másodikban. Már várom a szocsi ötkarikás ver­sengést. Tavaly ősszel arról tájé­koztattak a paralimpiai bi­zottság vezetői, hogy a para- limpikonok nem kapták meg a győzelmekért beígért ju­talmakat. Önt már kifizették? A jutalmak egyik felét az ál­lam adta, a másikat a paralim­piai bizottság. Paradox módon az államtól megkaptuk a pénzt, de a paralimpiai bizottság még adós maradt, megtagadja az összeg kifizetését. Decemberben az év rend­kívüli sportteljesítményéért járó különdíjat vett át Radičová kormányfőtől az Év sportolója ankét ered­ményhirdetésén. Ezt hogyan fogadta? Kellemes érzés volt, hogy az ankét eredményhirdetésén először gondoltak a parasport képviselőjére. Ezt előrelépés­nek tartom, még akkor is, ha csak rendkívüli díjat kaptam. Ugyanakkor a rendkívüliség jelzi, hogy még mindig nem tartanak egyenrangúaknak bennünket az ép sportolók­kal. Kezdetnek biztosan jó lé­pés a díjátadás, engem is meg­lepett, hogy valaki előállt ve­le. Szép gesztus volt a kor­mányfőtől. A Rozsnyói járásban talál­ható Hárskútról származik, középiskolába Lőcsére járt, azóta Nagyszombatban egye­temista. Hol tart a tanulmá­nyaival? Idén végzek a nagyszombati egyetemen magiszterként a szociális munka szakon. Rozs­nyón lakom anyuval és két fiú­testvéremmel, de Hárskúton van az állandó lakhelyem, ahol apu él. Még nincs vége a télnek, csak a világbajnokságnak. Mi vár a sikerhalmozó para- alpesi sízőre a hátralévő he­tekben? Verseny már nem sok lesz, idén az eseményekből is keve­sebb van. Lesz még egy spa­nyolországi Európakupa-via- dal, de oda nem készülünk. Edzeni fogunk, hogy ne essünk ki a ritmusból. Nekem pedig fő­leg az egyetemen vannak köte­lességeim: a téli szemeszterből megmaradt vizsgák, a diplo­mamunka megírása, majd az ál­lamvizsga. Van mire készül­nöm. Kevesebb sízés, és több tanulás vár rám. Az alpesi sízönek hat világbajnoki címe és három paralimpiai aranyérme van (TASR-felvétel) Farkas Henrietta aranygyűjteménye VILÁGBAJNOKSÁG - 2009 (Gangvon): szuper G, lesiklás 2011 (Sestriere): lesiklás, szuperkombináció, műlesiklás, óriás-műlesiklás PARALIMPIA - 2010 (Vancouver): óriás-műlesiklás, szu­per G, szuperkombináció Még sok döntőben találkozhatnak a címvédővel az ezüstérmes dánok Francia diadal a kézilabda-vb ráadásában Hét év után lehet válogatott a 34 éves csatár Tökölit behívták a magyar válogatottba ÖSSZEÁLLÍTÁS Malmö. A francia váloga­tott megvédte címét a svédor­szági férfi kézilabda-világbaj­nokságon, miután a malmöi fináléban hosszabbítást köve­tően 37:35-re legyőzte a dán csapatot. A rendes játékidőben a dánok egyetlen pillanatig sem vezettek, mindössze két másodperc volt hátra, amikor Bo Spellerberg egyenlített, így jöhetett a hosszabbítás. A rá­adásban aztán a franciák vol­tak jobbak, és végül megnyer­ték az összecsapást. „Nagy elégedettséggel tölt el ez a cím, ugyanakkor kö­szönetét kell mondanom a dán csapatnak és az edzőjüknek - mondta Claude Onesta, a franciák szövetségi kapitánya. - Nagy mérkőzés volt, mindkét fél magas szinten játszott.” Cédric Sorhaindo, a franciák beállója hozzátette: „Nagy­szerű, de nagyon nehéz meccs volt a számunkra. A dánok ar­ra kényszerítettek bennünket, hogy a legjobbunkat nyújtsuk. Mi voltunk a szeren­csésebbek.” „Fantasztikus tornán va­gyunk túl, amelyen egyszer sem kaptunk ki a rendes játék­időben - vélekedett Ulrik Wil- bek, a dánok szövetségi kapi­tánya. - A világ legjobb csapa­tával szemben veszítettük el a döntőt, de bebizonyítottuk, hogy egy szinten vagyunk Franciaországgal. Balszeren­csések voltunk, hogy az elején megsérült balkezes játéko­sunk, Kasper Söndergaard. Azonban mindig fel tudtunk zárkózni, és többször is ki­egyenlítettünk. Ha már az első hatvan percben megszerezzük a vezetést, talán másként ala­kul a mérkőzés. A franciáknak van a legtapasztaltabb csapa­tuk, de remélem, hogy még sok döntőben találkozunk a jövőben.” A találkozó legjobbja a tor­na legértékesebb játékosának megválasztott Nikola Karaba- tic volt, aki 11 góllal zárta az összecsapást. A francia irányí­tó, akárcsak a decemberi női Eb-n a svéd Linnea Torsten- son, a torna álomcsapatába nem fért be. A legjobb alakulat kapusának a francia Omeyert választották meg, a csapatban helyet kapott a horvát Zrnic, a norvég Tvedten, a francia Gil- le, a svéd Doder, az izlandi Pe- tersson, valamint a dán Han­sen. Az olimpiai és Európa-baj- nok francia válogatott 1995, 2001 és 2009 után negyedszer lett világbajnok. (MTI, ns) MT1-HÍR Budapest. Tököli Attilát hív­ta be a magyar labdarúgó-vá­logatott keretébé a hétvégén megsérült Szalai Ádám helyett Egervári Sándor szövetségi ka­pitány. A Kecskemét 34 éves csatára hét év után öltheti ma­gára ismét a címeres mezt, amennyiben a szakvezetőtől já­téklehetőséget kap jövő hét szerdán az Azerbajdzsán elleni, Duhajban sorra kerülő barát­ságos mérkőzésen. Szalai szombaton térdsza­lagszakadást szenvedett, mikor a Mainz kaiserslauterni ven­dégjátéka során összeütközött Tobias Sippellel, a hazaiak ka­pusával. „A televízióban néztem a Mainz mérkőzését, és elször- nyedve láttam, ahogy Szalai Ádám megsérült. Azonnal tud­tam, hogy nagy a baj” - írta blogjában Egervári. - „A sza­kadt szalagot biztosan meg kell operálni, de csak akkor dől el, hogy lesz-e szükség további műtétekre. Kiesése nagy vesz­teség a számunkra.” Szalai a négy őszi Eb-selejtezőn négy­szer volt eredményes.

Next

/
Thumbnails
Contents