Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)
2010-12-29 / 298. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. DECEMBER 29. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR í> Ha a törvény betűjét komolyan vesszük, öncenzúrára kényszeríti a büntetéstől tartó újságírókat Öncenzúra helyett... A Washington Post két friss cikkével folytatódott a magyarországi Orbán-kormány tevékenységét élesen kritizáló külföldi hozzászólások sora. RAVASZ ÁBEL A lavinát, melyhez a június óta eltelt időszak számos intézkedése adott alapanyagot, végül a médiatörvény elfogadása indította el, mely - a kormány állításaival szemben - korántsem az európai normában megszokott keretek között marad. Ha a törvény betűjét komolyan vesszük, az nemcsak a mindenkori hatalom nyomásgyakorlási lehetőségeit tágítja ki aránytalanul az őt ellenőrző médiával szemben, hanem öncenzúrára is kényszeríti a büntetésektől tartó újságírókat. Az önkorlátozás mechanizmusának szándékos beindítására tett kísérletet az elmúlt években a határ ezen oldalán is tapasztaltunk - a szlovákiai nyelvtörvény ködös megfogalmazása éppen azt szolgálta, hogy az állampolgárok félelmeik által maguk terjesszék ki annak hatályosságát mindennapi kommunikációjukra. Akkor az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) az első tiltakozók között volt - nem véletlen, hogy a magyar médiatörvény is kivívta a szervezet markáns rosszallását. A populista politikai irányvonal fő ismérve az, hogy a politikai teret a „mi” és az „ők” közötti harcként írja le. Láthattuk ezt a fajta gondolkozást a Fico-féle szlovákiai baloldalnál is, ahol a külföld (azaz a nyugat), a vállalatok, a sajtó és a kisebbségek jelentették az egyszerű emberekkel szembeni kontrasztot a kormánykommunikációban, és nagyon hasonló logika szerint működik az orbáni kommunikáció is. A nagyvállalatok és a pénztőke elleni fellépést a különadók és a magánnyugdíjpénztárak elleni intézkedések jelenítették meg, a sajtó a médiatörvényt kapta a nyakába, a külföld pedig a minden képzeletet felülmúló módon cinikus kormányzati kommunikációban dilettáns és kotnyeles társaságnak tűnik, a spekuláns hitelminősítőktől az önző EU-n és az értet- len EBESZ-en át egészen a gyakorlatilag lekommunistázott luxemburgi és az immár szándékoltan homoszexuálisként megjelenített német külügyminiszterekig. Ahogy azonban Robert Ficó- nak sem sikerült kormánya tevékenységéről és a korrupciós botrányokról a fent felsorolt „ellenséges csoportokra” terelnie a figyelmet, úgy egyre inkább nyilvánvalóvá válik az, hogy a magyar közvélemény sem eszi meg azt a harcos retorikát, melybe a Fidesz központosító intézkedéseit csomagolja. Az Orbán-kormánynak saját bázisát is sikerült negatívan meglepnie személyi döntései arroganciájával, gazdaságpolitikája különutas „szabadság- harcával”, nemzetpolitikája kicsinyességével és legújabban a demokratikus kontroll elleni fellépésével, a csalódottság pedig a közbeszédben is láttatja magát. A parlamenti ellenzék dermedtsége ellenére a Fidesz meglepően gyorsan és sikeresen létrehozta saját civil ellenzékét, mely egyre hangosabban hallatja a hangját. Ezen pedig a médiatörvény aligha fog segíteni: minél szorosabbra zárja Orbán Viktor az öklét, annál több helyen folyik ki a kezéből a homok. A szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője- Mondd meg Viktornak, hogy igazi vadász vagyok, nem újságíró álruhában! (Peter Gossónyi rajza) TALLÓZÓ ÚJ MAGYAR SZÓ A magyar belpolitikai fejleményeket a romániai helyzettel is párhuzamba vonó vezércikket közölt az Új Magyar Szó (ÚMSZ). A lap utal az idei „reménykeltő világpolitikai eseményre”, arra, hogy Amerika és Oroszország elindította a nukleáris leszereléshez és a bizalom légkörének megerősítéséhez vezető úton mérföldkővel felérő START szerződést. A kommentátor e gondolatmenetből kiindulva állapítja meg: „Az évkezdetet számunkra bearanyozhatta volna, hogy január elsejével Magyarország veszi át az Európai Unió soros elnökségét. Öröm helyett azonban szégyent és megaláztatást érzünk”. A szerző úgy véli, a fülkeforradalom után vészjósló gyorsasággal diadalmaskodott a „tragikus hatalmi gőg”. Kíméletlen politikai tisztogatás folyik, a kormány a jogállamiságot sértő intézkedéseket hozott és helyezett kilátásba, „végzetes csapások érik a polgári demokrácia és a magyar szellem egyik legnagyobb értékét és vívmányát, a szólásszabadságot” - írta. A vezércikk szerzője szerint egyértelmű a világ ellenszenve, gyanakvása, aggódó figyelme, az ország tekintélye csökken, a „csúnya arcvesztést” tetézhetik konkrét szankciók. Ennél is reménytelenebbnek látja az ÚMSZ szerzője a romániai helyzetet. Úgy véli, ott a jogállamiság régen romokban hever, nagyjából minden szétesett. A schengeni övezetbe törekvő Románia megint rögtönzött, kockáztatott, és megint melléfogott, a csatlakozás elodázása tovább csökkenti a bizalmat abban, hogy az ország kormányozható - vélekedik a cikkíró. Európa, amely amúgy is sokat veszített kezdeti lendületéből és fiatalos ötletességéből, kezdi belátni, hogy a szalonba olyanokat is beengedett, akik nem töröltek lábat a küszöb előtt, egyre nyilvánvalóbb a régi törekvés felújítása a kétse- bességű Európa megvalósítására - állapítja meg a bukaresti napilap. „A magyar médiatörvény és a bolgár-román schengeni alkalmatlanság jó alkalom a kemény mag politikusainak, hogy visszautasítsák a szalonképtelen régiót” - áll az írásban. (MTI) MAGYAR NEMZET Magyarországon is virágzik a diplomagyártás, egyre többen próbálkoznak tanulás helyett gyorsan, olcsón felsőfokú oklevélhez jutni - írta a Magyar Nemzet. Akadnak, akik valódi diplomát szeretnének erőfeszítések nélkül: ők bérvizsgázót alkalmaznak. Az interneten hirdetik a hamis diplomákat, melyek ára Makula György, az Országos Rendőr-főkapitányság szóvivője szerint 10 000 és 200 000 forint között mozog. A cikk írója figyelmeztet: a hamis diplomát vásárlók jobb, há tudják: nemcsak a hamisító követ el bűncselekményt, hanem az is, aki használja az okmányt. (MTI) KOMMENTÁR Őshüllők VERES ISTVÁN Az elmúlt évben számos olyan cikk jelent meg lapunk hasábjain, mely tiltakozást, esetenként felháborodást váltott tó némely olvasónkból, elsősorban az érintettekből. Ez teljesen helyénvaló gyakorlat, a lap írásokat közöl, az olvasó megörül, a fejét csóválja, netán elszomorodik, esetleg felháborodik, a lapot pedig a sparhelt melletti faládába vágja, a gyújtós mellé, fülledt nyári napokon pedig légycsapóvá lépteti elő. A napilapok sorsa már csak ilyen. Ami tegnap még igazság volt, ma már sokszor csak féligazság, holnap már annyi sem. Ebben az is közrejátszik, hogy egy napilap nem várhatja meg, míg úgymond megtörténik valami, már előre be kell számolnia róla. Visszatérve a panaszokhoz, idén olyan leveleket is kaptunk, amelyek éppen azzal vádoltak bennünket, amit a többi panaszlevél hiányolt a lapból. Az önkormányzati választások alatt különösen megszaporodtak az efféle sérelmek. Egyazon település két polgármesterjelöltje állította ugyanazt, vagyis hogy lejáratás folyik ellene, az ellenfele javára. Ilyenkor nehéz kitalálni, mi is a sérelmezettek célja, motivációja. Le kell szögezni, valótlanságok is kerülnek a cikkekbe, ezt csak úgy lehetne megakadályozni, ha nem jelennénk meg. Más dolog, amikor az olvasó képtelen értelmezni a szöveget. Ebben a helyzetben egyébként nehéz igazságot tenni. Megjelenik egy cikk, mondjuk egy olyan címmel, hogy Őshüllők. Szerepel benne néhány név, Mészöly Kálmán, Julia Tyimosenko és Bajor Imre, mint az Őshüllők című film lehetséges főszereplői. Erre Julia Tyimosenko elkezdene fenyegetőzni, hogy leőshüllőztük, ezt hogyan képzeljük. Pedig csak arról volt szó, hogy nem olvasta el rendesen a cikket. Mészöly Kálmánról meg azt írnánk, hogy egy volt futballista, ő pedig felháborodottan reklamálna azzal, hogy ő még mindig futballista. Bajor Imre azt vehetné zokon, hogy humoristaként mutatjuk be, holott közben lehet, hogy ő elsősorban politikusként tekint magára, más dolog, hogy erről senki sem tud. Nehéz dolog ez. JEGYZET Ördögi kör PÉTERFl SZONYA Októberben az Egészségügyi Felügyeleti Hivatal havi 5 milliós kiadás- csökkentésre kötelezte az eladósodott Általános Egészségbiztosítót. Amint az várható volt, egy hónap alatt nem nagyon sikerült az egészség- biztosítónak kimásznia a kátyúból, fogcsikorgatásokkö- zepette nem egészen egymü- liós megtakarításról számolhatott be. Bár nem gazdálkodott rosszul, egy hónap alatt nem tudott megfelelő eredményt produkálni. Azért sem, mert egy sor olyan kiadása is volt, van és lesz - az alkalmazottak elbocsátása, a szerződések módosítása kapcsán-, amelyek nem spórolhatók meg, ráadásul abiztosítottak befizetési fegyelmének romlása miatt 6 millió eurós bevételkiesést könyvelt el, és több mint 3,3 mülióval emelkedtek a betegellátás költségei. Ilyen körülmények közt akár sikernek is tűnhet a megtakarítás. Ami viszont riasztó, az a gyógyszerkiadások 18 százalékost!) növekedése. A biztosító a még szeptemberben vásárolt orvosságokért több mint 72 mülió eurót fizetett, s várható, hogy év végéig - tartva a drágulástól - a betegek bespájzolnak gyógyszerből. Továbbra is csikorgatják a fogukat azok, akiknek közük van a betegellátáshoz, nekik hónapokig, gyakran egy évig is várniuk kell arra, hogy a számláikat megtérítsék. Mert tájainkon a körbetartozás nemzeti sajátosság. Hogy mit hoz a jövő? Egyelőre a biztosító nem számolt be arról, milyen mértékben módosította szerződéseit az egyetemi kórházakkal, amelyek több pénzből gazdálkodhattak, mint ajárá- si, megyei és non-profit egészségügyi intézetek. És mert a hazai kórházak szemészeti klinikáin jelentős különbözettél számlázzák a műtétek során használt eszközöket, a felügyeleti hivatal górcső alá veszi azokat az intézeteket, amelyek súlyos ezreket költenek arra, amire másutt néhányszázeurót... Nehéz feladat vár az Általános Egészségbiztosító új vezérkarára, hogy a jövő év áprilisáig ledolgozza azt a veszteséget, amibe elődje vitte az intézményt. Az állam az általa biztosítottakért nem tud többet fizetni, a kórházak zöme a rendelkezésre álló anyagiakból nem képes kiegyensúlyozottan gazdálkodni, a legjobban eladósodott egyetemi kórházak fűnek-fának tartoznak, az államtól kapott kölcsönt sem törlesztik, ám az egészség- ügyi ellátásra szorulók száma nem csökken. Félő, hogy a fogcsikorga- tástól jövőre sem szabadulunk meg.
