Új Szó, 2011. január (64. évfolyam, 1-24. szám)
2011-01-08 / 5. szám, szombat
24 Szalon ÚJ SZÓ 2011. JANUÁR 8. www.ujszo.com Pinc nemzetiségi összetétele (a 2001-es népszámlálás alapján): a 276 lakos 50,58%-a szlovák, 48,26%-a magyar, 0,77%-a roma Közterület-feliratok magyarlakta településeken 10. Pinc. A szlovákiai magyar tájegységeket bebarangoló sorozatunkban alkalmi (válogatás nélküli) képsorok rögzítik a közterületek nyelvi arculatát. SZALON-KÉPEK Picinké község Pinc, de ő adta Szvorák Katalint. Beszterce megye Losonci járásában fekszik, egy kőhajításnyira a székhelytől. A két háború közti időszakban jóval többen lakták, s köztük még az 1991-es népszámlálás is TERMÁL Lučenec, Gemetsítá cesta t.t OTVÁRACIE HODINY Po : 10.30 - 17.00 Ut : 8.30 «17.00 St : 8,30 - 17.00 Št ; 8.30-17.00 Pia: 8.30-17.00 So: 8.30-13.00 magyar többséget talált. Ma már csekély számú köztéri feliratának többsége is szlovák nyelvű, s a kétnyelvűek magyar részei is kisebbségben vannak, (cs) POTRAVI OBECNÝ ŰRAD P|l[ Wi f--------ff 11 m aAf / Ü PINCINÁ ■«RMmian HM iff] ál Úgy flloTOfillOKPUIS < brüsenie kľukových hrwdewv VYVRTflVfiNK flUHLOWNIEOlNiC PREDffl®: TESHENS \n.mi SŰSTRttfíKKE fi RöflRSXE PRfiCE RtWOVfKWI© HflVRRRHÖI ETUD Tengeri csillagok SZALAY ZOLTÁN Valamit tennünk kell, mert hamarosan mindenütt ott lesznek, harsogta Tomi. A tengeri csillagok miatt hívott össze bennünket, pedig már hetek vagy talán hónapok óta nem találkoztunk. A kocsmánk még mindig ugyanúgy festett, mint azelőtt, csak mi nem illettünk bele. Tomi rögeszmésen viselkedett, szüntelenül a tengeri csillagokról hablatyolt, közülünk pedig senki nem merte megkérdezni, miféle tengeri csillagokról van szó. Bamba volt a legkiábrándítóbb: merev tekintettel bámult maga elé, a koszos, cigicsikkek által kiégetett, barna szegélyű lyukaktól tarka asztalterítőbe, olyan jellegtelen volt egész valójában, hogy egy félszeg fuvallat elsodorhatta volna. Sikátor sem nyújtott túl szívderítő látványt, de ő legalább bólogatott, miközben Tomi szónokolt. S Ver- csi is sokkal fakóbbnak tűnt, mint azelőtt: szorosan Tomi mellett ült, hozzásimult a váltóval, s mosolyogva, szemében nyegle áhítattal nézte őt; itt-ott felénk tekingetett, de nagyon messze volt már tőlünk, egy teljesen másik világban. Tudom, hogy eldöntöttük, nem találkozunk többé, mondta Tomi, tudom, hogy arra jutottunk, sokkal jobban boldogulunk magunkban, mint együtt. De nem tudom elfelejteni, hogy ezt már azelőtt is sokszor kimondtuk, s amikor igazán nagy baj volt, mégis mindig összefogtunk. Úgy vélem, most igazán nagy baj van; lehet, hogy közben felnőttünk, lehet, hogy más és más célok felé indultunk el, de ennél jobb alkalom nem kell, hogy újra egységbe kovácsolódjunk. Vagy talán ti valóban azt akarjátok, hogy ezek a nyálkás, rusnya dögök ellepjenek mindent? Hogy egy szép napon arra ébredjünk, az utcáinkon, a házainkban, mindenütt tengeri csillagok rajoznak, s kiszorítanak bennünket életterünkből? Sajnos senki nem tesz semmit, úgy csinálnak, mintha nem látnák a veszélyt, s talán tényleg nem látják, mert teljesen elszakadtak a valóságtól. Fel kell ébresztenünk őket! Salvador Dali: Port Lligat-i Madonna. 1949, olaj, 49x37,5 cm. Marquette University, Milwaukee, Wisconsin, USA (theartinpixels.com) Tomit el szokta ragadni a hév korábban is, szeretett szónokolni, kocsmaasztalokra állni, és teljesen összefüggéstelen, fárasztó beszédekbe bonyolódni; sosem láttam azonban ilyen maszatos eszelőssé- get az arcán, mint most. Talán ő is elhitte, hogy a bandánk azért bomlott fel, mert külön, magunkban akartunk boldogulni, s nem Vercsi miatt - talán tényleg elfelejtette már az egészet. Vercsi elpuhult, elsat- nyult mostanára, tényleg alig lehetett elhinni, hogy minden miatta történt, mint a legköz- helyesebb kamasztörténetekben. Úgy tűnt, nem tudunk meglenni egymás nélkül, mindannyian lerongyolódtunk; visszatalálni sem tudtunk azonban egymáshoz. Mi van veled, kérdeztem Sikátortól, mikor kitámolyogtunk a kocsmából; okádnom kellett a számban kavargó konyakbűztől. Sikátor vállat vont, mostanában csak főzeléket meg rakott krumplit eszek, mondta. Mi a franc akart lenni ez az egész, kérdeztem, bár szemlátomást már menni akart. Tomi talán csak meg akarta nekünk mutatni, hogy még mindig együtt vannak, válaszolta fásultan Sikátor; az előttünk kullogó Bamba után néztünk. Kedvem lett volna megkérdezni Sikátortól, mit tud Bambáról, komolyan aggódtam érte. Mire azonban felocsúdtam, Sikátor magamra hagyott, az omló vakola- tú ház mellett, amelynek belsejéből fanyar konyakbűz szivárgott kifelé. Sikátor néhány nap múlva felkeresett: hatóira vált képpel számolt be róla, hogy Bamba beugrott a folyóba a város legforgalmasabb hídjáról. Elre- begte gyorsan, aztán lelépett. Azt már idegenektől tudtam meg, hogy végződött a történet. Napokkal később találták meg a tetemet, teljesen meztelen volt, és több tucatnyi tengeri csillag borította el. Minden régi törzshelyünket körbejártam, de sem Tomit, sem Vercsit, sem Sikátort nem találtam meg sehol; azzal nyugtatgattam magam kóborlásaim közepette, nemsokára ezt a történetet is elfelejtjük, mint az összes többit. SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
