Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)
2010-12-04 / 279. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. DECEMBER 4. Szalon 25 Milyen rendszer volna kedvezőbb egy olyan országban, ahol különféle eredetű és kultúrájú emberekéinek? Elsősorban is minden állampolgára államának kellene lennie. A mi alapvető hiányunk, hogy ’89 óta nem akadt kormány, mely átfogóan rendezte volna a kisebbségek jogállását. Pontosabban ezt meg sem kísérelték. Holott az az állam, mely nem nyilvánítja ki egyértelműen, hogy minden polgára valóban egyenlő, hibát követ el. Politikai csúcsvezetőink a nyilatkozataikban viszonylag gyakran csak a szlovákokat szólítják meg. Azt halljuk a tévében, hogy a szlovákok számára drágult a gáz, mintha ugyan a romák, a magyarok és a ruszinok nem fizetnének érte szintén többet! Ilyenkor ők hová lesznek? Hiszen ők is ennek az országnak a polgárai! Politikusainkat hallva ez azonban soha nem egyértelmű. S nincs egyértelműen törvénybe iktatva se. Mindenfélékre vannak terveink, de a nem szlovák 14,5% állampolgáraink helyzetére vonatkozóan semmilyen tervünk nincs. Minden új kormány új célokat követ, a kisebbségi politikát pedig hübele- balázs módjára, átgondolatlanul, hosszú távú elképzelés nélkül gyakorolja. Mit kellene ennek a politikának követnie? Mint minden más stratégiai dokumentum esetében, itt is meg kellene határoznia az alapvető fogalmakat, s magát az elképzelést, az államnak a polgáraihoz és a kisebbségekhez való viszonyát. A kisebbségi politikának az iskolaüggyel, a kultúrával, a területi felosztással és a kisebbségi önkormányzatokkal kell foglalkoznia. Az államnak mindenki számára hasznosnak kellene lennie, máskülönben törvényszerűek a gyanakvások, az aggodalmak^és a konfliktusok. 1989 óta a kisebbségeket folyamatosan a lojalitásuk hiányával gyanúsítják. Az új koncepciónak tehát pontosan ki kellene mutatnia az egyéneknek az állammal való összefonódását. Az államnak ki kell nyilvánítania, hogy minden nemzetiségű polgárára szüksége van. Létezik ilyen rendezett viszonyú minta, amelyből kiindulhatnánk vagy amely legalább példaként szolgálhatna? Attól tartok, egyediek vagyunk abban, ahogy ez az állam létrejött, ahogyan működik és amilyen a lakosságának az összetétele. Magyarországnak például világos nemzetiségi és nemzeti koncepciója van, mely nemcsak a magyarországi kisebbségekre terjed ki, hanem a határain túl élő magyarokra is. Magyarország számára a területein élő kisebbségek politikája nem kulcsfontosságú. A lényeg a nemzeti politikán van, melyet Magyarország átfogóan, határok felett értelmez. Ez jól látható irány, melyre a szlovák politika igyekszik reagálni, néha fejetlenül, gyakran nem jól és kaotikusán. Szlovákia azonban nem veheti át egy az egyben ezt a koncepciót, mert más helyzetben van. De jól reagálni sem képes rá, mert nincs saját koncepciója a maga kisebbségei számára. A magyarországihoz hasonló a helyzet Csehországban és Lengyelországban: a kisebbségi politika ott is mellékes fontosságú. Nálunk azért más a helyzet, mert sokkal nagyobb számú lakosságot érint. Másfelől a nyugati minták egészen eltérő hagyományokon és történelmen alapulnak. Ott a politikai nemzet eszméjéből indulnak ki, ezért is állnak gyakran értetlenül a mi problémáinkkal szemben. Vagyis alighanem a magunk modelljét kell megteremtenünk, azt, hogy miként jussunk közös nevezőre, nemcsak a többségi nemzet és a kisebbségek, hanem az állam és polgárai viszonyában is. Az előző kormány például a történelem bizonyos mitikus-romantikus elemeiből indult ki, s ezeket igyekezett a többségi nemzet nemzetiségi politikájának részeként feltüntetni. Ez azonban napjaink számára nem alkalmas politika. Hogyan viszonyuljon tehát az állam az egyénhez: ne vegye figyelembe a sajátosságait, az egyének közti különbségeket, vagy ellenkezőleg: induljon ki abból, hogy különbözőekvagyunk? Ha valaki rászánja magát egy megfelelő nemzetiségi politika kidolgozására s azt nyilvános vitára bocsátja, azt természetesen minden oldalról bírálni fogják. Tehát az államnak a lakossággal való viszonyát illetően egy olyan modellel előállni, mely figyelembe venné az etnikai sokféleséget, nagyon igényes feladat, de szerintem elkerülhetetlen. Tudunk ebben olyan mintára támaszkodni, ami nem átvétel másoktól, hanem saját történelmünkből való, mondjuk, a két háború közti időszak első köztársaságából vagy a monarchia idej éből? A történelmünkből mindenképp van mit tanulnunk. Talán nem annyira a mindennapok valóságából, mint azokból az elméletekből, melyek egykor születtek - ezek ugyanis sok fogódzót nyújtanak egy a jövőben működőképes modellhez. A belőlük származó tapasztalaton van a hangsúly, hiszen közvetlen átvételük nem lehetséges. A monarchia annak idején rendi alapú volt, de 1848 után, amikor sok többnemzetiségű társadalmi koncepció született, a fejlődésére nagyon rányomta bélyegét a szintén akkor születő nacionalizmus és a nemzetiségi mozgalmak. Mai helyzetünk alapvetően tér el ettől. A 20. század Európai Uniójának közege egészen más, mint a 19. századi soknemzetiségű államoké. CD-AJÁNLÓ Kowalsky meg a Vega: PUHA JÓZSEF Nem szeretem a szűz CD-ket. Az olyanokat, amelyekről korábban egy felvételt sem hallottam, a borítóval szembesülök először. (Nem fejtem ki, hogy miért, mert az most lényegtelen.) Szerencsére az ilyesmi ritkán fordul elő. A hanghordozók egy-két dalát az esetek többségében ismerem az internetről, a rádióból, ritkább esetekben a koncertekről. A Kowalsky meg a ■Vega viszont a kis csoportba tartozik, a zenekar esetében ismét szűz nagylemezzel kerültem szembe - immár ötödik alkalommal. Pontosabban a Ki van ez találva! című felvételt egyszer elcsíptem az egyik, tavaly indult magyarországi kereskedelmi rádióállomás műsorában, pár nappal a korong megjelenése után. (Egyből felismertem az énekes egyedi stílusáról.) Csodálkoztam is azon, hogy hallom, az előde nem sugározta volna, s mire felocsúdtam, vége lett a dalnak. Ráadásul az együttes felvételeit a töménységük miatt többször meg kell hallgatni ahhoz, hogy kiaknázhassuk, ebből eredően az olyan volt, mintha nem is hallottam volna. Pedig Kowalskyék egyik legslágere- sebb, fülbemászó szövegű szerzeményéről van szó. A CD-hallgatás előtt átfutom a dallistát. Most is ezt tettem, és szemet szúrt az album utolsó felvétele. Nem értettem, hogy fér bele a képbe ilyen című. Hogy érzékeltessem a lényeget, idézek az utolsó előtti dalból, a Változtasd meg magad! címűből. „Keresd az élet pozitív oldalát! Változtasd meg magad, és megváltozik a világ!” Ez tipikus Kowalsky meg a Vega-szerze- mény. Utána a Van baj! című csendül fel. A cím nem illik a képbe, az úton-útfélen hirdetett pozitív életérzésbe. Aztán kiderült, a felvétel a mondanivalójával nem lóg ki a sorból. „Az ember félbolond, a nagyvilág a rendelője. Nagy álmok üldözője, mégse boldog egy se tőle. Minden napra tervezett, estére szétesett. Es tény, hogy közben nem jössz rá, hogy minden perced élvezet. Elveszted az élet apró örömeit, amíg csak ásod a nagy boldogság gyökereit. Lehet, hogy szebb a terved, mint maga a valóság arca. Na de így kerül bajba, aki csak álmodik, s nem él.” A dal azt sugallja (nekem legalábbis), hogy a baj miattunk van, de ha ilyen körülmények között is élveznénk az életet, tulajdonképpen még akkor is rendben lennénk. Most menjünk vissza a kezdetekhez! 1999 őszén két, már ismert zenész: Kowalsky Balázs Gyula és Jávorszky Béla elhatározta, hogy zenekart alapít. Megtörtént, a formáció később a groove-os alapokért felelős Juhász Robbal egészült ki. Az együttest a frontember többé- kevésbé egyedül viszi a hátán, a közelmúltig nagy volt a jövésmenés mellette. Az első nagylemez, a laza Pimasz grimasz című 2003 októberében, a második, a Vegasztár - Második pimaszság 2005 áprilisában került a boltokba. A 2006 szeptemberében kiadott harmadik CD-n, a Forradalom RT. címűn folytatódott Kowalskyék stílusának poposo- dása, a korong az előzőeknél is slágeresebb, még pozitívabb kicsengéssel. Legyünk vagányak, de mértékkel, vegyük lazán a dolgokat, ne rohanjunk, törekedjünk a boldogságra! - ezt hirdeti. A Kowalsky megaVegaa kereskedelmi igényekfelé orientálódott, bizonyára tudatosan. Zenéje publicitásért kiabált, a józan ész szerint. A rádiós felkarolás azonban elmaradt, a klipe- sített, a zenekar addigi pályafutásának legslágeresebb felvétele, a Nem minden szarka farka című is csak nagy ritkán csendült fel. A harmadik album után egy ideig ismét trióként, külső zenészekkel működő együttes a 2008 júniusában megjelent negyedik nagylemez, a Szemenszedett igazság előtt öttagúra duzzadt. (Előtte is volt már öttagú.) A frontember mellett Csanádi Krisztián és Zámbó Tamás gitárosok, Szórád Csaba basszusgitáros, valamint Vajda Péter dobos alkotta. Zámbó aztán villámgyorsan távozott. Azóta nem változott a felállás. Kowalskyék stílusvilága a negyedik CD-n tovább gazdagodott: a rockot és a popot harmonikusan, ötletesen vegyítették az eltérő stíluselemekkel, a blues, dzsessz, hiphop és drum and bass elemeivel, valamint népzenei elemekkel. A szövegvilág alapját ezúttal is az életről szőtt velős, világos, mégis mély gondolatok adják. „Olyan a kedved, amilyenre fested” - énekli Kowalsky a száj- harmonikás Megáll az ész! című szerzeményben. Ha egy mondatban kellene összegezni a negyedik korong üzenetét, ez lenne az. Most már visszatérhetünk az új albumra. „Azért ezt a címet kapta, mert ez az ötödik nagy★★★★★ lemezünk, a csillag a csapat lógója, mi pedig ötöt is megelőlegeztünk magunknak” - mondta a frontember. A zenekar továbbra is széles skálán mozgó stíluselemekkel megtűzdelt laza rockzenét játszik. Annyira lazát, hogy az összességében inkább pop, semmint rock. A zene igényes, változatos, ötletes: akusztikus gitármenetek, rockos rif- fek, latinos ütemek, hegedű- és herflijáték alkotják. Az egyszerű, mégis már-már filozofikus szövegek mentesek a trágár szavaktól - Kowalsky, a dalok szövegírója könnyedén tárja elénk mindazt, amit egyesek csak káromkodással megfűszerezve tudnak interpretálni. Az eddigieknél is jobban hangsúlyozza, mennyire fontos a pozitív szemlélet és gondolkodás. Hogy a maga nemében minden ember gyönyörű, és a világ is szép, vegyük észre már az értékeket. „Lásd, hogy mennyire szép az, ami vagy, mer’ ami vagy, ami vagy, az, ami v-v-vagy, milyen gyönyörű lény!” - szól a Nyisd ki a tudatod! című felvételben. „Nem igaz, rossz hír, hogy egy hiba vagy, egyvírus csakaplané- tán, a nap alatt. Hogy kihalt már a Földről a szeretet, a hála, mega remény és a béke, a hit. Nem igaz!” - hangzik a Nem igaz! címűben. „Ki van találva az eleje, a vége” - halljuk a Ki van ez találva! című szerzeményben. Hogy kitalálták, megtervezték-e, vagy spontánul alakult így, nem tudom, de az album végig egységesen erős. Az említett dalaleg- slágeresebb, rádiós segítséggel azonban bármelyikből sláger válhatna, bizonyos keretek között persze, tehát nem olyan csapból folyós. De a szó szoros értelmében vett sláger egyikből sem lesz (jut eszembe, a Ki van ez találva! címűt többször nem hallottam a rádióban), mint ahogyan a Nem minden szarka farka címűből vagy az előző CD-n lévő, népzenei elemekkel megtűzdelt, lírai Új templom épül címűből sem lett. A Kowalsky meg a Vega pályafutása bizonyíték arra, hogy nem csak a média - leginkább a rádiók - támogatásával lehet ismertté válni, befutni. Az alternatív út is járható, amikor a zenész vagy az együttes híre egyéb csatornákon terjed. A zeneszerető ember rátalál az internetén, esetleg belebotlik valamilyen fesztiválon. Kowalsky is így toborozta rajongótáborának jelentős részét. Az út hosszabb ideig tartott, de zenekara most már az élmezőnyben van, és rajongóinak száma fokozatosan emelkedik. A nagylemezt záró Van baj! után az előző korong utolsó felvétele (trackje), a harminchárom másodperces Hagyd magad! című jutott eszembe. Idekívánkozik annak mondanivalója. Abban Kowalsky arra kéri, vagyis inkább utasítja a hallgatót, hogy induljon neki még egyszer az albumnak, elsőre ugyanis képtelenség az egészet befogadni. Elsőre valóban nem lehet azt sem, ezt sem, annyira tömör. Még a sokszori hallgatás során is fedezhetünk fel érdekes zenei megoldásokat és sorok között megbúvó üzenetet. Kowalsky nem túlzott, a nagylemez valóban ötcsillagos. AFORIZMÁK Nem politikai nulla. Negatív szám. Vagyis mind a másoktól való átvétel, mind a múltbelinek a hasznosítása óvatosságra int? Személy szerint én most ebben a pillanatban nem tudnék előállni egy olyan mintával, mely mindenki számára elfogadható volna. De talán a jövő nemzedékek számára ez már nem fog gondot jelenteni. Feltéve persze, ha a nacionalizmus és a populizmus nem kerítenek bennünket hatalmukba még azelőtt, hogy Szlovákiában is eljussunk a különböző kultúrájú emberek általánosan elfogadható együttélésének módjához. (Cs. G.ford.) TOMI VINCE ♦ Aki sajnálja a múltat, fél a jövőtől. ♦ Akinek nincs barátja, annak van a legtöbb ismerőse. ♦ Ha elfeledsz mindent, amire tanítottak, legalább a tudásod megmarad. ♦ Ismerd meg magadat. De ne mondd el senkinek. ♦ Toleráns ember. Semmiről sincs véleménye. ♦ Mindnyájan szívesen öregszünk. Ha tizennyolc évesek vagyunk. ♦ Az még nem lenne baj, hogy csak a felét lehet elhinni, amit mond. De melyik felét? ♦ Olyan ember, aki jobban szégyelli butaságait, mint bűneit. ♦ Illetlen dolog barátok közt okosnak lenni. + Felnőtt lett. Először nevetett önmagán. ♦ A halottaknak mindent megbocsátunk. Még az igazságot is. ♦ Jó focimeccsek vannak. A nézők a legbátrabbak. ♦ Szerette az irodalmát. De nem annyira, hogy ne kezdjen el írni. ♦ Az öreg bor dilemmája: melyik korból származik az igazságom? ♦ A rossz emberekben bízhatunk. Nemszoktakmegváltozni. ♦ Üzleti sikert ért el. Megvásárolták. ♦ Veszélyes álmodozó. Nincs fantáziája. + A nyílt beszéd sok ajtót bezár. ♦ Tehetség nélkül a butaság is tökéletlen. ♦ Szilárd jellem. Még arra is lusta, hogy nézeteit változtassa. ♦ A nép írja a történelmet. De ki kapja a honoráriumot?
