Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)

2010-12-04 / 279. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. DECEMBER 4. Szalon 25 Milyen rendszer volna ked­vezőbb egy olyan országban, ahol különféle eredetű és kul­túrájú emberekéinek? Elsősorban is minden állam­polgára államának kellene len­nie. A mi alapvető hiányunk, hogy ’89 óta nem akadt kor­mány, mely átfogóan rendezte volna a kisebbségek jogállását. Pontosabban ezt meg sem kísé­relték. Holott az az állam, mely nem nyilvánítja ki egyértelmű­en, hogy minden polgára való­ban egyenlő, hibát követ el. Poli­tikai csúcsvezetőink a nyilatko­zataikban viszonylag gyakran csak a szlovákokat szólítják meg. Azt halljuk a tévében, hogy a szlovákok számára drágult a gáz, mintha ugyan a romák, a magyarok és a ruszinok nem fi­zetnének érte szintén többet! Ilyenkor ők hová lesznek? Hi­szen ők is ennek az országnak a polgárai! Politikusainkat hallva ez azonban soha nem egy­értelmű. S nincs egyértelműen törvénybe iktatva se. Mindenfé­lékre vannak terveink, de a nem szlovák 14,5% állampolgáraink helyzetére vonatkozóan semmi­lyen tervünk nincs. Minden új kormány új célokat követ, a ki­sebbségi politikát pedig hübele- balázs módjára, átgondolatla­nul, hosszú távú elképzelés nél­kül gyakorolja. Mit kellene ennek a politi­kának követnie? Mint minden más stratégiai dokumentum esetében, itt is meg kellene határoznia az alap­vető fogalmakat, s magát az el­képzelést, az államnak a polgá­raihoz és a kisebbségekhez való viszonyát. A kisebbségi politi­kának az iskolaüggyel, a kultú­rával, a területi felosztással és a kisebbségi önkormányzatokkal kell foglalkoznia. Az államnak mindenki számára hasznosnak kellene lennie, máskülönben törvényszerűek a gyanakvások, az aggodalmak^és a konfliktu­sok. 1989 óta a kisebbségeket fo­lyamatosan a lojalitásuk hiá­nyával gyanúsítják. Az új kon­cepciónak tehát pontosan ki kel­lene mutatnia az egyéneknek az állammal való összefonódását. Az államnak ki kell nyilváníta­nia, hogy minden nemzetiségű polgárára szüksége van. Létezik ilyen rendezett vi­szonyú minta, amelyből ki­indulhatnánk vagy amely legalább példaként szolgál­hatna? Attól tartok, egyediek va­gyunk abban, ahogy ez az állam létrejött, ahogyan működik és amilyen a lakosságának az összetétele. Magyarországnak például világos nemzetiségi és nemzeti koncepciója van, mely nemcsak a magyarországi ki­sebbségekre terjed ki, hanem a határain túl élő magyarokra is. Magyarország számára a terüle­tein élő kisebbségek politikája nem kulcsfontosságú. A lényeg a nemzeti politikán van, melyet Magyarország átfogóan, hatá­rok felett értelmez. Ez jól látható irány, melyre a szlovák politika igyekszik reagálni, néha fejetle­nül, gyakran nem jól és kaotiku­sán. Szlovákia azonban nem ve­heti át egy az egyben ezt a kon­cepciót, mert más helyzetben van. De jól reagálni sem képes rá, mert nincs saját koncepciója a maga kisebbségei számára. A magyarországihoz hasonló a helyzet Csehországban és Len­gyelországban: a kisebbségi po­litika ott is mellékes fontosságú. Nálunk azért más a helyzet, mert sokkal nagyobb számú lakossá­got érint. Másfelől a nyugati minták egészen eltérő hagyo­mányokon és történelmen ala­pulnak. Ott a politikai nemzet eszméjéből indulnak ki, ezért is állnak gyakran értetlenül a mi problémáinkkal szemben. Vagy­is alighanem a magunk modell­jét kell megteremtenünk, azt, hogy miként jussunk közös ne­vezőre, nemcsak a többségi nemzet és a kisebbségek, hanem az állam és polgárai viszonyá­ban is. Az előző kormány példá­ul a történelem bizonyos miti­kus-romantikus elemeiből in­dult ki, s ezeket igyekezett a többségi nemzet nemzetiségi politikájának részeként feltün­tetni. Ez azonban napjaink szá­mára nem alkalmas politika. Hogyan viszonyuljon tehát az állam az egyénhez: ne ve­gye figyelembe a sajátossága­it, az egyének közti különbsé­geket, vagy ellenkezőleg: in­duljon ki abból, hogy külön­bözőekvagyunk? Ha valaki rászánja magát egy megfelelő nemzetiségi po­litika kidolgozására s azt nyil­vános vitára bocsátja, azt ter­mészetesen minden oldalról bírálni fogják. Tehát az állam­nak a lakossággal való viszo­nyát illetően egy olyan model­lel előállni, mely figyelembe venné az etnikai sokféleséget, nagyon igényes feladat, de sze­rintem elkerülhetetlen. Tudunk ebben olyan min­tára támaszkodni, ami nem átvétel másoktól, hanem sa­ját történelmünkből való, mondjuk, a két háború közti időszak első köztársaságából vagy a monarchia idej éből? A történelmünkből minden­képp van mit tanulnunk. Talán nem annyira a mindennapok va­lóságából, mint azokból az elmé­letekből, melyek egykor szület­tek - ezek ugyanis sok fogódzót nyújtanak egy a jövőben műkö­dőképes modellhez. A belőlük származó tapasztalaton van a hangsúly, hiszen közvetlen átvé­telük nem lehetséges. A monar­chia annak idején rendi alapú volt, de 1848 után, amikor sok többnemzetiségű társadalmi koncepció született, a fejlődésé­re nagyon rányomta bélyegét a szintén akkor születő naciona­lizmus és a nemzetiségi moz­galmak. Mai helyzetünk alapve­tően tér el ettől. A 20. század Eu­rópai Uniójának közege egészen más, mint a 19. századi soknem­zetiségű államoké. CD-AJÁNLÓ Kowalsky meg a Vega: PUHA JÓZSEF Nem szeretem a szűz CD-ket. Az olyanokat, amelyekről ko­rábban egy felvételt sem hallot­tam, a borítóval szembesülök először. (Nem fejtem ki, hogy miért, mert az most lényegte­len.) Szerencsére az ilyesmi rit­kán fordul elő. A hanghordozók egy-két dalát az esetek többsé­gében ismerem az internetről, a rádióból, ritkább esetekben a koncertekről. A Kowalsky meg a ■Vega viszont a kis csoportba tar­tozik, a zenekar esetében ismét szűz nagylemezzel kerültem szembe - immár ötödik alka­lommal. Pontosabban a Ki van ez találva! című felvételt egyszer elcsíptem az egyik, tavaly indult magyarországi kereskedelmi rádióállomás műsorában, pár nappal a korong megjelenése után. (Egyből felismertem az énekes egyedi stílusáról.) Cso­dálkoztam is azon, hogy hallom, az előde nem sugározta volna, s mire felocsúdtam, vége lett a dalnak. Ráadásul az együttes felvételeit a töménységük miatt többször meg kell hallgatni ah­hoz, hogy kiaknázhassuk, ebből eredően az olyan volt, mintha nem is hallottam volna. Pedig Kowalskyék egyik legslágere- sebb, fülbemászó szövegű szer­zeményéről van szó. A CD-hallgatás előtt átfutom a dallistát. Most is ezt tettem, és szemet szúrt az album utolsó felvétele. Nem értettem, hogy fér bele a képbe ilyen című. Hogy érzékeltessem a lényeget, idézek az utolsó előtti dalból, a Változtasd meg magad! című­ből. „Keresd az élet pozitív olda­lát! Változtasd meg magad, és megváltozik a világ!” Ez tipikus Kowalsky meg a Vega-szerze- mény. Utána a Van baj! című csendül fel. A cím nem illik a képbe, az úton-útfélen hirdetett pozitív életérzésbe. Aztán kide­rült, a felvétel a mondanivaló­jával nem lóg ki a sorból. „Az ember félbolond, a nagyvilág a rendelője. Nagy álmok üldöző­je, mégse boldog egy se tőle. Minden napra tervezett, estére szétesett. Es tény, hogy közben nem jössz rá, hogy minden per­ced élvezet. Elveszted az élet apró örömeit, amíg csak ásod a nagy boldogság gyökereit. Le­het, hogy szebb a terved, mint maga a valóság arca. Na de így kerül bajba, aki csak álmodik, s nem él.” A dal azt sugallja (ne­kem legalábbis), hogy a baj mi­attunk van, de ha ilyen körül­mények között is élveznénk az életet, tulajdonképpen még ak­kor is rendben lennénk. Most menjünk vissza a kezde­tekhez! 1999 őszén két, már is­mert zenész: Kowalsky Balázs Gyula és Jávorszky Béla elhatá­rozta, hogy zenekart alapít. Megtörtént, a formáció később a groove-os alapokért felelős Ju­hász Robbal egészült ki. Az együttest a frontember többé- kevésbé egyedül viszi a hátán, a közelmúltig nagy volt a jövés­menés mellette. Az első nagyle­mez, a laza Pimasz grimasz című 2003 októberében, a második, a Vegasztár - Második pimaszság 2005 áprilisában került a bol­tokba. A 2006 szeptemberében kiadott harmadik CD-n, a Forra­dalom RT. címűn folytatódott Kowalskyék stílusának poposo- dása, a korong az előzőeknél is slágeresebb, még pozitívabb ki­csengéssel. Legyünk vagányak, de mértékkel, vegyük lazán a dolgokat, ne rohanjunk, töre­kedjünk a boldogságra! - ezt hirdeti. A Kowalsky megaVegaa kereskedelmi igényekfelé orien­tálódott, bizonyára tudatosan. Zenéje publicitásért kiabált, a józan ész szerint. A rádiós felka­rolás azonban elmaradt, a klipe- sített, a zenekar addigi pályafu­tásának legslágeresebb felvéte­le, a Nem minden szarka farka című is csak nagy ritkán csendült fel. A harmadik album után egy ideig ismét trióként, külső zené­szekkel működő együttes a 2008 júniusában megjelent negyedik nagylemez, a Szemenszedett igazság előtt öttagúra duzzadt. (Előtte is volt már öttagú.) A frontember mellett Csanádi Krisztián és Zámbó Tamás gitá­rosok, Szórád Csaba basszusgi­táros, valamint Vajda Péter do­bos alkotta. Zámbó aztán vil­lámgyorsan távozott. Azóta nem változott a felállás. Kowalskyék stílusvilága a negyedik CD-n to­vább gazdagodott: a rockot és a popot harmonikusan, ötletesen vegyítették az eltérő stílusele­mekkel, a blues, dzsessz, hiphop és drum and bass elemeivel, va­lamint népzenei elemekkel. A szövegvilág alapját ezúttal is az életről szőtt velős, világos, még­is mély gondolatok adják. „Olyan a kedved, amilyenre fested” - énekli Kowalsky a száj- harmonikás Megáll az ész! című szerzeményben. Ha egy mon­datban kellene összegezni a ne­gyedik korong üzenetét, ez len­ne az. Most már visszatérhetünk az új albumra. „Azért ezt a címet kapta, mert ez az ötödik nagy­★★★★★ lemezünk, a csillag a csapat ló­gója, mi pedig ötöt is megelőle­geztünk magunknak” - mondta a frontember. A zenekar tovább­ra is széles skálán mozgó stílus­elemekkel megtűzdelt laza rockzenét játszik. Annyira lazát, hogy az összességében inkább pop, semmint rock. A zene igé­nyes, változatos, ötletes: akusz­tikus gitármenetek, rockos rif- fek, latinos ütemek, hegedű- és herflijáték alkotják. Az egysze­rű, mégis már-már filozofikus szövegek mentesek a trágár sza­vaktól - Kowalsky, a dalok szö­vegírója könnyedén tárja elénk mindazt, amit egyesek csak ká­romkodással megfűszerezve tudnak interpretálni. Az eddigi­eknél is jobban hangsúlyozza, mennyire fontos a pozitív szem­lélet és gondolkodás. Hogy a maga nemében minden ember gyönyörű, és a világ is szép, ve­gyük észre már az értékeket. „Lásd, hogy mennyire szép az, ami vagy, mer’ ami vagy, ami vagy, az, ami v-v-vagy, milyen gyönyörű lény!” - szól a Nyisd ki a tudatod! című felvételben. „Nem igaz, rossz hír, hogy egy hiba vagy, egyvírus csakaplané- tán, a nap alatt. Hogy kihalt már a Földről a szeretet, a hála, mega remény és a béke, a hit. Nem igaz!” - hangzik a Nem igaz! címűben. „Ki van találva az eleje, a vége” - halljuk a Ki van ez talál­va! című szerzeményben. Hogy kitalálták, megtervezték-e, vagy spontánul alakult így, nem tu­dom, de az album végig egysé­gesen erős. Az említett dalaleg- slágeresebb, rádiós segítséggel azonban bármelyikből sláger válhatna, bizonyos keretek kö­zött persze, tehát nem olyan csapból folyós. De a szó szoros értelmében vett sláger egyikből sem lesz (jut eszembe, a Ki van ez találva! címűt többször nem hallottam a rádióban), mint ahogyan a Nem minden szarka farka címűből vagy az előző CD-n lévő, népzenei elemekkel megtűzdelt, lírai Új templom épül címűből sem lett. A Kowalsky meg a Vega pá­lyafutása bizonyíték arra, hogy nem csak a média - leginkább a rádiók - támogatásával lehet ismertté válni, befutni. Az al­ternatív út is járható, amikor a zenész vagy az együttes híre egyéb csatornákon terjed. A zeneszerető ember rátalál az internetén, esetleg belebotlik valamilyen fesztiválon. Kowal­sky is így toborozta rajongótá­borának jelentős részét. Az út hosszabb ideig tartott, de ze­nekara most már az élmezőny­ben van, és rajongóinak száma fokozatosan emelkedik. A nagylemezt záró Van baj! után az előző korong utolsó fel­vétele (trackje), a harminchá­rom másodperces Hagyd ma­gad! című jutott eszembe. Ide­kívánkozik annak mondaniva­lója. Abban Kowalsky arra kéri, vagyis inkább utasítja a hallga­tót, hogy induljon neki még egyszer az albumnak, elsőre ugyanis képtelenség az egészet befogadni. Elsőre valóban nem lehet azt sem, ezt sem, annyira tömör. Még a sokszori hallgatás során is fedezhetünk fel érdekes zenei megoldásokat és sorok között megbúvó üzenetet. Kowalsky nem túlzott, a nagy­lemez valóban ötcsillagos. AFORIZMÁK Nem politikai nulla. Negatív szám. Vagyis mind a másoktól va­ló átvétel, mind a múltbeli­nek a hasznosítása óvatos­ságra int? Személy szerint én most eb­ben a pillanatban nem tudnék előállni egy olyan mintával, mely mindenki számára elfo­gadható volna. De talán a jövő nemzedékek számára ez már nem fog gondot jelenteni. Felté­ve persze, ha a nacionalizmus és a populizmus nem kerítenek bennünket hatalmukba még az­előtt, hogy Szlovákiában is el­jussunk a különböző kultúrájú emberek általánosan elfogadha­tó együttélésének módjához. (Cs. G.ford.) TOMI VINCE ♦ Aki sajnálja a múltat, fél a jövőtől. ♦ Akinek nincs barátja, annak van a legtöbb ismerőse. ♦ Ha elfeledsz mindent, amire tanítottak, legalább a tudásod megmarad. ♦ Ismerd meg magadat. De ne mondd el senkinek. ♦ Toleráns ember. Semmiről sincs véleménye. ♦ Mindnyájan szívesen öreg­szünk. Ha tizennyolc évesek vagyunk. ♦ Az még nem lenne baj, hogy csak a felét lehet elhinni, amit mond. De melyik felét? ♦ Olyan ember, aki jobban szégyelli butaságait, mint bűneit. ♦ Illetlen dolog barátok közt okosnak lenni. + Felnőtt lett. Először nevetett önmagán. ♦ A halottaknak mindent megbocsátunk. Még az igazsá­got is. ♦ Jó focimeccsek vannak. A nézők a legbátrabbak. ♦ Szerette az irodalmát. De nem annyira, hogy ne kezdjen el írni. ♦ Az öreg bor dilemmája: me­lyik korból származik az igaz­ságom? ♦ A rossz emberekben bízha­tunk. Nemszoktakmegváltozni. ♦ Üzleti sikert ért el. Megvá­sárolták. ♦ Veszélyes álmodozó. Nincs fantáziája. + A nyílt beszéd sok ajtót bezár. ♦ Tehetség nélkül a butaság is tökéletlen. ♦ Szilárd jellem. Még arra is lusta, hogy nézeteit változ­tassa. ♦ A nép írja a történelmet. De ki kapja a honoráriumot?

Next

/
Thumbnails
Contents