Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)
2010-12-04 / 279. szám, szombat
EB ] AKIRŐL BESZÉLÜNK PRESSZÓ ■ 2010. DECEMBER 4. www.ujszo.com Hiába „bújtunk” el a presszó sarkába, a vendégek felismerték, s lopva figyelték. Várkonyi András szerint tudni kell élni a népszerűséggel, és nem szabad senkit sem megbántani, még akkor sem, ha az tolakodóan lépne is fel. Igazán közismert a Barátok közt sorozat révén lett. Hiába játszott közel ötven magyar és húsz nyugat-európai mozifilmben, hiába szinkronizált és játszott a Vidám Színpadon, ha nem lett volna Vili bácsi, akkor kevesen tudnák, hogy ki Várkonyi András. Örömmel bújok Vili bácsi bőrébe Sok mindenbe belefogott. Lehetséges, hogy csak véledenül lett színész? Pontosan azért lettem színész, mert oly sok mindenre készültem. Arról nem is beszélve, hogy egy színész annál sikeresebb, minél sokoldalúbb. Így voltam ezzel, amikor nyelveket tanultam, illetve könyveket írtam. Tulajdonképpen minden egy cél érdekében történt, hogy olyan színésszé váljak, aki mindenféle szereppel megbirkózik. Gyakorlatilag 15 éves korom óta a színpadon vagyok. Gimnazistaként, a Pinceszínházban, közvetlenül a főiskola előtt pedig már a Vígszínházban is voltak 10—15 mondatos szerepeim. Hogyan került gyerekkorában a Vígszínházba? Nagy szerencse ért. Budapesten a Markó utcai gimnáziumba jár» Öntödében is dolgoztam, majd kényelmesebb munkát találtam, hírolvasó lettem a Magyar Rádióban. tam, amely egy ugrásra van a Vígszínháztól. Fergeteges sikerű színjátszó körünk volt. Lényegében egymást érték az előadásaink, és gyakori nézőnk volt Várkonyi Zoltán, aki talán így is kutatta a tehetségeket. A színházából egy fiatal statisztája a szolnoki színházhoz szerződött, ő pedig engem vitt a helyére. Fizikai munkát is végzett, néha elég nehezet... Érdekes, már rengeteg interjút adtam pályafutásom alatt, de erre még senki sem kérdezett rá, ezért örömmel beszélek munkáimról. Dolgoztam egyebek között a méhészetnél, ahol laboráns voltam, különböző refraktométerekkel mértem a méz cukortartalmát. Annyira ügyes voltam, hogy hallás után is meg tudtam ugyanezt állapítani, ugyanis amikor megütöttem a kannát, picit más, magasabb volt a hígabb mézet tartalmazó edénynek a hangja. Koszo- rúszalag-készítő is voltam egy kft.-nél, ahol méterszámra gyártottam a koszorúkra szánt szalagokat. Ez is érdekes munka volt. Aztán öntödében is dolgoztam, ahol közvetlenül a forró salakból ütöttem ki a frissen öntött csavarokat, majd kényelmesebb munkát találtam, hírolvasó lettem a Magyar Rádióban. A Ferihegyi repülőtéren pedig földi utaskísérőként dolgozhattam. Ennek az volt a lényege, hogy azokat az utasokat, akik ezt igényelték, egészen az induló repülőig kísértem. Ezt a szolgáltatást általában az átszállásoknál veszik igénybe. Ennyi munka mellett mikor jutott ideje a Színművészeti Főiskolára? Majd elfelejtem! Egyszer bárzongoristaként kerestem a kenyeremet a Balatonnál. Azon a nyáron kaptam meg a táviratot, hogy első nekifutásra felvettek a főiskolára. Természetesen rögtön be kellett fejeznem a pénzkeresést, és elkezdhettem a tanulmányaimat. Egyetlen fájó dolog volt csak ebben, az, hogy a Vígszínháznak is búcsút kellett intenem, mivel az akkori előírás szerint főiskolásként nem játszhattam színházban. Horváth Tivadartól, a Vidám Színpad akkori igazgatójától kapta élete első státusát. Közvetlenül a főiskola elvégzése után csak egy szerepre szerződtem, emlékszem, a darab címe Több órás napsütés volt. És aztán 15 év lett belőle. Előbb már beszélgettünk a szerencséről. Itt is meg kell említenem: szerencse ért, ugyanis, amint állást kaptam a Vidám Színpadon, felvettek az ELTE bölcsészkarára is, a színház mellett 6 év alatt levelezőn elvégeztem a választott szakot. Ugyanebben az évben nősültem. Összegzésként: az 1973-ban történtek meghatározták egész életemet, pályámat. Miért volt szüksége egy friss diplomás színésznek arra, hogy a bölcsészkaron tanuljon? Régi vágyamat, álmomat válthattam valóra, az írást. Akkoriban már a második regényemnél tartottam. Magyar-népművelés szakot végeztem, a kiadó pedig jobb szemmel nézett rám, hogy tanári diplomát is szereztem. Megjegyzem, a hospitáláson kívül egy percet sem töltöttem a tanári katedrán. Az iskolai végzettségeket nézve, túlképzett színésznek szoktak nevezni. Több magyarországi szappan- operában (Kisváros, Szomszédok, Patika, Barátok közt) kapott szerepet. Ez a véleden műve, vagy újra nagy szerencse érte? Ez csak félig igaz. Abban az időben, ilyen sűrűn egyetlen sorozat sem jelent meg a képernyőn, mint a Barátok közt,
