Új Szó, 2011. január (64. évfolyam, 1-24. szám)

2011-01-10 / 6. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JANUÁR 10. Vélemény És háttér 5- Teli tankkal a dupláját éri a kocsink. (Peter Gossányi karikatúrája) A Charta 77 mozgalom szóvivője volt, három évre börtönbe küldték Elhunyt Jirí Dientsbier TALLÓZÓ Orbánról, józanul Magyarországról józa­nul és kritikusan címmel közöl jegyzetet Orbán Vik­tor politikájáról Bohumil Doležal neves cseh közíró, politológus a Reflex heti­lapban. Két, a lapban ko­rábban megjelent, a ma­gyar miniszterelnök politi­káját ellentétes szemszög­ből vizsgáló íráshoz fűz megjegyzéseket. Az egyik írás - szerzője Miroslav Cvrček- a magyarokról és a Magyarországról alkotott cseh sztereotípiák rabja. A másik írás szerzője, Petr Sokol a magyar jobboldal nagymértékű győzelme kapcsán lelkendezik. „A győzelem (s erről a Fidesz nem tehet) problematikus: túlnyerte magát. Ha egy párt alkotmányos többsé­get szerez, az a törékeny demokráciával rendelkező államokban baleset. A Fi­desz ebben a helyzetben szívesen enged a hatalom­mal való visszaélés kísérté­sének; aki csak átfutotta az új médiatörvényben azt a részt, hogy miként választ­ják meg a Médiatanács ve­zető képviselőit, megdöb­benti egyebek között az, hogy kinevezésük a kor­mányfő, illetve az alkot­mányos többség által ki­lenc évre szól, miközben sem a miniszterelnöki tisztség, sem az alkotmá­nyos többség nem kilenc évre szól. Sajnálom, de ez visszaélés a politikai győze­lemmel” - állapítja meg Doležal. „Meggyőződé­sem, hogy szomszédainkat tárgyilagosan és kritikusan kell szemlélnünk, de min­denféle felfuvalkodottság, magasabbrendűségi érzés nélkül. A közös régió közös érdeke, hogy a stabüitás érdekében barátság és kri­tika egyszerre legyen jelen” - zárja eszmefuttatását a cseh politológus. (MTI) 73 éves korában szomba­ton Prágában meghalt Jirí Dientsbier, az 1989-es rendszerváltás utáni első csehszlovák külügymi­niszter . KOKES JÁNOS Az egykori újságíróból, majd ellenzéki aktivistából lett politi­kus azzal vált híressé, hogy mi­nisztersége idején bontották le a vasfüggönyt Csehszlovákia és Németország között, illetve ak­kor hagyta el a szovjet hadsereg Csehszlovákiát. Dienstbier 1990 és 1992 között irányította a csehszlovák szövetségi diplo­máciát. A Cseh Szociáldemokra­ta Párt színeiben 2008-ban még szenátori bársonyszéket szer­zett. Dientsbierhosszan tartó sú­lyos betegség után hunyt el a prágai Vinohrady kórházban. Jirí Dienstbier a hatvanas évek közepén a csehszlovák köz- szolgálati rádió nyugat-európai, közel-keleti majd amerikai tu­dósítójaként vált ismertté. Mi­után elítélte Csehszlovákia 1968-as lerohanását a Varsói Szerződés öt tagállamának had­seregei által, kizárták a kommu­nista pártból, és újságírói mun­kát nem folytathatott. Az elsők között írta alá 1977 elején a Charta 77 ellenzéki felhívást, s hosszabb, ideig a mozgalom szóvivője volt. El­lenzéki tevékenységéért - a szocialista köztársaság rendjé­nek felforgatására irányuló te­vékenység címén - három év börtönbüntetésre ítélték. A bársonyos forradalom után a szövetségi kormány tagja lett, majd Václav Havel államfő sze­mélyes tanácsadója volt. A ki­lencvenes évek második felében az ENSZ emberi jogi megbízott­jaként működött a volt Jugo­szlávia területén. Az ezredfor­duló után neve cseh államfője­löltként is felmerült. Jirí Dients­bier a rendszerváltás utáni cseh­szlovák politika egyik meghatá­rozó és fontos személyisége volt. Vasfüggönybontás 1989. december 17-én Alois A/lock (balra) oszt­rák külügyminiszterrel (ČTK-felvétel) JEGYZET „We fucked it up” JUHÁSZ KATALIN Ezt a mondatot nem is kell le­fordítani. A prűdebb körök­ben csak „f- szóként” emle­getett ige már az itteni gyerekek angol szókin- csénekis része, és eredetijelen- tésén felül is sok mindent kife­jezhet, csakúgy, mint magyar megfelelője. Atársadalmak „fejlődése” során tompult az éle, ami húsz éve még trágár­nak minősült, ma csupán kö­zönséges, további húsz év múl- va pedig már fel sem tűnik sen­kinek. Ez történt például a „hülye” szóval: megszoktuk, használjuk, szinonimákkal rit­kán helyettesítjük. Az f-szó esetében azonban még nem tartunk itt, ezért bizonyos helyzetekben nem használjuk. Kerülendő például akkor, ha egycsúcspolitikusújságíróval beszélget. Mert az újságíró bi­zonylecsap a politikus szájából oly egzotikusán hangzó szóra, aztán az illető magyarázkod­hat, hogy mire értette. E rövid­ke mondatnakugyanis nincs határozott tárgya, kell hozzá ismerni a szövegkontextust, és ha két téma érintését követően hangzik el, bizony nem tudni, melyikre vonatkozik, azaz mit is „körtünkéi”. Fellegi Tamás fejlesztési mi­niszter esett ebbe a hibába azon a vacsorán, amelyet a magyar EU-elnökség kapcsán Budapestre érkezett újság­íróknak adtak. Ilyenkor a poli­tikusok igyekeznek emberibb arcukat mutatni, lazábbak, barátkozóbbak a külföldi saj­tó képviselőivel. A tekintélyes The Economist újságírója ad- dig-addig „barátkozott” a mi­niszterrel az Európa-szerte kritizált médiatörvényről cse­vegve, míg aztán a desszert­bornál Fellegiből kibuggyant a fenti mondat. Amely persze megjelent a brit hetilapban - bár a kommentátor nem írta le a miniszter nevét. A kérdés va- lahogyúgyhangzott,hogyha a törvény tényleg olyan jó, amilyennek a miniszter tartja, miért bírálja azttöbb európai ország kormánya. A válasz pedig az ominózus mon­dattal végződött. Fellegi a megjelenést követő­en felhívta az újságírót, és el­magyarázta, hogy ő nem a médiatörvény tartalmára, ha­nem annakkommunikációjá- ra értette, amit mondott. A lap elfogadta a miniszter magya­rázatát, sőthozzátették, hogy a tokaji desszertbor említésé­vel még véletlenül sem arra cé­loztak, hogy a miniszter nem voltteljesenjózanabeszélge- tés idején. Érdemes egyébként rákeresni erre a rendkívül ügyes cikkre, mert a lap a fél­reértés eloszlatásának ürü­gyén még egyet rúg a labdába. „Egy kevésbé elsöprő erejű törvény, amely nem próbálja meguralni atévéket, rádiókat, nyomtatott és online médiu­mokat, talán nem keltette vol­na azt az érzést, hogy a kor­mány a média befolyásolására törekszik.” Vagyis szerintük nem a rossz kommunikáció miatt tört ki a nemzetközibot- rány a törvény kapcsán... KOMMENTAR Küzdelem a Titanicon S1DÓ H. ZOLTÁN Az eurót használó uniós országok kicsit úgy van- nakaközösfizetőeszközhasználatátlehetővé tevő feltételek teljesítésével, mint Schmitt Pál a magyar helyesírással: beszélnek róla, fontosnak tartják, csak éppennem tudnaknekimegfelelni. A közös európai fizetőeszköznek megvannak a maga előnyei, de az eurót nem kellene minden­áron megmenteni-véli Iveta Radičová. A miniszterelnök sze­rint az eurót nem lehet védőhálóval megmenteni, csakis a tag- országokgazdaságánaktalpraállításával-ehhez pedig elke­rülhetetlenek a népszerűtlen reformok, amikhez sok esetben nincs meg a politikai mersz. Decemberben Richard Sulik, a parlament elnöke vetette fel egy B-terv, azaz a koronára való visszatérés vészforgatókönyvének kidolgozását. Akkor gyorsan lehurrogták, mondván, magánvé­leményével ne riogassa a mindig eleve ideges befektetőket, pénzpiacokat. A Hospodárske noviny gyorsan kiszámolta, hogy a visszaállás legalább 200 millió eurót emésztene fel, azaz koronában számolva 6,025 milliárdot. Emellett a pánikszerű­en újra kibocsátandó korona árfolyama automatikusan mint­egy 10-15%-otgyengülneakorábbi-véglegesnekszánt-koro- na/euró árfolyamhoz viszonyítva, ami alaposan megdobná a banki hiteltvisszafizetőkhavi törlesztőrészleteit. Ivan Šramko, a SzlovákNemzeti Bankkorábbi elnöke megje­gyezte, a közelmúltban kétszer is pénznemet cseréltünk, vagy­is az átállás technikai részlete nem okozna gondot. Aprobléma gyökere, hogy az eurózóna esetleges szétesése magát az Euró­pai Uniót rengetné meg alapjaiban. Amegoldás kulcsa a német-francia tandem kezében van. Ha esetleg az unió e két kulcsfontosságú állama látja úgy, hogy a 750 milliárd euróból emelt pénzügyi védelmi fal sem képes megállítani további ál­lamok összeomlását, továbbá a közös fizetőeszközből eredő előnyök már eltörpülnek az euró védelmében megtett fárado­zások mellett, akkor valóban el kell gondolkodni egy össze­hangolt, a pénzügyi zűrzavarokat lehetőleg minimalizáló visszakozáson. Az eurózónábajanuárban 17. tagállamként be­lépő Észtország pénzügyminisztere az eurót elsüllyeszthetet- lenhajóhoz hasonlította. Szkeptikusokmáris megjegyezték, hogy valaha a Titanicot is annak hitték. Az eurózóna a világvál- ságidejénajéghegyszerepétbetöltőadóssághegynekütközött - most folyik a lyukak pánikszerű tömködése. Csak abban az esetben marad felszínen az unió eddigi legnagyobb projektje, ha a társadalmi ellenállást mederben tartva mostantól fogva éveken át takarékos, az adósságokat és kiadásokat lefaragó üzemmódra kapcsolnak át a tagállamok. HÍRMAGYARÁZAT Nem tudjuk, mit veszünk SUSLABÉLA A németországi élelmi­szerbotrány megmozgatta az unió tagállamainak felügye­leti szerveit, hiszen vala­mennyi ország tart a mérge­zéstől, a tömeges megbetege­désektől. A szlovákiai üzlet­láncok azonnal igyekeztek nyugtatgatni a vásárlókat: nem kell félni, pultjaikon biz­tosan nincs sem Németor­szágból behozott baromfihús, sem tojás. A legjobb vevőcsa­logató ugye az olcsó termék, az akciós ár. Sajnos, ez van, Szlovákiában még mindig a mennyiség dominál a minő­ség rovására. A kivételek eb­ben az esetben is erősítik a szabályt. Csakhogy az az állí­tás, hogy náluk aztán egy grammnyi német baromfihús és egyetlen darab tojás sincs, ugyancsak megkérdőjelezhe­tő. Mert mi erre a bizonyíték? Vajon mennyire hihetünk az esküdöző üzletláncoknak? Igen, a konkrét bizonyíték hi­ányzik, az pedig nem más, mint a megjelölés, a rövid jel­zés arról, hol is tenyésztették a vásárló kezébe kerülő csoma­golt csirkét, melyik országban tojta a tyúk az akciós tojást. Amíg ezt nem tudja a vevő, addig joggal érzi, hogy átve­rik, becsapják. Ilyen téren na­gyon sok a félretájékoztatás, vagy a teljes információhiány, s nem csupán Szlovákiában. Ugyanúgy hazug módon in­formálják a lengyelországi, a magyarországi vagy éppen a csehországi vásárlót is. Pél­dául óriási mennyiségben hoznak be Szlovákiába csirkét mondjuk Lengyelországból, de a hazai kereskedők átcso­magolják a terméket, s az új csomagolás már szlovákiai termékként jelöli meg. Az ilyen és ehhez hasonló eljá­rást, átcsomagolást joggal ki­fogásolja a szlovák Állami Ál­lat-egészségügyi és Élelmi­szer-biztonsági Felügyelőség is. Központi igazgatója, Jozef Bíreš is a fogyasztó megté­vesztéséről beszélt, amikor szóba hozta az átcsomagolá­soknál alkalmazott címkecse­rét. Az is előfordulhat, hogy mire a németországi csirke a szlovákiai fogyasztóhoz ke­rül, a csomagoláson már ott díszük, hogy i termék - ter- mészetesen-hazai.

Next

/
Thumbnails
Contents