Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)
2010-12-27 / 296. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. DECEMBER 27. Vélemény és háttér 5 Pártkatonából államfő: Gašparovič lakájként először Mečiart, majd Ficót szolgálta Mit gagyog a bácsi? Ivan Gašparovič, a szlovák államfő arról értekezett karácsonykor egy hírügynökségi interjúban, hogySzlo- vákiában minő nagyon ideges a politikai légkör. Merthogy a kormánypárti parlamenti képviselők úgymond, a politikai pár- tokvezetésénekszigorú felügyelete alatt, nem meggyőződésből, hanem nyomás hatására hagyják jóvá a törvényeket... BARAK LÁSZLÓ A szlovák államfőről azért nehéz írni, verbális megnyilatkozásait . kommentálni, mert semmi jó nem jut róla az ember eszébe. Igaz rosszaságok sem, amelyek ne lennének köztudottak. .. Gašparovič annak ellenére tölti jelenleg államfői regnálásának második ciklusát - Szlovákiában kettőnél többször nem lehet köztársasági elnök senki -, hogy jószerével az egész ország tudja róla, egy echte pártkatonából lett közjogi méltóság ő. Hogy annak a gyászos időszaknak a terméke, amelyet a mečiarizmus címszó alatt tár: gyal a félmúlttal foglalkozó szlovákiai politikatörténet. Ezt a dicstelen időszakot mindenféle jellemezte - a kisemberek napi megfélemlített- ségétől kezdve, az államkincstár privatizációnak álcázott kifosztásán át a politikai megrendelésre végrehajtott emberrablásig és gyilkosságokig -, csak nyugalom nem. Minimum érdekes hát, hogy annak idején Ivan Gašparovič nem aggódott annyira a társadalmi feszültségkeltés, az idegesség miatt, mint most. Pedig, ha valakinek bele kellett volna látnia az akkori viszonyokba, neki egészen biztosan, hiszen ő volt abban az időben a parlament elriöke. Ebbéli minőségében pedig a mindenható Vladimír Mečiar egyik leghatékonyabb, egyszersmind leghűségesebb csicskása. Hogy a tündöklést mindenkor követő bukás után aztán már egy választási, vagyis egyszeri használatra gründolt párt államfőjelöltjeként mérkőzzön meg egykori gazdájával, a politikai maffia akkori keresztapjával. Ráadásul sikeresen, hiszen belőle lett köz- társasági elnök, nem pedig Mečiarból... Az persze más kérdés, és egyáltalán nem csupán a szlovák nemzetet jellemzi, hogy a választott politikusok legalább annyira minősítik választóikat, mint amennyire a választók a politikusokat szokták. (Utóbbiak egyrészt a választási aktus során, másrészt meg a választásokat követően, amikor rájönnek, hogy mit is csináltak...) így eshet meg, hogy harmadrangú konjunktúralovagok bármikor egy-egy provincia legmagasabb rangú közjogi méltóságaivá avanzsáljanak. A legkézzelfoghatóbb módón igazolva azt a közhelyet, hogy a forradalmak ideája általában a zsenik fejében fogan, a tisztességes emberek hajtják végre azokat, profitálni pedig minden esetben a gazemberek profitálnak belőlük... Gašparovič ilyen alapon nem más, mint egy kisstílű, vén gazember, aki, mióta államfővé választották, ugyanazt műveli, amit pártkatonaként csinált. Lakájként szolgáltba a hatalmat. Azt a Robert Ficót, aki kormányfőként - az ő aktív közreműködésével! - hatalmi arroganciában, a társadalom, különösen a nemzetiségek folyamatos traumatizálásában, ha lehet sokkal mélyebbre jutott, mint Vladimír Mečiar... És most, miután alig több mint fél éve a Fico-kormány időszakához képest tulajdonképpen dögunalom jellemzi a közéletet, de leginkább a közemberek mindennapi életét, jön ez a vén gazember -és feszültségről gagyog. Karácsonykor! Azon sajnálkozva még mindig, hogy Ján Slota xeno- és homo- fób tolvajpártjára, az SNS-re minő kevesen szavaztak. Meg azon, hogy a parlamentben vitatkoznak a képviselők. Ellenzékiek és kormánypártiak egyaránt, egymással és egymás közt. Meg nem meggyőződésből, hanem pártvezetők nyomása alatt törvénykeznek... Lehet ezt még fokozni?! Öregszem. A fogorvosom a legutóbbi preventív kivizsgálásnál nem kérte, hogy vetkőzzem le. (Peter Gossányi karikatúrája) JEGYZET Párizsban szép a nyár... JUHÁSZ KATALIN ...a tél viszont pokoli. Felejthetetlen karácsonyuk volt azoknak, akik a reptéren, a puszta földön, vagy tábori ágyakon töltötték a szentestét. Európa-szerte több tízezer ember járt így, a helyzet Párizsban volt a legrosszabb, ahol ráadásul nem csak a természet erői fogtak össze az utasok ellen, hanem a földi ellátórendszer is. Egész egyszerűen elfogyott a jégtelenítő folyadék, amelyet felszállás előtt a gépekre locsolnak, és amelyből nyilván takarékossági okokból nem szereztek be eleget az illetékesek. ARoissy-Charles de Gaulle repülőtéren pénteken közel négyszáz járatot töröltek, az emberek a várótermekben rekedtek, és hangulatukon az oda látogató francia közlekedési miniszter sem tudott javítani, hiába osztogatott cukorkát a gyerekeknek. Sőt az sem valószínű, hogy a helyszínre siető papoknak sikerült békét varázsolniuk a lelkekbe a váróteremben rögtönzött karácsonyi misén. Áz egyik terminál tetejét recsegtető fél méteres hó már csak hab volt a tortán, nyilván erre sem számított senki, mivel nem tisztították folyamatosan a tetőt. Jobb híján felköltötték az ott alvókat, mintegy kétezer embert, és átterelték őket egy másik épületbe, nehogy már rájuk szakadjon a tető, és még idegesebbek legyenek. Pedig 2004-ben, pár héttel a szóban forgó terminál átadása után a tető beszakadt, és négy külföldi utas életét vesztette. Csak vasárnap reggelre sikerült az Egyesült Államokból (!) fagyálló folyadékot szerezni, ám így is csak e hét első napjaira ígérik a rend helyreállását. Elgondolkodtató helyzet, hiszen mégiscsak Európa harmadik legnagyobb, legjobban felszerelt repülőteréről van szó. Akik nem jutottak haza az ünnepekre, nyilván nem hagyják szó nélkül a történteket. Kártérítési perek ezrei várhatók, és megkockáztatom, hogy ebben az esetben nem lehet mindent a havazásra fogni, feltehetően emberi mulasztás is történt. Valakik rosszul mérték fel a helyzetet. Történt mindez 2010-ben, amikor a meteorológia már csodákra képes. Csendben jegyzem meg, hogy a legnagyobb karácsonyi hóesést elszenvedő Moszkvában semmilyen fennakadást nem okozott az időjárás, míg Franciaországban, Németországban, Belgiumban és Írországban reptereket kellett lezárni, azaz más országokból érkező gépeket sem tudtak fogadni. A karácsonyi pokoljárásban ezért a hírekben szereplőknél többen vettek részt, arról ugyanis nem szólnakjelentések, hogy hány utas találta magát több órás keringés után a célállomás helyett egy másik, távoli reptéren, vagy esetleg ugyanott, ahonnét elindult... KOMMENTAR Széllel szemben SÍDOH. ZOLTÁN Magyarország hihetetlen ellenszélben kezdi meg januárban az európai uniós elnökségét. A Ferihegyre vezető út kátyúit betömték, a gödöllői kastélyt felújították, a testes, zamatos magyar borokat ugyan már kiválasztották, azonban az Orbán-kormány azzal már nem törődik, hogy a sajátságos, túlhabzó „forradalma” lassan mindenütt kiveri a biztosítékot. Mikulás napján a Moody’s hitelminősítő rontotta két osztályzattal a magyar adósbesorolást, a kabinet karácsonyfája alá pedig a másik meghatározó fontosságú társaság, a Fitch helyezte el a leminősítéséről szóló borítékot. Ha ez így megy tovább, akkor jövőre déli szomszédunk a befektetésre már nem ajánlott, spekulatív sávba esik vissza, ami tragikus lehet a forint árfolyamára, a magyar állampapírokra és egyáltalán, az ország nemzetközi megítélésére nézve. Arról nem is szólva, hogy egyetlen olyan ország sem akadt még eddig, amely a spekulatív kategóriából töltötte volna be az unió soros elnöki posztját. Ennyit a Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter által fémjelzett „nem tankönyvízű, nem ortodox” gazdaságpolitika elfogadottságáról. Bár a magyar Országgyűlés december 23-án elfogadta a jövő évre szóló állami költségvetést, ami végre valahára megfelel az uniós elvárásoknak, azonban a kritériumokat csak olyan áron tudták teljesíteni, hogy felélik a második nyugdíjpillér megtakarításait és a gazdaság növekedését megbéklyózó extraadókat vetettek ki több fontos ágazatra. Persze, a polgárok nem könnyezik meg a durván megadóztatott bankokat vagy energiaszolgáltatókat, azonban a zsebkendő azonnal előkerül, ha meglátják, hogy a svájci frankért tartósan 220 forintot kell adni. A rádiós kívánságműsorokban a tréfacsinálók a fülig eladósodott devizahiteleseknek sorra küldhetik a Neoton família régi slágerét, melynek refrénje - „220 felett átértékeled magadban a világot” - pontosan kifejezi a törleszteni egyre inkább képtelen ügyfelek életérzését. Az egyáltalán nem törlesztett vagy késedelmes hitelállomány majdnem megháromszorozódott két év alatt, és napjainkban elérte a 10,5 százalékot, ami azt jelenti, hogy a magyar lakosság mind nagyobb hányada kerül kíméletlen adósságcsapdába. A Nemzetközi Valutaalap képviselőire ajtót rácsapó, a hitel- minősítők munkáját kigúnyoló, az Európai Unió Magyarországra vonatkozó gazdasági prognózisait megkérdőjelező, magát hetyke szabadságharcos huszárként magyar úton vágtató Orbán-kormány legutóbb a médiatörvény elfogadásával újabb frontot nyitott. A nyugati lapok bírálata után a luxemburgi külügyminiszter, majd a német kormány képviselője is felemelte a hangját, sőt Neelie Kroes, az Európai Bizottság sajtószabadságért is felelős alelnöke levélben kérte a vitatott médiatörvény teljes szövegének elküldését, hogy pontosan el tudja dönteni, összhangban van-e az a sajtószabadságra vonatkozó uniós szabályokkal. Ez bizony nagyon kínos, amit ugyan a szájjárató Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivő képes volna rettenetes panelszöveggel megmagyarázni, de minek, és főleg kinek. Lassan már ott tartunk, hogy mind többen megkérdőjelezik Budapest alkalmasságát a féléves uniós elnökségi poszt betöltésére. Ilyenkorperszejönnek az összeesküvés-elméletek barkácsolói, mondván, a liberálisok, a szocialisták, a nemzetközi tőke képviselői és egyéb gyökértelenek, a „magyar rögvalóságtól” elszakadok keltik csak a fülkeforradalmat fennenhirdető Orbán-kormányrosszhírét.Pedigdehogy. A realitásérzékét a parlamenti kétharmad birtokában egyre inkább elveszítő, a hatalom mámorától kótyagossá váló, akar- nok Fidesz-csapatban keresendő a hiba. A külvilág csupán tükröt tart a Fidesz, és annakteljhatalmúvezére, Orbán Viktor elé. Ha abba legalább egyszer őszintén belenéznének, és a mostani riasztó valóságot egybevetnék az egykori, a rendszerváltás idején még vonzó, szerethető önmagukkal, akkortalán felriadnának, és tekernének egynagyotakormányon. így viszont, tartva a jelenlegi irányvonalat alattomos szirtekkel, zátonyokkal teli vizekre vezetik ajobb sorsra érdemes Magyarországot. TALLÓZÓ SUNDAY TIMES Másfél millió dolláros (1,2 millió eurós) szerződést kötött emlékiratai közlésére Julian Assange. A Sunday Times című brit lapban megjelent interjúban Ássange azt mondta, hogy a pénz segíti majd védelmét abban a perben, amelyben két svéd nő szexuális bűncselekmények elkövetésével gyanúsította meg. „Nem akarom megírni ezt a könyvet, de meg kell tennem” - mondta. Hozzátette, hogy az üggyel kapcsolatos költségekre és a saját védelmére, valamint a WikiLeaks életben tartására már 200 ezer angol fontot (mintegy 235 ezer eurót) költött.
