Új Szó, 2011. február (64. évfolyam, 25-48. szám)
2011-02-05 / 29. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. FEBRUÁR 5. Vélemény és háttér 7 Több mint beszédes kijelentés: a volt főügyész továbbra is vállalja a felelősséget a Malina-ügyben Konstans „értékek” és érdekek íme, ez az ember irányította nálunk hét évig az igazságszolgáltatás és bűnüldözés egyik ágát- mondhatnánk Dobroslav Trnka szerda esti, a Markíza tévéhíradójában elmondott szavai hallatán. MÓZES SZABOLCS A leköszönő főügyész kocsmai hangnemben beszélt kormánypárti képviselőkről, mindenkibe belerúgott, aki csak eszébe jutott. Ilyen kijelentések után feltehetően a Smer is komoly dilemmába kerül, hogy tavasszal jelölje-e újra favoritját a posztra. Ha megtenné, a koalíció és a sajtó is előszeretettel vágná a fejéhez Trnka primitív s főként pártos megnyilatkozásait. Avagy lehet, hogy a volt főügyész azért engedte el magát ennyire, mert tudja, Ficóék már nem számolnak vele? A nyilatkozat e részére nem is érdemes több szót fecsérelni, elég hozzátenni Ondrej Dostál lapunknak tett sokatmondó nyilatkozatát: Trnka kijelentései bizonyítják, hogy a múltban sem volt semmi keresnivalója ezen a poszton. A sok mocskolódás között viszont elhangzott egy magvas gondolat is, mely főként minket, szlovákiai magyarokat érint, és közvetve hű képet fest az egész szlovák politikáról. Trnka a rá jellemző lelki nyugalommal állította: Maiina Hedvig ügyéért lemondása után is vállalja a felelősséget. Ez pedig csak két dolgot jelenthet: vagy tiszta a lelkiismerete és tudja, hogy mindent megtett az ügy igazságos kiderítéséért, vagy érzi, hogy a főügyészség következő vezetése és a többi hazai igazságügyi és bűnüldöző szerv is ugyanúgy fog hozzáállni a kérdéshez, mint ő. Mivel az első változatot ismereteink alapján nyomban kizárhatjuk, marad a másik eshetőség. Melyben van ráció, s egyben hű képet fest a szlovákiai politika kisebbségekkel szembeni status quojáról - ugyanakkor nagy kihívás elé állítja ajelenlegi koalíciót. A volt főügyész kijelentése mutatja, jól ismeri a szlovákiai politika logikáját, s nem feltételezi, hogy az ügyben valaha is kiderül az igazság - ezért is vállalhatja érte a felelősséget. Sajnos évekkel ezelőtt ellenzékiként a jelenlegi koalíció politikusai is felemás módon álltak a témához - tisztelet a minimális számú OKS-es kivételnek -, félve attól, hogy ha vállalják egy sértett magyar ügyét, ezzel komoly számú szlovák szavazatot veszítenek. Hosszú hónapoknak kellett eltelniük, míg találni lehetett legalább egy ellenzéki szlovák képviselőt, aki kimondta volna, hogy a Malina-ügyben a rendőrség lehet a hibás - ezt is csak feltételes módban. A Ma- lina-ügy mellett ez volt érvényes a dunaszerdahelyi rendőrattakra is, melyről azóta szinte mindenki megfeledkezett. Nem véletlenül. Trnka bízik benne, hogy a kisebbségekkel szembeni több évtizedes szlovák politikai status quo marad, így ő évek múltán is azt mondhatja: látjátok, feleim, a Malina-ügyben igazam volt. A koalíció egyik legnagyobb kihívása pont az, hogy bizonyítsa, tud változtatni ezen a hozzáálláson. Ha ez nem következik be, a jövő Trnkái a leköszönt főügyészhez hasonló lendülettel fogják kivizsgálni a jövő Malina-ügyeit. Ön az, polgármester úr? Azt hallottam, királyi fizetése van. (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Hozd el anyádat is! JUHÁSZ KATALIN Könnyen lehet, hogy a Sziget Fesztivál egykori vicces szlogenje hamarosan törvényerőre lép hazánkban, csak persze egészen más értelemben. A belügyminisztérium bekeményíteni készül: módosítani kívánja a kezdő sofőrökre vonatkozó előírásokat. Az utóbbi időben ugyanis drasztikusan nőtt a közutakon az úgynevezett diszkóbalesetek száma, olyannyira, hogy tavaly az összes karambol hat százalékát olyan fiatal sofőrök okozták, akik friss, alig pár hónaposjogosítvánnyal zsebükben indultak szombaton nagy hetykén diszkóba a szomszéd faluba, miután szüleiktől kölcsön kapták a verdát, és bezsúfolták a négy-öt havert . Nos, ezek a srácok a módosító javaslat értelmében nyártól kizárólag rutinos sofőr kíséretében vezethetnének, mi több, éjfél után át kellene adniuk a volánt tapasztalt társuknak. Az ötlet elsőre bizarrul hangzik, de csodák csodája, Németországban bevált. Ott tizenhét évesen jogosítványhoz juthatnak a fiatalok, ennél már csakAmerikában megengedőbb a törvény, ott tizenöt évesen kezdhetnek vezetni tanulni, és tizenhat évesen vizsgázhatnak. Németföldön tavaly egész évben tesztelték az „útitársmódszert”, idén januártól pedig törvényt sért, aki kezdő létére felügyelet nélkül ül autóba. A tizenhét éves sofőr mellé egy éven át be kell ülnie valakinek, aki harminc évnél idősebb, és legalább öt éve balesetmentesen vezet. Az eredmények magukért beszélnek: harminc százalékkal kevesebb közúti balesetet okoztak azok a kezdők, akik magukkal vitték anyukájukat is. A felmérések szerint ugyanis legtöbben a muttert ültették maguk mellé. Megkockáztatom, hogy szinte minden mutti örömmel kíséri el fiát-lányát a szombat esti buliba, hiszen az anyák- természetükből adódóan - igencsak kíváncsiak arra, hol és kikkel töltik szabadidejüket tizenéves gyermekeik. De persze vérciki dolog óránként hívogatni a srácokat, tiltani, fontoskodni, keresztkérdéseket feltenni, esetleg értük menni a diszkódé. Az éjfél utáni vezetési tilalom sem hazai ötlet: áldásos hatását Svédországban kísérletezték ki. Örvendetes tény viszont, hogy a „kocsikísérők” elrendelése mellett a minisztérium a vizsgák szigorítását is tervezi. Én magam is éreztem már halálfélelmet kezdő sofőr mellett, aki ráadásul el is dicsekedett azzal, milyen könnyen jutott jogosítványhoz, holott bizonyos dolgokról „fingja sincs”. Majd a gyakorlatban megtanulja, mondta neki állítólag az oktató. Szóval vigyázó szemetek az autósiskolákra vessétek, tisztelt törvénymódosítók... Mert nem elég, hogy az ilyen vállalkozásjó biznisz, valódi tudást kell garantálnia... KOMMENTÁR Méltóság és tulajdon SERES LÁSZLÓ Nem sok esélyt adott a Fidesz-kormány az Alkotmánybíróságnak: az emberi méltóságsérelme nagyjából az egyetlen használható érv, amellyel a testület kilőheti a magán-nyugdíjpénztárak vágyó nlenyúlásáról, a tagok állami rendszerbe kényszerítéséről szóló paragrafusokat (a jogszabály orwelli módon a „pénztárválasztás szabadságáról” szól). önmagában a tulajdonjog sérelme tehát nem játszik, és nem azért, mert halál komolyan akadt kormánypárti politikus, aki mégazt is kétségbe vonta, hogy a magánpénztárba általam és a munkáltatóm által utalt járulék egyáltalán az enyém-e, tulajdonom-e. Hát persze, hogy az, egyrészt ez benne van a törvényben, másrészt két alkotmánybírósági határozat is megerősítette. A gond ma már nem ez. A gond az: mit kezd az alkotmányosságot védő jogásztestület egy mélyen filozófiai és politikai problémával? A magamfajta libertárius számára magától értetődő ugyan, hogy nincs egyéni szabadság és személyes méltóság a tulajdonomhoz való elidegeníthetetlen, természeti jogom nélkül, de kérdés, hogy ez az Ab számára is ilyen egyértelmű-e, hiszen a még hatályos alaptörvényünkben ez így nincs benne. Van benne sok minden, a Pénzárszövetség szerint például a törvény sérti „az Alkotmánynak a jogbiztonságra, a hátrányos megkülönböztetés tilalmára, a szociális biztonságra, a tulajdon védelmére, továbbá az emberi méltóságra vonatkozó bekezdését.” Ez utóbbit azzal, hogy a „maradni szándékozó pénztártagok akaratuk ellenére, cselekvési autonómiájukat feladva kénytelenek lesznek visszalépni a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe”. A több mint kétszáz Ab-beadvány többsége is alkalmazkodott az új helyzethez, és az emberi méltóság sérelmével érvel. De valóban a méltóságunk sérült-e ezzel az állami diktátummal? Egy 1991-es Ab-határozat szerint „van az egyén autonómiájának, önrendelkezésének egy olyan, mindenki más rendelkezése alól kivont magja, amelynél fogva az ember alany marad és nem válik eszközzé vagy tárggyá”. Az Ab tehát a cselekvési szabadsághoz kötötte a méltóságot, ez remek esélyt ad a most várható határozatra. Nehéz lenne ugyanis nem az emberi méltóság sérelmét látni abban, hogy az embert zsarolással belekényszerítik egy amúgy is fenntarthatatlan állami „szolidáris” nyugdíjrendszerbe, de úgy, hogy akkor is fizetnie kell az eddigi járukékot, ha azzal nem az ő, hanem más nyugdíját teremti elő. Sérül a méltó jogom azzal is, hogy nekem kellett sorban állnom személyes nyilatkozatot tennem a pénztárban maradásról, nem pedig azoknak, akik váltani akarnak. Bizony eszközzé vagy tárggyá váltam: egy elszabadult kormányzat úgy gondolta, bármit megtehet velünk, és meg is tette. A legpontosabban talán Balázs Zoltán filozófus foglalta össze (más kontextusban) eme fogalom lényegét. „A méltóság talán legfontosabb vonásai, összetevői a következők: komolyság, nyugalom, visszafogottság, higgadtság, szellemi és erkölcsi értelemben vett megbízhatóság és integritás, távolságtartás; de semmiképpen sem közönyösség, szenvtelenség, ridegség, humortalanság, konokság, szűklátókörűség.” Makulátlan tulajdonságok, emberi erények tehát, de privát tulajdon nélkül szinte értékelhetetlenek, hiszen az a polgári nyugodtság, öntudat, önbizalom és integritás nem nagyon alapulhat másra, csak az önállóan végzett munka büszkeségére. A munka kiérdemelt gyümölcsére. A sikerre. Ajogosan szerzett tulajdon örömére. A saját élet feletti önrendelkezésre. Az Európai Unió alapvető jogok chartája azonban már más tészta: annak első fejezete rögtön a Méltóság címet viseli, de egyik sem kapcsolja a személyes méltóságot a tulajdonhoz. Jog az élethez, a sérthetetlenséghez, senkit nem szabad kínozni vagy rabszolgaságban tartani, persze, ez mind remek, de hol van belőle a tulajdonomból fakadó méltóság tisztelete? A tulajdonhoz való jog csak sokkal később, a szabadságjogok egyik cikkelyeként jelentkezik itt: „Mindenkinekjoga van ahhoz, hogy törvényesen szerzetttulajdonát birtokolja, használja, rendelkezzen vele és örökül hagyja.” Hát így. Reméljük a legjobbakat. A szerző a Hírszerző főmunkatársa TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG szolgálati jogviszony indokolás nélkül megszüntethető, de Munkajogászok szerint a munka törvénykönyvének nem esélytelenek a kirúgott olyan rendelkezésére is utal, közszolgák a bíróság előtt-ír- amely szerint „a munkáltató ta a Népszabadság. A köztiszt- írásbeli intézkedését köteles viselők jogállásáról szóló tör- megindokolni, ha az ellen a vény január 1-jétől hatályos munkavállaló jogorvoslatot módosítása kimondja, a köz- kezdeményezhet”. (MTI)
