Új Szó, 2011. január (64. évfolyam, 1-24. szám)
2011-01-27 / 21. szám, csütörtök
ivww.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JANUÁR 27. Vélemény és háttér 7 A terrorfenyegetettségben élő USA-ban elfér egy-egy kettős állampolgár a hírszerzésben Kettős állampolgárok, oszolj! Ha a Szlovákiában jobbára csak a politikai thrillerekből ismert amerikai NSA-t (National Security Agency) a Szlovák Információs Szolgálattal, vagy a Nemzetbiztonsági Hivatallal említenénk egy lapon, az amerikai nagy- követség sajtószemlét készítő attaséja valószínűleg heveny röhögőgörcsöt is kapna reggeli kávéja mellé. KOCUR LÁSZLÓ A számos különbség közül az egyik, hogy a Keith B. Alexander vezette amerikai nemzet- biztonsági csúcsszervnek egyedi elbírálás után kettős állampolgárok is a tagjai lehetnek, míg a Karol Mitrík-félének nem. Az évtizedes terrorfenyegetettségben élő Egyesült Államokban elfér egy-egy kettős állampolgár a hírszerzési struktúrákban, a kis Szlovákia viszont attól retteg, hogy egy magyar állampolgárságú katonatiszt vagy ügynök, ha netán egy szlovák csodafegyverről szerezne tudomást, a fogai közt tartott rohamkéssel azonnal Budapestig úszna a jeges Dunán, hogy ott jelentse azt. A kormány tegnap támogatta a kereszténydemokraták javaslatát, melynek értelmében a rendőrség, a Szlovák Információs Szolgálat, a büntetés-végrehajtás, a vasúti rendőrség, a hadsereg, a Nemzetbiztonsági Hivatal, a vámőrség és az ügyészség kötelékében nem tevékenykedhetnek kettős állampolgárok. A törvénymódosító javaslatról februári ülésén tárgyal a parlament. S persze, mire az akta a parlament és a kormányhivatal közti 1,7 kilométeres távolságot megteszi, sok minden történhet, ugyanis a módosítást kiötlő KDH és a Híd további kétoldalú tárgyalásokat fog folytatni a témában. A kereszténydemokraták látszólag hajlanak az enyhítésre, legalábbis Pavol Hrušovský a napokban ebben a szellemben nyilatkozott, de annyira azért nem voltak rugalmasak, hogy a kormányülés programjáról a KDH-s kormánytagok annak visszavonását kezdeményezzék, szokásuk szerint arra építve, hátha valahogy „átcsúszik”, ott is, a parlamentben is... Most komolyan, egy a nagy- mihályi gépesített lövészeknél szolgáló kettős állampolgárságú törzsőrmester, egy ipolysági finánc, netán egy komáromi rendőrzászlós, esetleg a Nemzetbiztonsági Hivatalban elektronikus aláírásokat készítő alkalmazott ugyan mit tudna ártani e hazának? A probléma a törvényalkotók sunyi alapfeltevése - és ebben a szemforgató kereszténydemokraták kezet foghatnak az izgága Igor Matovičcsal -, hogy a kisebbségi magyarok, ha magyar identitásukat egy olyan hangsúlyozottan szimbolikus elemmel is növelik, mint az állampolgárság felvétele - lojalitásról szóló felmérések ide vagy oda -, nem lehetnek jó szlovák állampolgárok, legalábbis annyira nem, hogy az ország törvényeit, rendjét, biztonságát védjék. Mintha a koronás igazolvány munka- szerződést jelentene az Alkotmányvédelmi Hivatalhoz. Holott az ilyen szervezetek, akit akarnak, azt állampolgárság nélkül is megtalálják, a kisebbségi magyar pedig nem válik automatikusan hazaárulóvá, ha - még egyszer hangsúlyozzuk - szimbolikusan visszaveszi azt, amiről nagy- vagy dédszüleinek kényszerűen kellett lemondani. De a nemzeti ködön át ez mint ha nem (így) látszana... (Peter Gossónyi rajza) Kérek húsz deka edámi sajtot, de fúrjon még bele lyukakat, hogy az asszony többnek lássa! Rosszul gondolja, aki úgy véli, csak és kizárólag Amerika a nagy lehetőségek hazája Szlovákiában is bárkiből lehet bármi LAMPL ZSUZSANNA Nem értem, miért gondolja mindenki, hogy Amerika a nagy lehetőségek hazája, amikor ez Szlovákiára épp úgy érvényes. Nálunk is lehet bárkiből bármi. Nemrég egy ismert pozsonyi kávézóban süteményt kértem. A pincér csak kétszer felejtette el kihozni. Aztán megkaptam a sütit egy forma- tervezett, fekete, négyszögletes tányéron, ami színben passzolt a berendezéshez, ám a dizájnos szűrt fényben jól látszott, hogy a szélei telis-tele vannak ujjlenyomatokkal. Több helyen is végigtapogattam a tányér szélét, de nem hagytam rajta nyomot, amiből arra következtetek, hogy a tortaszeletemet mosatlan tányéron szolgálták fel. Ez pedig azt bizonyítja, hogy nálunk bárkiből lehet kávézótulajdonos, de pincér is. A kozmetikában jártas, munkát kereső lány felfigyelt egy jól hangzó hirdetésre. Telefonált, behívták. Izgalommal készült a megbeszélésre. „Odamentem, legalább ötvenen voltunk. Sokáig fog tartani, míg sorra kerülök, gondoltam. Aztán kijött egy apám korabeli pasi, körülnézett, hármunkra rámutatott, a többieket pedig elküldte. Öt perc múlva behívtak a terembe. Három újabb, apám korabeli férfi ült az asztalnál, elég le- lombozottan. Amikor megláttak, nagyon felvidultak, és megkérdezték, értek-e a kozmetikához, mert ők luxustermékeket forgalmaznak, és ezeket kellene árulni. Mondtam, hogy én a kozmetikához nagyon értek, de erről a márkáról még sohasem hallottam. Erre az egyik felugrott, és azt mondta, hogy pedig ez világhírű termék, magam is kipróbálhatom, mindjárt ken belőle az arcomra. Na, ettől teljesen megrémültem, hogy egy ilyen pasi az arcomhoz nyúljon, ráadásul valami pacsmaggal! Gyorsan felálltam, mondtam, hogy én úgysem lennék jó eladó, mire a másik pasi kijelentette, hogy nem kell aggódnom, három héttel ezelőtt még ő sem tudott erről semmit, mert akkor még az építőiparban dolgozott...” Tavaly hetedmagammal beiratkoztam egy lakberendezői tanfolyamra. Az első két órán ki hogy tud alapon dobozokat kellett rajzolnunk, a másodikon csendéletet festeni. A harmadik órán a tanár á perspektíva kétperces magyarázata után le akart rajzoltatni egy lakásbelsőt a jobb sarokból, majd madártávlatból nézve. Bátorkodtunk megkérni, hogy magyarázza el még egyszer, és szakirodalmat is ajánlhatna. Ettől teljesen kiborult, mondván, erre nincsenek szabályok, erre rá kell állnia az ember szemének! Művészettörténeten egy másik tanár szóról szóra a könyvből olvasta fel az anyagot... Nem szaporítom a szót, elég gyorsan abbahagytuk a kurzust (persze a pénzt nem kaptuk vissza). Az utolsó ott töltött óra után az egyik osztálytársam búsan megjegyezte: „sajnos, lakberendező már nem leszek”. „Az igaz - mondta neki a másik -, de miniszter még mindig lehet belőled!” KOMMENTAR Dominó? Bumeráng? MAL1NÁK ISTVÁN Fura fintora lenne a történelemnek, ha egy önégető tunéziainak sikerülne, ami George Bushnak nem, hiába vetette be a világ legerősebb hatalmának minden katonai, gazdasági és politikai erejét. Bush Irakban akarta megteremteni a nyugati típusú demokráciát, amely példaként szolgálhatott volna a többi arab önkényuralmi rendszernek is. De a nyugati demokrácia exportjának elmélete megbukott. Az önégetés után Tunéziában a szegénység, az elnyomás ellen kitört jázminos „forradalom” eltörölte Ben Ali önkényuralmi rendszerét. Vele a legvilágiasabb, ezért a Nyugat által támogatott, a szélsőséges iszlám fundamentalizmus ellen küzdő rezsim dőlt be. Tunézia példája ragadós. Az arab országokban napi gyakorlattá vált az önégetés, az iszlám világban eddig ritka tiltakozási forma. A szegénység, a munkanélküliség elleni tiltakozási hullám az utcára vitte a tömegeket Algériában, Marokkóban, Jemenben, Jordániában, Egyiptomban. Ez utóbbi külön fejezetet érdemelne, mert az arab világvezető hatalma, Mubarak Amerika barátja, rendszere a leginkább hasonlít Ben Aliéra, abban is, hogy keményen elnyomja az ellenzéket, elcsalja a választásokat stb. A Nyugat neki is mindent elnéz. Kedden például az utóbbi évtizedek legnagyobb tüntetését tartották Mubarak politikáj a ellen Kairóban, az emberek demokráciát követeltek. Az is jelez valamit, hogy szétverték őket ugyan, de nem olya keményen, mintkorábban. Mubarak talán nem akart a tunéziaihoz hasonló lázadást provokálni. Meghökkentek az arab despoták. Reformokat helyezett kilátásba az algériai, a marokkói vezetés, a jordán uralkodó „konzultációkat kezdett a néppel a társadalmi elégedetlenség miatt”, és még a vaskezű jemeni ezredes-diktátor is reformokat ígért. Új elem, amely felkészületlenül érte az uralkodó osztályokat: Tunézában is, Egyiptomban is internetes közösségi oldalakon szervezték a megmozdulásokat. Internetes forradalom az iszlám világban? Ez az arab demokratizálódás kezdete? Nem lehet tudni. Fura az iszlám világ, minden megtörténhet. Amikor Iránban a népharag elűzte a sahot, egy világi politikus vette át a kormányzást. De hazatért Khomeini ajatol- lah, és az iráni forradalom bumerángként ütött vissza, a perzsáknál megszületett a legkeményebb vallási-papi diktatúra. Tunéziában még forradalmi lázban ég az utca, de a mecsetekben már szabadon terjesztik az igét a fundamentalista papok. Mubarak Egyiptomban a parlamentből is kiszorította - a népszerű, iszlamista, Nyugat- és Izrael-ellenes Muzulmán Testvériséget. Ne legyenek kétségeink: ez venné át a kormányaidat, ha Mubarak úgy bukna, hogy a fiát nem sikerül hatalomra segítenie. Nem tudni, hová vezet, ami az arab világban zajlik. Ne várjuk, hogy Tunézia után dominóként bedőlnek a rezsimek. De már az is valami, hogy megijedtek és tárgyalnának a „néppel”. TALLÓZÓ DIE PRESSE Miközben fél Európa a magyar kormányt kritizálja, éppen az „ősellenség” Szlovákia viselkedik meglepően csendesen - írta a Die Presse. Az osztrák konzervatív napilap tudósítást közölt a magyar és a szlovák államfő múlt heti találkozójáról. A magyarok a jelek szerint támogatják az új megbékélési légkört, azzal, hogy elfogadják a kinyújtott kezet - írta a lap. „Sólyom László éveken át csak magánlátogatásokat tett Szlovákiában, magyar nacionalisták rendezvényein, mint például egy magyar király emlékművének felavatásán, de lehetőleg kerülte, hogy teljesen hivatalos formában találkoznia kelljen hivatali kollégájával, Ivan Gasparovičcsal”. Utódja, Schmitt Pál ezzel szemben készségesen elfogadta a meghívást. Jutalomként éppen a heves bírálatok időszakában kapott „abszolút támogatást” a magyar európai uniós elnökség Szlovákiától. Magyarország kudarca a szoros regionális kapcsolatok miatt Szlovákia számára is kudarc volna - mondta Gasparovič, aki elismerte azt is, hogy „a kiváló együttműködés mellett problémák is vannak” a kétoldalú kapcsolatokban. Mint azt Mikuláš Dzurinda külügyminiszter elismerte, az új szlovák szelídségben rendszer van. „Fújhatnánk most a trombitát, de akkor úgy nézne ki, mintha kihasználnánk az alkalmat” - idézte a lap a szlovák minisztert. A Die Presse egy másik írásban részletesen beszámolt a magyar médiatörvény európai bizottsági bírálatáról is, a birtokukba került és az újság internetes oldalán közzétett angol nyelvű bizottsági levél alapján. A jórészt korábban a bizottság szóvivője által is ismertetett aggályokról írva a lap kiemelte: a bizottságnak „komoly kétségei” vannak azt illetően, hogy a törvény összeegyeztethető-e az uniós joggal. (MTI)