Új Szó, 2011. január (64. évfolyam, 1-24. szám)

2011-01-17 / 12. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JANUÁR 17. Vélemény És háttér 5 Tényként kellene kezelni, hogy a szlovákiai magyarok többségi közegben élnek Az MKP és a tények Ahhoz képest, hogy há­rom hónap múlva, azaz április 16-án tisztújító közgyűlést tart a Magyar Koalíció Pártja, egy vi­szonylag visszafogott nyilatkozatot fogadott el szombaton a párt Orszá­gos Tanácsa. BARAK LÁSZLÓ Ahhoz képest pedig, hogy a párt vezetői, különösen az ép­pen regnáló ideiglenes elnök, Berényi József mostanában mi­ket hordott össze nyilatkozatai­ban, kimondottan szelíd a testü­leti üzenet. Az egyébként természetes, hogy a múlt év novemberében letudott önkormányzati válasz­tásokat pozitívan értékeli a párt. Annál is inkább, mivel ahhoz képest, ahogyan leégett a parlamenti választásokon, tagadhatatlanul sikernek mi­nősíthető, hogy nem folytató­dott markánsan tovább a párt­bomlás. Mérget lehet rá venni viszont; ha netán folytatódik, akkor is sikerként lett volna el­adva az önkormányzati válasz­tások eredménye. Ha egyébként az MKP által képviselt „általános politikai” agendát vesszük szemügyre, annak tartalma nem igazán vál­tozott, hiszen továbbra is mind­össze két pillére van. Az egyik a kisebbségi, jellemzően szinte ki­zárólag szlovákiai magyar érde­kek hangsúlyozása. A másik pe­dig az, hogy az MKP politikusai állandóan a Híd párttal szemben igyekeznek megfogalmazni önmagukat és pártjukat. Multi­nacionális közegben általában kevés, ha egy parlamenti ambí­ciókat tápláló politikai csopor­tosulás legfeljebb a lakosság tíz százalékát igyekszik megszólí­tani. Miközben e konkrét hely­zetben eleve szűkebb a parla­menten kívül rekedt MKP moz­gástere, amióta van azonos vá­lasztóbázisra hajtó riválisa. Amely ráadásul parlamenti, sőt kormánypárt. Éppen ezért a kezdetektől fogva két lehetősé­ge van az MKP-nak. Először is tényként kellene politikusainak kezelni, hogy a szlovákiai ki­sebbségek, ezen belül a szlová­kiai magyarok - lehetséges vá­lasztóik! - többségi közegben élnek. Épp olyan gondokkal, mint minden szlovák állampol­gár. Többek között tehát egyál­talán nem elsősorban azzal gon­dolattal és küldetéstudattal éb­rednek és hajtják álomra a fejü­ket esténként, hogy magyarok. Méghozzá olyanok, akiket éjjel­nappal üldöznek - merthogy lássuk be, épp az MKP politiku­sai sugalltak és sugallnak nekik ilyesmiket lépten-nyomon... Miközben egyetlen sikerre vá­gyó szlovákiai politikai párt sem szűkítheti le tevékenységét kizá­rólag a kisebbségi jogok istápo- lásának szándékára. Az MKP po­litikusainak továbbá tényként kellene elfogadniuk végre, méghozzá saját és a szlovákiai magyarok érdekében is, hogy épp utóbbiak tetemes részének köszönhetően szorultak ki a par­lamentből. De a helyettük beju­tott politikusok ezért egyáltalán nem az ellenségeik, hanem leg­feljebb vetélytársaik. Tehát fő­ként a szlovákiai magyar népes­ség érdekében sokkal kifizető­dőbb velük kooperálni, mintsem ha kell, ha nem a lejáratásukra törekedni. Ami persze egyálta­lán nem azt jelenti, sót, hogy bi­zonyos tetteiket nem lehet szá­mon kérni rajtuk épp úgy, mint bármely kormánypárton...! Úgy tűnik, egyelőre egészen más az MKP stratégiája és takti­kája. Elég csak visszatekinte­nünk a magyar állampolgársá­gért demonstratíve folyamodó pártelnök, Berényi József leg­utóbbi sajtónyilatkozataira. Amelyek idehaza, de főként Magyarországon kizárólag ar­ról szóltak, minő sanyarú sor­ban él továbbra is a szlovákiai magyarság...! Hogy a Fico-érá- hoz viszonyítva az égvilágon semmi nem változott, továbbra is setétebbnél setétebb fellegek uralják a szlovákiai magyar levegőeget...! Ami, ugye, nyil­vánvalóan zöldség, a minden­napi élet által cáfolt csúsztatás, szigorúbban szólva: kontrapro­duktiv hazugság. Különösen annak tükrében, hogy ugyan­ebben a kontextusban arról szól a magyarféltő pártrizsa, hogy a májusi népszámláláson min­denki bátran vallja majd magát magyarnak! Úgymond, a szülő­földön maradás, sőt, a megma­radás érdekében és oltárán...-Tisztelt képviselők, hallgassák meg gyászbeszédemet a helyi önkormányzat gazdálkodásáról az elmúlt négyéves időszakban (Peter Gossányi rajza) KOMMENTÁR Szőnyegporolók VERES ISTVÁN Nevetségesek és egyben elszomorítók azok a re­akciók, amelyek az Európa Parlament folyosó­ján leterített, magyar uniós elnökséget szimboli­záló szőnyeg mintázatát támadják. A magyar hí­rességeket ábrázoló dekoratív kárpiton helyet kapott egy térkép is, az Osztrák-Magyar Monar­chia térképe, egy nagy 1848 felirattal. Akik azt gondolják, hogy ezzel Magyarország lappangó területi igé­nyeit kívánja kifejezni, vagy hogy az egykor a Monarchiához tartozó nemzeteknek kíván átvitt értelemben üzenni, azok té­vednek. Ha valamikor, akkor abban az évben a magyarok pél­dát mutattak Európának. Amellett, hogy megszabadultak a császári befolyástól, felzárkóztak a korabeli fejlődés irányvo­nalához, s ha csak közvetve is, de hozzájárultak Európa ké­sőbbi demokratizálódásához. Elsősorban ezt jelképezi az Eu­rópa Parlament folyosóján elhelyezett szőnyeg, és nem azt, hogy a magyarok emlékeztetik a környező népeket: lesz ez még így se, ahogy most van. Bizonyos szlovák és román nacionalista politikusok prédiká­ciója egyáltalán nem meglepő, annál figyelemreméltóbb, hogy a Mikuláš Dzurinda vezette szlovák külügyminisztérium is „elszólta magát”. Nagy-Magyarország térképe a történe­lemkönyvekbe való, nem pedig az Európa Parlamentbe -je­lentették ki. A magyar forradalom létjogosultságára hivat­kozva nem magyarázhatták volna meg a szlovák közvélemény előtt a szőnyeget, a szlovák nemzetébresztők (meg a romá­nok, a szerbek, a horvátok) ugyanis akkor a császáriak oldalán harcoltak. Legjobb lett volna, ha Dzurindáéknem kommen­tálj ák az ügyet, így viszont legalább mindenki számára nyil­vánvaló, kinél van a piros hetes meg a zöld alsó. A saját történelméhez mindenkinek joga van, ha Szlovákia egyszer uniós elnöki posztra kerül, legóból kirakhatják az Eu­rópa Parlament folyosóján a Nagymorva Birodalom térképét, valószínűleg senkit nem fog érdekelni, mi több, apropója sem lesz, ahogy negyvennyolcnak nagyon is van a modem Európa fejlődéstörténetében. Slota hiába példálózik Németországgal mega Harmadik Birodalommal, az egy pár éves ámokfutás volt, a történelmi Magyarország viszont, akárhogy számoljuk, csak kihúzta ezer évig, tehát volt valami kis létjogosultsága. De miért nem akarnak erre egyesek (sem nálunk, sem nyuga­ton) emlékezni? Valószínűleg azért, mert tudják, hogy ez az ország kilencven éve nem volt korrekt módon felosztva. En­nek hatásait pedig ma is érezzük, ma is ez kelti a feszültséget. Ki kellene hát ezt a közös múltat valahogy beszélni. Félő vi­szont, hogy erre csak dédunokáink lesznek képesek. TALLÓZÓ LE FIGARO A médiatörvény miatt Eu­rópában nehéz helyzetbe ke­rült Magyarország újabb gya­núba keveredett, miután az EU soros magyar elnökségét Brüsszelben népszerűsítő óriási szőnyegen helyet ka­pott a Habsburg-birodalom egyik olyan 1848-as térképe is, amelyen „Buda és Pest ve­zetői a mainál háromszor na­gyobb területen uralkodtak” ­írta hétvégi számában a Le Fi­garo. A revansvágy vagy az ir­redentizmus bármilyen jele gyanút ébreszt, az északi és a balkáni országokban egyaránt - hangsúlyozza a lap. Apillanat azért is elhibázott a Le Figaro szerint, mert Orbán Viktor mostanában jelentette be, hogy a magyar állampolgárság mellett esetleg választójogot is adna „a volt birodalomhoz tar­tozó magyarok minden le­származottjának”. (MTI) JEGYZET Játsszunk ámokfutást GRENDELÁGOTA Bár jártam ott, nem sikerült megismernem. Igaz, méretei miatt néhány nap alatt nem is lehet. Sőt egyéb­ként is lehetetlen. Nemcsak megismerni, hanem kiismerni is képtelenség. Demokrácia, afroamerikai elnök, szabad­ság, korlátlan lehetőségek- ez mind Amerika. Az Egyesült Ál­lamok az a hely, ahol minden- kinekjoga van fegyvert vásá­rolni és viselni, még a lelki be­tegeknek is - állítólag önvéde­lemből. Biztos, ami biztos, le­gyen nálam egy karabély, so­sem lehet tudni, mikor kell megvédenem magam, ha pe­dig van fegyverem, de otthon tartom, valamelyik fiók mé­lyén, vessek magamra (keresz­tet) , ha megtámadnak, és nem tudok visszalőni. Pedig rég ké­ső, ha vissza kell lőni. Ámokfu­tásban kontinensviadalt is rendezhetnének lassan a ten­geren túl, de ettől még nem tilt­ják be a demokrácia vívmá­nyát, a fegyveres önvédelmet. Bezzeg. A meglepetéstojás ka (ismertebb nevén Kindertojás) tiltott tárgy. Nem azért, mert a tojáskában lapuló „sárgájá­ban” néhányan nem apró játé­kot visznek ajándékba a rokon gyereknek, hanem illatos, nem libalegelőről származó füvet, hanem azért, mert a játékot olyan apró elemekből kell összerakni, amelyeket a gyerek lenyelhet, s ki tudja, annak mi­lyen következményei lehet­nek. A gyakorló szülők többsé­ge - itt, Európában, az Ameri­kával szemben valószínűleg hétpróbás öreg kontinensen, de az is lehet, hogy itt, a kanni­bálok földjén, ahol semmi sem szent, se az emberi jogok, se a demokrácia, sem a fegyvervi­seléshez való j og,deméga gyermekjogok sem, legföljebb évente egyszer, a nemzetközi gyermeknapon-tudja, hogy az ilyen apró műanyag tárgyak a biliben végzik: Ami persze ritkaság, mert a tojást nem cse­csemőknek adják ajándékba, hanem akkora gyereknek, amelyik már felfogja, ha azt mondjuk neki, ne vegye a szá­jába. Persze, ha még nem sike­rült kiölni belőle a kíváncsisá­got, valószínűleg a szájába ve­szi, főleg, ha előtte figyelmez­tettük, mert igenis kíváncsi rá, mi történik. Ettől kímélik meg az amerikai gyerekeket. Ők nem is tudják, hogy vannak olyan apró műanyag játékok, amelyek lenyelhetők, s valószínűleg nincs gusztusuk beleharapni egyjókora, szőrös plüssmedvébe. No de mi van akkor, ha a kiskorú megtalálja a papa pisztolyát? Jó, először a pisztolygolyókat, amelyekről nem tudja, eszik-e vagy isszák. Később a pisztolyt, amelyről akkormár tudja, hogylőnile- het vele, mint a filmekben, s milyen érdekes, ha talál, épp úgy elesik a barátja, tanára, szomszédja vagy egy vadide­gen, mint a filmekben. A kü­lönbség csak annyi, hogy a krimiben a rendező utasít el­esésre, ő maszatoltatjabe az álhulla ruháját, fejétvérnek látszó festékkel, míg az ő áldo­zata nem áll többé talpra, s nem azért, mert nem magyar.

Next

/
Thumbnails
Contents