Új Szó, 2011. január (64. évfolyam, 1-24. szám)
2011-01-05 / 3. szám, szerda
12 Régió ÚJ SZÓ 2011. JANUÁR 5. www.ujszo.com Minden hordóba öntenek pár cseppet János-napi borszentelés A A szolgáltatások színvonala és ára fokozatosan összhangba kerül (Képarchívum) A magas-tátrai szállodák és szálláshelyek kihasználtsága 2010 végén átlagosan 80 százalékos volt Tízezernél is több ukránt és oroszt várnak a hegyvidékre AA1R1ÁK FERENC Esztergom. János napja a borászok egyik legfontosabb egyházi ünnepe. Esztergomba, a Kárpát-medence kereszténységének bölcsőjébe várták a magyar borászokat a már hagyománnyá vált Szent János- napi boráldásra. A szőlősgazdák ezen a napon bort szenteltetnek, s minden hordóba öntenek belőle egy pár cseppet, hogy boruk meg ne romoljon, a többit pedig elteszik gyógyítószerül. A boráldás szertartását Paskai László bíboros, nyugalmazott prímás érsek végezte december 27-én délelőtt az esztergomi bazilikában. Kitért e jeles hagyomány történetére is, mely szerint már a X. századtól vannak a borszentelésnek írásos nyomai, egy XV. századi esztergomi imakönyv pedig nevesíti is a karácsonyt követő harmadik napi szertartást. A borászok János-napi köszöntőjét Tiffán Zsolt villányi borász, országgyűlési képviselő mondta. „A magyar bor több mint élelmiszer, a magyar bor a történelem része” - emelte ki Tiffán. A középkori legenda szerint Aristodemus pogány főpap azt mondta Szent Jánosnak, akkor hajlandó hinni Krisztusban, ha kiürít egy mérgezett borral teli kelyhet és az nem árt neki. A mérget először két gonosztevővel megitatták, akik azonnal meghaltak. Szent János imádkozott, megáldotta a mérgezett boroskelyhet, kiitta, és semmi baja nem lett. Köpenyét a gonosztevőkre terítette, akik feltámadtak. A pogányok a főpapjukkal együtt a látottak alapján megkeresztelkedtek. Szent Jánost boros kehellyel a kezében is szokták ábrázolni, melyből kimászik a kígyó. A bor az isteni szeretetet is jelképezi, melytől menekül a gonoszság, ezért a szentelt, áldott bort a pap a szertartáson jelenlévő híveknek nyújtva mondja: „igyátok Szent János szeretetét”. (A szerző felvétele) Magas-Tátra. Tízezernél is több orosz és ukránlátogatót várnak idén a Magas- Tátrába. LŐR1NCZ ADRIÁN Közülük háromezren a Kijev-Poprád és Moszkva-Pop- rád charter-járattal érkeznek; az első gép a karácsonyi ünnepek után landolt. Szilveszter napján a magas-tátrai szálláshelyek nyolcvan százaléka volt foglalt. Tavaly ezernél több, az egykori szovjet blokkból érkezett vendég érkezett légi úton a világ legkisebb óriáshegységébe, számuk idén meghaladhatja a háromezret - véli Peter Chudý, a Magas-Tátra Idegen- forgalmi Társulás elnöke. „2009-ben a térségben jelentős visszaesés történt - tette hozzá -, idén viszont úgy tűnik, hogy az idegenforgalom újra felszálló ágba kerül. Jóllehet a 2008-as eredményeket idén sem érjük el, a tavalyihoz képest két-három százalékos növekedés várható.” Míg a touroperátorok a charter-járatok indulását tavaly a keresztény és pravoszláv újév idejére ütemezték, ez évben a téli turistaidény egészét sikerült lefedniük; márciusig harmincnál több charter-járat landol a poprá- di repülőtéren. Az Ukrajnából és Oroszországból érkezett látogatók 90 százaléka Szlovákiában marad, 10 százalékuk a hegység északi oldalán, Lengyelországban tölti szabadságát. A keleti szomszédaink részéről a Magas- Tátra iránti fokozott érdeklődés Chudý szerint három tényezőnek tulajdonítható a szolgáltatások széles skálájának és magas színvonalának, a síterepek jó minőségének, valamint az úgynevezett skipas-ok bevezetésének, melyek elfogadható áron teszik elérhetővé a térség legnagyobb síközpontjait. A Független Államok Közösségében a szlovákiai téli turisztikai programcsomagok értékesítését a DeVisu touroperá- tor 2010 októberében kezdte meg; katalógusában a szlovákiai fürdőhelyek és a nyári gyermektáborok kínálata is előkelő helyen szerepel. A szertartást Paskai László bíboros végezte Mikor Mátyás király ismét erre vadászott, hiába kereste árnyékadó fáját, csupán gazzal benőtt helyén állhatott meg. Átkozódva távozott a faluból. Mi fán terem a madi bicsak? NÉMETH AAÁRTA Mad. A térképét böngészgetve érdekes dűlőnevekkel találkozhatunk: Erdődomb, Hajóút, Őrfa-dűlő. Az Erdődombon állott hajdanában az uralkodói vadászlak, amelyet vízi úton, az ún. Hajóúton lehetett megközelíteni. Mielőtt Madra értek volna, szívesen pihentek meg a királyi vadászok a Gyolcsi-szi- get közelében terebélyesedő őrfa alatt. Ehhez a helyhez kapcsolódik a híres Madi bicsak mondája. A fa a legenda szerint akkora volt, hogy törzsét nyolc ember alig tudta körülölelni. Amikor Mátyás király kitekintett Pozsony, Komárom, vagy éppen Buda várának ablakából, a hatalmas fát, amely nyilván egy kocsányos tölgy (Qvercus ro- bur) volt, mindenhonnan láthatta. Érthető volt tehát a felháborodása, amikor a madiak kivágták... Tudós toliforgatóink különböző szemszögből próbálták megvilágítani ezt az azóta is sajnálatosnak ítélt epizódot. Bél Mátyás 1736-ban írtNotitá- jában így vélekedik: „Azt mondják, hogy egykor Madon a középen volt egy rendkívüli nagyságú hársfa, amelynek árnyékában Corvin Mátyás, aki útját gyakran erre irányította, reggelizni szokott. Mivel ezt a király igen gyakran megtette, s hogy az őt követő kísérete a falu lakosainak ne kellemetlenkedjen, kivágták a hársfát...” Karabinszky János 1786-ban megjelent német nyelvű fordításában az őrfát szintén hársfaként emlegeti. Fényes Elek 1851-ben ezt írja: „Közönséges vélekedés, hogy hajdan Corvin Mátyás itt gyakran mulatozott, s innen származott azon anekdota is, mintha egyszer távollétében a nagy-madiak kedves kis körtvélyfáját kivágták, őket megátkozta...” Ipolyi (Stummer) Arnold 1858-ban a Csallóközi útiképek című művében így összegzi a fentieket: „Már a XVIII. századi helyírók s máig a néphagyomány telvék a madiakról szóló ezen adomákkal, miképp Mátyás király kedves hársfáját, mely alatt vadászat közben nyugodni szokott volt, a madiak kivágták... A legolcsóbb s legegyszerűbb bicsakok „madi bicsak néven ismeretesek Csallóközben, ez rendes bucsufia pórgyerekek számára, kikkel elhitetik, hogy azok Madban készen teremnek egy nagy körtefán.” Az 1900-as évek elején a környékbeliek úgy mesélték, a madi bicsak nyárfán, de leginkább fűzfán nőhetett. Az utóbbiból készítették a nyelét, amelyet azután megvasaztak, s jól nyitható-zárható pengével szereltek fel. Újabb kori szerzők, például Liszka József, Janko- vics Marcell (A fa mitológiája) is szívesen mélyednek el a témában. Ozsvald Árpád a Hét című lapban megjelent cikke szerint Mad határában állt egy terebélyes, dúskoronájú tölgyfa, amelyet őrfának neveztek. Egyszer a vadászgató Mátyás király és kísérete épp ennek a fának az árnyékában falatozott, amikor nem messze egy csodaszép szarvast pillantottak meg. Gyorsan lóra kapott hát a sereg, és üldözni kezdték a ritka becsű állatot. Siettükben piros és zöld nyelű szalonnametélő késeiket is szanaszét hagyták. Míg a király és emberei a vad bekerítésével fáradoztak, két madi atyafi vetődött a fához. „Nézd már koma! Bicsakot termett az őrfa!” - kiáltott fel az egyikük. „Az ám! Van, amelyik már megérett” - tódította csodálkozva a társa, és felemelt a földről egy szép, piros nyelű falatozókést. A két jóember nem sokat teketóriázott. Gyorsan összekapkodták a késeket, és siettek vissza a faluba megvinni a hírt a csodálatos eseményről... A madiak ezután sűrűn kijá- rogattak megnézni az őrfát, hátha hoz újabb termést, de Németh Dezső gyerekkora óta faragja a szebbnél szebb késeket (Képarchívum sajnálatukra nem érlelt többé egy kést sem. Dühbe gurultak végül, és szörnyű bosszút forraltak... Mikor Mátyás király ismét erre vadászott, hiába kereste árnyékadó fáját, csupán gazzal benőtt helyén állhatott meg. Átkozódva távozott a faluból. Feléje sem nézett többé a környéknek. A jó madi nép idővel saját kezűleg kezdte készíteni az őrfa alatt talált kések mintájára a madi bicsakot. Nyelét az eredetihez hasonlóan pirosra és zöldre festették, ami az érett és az éretlen gyümölcsöt szimbolizálta. A madi bicskák idővel piros-fehér-zöld színűek, és egyre nagyobbak lettek. Vannak a méteres nagyságot meghaladó, láncon függő, termetes darabok. Németh Dezső gyerekkora óta, immár több mint 50 éve faragja a szebbnél szebb késeket. A község kocsmájának neve Bicsak vendéglő. A 2005-ben alakult éneklőcsoportnak Bicsakfa együttes a neve. 2008-ban a faluban felállították Mátyás király mellszobrát. 2010 áprilisában megrendezték a faluban a bi- csakbált. A község sportkedvelő fiataljai pedig a bicsakkupá- ért szállnak versenybe minden évben. A hagyományos falunapot Madon Bicsaknapnak hívják. Remélhetőleg még nagyon sokáig élni fog ez a hagyomány.
