Új Szó, 2011. január (64. évfolyam, 1-24. szám)
2011-01-18 / 13. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JANUÁR 18. Vélemény és háttér 7 A Szlovákiából eltűnő ötvenezer magyarnak Dzurinda, Radičová, Fico bátorítására lenne szüksége A magyar nép dicsérete Negyedévvel a népszámlálás előtt az MKP és a Híd is bejelentette, hogy kampányt indít a kisebbségek körében azzal a céllal, minél többen merjék vállalni a nemzetiségüket. TOKÁRGÉZA A Szlovákiából eltűnő ötvenezer magyarnak viszont nem Berényi és Bugár, hanem sokkal inkább Dzurinda, Radičová, vagy akár Fico határozott állásfoglalására és bátorító szavaira lenne szüksége. A politika és a nemzetiségi hovatartozás vállalásának kapcsolatáról több téveszme is kering. Könnyű és kézenfekvő valamelyik pártot hibáztatni az asszimilációért, valójában a nemzeti identitásukat fokozatosan elveszítő, szlovák környezetben nevelkedő fiatalok a lehető legritkább esetben adják fel nemzetiségüket valamilyen politikai motivációtól vezérelve. Azzal pedig az asszimiláció pártjának - tévesen - előszeretettel bélyegzett Hidat sem lehet vádolni, hogy tevékenyen részt vállalna az iskolabezárásokban, vagy a kisebbségek jogi és politikai hátterének további ellehetetlenítésében. Az, hogy egy párt a nemzetiségi konfliktusokat nyíltan elutasítva képes elnyerni a szlovákiai magyarság többségének szimpátiáját, nem az asszimiláció kiváltó oka, hanem sokkal inkább a következménye. A magyar pártok közvetlen felelőssége abban merül ki, hogy megteremtik az egyenlő feltételeket ahhoz, hogy valaki bátran vállalhassa nemzetiségét, ha akarja. A prognózisok a több tízezernyi hiányzó felvidéki magyarról azt jelzik, hogy nem kizárólag a hiányos, de többé-kevésbé létező jogi keretekkel van gond: egy erős, identitását bátran vállaló és arra büszke kisebbségnek nem lennének ennyire súlyos asszimilációs problémái. Berényi és Bugár szájából a magyarság vállalásárá buzdító szólam egy tisztán politikai, önnön túlélésüket segítő reakció - hiszen a potenciális szavazóikról beszélnek, és azokat próbálják megtartani. Az asszimiláció határán billegő szlovák-magyarok számára azonban a „magyar” pártok véleménye teljesen irreleváns, nem hallgatnak már egyikre sem - ugyanúgy egyébként, ahogy ezt a cikket és a tájékoztató anyagokat sem olvassák majd el. A szlovák politikusok határozott állásfoglalása és bátorító szavai, annak az álláspontnak a következetes képviselete, hogy egy kisebbséghez tartozni igenis értéket jelent, viszont nagyon is sokat jelentene rövid és hosszú távon is. Ez a Szlovákia összes állampolgárát elméletben képviselő államfő, a kormányfő és az etnikai szlovák pártok vezetőinek, Gašparovičnak, Radičo- vának, vagy éppen Ficónak a felelőssége. Ha a szlovákiai magyar politikusok korszak- alkotó tettet szeretnének véghez vinni, akkor ezeket a személyeket kell rábírniuk a határozott állásfoglalásra - méghozzá mielőbb.- Árvíz fenyegeti a régiókat, maga meg azért nyafog, mert egy kis víz van a térdében!? (Peter Gossányi rajza) A bizonytalanság áthatná az egész gazdaságot, és Szlovákia lekerülne a befektetői térképekről Nemzeti álmok HORBULÁK ZSOLT Tavaly decemberben a parlament elnöke, a szlovák gazdasági csoda egyik atyja, Richard Sulik kijelentette, hogy egy „B tervvel” fel kellene készülni a korona esetleges bevezetésére. A felvetést egy hónap múlva Iveta Radičová kormányfő is megismételte. Az utóbbi hónapokban a valutaunió hírneve valóban megkopott. A gyenge szankciók miatt majdnem minden tagország megszegi az előírásokat. A fejlettebbek kevésbé, de nyíltan, a fejletlenebbek viszont sunyin és nagyon. A felelősségvállalás ezzel szemben kollektív. A felállított pénzügyi alapba mindenkinek kötelezően be kell szállnia. A kérdés, érdemes-e kitartani az euró mellett, így akár jogos lehet. Gazdasági szempontból egyértelműen igen. Ha eltekintünk is az előzetes kalkulációk alapján a mintegy 200 millió eurós egyszeri kiadástól, a korona inkább a bizonytalanság forrása lenne. Az első kérdés az, milyen árfolyamot választanánk. Visszatérnénk az egy a harminc arányhoz, vagy maradnánk az egy az egyhez paritáshoz? Ez természetesen csak az első pillanatban lenne így, hiszen a kilépésnek csak lebegtetett árfolyam mellett lenne értelme. A korona értéke mindenképpen zuhanna, hiszen ne feledjük, az eurózóna nem esne szét, csak mi lépnénk ki belőle! Németország, Hollandia vagy Ausztria továbbra is a tagja lenne, tehát világvaluta szerepe továbbra is megmaradna. Aztán minden adósság, legyen az állami vagy magán, azonnal devizaadóssággá válna, vagy koronára átváltva megnőne, és az árfolyam sokáig változékony maradna. A bizonytalanság áthatná az egész gazdaságot, és Szlovákia lekerülne a befektetői térképekről. A SaS és az SDKÚ-DS vezető politikusainak terve azonban egybecseng Ján Slota minapi kijelentésével, hogy ki kellene lépni az unióból. Akárcsak az SNS-vezér, Radičová is a központosítási törekvéseket hányja az unió szemére. Míg Slota a politikai függetlenség elvesztésén kesereg, Radičová a költségvetési és adópolitikai önállóságot védené. Tavaly az euroszkeptikusok még dicsérték Radičová ellenkezését a görög mentőcsomaghoz való hozzájárulás elutasításakor, ellenben a karakán szókimondásnak is van határa. Szlovákia eurózóná- ból való kilépésének lebegtetése komolyabb kérdés, a politikai megbízhatatlanság jele. A fejlett tagországok nem gördítenének akadályt elé, hiszen annak idején a NATO is megvolt Szlovákia nélkül. Úgy tűnik tehát, hogy a szlovák nemzeti önállóság álma tovább él a szlovák politikai elitben, és függetlenül a párthovatartozástól, illetve a lakosság érdekeitől, rombolja az ország hitelét. KOMMENTÁR A média ereje NAGYANDRÁS A sajtónak a 21. század elejére óriási hatalma, szerepe lett, az elmúlt hetek eseményei alapján láthatjuk, mit is jelent egy hír, vagy annak cáfolata, vagy ha a média nekimegy valakinek. A politikusok első számú kommunikációs csa- tornájaa média lett, legyen az baráti vagy ellenséges, közszolgálati, vagy magán. A pártok hiába rendelkeznek óriási adatbázisokkal támogatóikról, szavazóikról, hiába szerveznek lépten-nyomon nagygyűléseket, hiába küldözgetneksaját szerkesztésű újságokat, elektronikus hírleveleket, az embereket az érdekli, mit is ír az újság. Ezért fontos minden politikus számára, hogy ellenőrzést gyakorolhasson a sajtó felett. Mert ha már közvetlenül a hírek gyártásában nem tud részt venni, akkor legalább azok felügyeletét a magáénak akarja tudni. A sajtónak megvan az a csodálatos ereje, hogy pont azok, akik a leginkább próbálják befolyásolni, esetleg elnyomni, a leggyakrabban használják saját igazuk alátámasztására is. S mivel a világ az elmúlt évek során rendkívüli módon felgyorsult, s mindenkinek rengeteg információ áll a rendelkezésére, nagyon könnyű az egészet kihasználni. Az emberek ahelyett, hogy utánanéznének a tényeknek, a szűkös, de gyors információ alapján mondanak véleményt szinte mindenről. Például az internetnek hála mára mindenkihez minden információ pillanatokon belül eljuthat, de azt már egyre kevésbé ellenőrzik, hogy az adott információnak mennyi a valóságtartalma. Mindenki arra törekszik, hogy az éppen aktuális hírt a saját igazának alátámasztására használhassa ki. Ezért az emberek ahelyett, hogy mérlegelnének, önállóan gondolkodnának, csak felszínes információkat kapnak, s ezek alapján döntenek. Ahelyett, hogy kiegyensúlyozott képünk alakulhatna ki egy témáról, egyre jobban beszűkül a kép. Ez történt az elmúlt napokban, hetekben Magyarország és az összes vele kapcsolatban kialakult vitás téma kapcsán is. Elég egy két-három sorból álló hír, melynek az igazságtartalma megkérdőjelezhető, de mindig az a fél fogja felhasználni, melynek tökéletesen beleillik a saját politikai mondandójába, saját táborának erősítésébe. Lehet az a magyar kormány, de a magyar ellenzék, vagy bármelyik szomszédos állam. A magyar „szőnyegügynek” is sokfajta olvasata van, hiszen van, aki a magyar irredentizmust látja benne, mások éppen az ellene áskálódó politikusokban a primitív nacionalizmust. Bárki bármit mond a témával kapcsolatban, azonnal a nemzetközi sajtó első oldalára kerülhet, de senki sem gondolkozik el mélyebben a dolgok lényegén. Magyarországnak most volna szüksége kedvező, támogató nemzetközi sajtóra, de a sajtó- törvénynek „hála” nehéz lesz szövetségeseket találnia. JEGYZET Tájékozódni kellene PÉTERFl SZONYA A minap egy négy gyermekes, mellrákos édesanya számolt be arról: ha nem érdeklődött volna szaklapokban, világhálón, ne kért volna segítséget az USA-ban élő barátnőjétől, aligha kapja meg azt a kezelést, amelynek az életét köszönheti. 2006-ig Szlovákiában csak elvétve jutott hozzá a HER2 pozitív mellrákos beteg a célzott ellenanyagkezeléshez. Bár a mellrákagresszívformá- ja - HER2 pozitív- ellen már tíz éve kifejlesztettekegy hatásos gyógyszert, nem csökkent a daganatos betegekszáma. Fő- legazértnem, mertmégmin- digkevesenvesznekrészta megelőzőszűrővizsgálatokon. Elméletbentudják, hogy akár létüketkockáztat- ják, ámnemélnekalehetőséggel. Miközben köztudott, a késve diagnosztizált betegség túlélési esélye nem jó, de az is, hogyamellrákkockázataaz életkorelőrehaladtávalemel- kedik. Az összes emlődaganat több mint 80%-át 50 éves kor felett diagnosztizálják, ám az előfordulás gyakoriságának növekedése már a 3 0. életév utánmegkezdődik. De ott van a családi előfordulás kockáza- tais,hiszenhaegynőiágiro- konnál kimutatták a mellrákot, kilencszázalékosamegbete- gedés valószínűsége, ha két rokonnál, 13%-os 27%,hahá- rom rokonnál állapították meg. Az emlőrákos nőkegy- ötöde HER2 pozitív, ezért célzott ellenanyag-kezelést kell(ene) kapniuk. Előbb ake- moterápiával, majd anélkül, akár évekig! Tanulmányok igazolják, hogy a célzott kezelés során ahatóanyag megkeresi ahibás sejteket, s megakadályozza a daganatnövekedé- sét. Bár a célzott kezeléssel kezdetben csakaz áttétes mellrák gyógyítására voltlehetőség, ma megelőzésként is alkalmazható. Akiújulás esélyét csökkenti, meghosszabbítjaa túlélést.
