Új Szó, 2011. január (64. évfolyam, 1-24. szám)
2011-01-12 / 8. szám, szerda
Kultúra 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JANUÁR 12. Cseh dokumentumfilm a prágai Nemzeti Színház életéről, amelyben Eszenyi Enikő is jelen van Győzött a „magyar orkán” Michal Slaný és Pavla Beretová A kertész kutyájában (Hana Smejkalová felvétele Első pozsonyi rendezése, az Ahogy tetszik prágai vendégjátéka után Eszenyi Enikő a száztornyű város Nemzeti Színházában is megvetette a lábát. 1999 őszén már ott állította színpadra Shakespeare Sok hűhó semmiért című vígjátékát. SZABÓ G. LÁSZLÓ Prága ezután is visszavárta. Másodjára a Tévedések vígjátékát, 2001 őszén pedig a Vízkeresztet vitte színre az ottani Nemzetiben. Ľuboš Svoboda Évad című dokumentumfilmje akkor készült, amikor Eszenyi Enikő negyedik alkalommal dolgozott a társulattal. A Rendi Színházban eltöltött három próbaidőszak után azonban akkor már a Moldva-parti épületben, vagy ahogy a helyiek nevezik, az Aranykápolnában rendezett. A harmadik Shakespeare-mű után Lope de Vega romantikus komédiáját, A kertész kutyáját állította színpadra Peter Mankovecký zenéj ére. Ez volt az az évad, a 2005/2006-os, amikor Ľuboš Svoboda elkezdte forgatni rendhagyó dokumentumfilmjét. Rendhagyó azért, mert több előadás születési folyamatába betekintett. Bejárt a próbákra, színészeket, rendezőket faggatott, belesett a kulisszák mögé, az öltözőkbe, oldal- és felülnézetből mutatta meg mindazt, amit a közönség a nézőtérről (vagy onnan sem) lát. Elment a kellék- és jelmeztárba, órákat töltött a díszletépítők között, kínos és ihletett pillanatokat örökített meg folyosókon, próbatermekben vagy éppen az öltözőkben, a tükör előtt. Shakespeare, Schnitzler, Nicholson, Stoppard, Turrini darabjainak próbafázisáról ad hírt úgy, hogy közben a Nemzeti Színház gépezetének több fontos működtetője szólal meg. Nem véletlenül írok gépezetet. A színház gépezet, amely szeptember 1. és június 30. között csupán két napra áll le. Május 1-jén és december 24-én. Egyébként soha. Michal Dočekal, a Nemzeti Színház prózai társulatának igazgatófőrendezője nyilatkozza a filmben: „A társulat évente 350 előadást tart. Vannak hónapok, amikor három színpadán párhuzamosan futnak a darabok, így a havi 45 előadás sem ritkaság. Itteni fizetésükből kocsit mégsem tudnak venni a színészek, ahhoz külön munkát kell vállalniuk.” Hogy milyen egy igazán értékes előadás? A választ a kelléktár lelkes gazdája mondja ki: „Szól az igazságról, a jóról és a szépről.” Svoboda filmje hetven percben mutatja meg, hogy a színház a legszínesebbjátszóház, ami létezik a világon. Tömörebb és érthetőbb megfogalmazás talán nem is létezik. Ľuboš Svoboda pedig mindent körbejár, hogy az érték születését megmutassa. Ott van a tervelfogadáson, ahol a díszlet- és jelmeztervező először mutatja meg a készülő előadás arculatát. Elmegy az asztalos- és a festőműhelybe, a varrodába, mindenhova, ahol az előadás alkotóelemei készülnek. Jan Pitinský, Martin Porubjak, Michal Dočekal próbái mellett számunkra mégis azok a képsorok a legérdekesebbek, amelyek Eszenyi Enikő munkáját dokumentálják. A csehek által is megcsodált energiáját, maximalizmu- sát, aprólékos felkészültségét, céltudatosságát, megállítha- tatlanságát, humorát és iróniáját, és persze jogos felháborodását is, amikor díszlettervezője minősíthetetlen helyzet elé állítja, és a néző szeme láttára szűnik meg kettőjük között az addig sem meggyőző kommunikáció. A színház nemcsak játék - kemény harc is a közös célért. „Színházban lenni, úgyjárni oda, mint egy munkahelyre, azt nem lehet, olyan nincs - mondja egy házbéli színházi róka. - Ez nem munka, ez annál több... a munka olyasmi, ami az embert nem igazán érdekli... vagy nem?” Bizonyára ugyanezt vallja Eszenyi Enikő is, aki megszállottja a színháznak. Rengeteg energiát fektetett Lope de Vega komédiájába is, ezt a film is jelzi. Ott ülünk mellette az olvasópróbán, ahol minden egyes karaktert pontosan megrajzol, és a figurák egymás közötti viszonyát is pontosan vázolja, ott ülünk mögötte a színpadi próbák valamelyikén, amikor a nézőtérről olyan szavakat kiabál fel a színpadra, hogy: csa- kaj, slagvort, potom, opona. Nem véletlenül nevezik magyar orkánnak a prágai Nemzetiben. Eszenyi valóban mindenkit magával ragad. Ha már nincs szó, hogy kifejezze, mire gondol, megmutatja. Úgy forog fekve a Nemzeti színpadán, mintha láthatatlan kezek egy felcsavart szőnyeget lódítottak volna meg. „Ritmusban, ritmusban menjen!” - süvölti lentről, a széksorok közül, és ajkát harapdálva nézi, érzelmileg hogyan hűl ki fő színészeinek egyike. És nincs megnyugvás vagy felhőtlen öröm az arcán a bemutató napján sem. A rendezői páholyban ülve úgy nézi az előadást, hogy az ember azt hiszi, a következő pillanatban felrepül, leszáll a színpadra, és ő maga játssza tovább valamelyik (bármelyik!) szerepet. Iva Janžurová, Emília Vášá- ryová, Jana Preissová, Michal Slaný, Richard Krajčo, David Prachaŕ is megszólal a filmben. Próbálnak, játszanak, nyilatkoznak. Igazi színházi csemege Ľuboš Svoboda bemutatásra váró dokumentumfilmje. ,A színház nem lehet sem konzerv, sem múzeum” - állapítja meg Michal Dočekal, aki Eszenyi Enikő meghívására nemrég a Pesti Színházban dolgozott. Svoboda filmje hetven percben mutatja meg, hogy a színház a legszínesebb játszóház, ami létezika világon. James Joyce megújította az epikus ábrázolást A dublini Odüsszeia JUHÁSZ KATALIN Hetven éve ezen a napon halt meg James Joyce , akit sokan a modern regényirodalom megteremtőjének tartanak. Fő műve, az Ulysses új utakat nyit az epikus ábrázolásban. Egyetlen nap alatt játszódik Dublin- ban, ahol a főhős Odüsszeiusz bolyongásait ismétli meg. A helyszínek és szereplők a homéroszi eposz huszadik századi parafrázisai, Leopold Bloom pedig egy hétköznapi hirdetési ügynök. Életének mozzanataiban az eposz kalandjainak le- alacsonyítása a modem kispolgári életformához való idomí- tása figyelhető meg, a regény beosztása is nyomon követi Homérosz művének részleteit. A cselekménynél is fontosabb azonban az a gondolatfolyam, amely a főhős fejében kavarog, és amelyet az író addig sosem látott részletességgel igyekszik „visszaadni”. Színek, szagok, érzések, benyomások, emlékek és vélemények látszólagos ka- valkádja alakul bonyolult rendszerré az Ulysses lapjain, az író nem riad vissza a szexuális vonatkozású intim részletektől sem. Emiatt a regény az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban 1936-ig be volt tiltva. Az Ulyssesnek eddig két magyar fordítása látott napvüá- got. Elsőként Gáspár Endre vállalkozott erre a feladatra Joyce halála után öt évvel, majd Szentkuthy Miklós fordította le a regényt 1974-ben. Több kritikus szerint azonban a fordítók nem vették észre azokat a belső utalásokat, rejtett összefüggéseket, egyes motívumok és attribútumok ismétlődését, amelyek akár egymástól több száz oldalra lévő részleteket kapcsolnak össze, tesznek érthetővé. Leginkább ez a hiányosság zilálja szét az eredeti mű precízen kidolgozott struktúráját, ahol az első látásra lényegtelennek tűnő részleteknek is fontos szerepük van, mivel épp ezek tartják össze a nar- ratívát, ezek nélkül a szöveg darabjaira esik és követhetetlenül burjánzik. Fritz Senn irodalomtörténész így jellemezte ezt a feladatot: „Az Ulysses fordítói igazi Odüsszeiára indulnak, pont annyi ügyességgel, ötletességgel, kitartással, és ha lehet, egy jótét bölcsességistennő segítségével kell felvértezniük magukat, amennyivel maga Odüsszeusz volt felvértezve.” A legújabb magyar fordításon Kappanyos András irodalomtörténész vezetésével hét éven át dolgozott egy négy tagú munkacsoport, akik azt ígérik, most végre a rejtett összefüggésekre is fény derül, és a regény „olvashatóbbá,, válik. Joyce jogtulajdonosa nem reagál a magyarországi megkeresésekre, ezért kivárják 2012. január 1-ét, amikor letelik a 70 év, ameddig az örökösök rendelkezhetnek a Joyce-hagyaték fölött. James Joyce (Képarchívum) Művészek a kirekesztés ellen Brüsszel. Petíciót nyújt be magyar művészek egy csoportja az Európai Bizottsághoz, jelezve, hogy „aggódva figyelik, milyen mértékben növekszik Magyarországon és Európában a kirekesztés, a kisebbségek elleni agresszió és az intolerancia” - közölte az egyik szervező, Fischer Ádám karmester, a Helsinki Bizottság elnökségének tagja. A figyelemfelkeltő beadvány társszerzője Schiff András zongoraművész, aláírói között van Heller Ágnes filozófus, Adorján András fuvolaművész, Rajk László építész, Tarr Béla és Jancsó Miklós filmrendezők. „Magyarország mindennapi életében ma egészen ijesztő módon van jelen a romák elleni rasszizmus, a homofóbia és az antiszemitizmus. Egyre növekszik a kultúra szabadságának korlátozása is, azok szabadságának korlátozása, akik a leghatékonyabban tudnának az ilyen tendenciák ellen fellépni” - áll a petícióban. (MTI) MIN DOLGOZIK MOST? Balázs F. Attila költő, műfordító, az AB-Art kiadó igazgatója Mivel foglalkozik jelenleg a költő, és mivel a könyvkiadó Balázs F. Attila? Melyik éne dominál mostanábana kettő közül? Az alkotó énem nagyon szeretne felülkerekedni, azaz írni és fordítani volna kedvem, mégis adminisztrációs munkákkal, szerkesztéssel, könyveléssel, valamint a 2011-es kiadói terv véglegesítésével bajlódok. Persze ezek is rendkívül izgalmas dolgok, de néha bizony már túl soknak érzem. Az ünnepek alatt is arra kényszerültem, hogy elmaradásaimat pótoljam, talán ezért érzek némi fáradtságot. Tudatosan kerülöm a kiégés szót. Harminc kézirat vár sorsára a kiadóban, gondozni kell őket és pályáztatni. Nem lehet ezeket nyersanyagként kezelni, mint más vállalkozásokban a feldolgozásra váró anyagot. Ezekhez jvai több empátiával viszonyul a kiadó, szimbiózisba kerül, érzelmi és szellemi kapcsolat alakul ki velük, és persze a szerzőikkel. Tavaly mégis jutott ideje egy saját kötetre, amelyben egy nálunk szokatlan poétikai műfajjal, a minimál- versekkel kísérletezett. Ezen az úton kíván tovább haladni, vagy másfajta alkotói tervei vannak? Váratlanul jó fogadtatása volt a kötetnek, mégsem folytatom ezt a kalandot. Tudatosan kerültem a radikálisabb megoldásokat, attól tartva, hogy a jelentésrétegek teljes leépítésével, képtelen leszek megfogalmazni azt az egzisztenciális és érzelmi kiürülést, amely korunkra jellemző. Verseket most is írok, de kötetben egyelőre nem gondolkodom. Nemrég jelentek meg fordításomban Folyékony tükör címmel Vasile Dán versei. Idén még két műfordításkötetet hozok tető alá. Verseimet németre és franciára, novelláimat angolra fordítják. Műfajt is szeretnék váltani. Több éve gyűjtöm az anyagot regényemhez, amely az internetes közösségekről, ismerkedésekről és szerelmekről szól. Ennyit árulok el egyelőre. Ha elkészülök vele és megjelenik, szívesen vállalkozom újabb kérdések megválaszolására is. (juk)
