Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)
2010-12-29 / 298. szám, szerda
Régió 11 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. DECEMBER 29. A kötet tudományos részletességgel foglalkozik a bodrogközi település történetével Szentesiek Könyve - nem csak szentesieknek „Papp György édesapja, Papp Zoltán 7947 és 1987 között negyven évig volt a helyi református közösség lelkésze" - mondta Liszkai Gusztáv polgármester (Szabó Bernadett felvétele) Szentes. Különleges karácsonyi ajándékkal lepte meg lakóit a Királyhel- mec tőszomszédságában található község önkormányzata: a Szentesiek Könyve című, a település történetét tudományos részletességgel feldolgo-. zó kiadványt minden családhoz eljuttatták. LECZO ZOLTÁN Liszkai Gusztáv polgármester lapunknak elmondta, két évvel ezelőtt személyesen kereste meg őt a szerző, Papp György azzal a kérdéssel, módjában állna-e a helyi önkormányzatnak a település történetéről írt munkájának megjelentetését támogatni. Mivel a testület egyhangúlag a kezdeményezés mellé állt, a falu vezetői úgy határoztak, az ön- kormányzati ciklus végére - saját források felhasználásával - kiadatják a könyvet. Papp György édesapja 1947 és 1987 között 40 évig volt a szentesi református közösség lelkésze, fia azonban már évtizedekkel ezelőtt elszármazott Szentesből. A polgármester hangsúlyozta, az 500 példányban megjelentetett kötet nem elsősorban szórakoztató kiadvány, a könyv 287 oldalon egyebek mellett részletesen foglalkozik a település növény- és állatvilágával, a térség domborzatával, a demográfiai változásokkal, a helyi egyházak történetével, de külön fejezetekbe foglalva találhatunk adatokat a jelentősebb szentesi családok családfájáról, a dűlőnevekről, az itteni személynevek gyakoriságáról, a templomjavításokról, a különböző járványok áldozatairól, illetve a településen egykor tevékenykedő lelkészekről, prédikátorokról, tanítókról és elöljárókról. Liszkai Gusztáv tájékoztatása szerint a Szentesiek Könyve kereskedelmi forgalomba nem kerül, mintegy 300 példányt nemrégiben minden helyi családhoz eljuttattak, a megmaradt néhány kiadványt pedig az» érdeklődők - önköltségi áron - a községi hivatalban vásárolhatják meg. A szerzővel egyébként a tavaszi hónapokban személyesen is találkozni lehet majd, ugyanis az önkormányzat a következő év első harmadában megrendezendő író-olvasó találkozón látja vendégül. Wollent József környezetvédő szakember szerint nem szabad a természettel hazardírozni Gyűjteni, oktatni, meggyőzni FORGÁCS MIKLÓS Ipolyság. Wollent József a rendszerváltás után lett főállású környezetvédő, jelenleg az Ipoly Unió elnöke és az Ipoly-Garam Régiófejlesztési Ügynökség igazgatója. Környezetvédelmi szaktanács- adó, projektíró és projektmenedzser, valamint térségfejlesztő szakember. Vállalkozók, polgármesterek, diákok, polgárok fordulnak naponta a „zöldekhez” kisebb-nagyobb gondjaikkal: kivágható-e egy fa, lerakható-e a szemét? Az 58 éves férfi szerint kétféle munka van - az egyiket a fejével, a másikat a szívével végzi az ember. Legközelebb Csollár Petronella virágkötőt és táborszervezöt mutatjuk be. Wollent József meggyőződése, hogy a Középső- és Alsó-lpoly mente egyik nagy lehetősége a vidéki turizmus (A szerző felvétele) Munkagépek tették tönkre az álomvilágot Korábban tizenhét éven keresztül egy kőolajszállító vállalat diszpécsereként dolgozott, talán különös, de elsődleges feladata a környezetvédelem volt, hiszen néhány liternyi kőolaj óriási természeti károkat tud okozni. Wollent József az Ipoly-partján született, gyerekkorát a folyó közelében töltötte. Hajóskapitány akart lenni, ezért is jelentkezett a komáromi gépipari középiskolába. A katonai szolgálat után, a hetvenes években, szülővárosába visszatérve döbbenten látta, mi lett abból a gyönyörű tájból, melyhez ezer szállal kötődik. Akkor kezdték szabályozni az Ipolyt, a réteket ellepték a munkagépek, szinte felismerhetetlenné vált a folyó környéke. Átvágták a kanyarokat, lecsapolták a mocsarakat. Saját szemével látta, ahogy tönkreteszik azt az világot, amelyben, felnőtt. Megfogalmazódott benne, hogy a természettel nem szabad így hazardírozni. Megakadályozni, megítélni 1992 októberében hét szlovákiai és magyarországi amatőr környezetvédő civil szervezetet hozott létre, az Ipoly Uniót. Egyetlenegy céljuk volt, megakadályozni a természet további pusztítását, megítélni az eddigi beavatkozásokat, véleményezni a zajló folyamatokat. Elérni a revitalizációt, a térség fellendítését, melyhez a természeti értékek kihasználása, felfedezése, bemutatása is hozzátartozik. A kilencvenes években már pontosan látszott, mit is műveltek a folyószabályozók. A szervezet nagy áttörése 1994-ben volt, amikor először rendezték meg az Ipoly Szabad Egyetemet. Tíz év alatt három területet is sikerült védetté nyilvánítaniuk. Pénzt is szereztek azokhoz a hiányzó tanulmányokhoz, melyek a Duna-Ipoly Nemzeti Park megalakításához szükségesek voltak. Az Ipoly teljes vízgyűjtő területének, minden összefolyásának élővilágát számba vették, Nyitra és Besztercebánya megyében feltárták azokat a helyeket, hol elavult vegyszereket tárolnak. Kerékpárutakat terveztettek. A vidéki turizmus hiányzó infrastruktúráját igyekeznek kialakítani. Sokféle élőhely, burjánzó bürokrácia Az Ipoly Unió 18 év alatt közel 120 pályázatot vitt sikerre, a legkisebb az alig 126 eurós a rezsiköltségeket fedezte, a legnagyobb az Ipolypásztó-Vá- mosmikola és Ipolyda- másd-Helemba közötti híd, valamint az Ipolyvisk-Tésa közötti közút 9 millió eurós projektje volt. Wollent József elmondta, egyedülálló az Ipoly- völgyében, hogy egy alig 2500 hektáros területen háromféle flóra és fauna található. Civil szervezetként információkat gyűjtenek és közvetítenek, felvilágosítják és oktatják az embereket, valamint a döntéshozást igyekeznek befolyásolni. Azt mondja, a pályázatírás terén még húsz év után is van ta- nulnivaló, menet közben is változhatnak a feltételek, a folyamat túlbürokratizált. Wollent József harminckilenc országban látta, hányféleképpen lehet védeni a természetet. Szerinte a legnagyobb különbségek a pénz, a szakértelem és az elkötelezettségterén vannak. Hatvanhat év után állították fel ismét az alkotást Nepomuki Szent János szobra Ipolyságon FORGÁCS MIKLÓS Ipolyság. „Hazatért a mi Szentjánoskánk az árvíz által gyakran sújtott városba, hosszú idő után, megint elfoglalhatta helyét a folyó közelében” - fogalmazott Márton István nyugdíjas állatorvos, a Városka az üvegharang alatt című memoárkötet szerzője, amikor az Ipoly partján hatvanhat év után ismét felállították az alkotást. Nem egyszerűen egy újabb Ne- pomuld Szent János-szobrot avattak fel Ipolyságon, a város történetének egy darabja elevenedett meg ismét. Több mint százötven évig hozzátartozott a település arculatához az Ipoly felett őrködő műalkotás, valószínűleg valamikor a 18. század második felében került Ipolyságra a barokk stílusú . szobor, keletkezéséről nincsen pontos adat. A II. világháború idején robbantották fel a híddal együtt a visszavonuló német és szövetséges hadtestek, így próbálva feltartóztatni a szovjet hadsereget. Már csak korabeli képeslapok és Kubinyi Lajos 19. századi olajfestménye őrzi a híd és a védőszent szobrának emlékét. Valaha a híd széles kőkorlátján állt a szobor, a jelenlegi hídon viszont nincs alkalmas helye, így a folyó jobb partjára, a Pe- reszlény felőli oldalra került a védőszent. A szoborállítás kezdeményezője Tóth Béla volt, aki bár évtizedek óta Komáromban él, mindig megmaradt lokálpatriótának. A huszonkilenc adakozó közül tizenheten már nem Ipolyságon élnek, de az ügyet fontosnak tartották. A gyűjtés augusztusban kezdődött, négy hónap alatt gyűlt össze a szobor költségeit fedező összeg, összesen 2548 euró. A legkisebb összeg 10 euró volt, a legnagyobb pedig 500 euró, ezt maga Tóth Béla adományozta. A városi önkormányzat és az MKP képviselői is hozzájárultak a költségekhez, a városi közterület-fenntartó vállalat is ingyen végezte el a tereprendezést. A szobor 2490 euróba került, a járulékos költségek elérték a hétszáz eurót, ennek zömét a szervezési feladatokat végző Ipolyság Város Pecsétje Alapítvány állta. A 170 centiméter magas, öntött műkő alkotás Mag Gyula dunaszerdahelyi szobrász munkája, a Pozsony- püspökiben 2009-ben restaurált Nepomuki Szent János- szobor mintájára készült. Tóth Béla elmondta, ötvenhárom éve költözött el Ipolyságról. Mikor 1953-ban az újonnan épülő hídon dolgozott, az akkor kiszáradt folyó medrében több darabját is megtalálta a felrobbantott műalkotásnak. Azóta is lelki- ismeret-furdalása volt, amiért nem gyűjtötte össze a maradványokat. Ezt szerette volna jóvátenni. Az ipolyságiak összefogásának köszönhetően ötvenhét év után végre sikerült. Főként elszármazott Ipolyságiaknak köszönhető, hogy ismét visszatért az Ipoly partjára Nepomuki Szent János (A szerző felvétele) Tizenegy tagja van a nagy múltú szerveződésnek Harmincöt éves a galántai fotóklub JUHOS MELINDA Galánta. Kiállításokkal ünnepelte megalakulásának harmincötödik évfordulóját a galántai fotóklub. A klubnak jelenleg tizenegy tagja van. „Eleinte sokan összetévesztették a klubot valamiféle fotós szakkörrel, pedig a mi küldetésünk egészen más” - idézte fel a kezdeteket Keppert József, a klub tiszteletbeli elnöke. Volt olyan év, amikor nyolc kiállítást szerveztek. Számos külföldi fotósklubbal ápolnak kapcsolatot, számtalan közös kiállítás is nyílt. Komoly kritériumoknak kell megfelelniük azoknak, akik klubtagok szeretnének lenni. ,Azokat várjuk, akik magasabb színvonalon művelik a fotózást” - mondta Keppert. A jubileumra szervezett kiállításon megtekinthetők a klub tagjainak munkái, valamint Vlado Bača zsolnai fotós alkotásai, aki képeivel már több mint száznegyven nemzetközi kiállításon vett részt szerte a világon.
