Új Szó, 2011. február (64. évfolyam, 25-48. szám)
2011-02-07 / 30. szám, hétfő
Vélemény És háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. FEBRUÁR 7. A szlovák-magyar viszonyt a legegyszerűbb embereknek szánt primitív társasjátékok uralják Egyszerű, mint a pofon Egyszerűen nem érdemes komoly eszmefuttatásokba bocsátkozni egyszerű politikusok nevetséges ötleteiről, törvénykezéséről, még kevésbé röhejes kijelentéseiről. Jó esetben ugyanis tele kell lennie velük annak, ami általában tele szokott lenni az embernek. Rossz esetben még inkább... BARAK LÁSZLÓ A szlovák, de a magyar közszereplők nemzetire festett hagymázas látomásaira és rizsájára is vonatkozik ez. Félművelt, az újkori fétisimádás- tól megzakkant alattvalóikról, pribékjeikről nem beszélve. Mert semmilyen színvonalbeli különbséget nem lehet felfedezni fóbiás szövegeikben például annak az „egyszerű politikusnak” a süketeléséhez képest, aki a szlovákiai népesség legegyszerűbb, mondhatni, legprimitívebb választói rétegének szavazatival lett parlamenti képviselő. Csak azért, mert annak idején egy általa jegyzett periodikus reklámkiadványban sokszor leírta egymás után, hogy minden politikus lop és hülye. Az egyszerű emberek meg emiatt kénytelenek bazi egyszerűen élni... Hogyne tetszene ilyesmi az olyan egyszerű emberek tömegeinek, akik körülbelül ugyanezt szajkózzák éjjel-nappal. Jobbára kocsmaasztaloknál könyökölve, esetleg a világhálón tévelyegve, meg amikor az asszonyt az anyjába szokták visszaküldeni, ha szemükre veti, hogy egyszerűen kevés a konyhapénz... Egyébként a nagy számok törvénye szerint tagadhatatlan, valóban sok-sok tolvaj és hülye, vagyis egyszerű politikus lébecol és pöffeszkedik az uborkafán világszerte. Európa keleti térfelén, a hátsó udvarban meg pláne. Ne feledjük azonban, csakis az olyan egyszerű embereknek köszönhetően, akiknek tömegeit a lehető legegyszerűbb üzenetekkel lehet a választási fülkékbe terelni. Akár olyan egyszerű lózunggal, hogy minden politikus lop és hülye - de mi majd egyszerűen nem fogunk... És be is zárult a kör. Addig pedig így is marad, amíg az ál- latfarmról (diktatúra) a dzsungelbe (demokrácia) kiszabadult állatok (egyszerű emberek) meg nem szokják, hogy egyszerűen önmagukra vannak utalva. (Oktondi politológusok vagy politológusokra játszó egyszerű nyikhajok lehetőleg kussoljanak ebben az egyszerű témában.) Ennyit az egyszerűen hisztérikus szlovák-magyar viszonyhoz is. Értelmezési vagy egyszerűbben szólva: értelmezési utasításként. Ezt a viszonyt a legegyszerűbb embereknek szánt primitív társasjátékok, többek között az egymás truccára kitalált szimbólumok uralják. Az ilyen társasjátékokra csak azért van szükség, hogy állandóan legyen min rágódnia, legyen mit kölcsönösen gyaláznia, vagyis legyen mivel játszania az egyszerű célközönségnek... A legegyszerűbb társasjátékok a következők: különféle köztéri szobrok összekenése, urambo- csá! akár lehugyozása, nemzeti elkötelezettségű szőnyeggyártás és szakértés, államnyelv-öl- tögetés, állampolgárosítás vagy éppen állampolgártalanítás, stb. Egyszerűen szólva, ködza- báltatás! Hogy efféle egyszerű dolgokra összpontosítson az egyszerű nyáj! Szakadatlanul megbűnhődve múltat s jövendőt. Hát nem egyszerű mindez, mint a pofon...!- Szerkesztőnő, láthatja, hadseregünk teljes mértékben felkészült, bárki megtámadhatna bennünket (Peter Gossónyi karikatúrája) Mit mondjon a pedagógus annak a diáknak, akinek nehézsége támad a maradj és hagyd leírásával? Gyújtsuk fel az iskolát! PUHA JÓZSEF Volt idő, amikor elképzelni sem tudtam a mindennapjaimat televízió nélkül, mára viszont szinte teljesen mellőztem az életemből. Ha nagy ritkán bekapcsolom, az állam leesik, hová süllyedt a szakma. Felháborító, hogy egyes csatornák mit meg nem tesznek a nézettség érdekében, magasról letojva közösségformáló szerepüket. Szinte csak hullákkal teli, az emberéletet lenullázó filmeket vetítenek. Aztán a változatosság kedvéért jön néhány ostoba, akik egy bezárt helyiségben veszekszenek, bőgnek, káromkodnak, majd kupaktanácsot hoznak létre, mert nem tudják leírni a maradj és hagyd szavakat. Hiányos tudásuk ellenére az újságok címlapjáról vigyorognak ránk, már ők a vezető sztárok, és nem a decemberben véget ért zenei tehetségkutatók felfedezettjei. Olyat nem igazán tudunk meg róluk, amiért esetleg büszkék lehetnénk rájuk, foglalkozásukra is csak akkor derül fény, ha az a szexiparhoz köthető. A gyerekek, a fiatalok azt hiszik, ez a normális, így kell élni, s ezzel hatalmas károkat okozunk legfontosabb intézményünk, az iskola megítélésében. Nem irigylem a pedagógusokat. Főleg azokat, akik az anyanyelv, a magyar nyelv szépségeit és szabályait próbálják megismertetni és elsajátíttatni a nebulókkal. Mit mondjanak annak a diáknak, akinek nehézsége támad a maradj és hagyd szavak leírásával? Hiszen a sztároknak sem megy! Tudom, régebben sem volt ez másképpen, a mi időnkben is sok felnőttnek okozott gondot a helyesírás, de mi ezt nem tudtuk, s így volt rendjén. Találkoztam már olyan diákkal, aki azt vallotta, nem baj, ha nem megy neki a suli, nélküle is lehet nagymenő. Mondjuk, villalakó. Közben az a világ is csalóka, hiszen miután véget ér a műsor, a kutyát sem érdekli a szereplők sorsa. Vagy csak akkor, ha olyan mélyre züllenek, mint BB Évi. S ha még az az információ is eljutott tanulóinkhoz, hogy Schmitt Pál médiának címzett újévi köszöntője hemzsegett a helyesírási hibáktól, sőt a hibákra figyelmeztető rövidke köszönőlevélben is volt öt darab, akkor az is felmerülhet bennük, hogy még köztársasági elnök vagy tanácsadó is lehet belőlük. Iskolarendszerünk reformra szorul, ezt senki sem vitatja. De az üyen tévéműsorok és a felelőtlen megnyilvánulások degradálják az iskolát és a pedagógusszakmát. Jó úton haladunk ehhez, gyermekeinkben már kialakult az a nézet, hogy a tudás felesleges. A Republic egyik dalának mondata jutott eszembe: „Gyújtsuk fel az iskolát!”. Dalának címe is találó: Sírás lesz a vége. KOMMENTAR Légyé má lojális! VERES ISTVÁN Nemegyszer szóba került az elmúlt hetekben a • hazai magyarok Szlovákiához való hűsége. Elsősorban a kettős állampolgárság körüli egyeztetéseken hangoztatták a szlovák politikusok, mennyire fontos, hogy lojálisak legyünk ehhez az államalakulathoz. Ivan Gašparovič államfő Schmitt Pál látogatásakor elmondta, ha ő külföldön élő szlovákokat keres fel, azt hangsúlyozza nekik, hogy legyeneklojálisakaz országhoz, amelyben élnek (biztosan nagyon hálásak voltak neki a jó tanácsért). Mikuláš Dzurinda és Iveta Radičová is úgy vélekednek, hogy Szlovákiában az emberek mindent megkapnak, boldogulhatnak kedvük szerint, vagyis nincs okuk egy másik országba vágyni. Ezek a derék politikusok viszont mintha nem akarnák megérteni azt, hogy a lojalitás teljesen más elvek szerint működik, mint mondjuk a DVD-lejátszó. Tetszik, nem tetszik, a lojalitást nem lehet gombnyomásra elindítani. Az ugyanis egy érzékeny növényhez hasonló valami, amely rengeteg törődést igényel, odafigyelést, mert magától nem képes létezni. Vagyis Szlovákia akkor várhatja el, hogy lojálisaklegyenekhozzá a magyarok, ha mindent megtesz azért, hogyjóí érezzék itt magukat. Mert jelenleg olyan, mintha ez a fantasztikus ország (mert miért ne lenne fantasztikus, ha már egyszer létezik) nem akarna tudomást venni tízszázalékos kisebbségéről. Magyar feliratokkal például még elvétve sem találkozunk a postán, a kórházakban, a vasútállomásokon, a tömegközlekedési eszközökön, vagy a színszlovák területek turistalátványosságainál. Minekis írnák ki, hisz Szlovákia állampolgárainak kötelessége tudni szlovákul, tehát a magyarok is megértik, ha nem, az ő bajuk. Ezek lennének viszont azok a gesztusok, amelyek után a szlovákok azt mondhatnák: megteszünk mindent azért, hogy a magyarokjól érezzék itt magukat. A tisztelt kormánypolitikusok pedig lojalitást követelnek tőlünk, közben az államnyelvet védelmezik a kisebbségivel szemben, erről szól például a nyelvtörvény. És még nem is szóltunk azokról a jelenleg ellenzéki demokratákról, akik Szlovákia nemzetállami érdekeit érzik veszélyeztetve az itteni magyarok által. Amit automatikusan elvárhatnak tőlünk, az nagyon kevés, legfeljebb annyi, hogy fizessük az adót, és csináljuk azt és úgy, amit mindenki, aki boldogulni akar. De hogy ehhez mégjó képet is vágjunk, ahhoz egy kicsit több kellene. FIGYELŐ Ma egyeztetnek a médiatörvényről Ma utazik Brüsszelbe a médiatörvényről egyeztető magyar szakértői küldöttség. A kormányzati kommunikációért felelős államtitkár az azt mondta, ha szükséges a jogszabály módosítása, az akár a parlament tavaszi ülésszakának elején meg is történhet. Kovács Zoltán, miután a magyar kabinet elküldte válaszlevelét az Európai Bizottságnak a testület médiatörvénnyel kapcsolatos aggályaira, közölte: az „üzengetések és félreértések” elkerülésére személyes, szakértői szintű egyeztetést javasol a média- törvény ügyében a magyar kormány az Európai Bizottságnak. Kovács Zoltán elmondta: a megbeszélésen mind magyar, mind uniós részről kizárólag szakértők vesznek maj d részt. Az államtitkár úgy látja, kimondatlanul is az az érdeke mindkét oldalnak, hogy minél hamarabb pont kerüljön az ügy végére. Megerősítette, ha a szakértői egyeztetések végeztével is szükség van a médiatörvény módosítására, akkor természetesen megteszik. Az esetleges változtatásnak a kormány lenne az előterjesztője, és akár már az Országgyűlés tavaszi ülésszakának elején „túl lehetne rajta jutni” - fogalmazott Kovács. Az Európai Bizottságnak a médiatörvénnyel kapcsolatos aggályaira reagáló válaszlevelében Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes azt írta, a kormány elkötelezett amellett, hogy a magyar médiaszabályozás minden tekintetben megfeleljen az uniós jog által támasztott követelményeknek. Az Európai Bizottság január 21-én küldte el a magyar hatóságoknak azt a levelet, amelyben a médiatörvénnyel kapcsolatos aggályait fejti ki, választ kérve azokra. Neelie Kroes médiaügyekért felelős biztos szóvivője akkor azt mondta, a testület észrevétele szerint a magyar médiatörvény a más tagállamokban létesített médiavállalkozásokra az uniós irányelvben rögzített feltételeken túl is vonatkozik. Neelie Kroes kifogásolta, hogy a jogszabály a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatásokra is kiterjeszti, és ezzel kapcsolatban egyéni esetekben túl tág értelmezési lehetőséget biztosít. A harmadik vitatott felvetés a médiaregisztrációs szabályok alkalmazását érinti. (MTI)
