Új Szó, 2011. február (64. évfolyam, 25-48. szám)
2011-02-05 / 29. szám, szombat
10 Szalon ÚJ SZÓ 2011. FEBRUAR 5. www.ujszo.com Kosztolányi Édes Annája először könyvsiker volt, majd a kommunista ideológusok betiltották, a cenzorok pedig kihúzattak belőle néhány mondatot Van-e nagyobb bűn a gyilkosságnál? KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Édes Anna Nem szóltak a fanfárok, nem hullott konfettieső, s a rikkancsok sem kürtölték világgá, pedig nagy esemény történt: a Kalligram Kiadó az Édes Anna című regénnyel elkezdte Kosztolányi Dezső életművének kritikai kiadását. GAZDAG JÓZSEF Az olvasók körében a kritikai kiadás fogalmához általában az a képzet társul, hogy profik számára készített, filológiai alapossággal agyonjegyzetelt műről van szó, amely a szakbarbárokon (egyetemistákon, tanárokon és irodalomtudósokon) kívül aligha hoz lázba bárkit is. Anna, te édes S valóban: vajon nem magának ás-e vermet a profi irodalmár, amikor egy eredeti terjedelmét tekintve karcsú regényt a külöhféle szövegváltozatok közlésével s a bőséges jegyzetapparátussal 900 oldalasra duzzaszt? Nos, a félreértések eloszlatására és a kritikai kiadással kapcsolatos tévképzetek megcáfolására álljon itt Kosztolányi regényének, az Édes Annának a kritikai kiadása, ez a roppant izgalmas, számtalan érdekes sztorit, interjú- és cikkrészletet tartalmazó kötet, amelyből nem csupán Kosztolányi műhelytitkait és alkotói habitusát ismerhetjük meg, hanem a regény keletkezésének, befogadás- és hatástörténetének legérdekesebb állomásait is (Benyovszky Krisztián 2010-es, Anna, te édes című tanulmányával bezárólag). Csúnya pornográfia? Az Édes Annát elsőként a Nyugat közölte folytatásokban 1926 őszén, s bár akadtak bírálói - a Budapesti Hírlap például „csúnya pornográfiát”, a Magyar Kultúra pedig „fülledt erkölcstelenséget” vetett Kosztolányi szemére -, a regény azonnal könyvsiker lett, s nem csupán Magyarországon. A következő néhány évben németül (Anna Édes; 1929), lengyelül (Grziech slodkiej Anny; 1931), olaszul (Anna Édes; 1937), franciául (Absolve, Domine; 1937), hollandul (Anna Édes; 1937), csehül (Slúžka; 1939) és angolul (Wonder Maid; 1947) is megjelent; a szlovák kiadásra 1969-ig kellétt várni. Betiltva, cenzúrázva A regény sikerét végül a kommunista kultúrpolitika fékezte meg, a Kun Bélát emlegető első fejezet miatt az Édes Anna tiltólistára került, és 1963-ig nem jelenhetett meg. Amikor pedig újra kiadták, a kommunista cenzúra kihúzatott belőle néhány, a Horthy- hadseregről, illetve annak 1919- es budapesti bevonulásáról szóló mondatot („Csöndes, megindító viszontlátás volt. A bujdosók, mint annyiszor a magyar történelemben, hazaérkeztek.”). Időközben Bacsó Péter forgatókönyve alapján Fábri Zoltán filmet készített belőle (Törőcsik Marival a főszerepben), a hetvenes évek végére pedig az Édes Anna iskolai tananyag és kötelező olvasmány lett, s azóta több színházi feldolgozása is született (a komáromi Jókai Színház például 2001-ben tűzte műsorára Solténszky Tibor Édes Anna-átiratát). Rejtélyes áram „Akárhol nyitom fel könyveit, mondatait ugyanaz a rejtélyes áram futja át, mely megüt, mint a villanyütés” - írta Kosztolányi prózájáról Márai Sándor a Kassai Újság 1937. november 5-i számában. Arany János óta talán senki sem ismerte olyan behatóan a magyar nyelv eszköztárát, mint Kosztolányi, talán senki sem búvárkodott annyit a magyar nyelv mélyrétegeiben egy- egy szép kifejezés után kutatva, mint ő. Mindig zöld tintával írt, s ha egy szó nem illeszkedett tökéletesen a mondatba, inkább tízszer is kihúzta, új kifejezést keresve (amikor pedig megtalálta, piros tintával írta a kéziratba). Színes üvegcsék Kosztolányi zseni volt, így környezete elnézte neki rigolyáit. Az Édes Anna írása közben például mindig a katolikus temetési szertartás latin verseit mondogatta magában, hogy a megfelelő hangulatba kerüljön. „Elsősorban és feltétlenül el kell szívnom naponta legalább negyven cigarettát, ha dolgozom. Erős cigarettákat. De ott áll még erre a célra az asztalomon tíz különféle színű üvegcse, különféle illatokkal. Vannak köztük modern francia parfőmök és gyöngyvirág, szegfűszeg, kámfor illat, sőt éther is. Ezeket az üvegeket szagolgatom, ha erősebb hangulatra van szükségem. Hol egyiket, hol a másikat. Az »Édes Anna« című regényem írásánál például, a szerelmi fejezetnél a szegfűszegeset szagoltam, míg az utolsó fejezetnél, amelyikben a gyilkosság történik, az étheres üvegre került a sor” - válaszolta Kosztolányi a Színházi Élet körkérdésére 1927 decemberében. Irgalom Megjegyzendő, hogy Kosztolányi elsőként a Prágai Magyar Hírlapnak nyilatkozott az Édes Annáról. „A szent cseléd, a földre szállt kis szolgáló-angyal be- lopózik a szobába és legyilkolja az egész famíliát” - vázolta fel egy későbbi interjúban a regény kulcsjelenetét, a címben feltett kérdésre pedig - hogy van-e nagyobb bűn a gyilkosságnál - határozott igennel válaszolt. „Csak emberség van, csak jóság van, csak egyéni szeretet van, és a gyilkosságnál is nagyobb bűn, ha valaki embertelen, ha valaki durva. Az embereket úgy lehet megmenteni és boldoggá tenni, ha szeretjük őket.” (Kosztolányi Dezső: Édes Anna. Pozsony, Kalligram, 2010; a kötetet szerkesztette és a jegyzeteket készítette: Veres András; 936 oldal)
