Új Szó, 2011. február (64. évfolyam, 25-48. szám)
2011-02-08 / 31. szám, kedd
22 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2011. FEBRUÁR 8. www.ujszo.com Az unió húsexportja 2020-ig 23 %-kal csökkenhet Az EU húspiacának veszélyei TÁJÉKOZTATÓ Az EU húspiacának kedvezőtlen alakulására, illetve tendenciáira hívta fel a figyelmet a bizottság által a közelmúltban közzétett az agrárpiaci kilátásokról szóló anyag, amely rávilágít arra, hogy a közösség versenyképessége a hústermelésben folyamatosan romlik és húsexportja 2020-ig 23 százalékkal csökkenhet. Ugyanez idő alatt a húsimport - amelynek minőségi követelményei az EU-ban előállítottnál jóval kevésbé szigorúak - várhatóan 14 százalékkal növekszik. A húsimport nagy része éppen azokból a délamerikai országokból fog érkezni, amelyek nálunk nem enge-délyezett növekedésserkentőket alkalmaznak, a termelők nyomon-követési rendszere pedig az európainál sokkal gyengébb. Ugyanakkor az EU nem használja ki teljes hústermelési kapacitását, mivel a magas költségek rontják a versenyképességet és a termelés visszafogására kényszerítik az tagországok állattartóit. A termelés csökkenése a foglalkoztatás alakulására is rendkívül károsan hat. Az EU hússzektorában a foglalkoztatás 2000 és 2009 között 25 százalékkal csökkent, ennek a mutatónak a további romlása súlyos következményekkel járhat. A fentiek alapján az élelmiszertermelés versenyképességének fenntartása és a piacvesztés megakadályozása kulcsfontosságú az EU jövője szempontjából, különös tekintettel az élelmiszerszükséglet néhány évtizeden belüli megduplázódására. Az agrártermelésnek harmadik országokba történő „áthelyeződése” ellentétben áll az EU céljaival és a fenntartható fejlődés követelményeivel. A termelés szinten-tartása pedig a vidéki körzetek túlélését és a minőségi élelmiszerellátást biztosítja, (agr-eu) Önköltség alatt a sertéshús Az elmúlt hetekben kirobbant dioxinbotrány következtében a sertéshúspiacon olyan folyamatok indultak be, amelyek következtében nemcsak nálunk, hanem az unió több tagállamában is jelentős mértékű árcsökkenésre került sor. ISMERTETŐ (Szilvássy Tímea illusztrációs felvétele) Pár héttel ezelőtt még a szlovákiai sertéshúsárak az uniós átlagárak fölötti szinten mozogtak, mára a nemzetközi takarmánybotrány következtében visszafogott fogyasztás és a környező országok árszintjeinek mozgása miatt az árak itt is zuhanásba kezdtek. Január végén a hónap utolsó hetében már nálunk is 1 euró alatti fel- vásárlási árat kínáltak a feldolgozók az élősertések kilogrammjáért. A hazai termelők véleménye szerint az itteni árszintekhez viszonyítva ezek az árak jóval alatta maradnak a sertéshús előállítási költségeinek. A probléma már régebbi keletű, a leépülés egyértelmű tüneteire már évek óta figyelmeztetnek az érintettek. S hogy a szavuk eddig jóformán pusztába kiáltott szó volt, bizonyítja az is, hogy mára a hazai sertéshús-fogyasztás 80 százalékát külföldi behozatalból fedezik, miközben a hazai sertésállomány alakulása ehhez már statisztálni sem tud, lévén nincs olyan helyzetben, illetve olyan alacsony a létszáma, hogy nincs beleszólása a dolgokba. Az anyakocák száma országos szinten már régen eljutott a kritikusnak vélt ötvenezres szám alá, sőt a legfrissebb hírek szerint már a negyvenezres határ is megdőlt. Ha ez így folytatódik, a sertéseket lassan védett állattá kell majd nyilvánítani. (Szilvássy Tímea illusztrációs felvétele) A sertéstartók zöme jelenlegi utolsó tartalékait éli fel, s emiatt is intéztek nyílt levelet a kormányhoz, amely végülis az illetékes szakminisztériumnál landolt. Egyelőre azonban konkrét válasz nélkül maradt, noha a tárca illetékes vezér- igazgatójának elmondhatták panaszaikat. A sertéstenyésztők szövetsége szerint az állattartók tisztában vannak azzal, hogy nem számíthatnak azonnali és közvetlen pénzügyi segítségre, de szeretnék már látni a fényt az alagút végén. Ehhez legalább középtávú koncepcióra lenne szükség, amit úgy tűnik, a minisztériumtól várnak. Kétségtelen, hogy az államnak és ezen belül a szaktárcának egyértelműen meg kellene határoznia egy élhető és elviselhető gazdasági környezetet, amelyben a sertéstartók is meg tudják találni saját számításaikat. De vajon ki tudhatná jobban és pontosabban megmondani, mint a tenyésztők szakmai szervezete, hogy milyen erővonalak mentén milyen követelményeknek megfelelően kellene javítani a versenyképességünkön, s ehhez milyen saját forrásokra tudnak támaszkodni saját tagjaik. Amíg nem ebből indulnak ki a bárminemű koncepciók kialakításában, addig gyárthatnak, gyártathatnak kilószámra optimista vagy pesszimista elképzeléseket, időnként megvillanthatják a reflektorokat az alagút végén, de a helyzeten számottevően nem tudnak majd változtatni. Az viszont kétségtelen, hogy legalább a végeredményt könnyű lesz megmagyarázni, (sz) Az unió éves fehérjeszükségletének csak 30 százalékát tudja belső termelésből fedezni, az import általi kiszolgáltatottság kockázattá válhat Növekszik az uniós tagországok takarmányimport-függősége ÖSSZEFOGLALÓ Az Európai Parlament Mezőgazdasági Bizottsága nemrégiben elfogadott jelentésében, illetve a Környezetvédelmi Bizottság véleményében az EU takarmánypiacán tapasztalható aggasztó fehérjehiány csökkentésére kereste a lehetséges megoldásokat. Az importfüggőség miatt ugyanis az Európai Unió állattenyésztése jelenleg rendkívüli mértékben kiszolgáltatott a takarmány-alapanyagok világpiaci áringadozásának. Az unió éves fehérjeszükségletének csak 30 százalékát tudja belső termelésből fedezni, az import-kiszolgáltatottság 10-20 éven belül biztonságpolitikai kockázattá válhat - állítja Tabajdi Csaba európai parlamenti képviselő, aki a témával foglalkozó jelentés témafelelőse, illetve a Környezet- védelmi Bizottság véleményének jelentéstevője volt ez ügyben. A világpiaci árak és az Európában jellemző termőhelyi adottságok miatt a gazdáknak sokkal jobban megéri búzát, vagy kukoricát termelni, mint szóját illetve fehérjenövényeket. Egy átlagos magyar gazdaság búza- vagy kukoricatermeléssel hektáronként akár 100-200 ezer forint profitot is elérhet, míg a fehérjenövények termelésén haszon érdemben nem képződik. A jelenlegi növénytermesztési támogatásokat tehát gyökeresen át kellene alakítani ahhoz, hogy az euró(Képarchívum) pai szója- és fehérjenövény-termelés fellendüljön. Ehhez viszont nem áll rendelkezésre elég uniós költségvetési pénz. A fehérjeimport-függőség csökkentésére több megoldás lehetséges. Az egyik az uniós mezőgazdasági támogatási rendszer átalakítása, hogy célzott támogatásokkal jobban ösztönözzék a szója, illetve fehérjenövények - például a takarmányborsó, a lóbab, az édesvirágú csillagfürt - termelését. Magyarországon is kevés fehérjenövényt termelnek. Ez részben az éghajlati adottságoknak, részben a szabályozásnak, részben pedig az állatállomány csökkenésének tudható be. A belföldi szükséglet kevesebb mint 50 százaléka terem meg. Ezért Hollandián keresztül érkezik Argentínából és Brazíliából szója, amellyel a magyar igények 50-70 százaléka fedezhető. A szakember hozzátette: a világban a szójaszük- séglet nagy részét már génmódosított növényekkel (GMO) termelik, amely Magyarországon nem engedélyezett. Az európai állattenyésztés kiszolgáltatottságának csökkentése érdekében minden lehetséges fehérjeforrást igénybe kellene venni, így az elfogadott jelentés javasolja, hogy az Európai Bizottság vizsgálja felül a sertés, a baromfi, vagyis a nem kérődző állatok esetében az állati fehérjeforrások tilalmának részleges feloldását. (MTI) AGRÁRKÖRKÉP A mellékletet szerkeszti: T. Szilvássy László Levélcím: Agrárkörkép, Petit Press Rt., Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1 Január végén már nálunk is 1 euró alatti felvásárlási árat kínáltak az élősertések kilogrammjáért
