Új Szó, 2011. január (64. évfolyam, 1-24. szám)

2011-01-28 / 22. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JANUÁR 28. Kultúra 9 Ruttkay Éva lánya férjével együtt könyvet írt édesanyjáról és Latinovits Zoltánról Bőrbe kötve mindörökre GÁBOR JÚLIA SZIGETHY GÁBOR ÁLOMSZÍNÉSZPÁR Történetek Ruttkai Éváról és Latinovits Zoltánról RÖVIDEN Két koncert egy helyen Dunaszerdahely. Holnap este 21.00 órától két izgalmas, fia­tal zenekar várja az érdeklődőket az NFG klubban. A Clinic Music nevű formáció saját definíciójuk szerint „klinikai zenét” játszik, szerintünk azonban ez inkább igényes popze­ne, markáns gitárfutamokkal és dzsesszel fűszerezve. A 7 ta­gú zenekar első albuma tavaly jelent meg. Az est második fel­lépője a somorjai Cinnamon Island, amely dzsessz-funkon alapuló, soft rock, bossa nova sőt drum8cbass elemeket is tar­talmazó keverékkel kísérletezik, (juk) Willow Smith filmsztár lehet Los Angeles. Will Smith lánya, a tízéves Willow kapta a címszerepet az Annie című hollywoodi filmklasszikus re- make-jében, amelynek Will Smith a producere. Willow-nak nem ez az első filmszerepe: három éve, apja Legenda va­gyok című thrillerében már kapott egy lehetőséget. A film­sztár tavaly 12 éves fia pályafutását indította el. Jaden ugyancsak egy klasszikus hollywoodi film új feldolgozásá­ban, A karate kölyökben kapott főszerepet. A film sikeres­nek bizonyult, mivel világszerte 343 millió dollárért váltot­tak rá jegyet a nézők, (juk) Gyászolnak a country-rajongók Nashville. Elhunyt Charlie Louvin, a countryzene legen­dás alakja. A 83 éves énekes halálát hasnyálmirigyrák okoz­ta. Hét évtizedes karrierje során közel húsz albuma jelent meg, szólókarrierje az I Don’t Love You Anymore című számmal indult 1964-ben. Olyan előadókra volt nagy hatás­sal, mint Emmylou Harris vagy Gram Parsons. (MTI) Pillanatkép a próbáról (Joseph Marčinský felvétele) Ősbemutató a Kassai Állami Színházban Törökre várva Talán 1995 késő nyarán történt. Hosszas téblábo- lás, tévelygés után végre eltalálok a Keselyű utcá­ba, valahol a budai he­gyek között. Nyár vége van, hétágra süt a nap, az épületben Szigethy Gá­bor és Gábor Júlia fogad, s elkezdődik az időuta­zás a Ruttkai-Latinovits- emlékszobában, amelyre annyira vártam. JUHÁSZ DÓSA JÁNOS „Tudd viselni a keresztedet, és higgy! Én hiszek, és ha a hi­vatásomra gondolok, már nem félek az élettől” - néz szembe az élettel Nyina, Csehov emb- lematikus hősnője. Sokszor elmormolhatta ezt magában Ruttkai Éva is, a magyar szín­játszás legendás alakja, aki már kétévesen színpadra lépett Lakner bácsi színtársulatában, ahol az első mondata így hang­zott: „Parancsolj velem, Tün­dérkirálynőm!” Az igen mosto­ha körülmények között élő csa­ládnak fontos kereseti forrást jelent, hogy a három életben maradt gyerek idejekorán el- jegyzi magát a színházzal. Több filmben is feltűnik a kis Éva egy-egy pillanatra, bár a stáblista még nem jegyzi a ne­vét. „A színház olyan, mint a szerelem. Ott nem szabad, hogy helye legyen a rutinnak, megszokásnak, ott nap mint nap, újból és újból hódítani kell! Nekem, e tekintetben nagy szerencsém volt. Gyerek­színészként ötéves fejjel már sztárnak számítottam Lakner bácsinál. így juthattam el a kor híres, nagy színházaiba, vagy játszhattam filmeken. Olyan voltam, mint általában a gye­rekszínészek, teljesen kész, tip­top, felszabadultan játszó. És mellettem olyan óriások, mint Tőkés Anna, Bajor Gizi, Som- lay, Jávor küszködtek, kínlód­tak, gyötrődtek...” AJÁNLÓ Pozsony. A Szepesség kul­túrtörténeti értékei jól ismer­tek mind a magyar, mind a szlovák érdeklődő közönség előtt. A német telepesek áltál a középkorban felvirágoztatott települések szerencsére nagy­jából épségben vészelték át az azóta eltelt évszázadokat. En­nek köszönhetően a szepesi vi­dék ma azon kevés kultúrtájak közé tartozik a Kárpát-meden­cében, ahol a középkori, kora újkori élet kézzelfogható kö­zelségbe kerül. A városok alap­szerkezete, az óvárosi házso­rok, a kisebb falvak templomai és a haranglábak olyan atmo­szférát alakítanak ki, ami a mai ember számára elképzelhetővé tesz egy középkori atmoszfé­rát, átélhetővé teszi, hogy mi­lyen lehetett a középkori em­A háború után Jób Dániel­nek, a Vígszínház zseniális igazgatójának köszönhetően ugrik be Tolnay Klári szerepébe A hattyúba, ez végleg megpe­csételi a Vígszínház és az ő sor­sát is. Ugyan pár év a Nemzeti­ben, de az ötvenes évek eleje már ismét az akkor még Ma­gyar Néphadsereg Színháza álnévre hallgató Vígben találja. Színésznővé Heltai Jenő, vagy­is János bácsi Zíliája avatja, amelyet az akkor még emléke­iben elevenen élő Bajor Gizi le­gendás alakítása után kellett magára öltenie. Ő Szent Jo­hanna is páros szereposztásban Reinhardt egykori színésznőjé­vel, a pozsonyi születésű Bulla Limával, aki a szinte ugyanak­kor forgatott Egy pikoló világos című Máriássy-opuszban az anyját játssza. Szent Johannáik bér „élettere”. Ennek a közép­kori atmoszférának egy alko­tóelemét, a templomi freskó­kat, illetve azok részleteit mu­tatja be a pozsonyi magyar in­tézet Középkori falképek a Szepességben címet viselő kiál­lítása. Méry Gábor és Prokopp Mária hasonló könyvének kép­anyagából származik a falakra került mintegy húsz fotó: a lő­csei templom XIV. századi ké­pei az irgalmasságról és a hét fő bűnről, a szepesdaróci temp­lom bibliai jelenetei, vagy a vit- falvai templom Szent László- legendája. A kiállítás keddi megnyitóján a kötet társszer­zője, Prokopp Mária művészet- történész kiemelte a lőcsei és vitfalvai ördögábrázolásokat - a középkori (főként írástudat­lan) ember számára a bibliai történeteket ezek a rajzok tet­ték átélhetővé. A bibliai jelene­egykorúak, de amíg Elmuská- nál azon van a hangsúly, hogy „Isten is egyedül van”, Ruttkai az „Egyedül vagyok” mondatot hangsúlyozza. Tolsztoj-, Mol­nár-, O'Neill-, Csehov-hősök egy legendás társulatban. Menny és pokol egyszerre. Film mintha kevesebb lenne, de a technika jóvoltából ma már csak azokra emlékezünk. A Li- liomfi zsémbes, pipiskedő, Soós Imre csókjaitól mégis el­olvadó Erzsije, a Történelmi magánügyek minden kort át­vészelő Terényi Máriája, az Eg­ri csillagok történelmi viharai­ban tehetetlenül vergődő, de a maga fenségességét egy pilla­natra fel nem adó Izabella ki­rálynéja, a Hamis Izabella diák­jáért veszélyes titkok után ku­tató Végh tanárnője ma is átsüt a filmvásznon. S közben az tek emberábrázolásaiból és városképeiből a korabeli sze­pesi városok kinézetére, min­dennapi szokásaira következ­Ilyen nagy szerelem, Pavel Ko- hout ákkoriban slágergyanús színdarabja, amely tényleg végzetes lesz Ruttkai Éva számára, ugyanis Latinovits Zoltán szemében saját magát látja viszont a miskolci desz­kákon. S ha bőven túl is a ka­maszkoron, mégis az egyik legfiatalosabb, legtüzesebb veronai szerelmespárt adják Várkonyi színházában. De mi­vel Latinovitsnak a dohányzás mellett egyetlen káros szen­vedélye volt, hogy nem tűrte a tehetségtelen percembereket, sorsa gyorsan megpecsételte- tett. Ő volt IV. Henrik, Piran­dello őrületbe menekülő hőse, a Tóték háborúban megrok­kant Őrnagya, a miniszterelv- társakat is megtáncoltató Ci- pollája, az állandóan az életbe menekülő Ványa bácsija, és a kutyaként emberbőrbe vissza­vágyó Bozzi ura. Mert az alig húszéves színházi létezés alatt „ennyi” jutott. Szigethy Gábor színháztörté­nész, egykori vígszínházi dísz­letmunkás és neje, Gábor Júlia, Ruttkai Éva nem színpadképes lánya a legintimebb titkaikat osztják meg velünk, ahogy ész­revétlenül, a fejezeteket és em­lékeket egymásba oldva, Éva Ruttkay (és Latinovits Zoltán) összes titkait bőrbe kötve mind­örökre (Weöres Sándor után szabadon) átadják nekünk. A kötet sajátos nekrológ is valahol, az egykori, ma már nem létező emlékszoba utóirata. Két és fél órás áhítat után, erősödő szürkületben lépek ki az esőáztatta utcára. Felhúzom az esernyőmet, és már jó száz méterre járok az épülettől, amikor kiáltást hallok a hátam mögött. Visszanézek, egy pil­lanatra elakad a lélegzetem. Mintha Ruttkai Éva futna felém csapzott hajjal, egy fényképet szorongatva a kezében. Kérem, tegye el emlékbe - mondja Jú­lia, s félve csúsztatom a képet védett helyre a zuhogó esőben. Ruttkai Éva fotóját bekeretezve azóta is az asztalomon őrzöm. tethetünk. A kiállítás február 25-ig tekinthető meg a Védcö- löp (Palisády) utca 54. szám alatt, (kollai) FECSÓ YVETT Kassa. Andrzej Stasiuk - Čakanie na turka című drámá­jának szlovákiai ősbemutatóját tartják ma este hét órától a Kas­sai Állami Színház Kisszínpa- dán. A népszerű lengyel próza­író művét Henryk Rozen len­gyel vendégrendező állította színpadra, aki több darabot is rendezett már Kassán. A darab tematikája a poszt- kommunista államban élők sor­sával foglalkozik, az 1989-es változások utáni kelet-európai társadalmak történéseit veszi górcső alá, s leginkább azt fe­szegeti, hogyan tudtak, vagy tudtak-e a múlt rendszerben élő emberek alkalmazkodni a meg­változott körülményekhez. „A színpadon megjelenő vál­tozat egy olyan jéték, bolondo­zás, amely az én felfogásomat tükrözi. A groteszk és az antik dráma történetiségének keve­réke, egyfajtajátékos, egyszerű, primitív kabaré” - mondta a rendező. A dráma különleges módon kötődik Sámuel Beckett Godot-ra várva című kultikus művére. „A történet lehet egy álom, amelyben az ember egy különös helyzetben találja magát. Az „ál­lam - isten” és „határ - szent hely”, amely az egyén, jelen esetben a főszereplő létét, biz­tonságát adta, nincs többé, meg­semmisült. Az isten-állam, aki ez után jön ismeretlen, idegen - akár egy török is - félelemmel tölti el” - mondta Rozen. A. Stasiuk Lengyelország egyik legsikeresebb mai próza­írója, aki a lengyel romantikus komédia hagyományaira épít. Leginkább a migráció, kozmo­politizmus, regionalitás, hatá­rok, félelem kérdéseivel foglal­kozik. Az általános félelem megfogalmazásainak keretein túl arra keresi a választ, hová vezethet az: xenofóbiába, naci­onalizmusba, vagy akár patoló­giai félelmébe is. Főszereplőként Jozef Úrad­ník egy nyugalmazott lengyel határőr megformálója, a ven­dégelőadóként játszó Kveta Stražanová a határmente Mar­lene Dietricheként lép színpad­ra. A darabban megjelenik az „öreg csempészek kara”, akik Marián Čekovsky humoros ze­neszámait is fokozzák bizarr je­lenlétükkel. Kiállítás a Szepesség középkori falképeiről a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében Festették az ördögöt a falra A hétfőbűn egyike: torkosság. Lőcse, Szent Jakab-plébániatemplom (Méry Gábor felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents