Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)
2010-12-22 / 294. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. DECEMBER 22. Régió 13 Van a szakmának egy szépségesen törékeny, művészi része is, amelyről Igor Marincsics nem tudott lemondani Az üvegfúvók muzsikája Karácsonyfadísz, gyertyatartó, díszkehely, vagy az újévi szerencsemalac, amely- neka hasában egycentes csörög, az ünnepi vásárban is keresett árunakszámít. Kevesen gondolkodnak el azon, hogyakézművesek mennyi odafigyelést, képzelőerőt és türelmetlopnak bele ezekbe a kedves és egyszerű kis díszekbe. SZÁZ ILDIKÓ A tardoskeddi üvegfúvó sosem számolta meg azokat az ajándéktárgyakat, amelyek a keze alól kerültek ki. Igor Marincsics laboratóriumi, műszaki üveg előállításával foglalkozik, Érsekújvár legnagyobb munkáltatójánál, az Osram cégben dolgozik. Emellett azonban továbbra is őrzi és űzi az üvegfúvó mesterek hagyoműnyos mesterségét. Az üveges szakmákban dolgozókkal szemben az az elvárás, hogy jól tudjanak számolni, mérőeszközöket használni és adott esetben számítógéppel vezérelt technológiákat is elsajátítani. Erre van szükség a minőségi vágó, ragasztó és csiszoló, gravírozó gépek kezelésekor és programozásakor. Van azonban ennek a szakmának egy szépségesen törékeny művészi ága, amelyről a mi mesterünk nem tudott lemondani. Kellő rutinnal gyerekjáték az egész „Minden kézzel készített darab titka a technika elsajátítáLegközelebb Wollent József környezetvédőt mutatjuk be. sában rejlik. Amikor már rutinná válik az üvegfúvás, akkor lép képbe a fantázia. A mesterien használt üvegfúvó pálca és a képzelet ereje csodákra képes” - avat be titkaiba Igor Marincsics. Az üvegfúvó mesterek muzsikáját azonban nem mindenki hallhatja, az össze-összekoc- canó üvegtárgyak, a szerencsemalacban kacagó egycentes zenéje azonban minden fül számára kedvesen cseng. Nem olyan megerőltető ez a munka, mint ahogy az emberek gondolnák, de nagyon sok türelmet igényel. Kézi üvegfúvással a mester műhelyében művéIgor Marincsics az üveg szerelmese, bármit el tud készíteni belőle a hőálló acélból készült csövet - a sűrű üvegmasszába és felveszi vele az anyagot. Miután a mester az anyagból kisebb ballont formált, állandóan forgatnia kell a pipát, amíg el nem éri a kívánt méretet és formát. Semmi egyébre nem szabad ilyenkor figyelni, mert az anyag hamar megköt. Miután az üveg kihűlt és megmerevedett, már csak újbóli fel- melegítéssel formázható, egészíthető ki az alkotás. „Kitanult üvegesként először Pozsonyban helyezkedtem el annál a vállalatnál, ahol tanonc- ként is dolgoztam, itt készültek az első mesterművek a sze-ti tárgyak készülnek, poharak, kelyhek, különféle dísztárgyak. Az üvegfúvó pipa varázspálca Már az üvegfúgás látványa is varázslatos, amikor a mester belemeríti az üvegfúvó pipát munkapad mellett. Elsősorban borászatban használt cikkeket gyártottunk - üvegből készült lopótököt, poharakat és dísz- kelyheket -, meg díszes boros- kancsókat. Üvegből ugyanis bármit el lehet készíteni megfelelő anyagismeret és tapasztalat birtoká-ban” - hangsúlyozta Igor Marincsincs. Állatfigurák gyerekeknek Az a lényeg, hogy a mester tudjon összpontosítani, az állatfigurákat gyakran színezi, hogy még vidámabbak legyenek az ajándékai. Szívesen (Csupor) István felvétele) dolgozik gyerekekkel, a tardoskeddi Elő Hagyományok Polgári Társulás jóvoltából rendszeresen jótszóházakban, vásárokban találkozik azokkal a fiatalokkal, akik szeretnének megismerkedni ezzel a régi mesterséggel. Kézi üvegfúvással ma már csak nagyon kevesen foglalkoznak az országban. Ám a dísztárgyak iránt továbbra is nagy a kereslet. A tardoskeddi kézműves 1983 óta foglakozik üvegfúvással, és szeretné, ha ez a mesterség még sokáig fennmaradna. Kellő türelemmel és odafigyeléssel a szakma fortélyait bárki elsajátíthatja. A gimnazista fiú évek óta kutatja a gömöri Cseres hegység geomorfológiáját, ásványtani jellemzőit - szerinte ez egy kimeríthetetlen kutatási terület Egészséges megszállottság nélkül nem megy V. KRASZN1CA MELITTA Komárom. Farsang István, a Selye János Gimnázium végzős diákjának nevét zsenge kora ellenére már fiatal kutatóként jegyzik: immárnégy éve kutatja szűkebb pátriája, a gömöri Cseres hegység geomorfológiáját, ásványtani jellemzőit. A témában több munkája született, és felsorolni is hosszú lenne azon versenyek, diákkonferenciák jegyzékét, amelyeken sikeresen szerepelt. A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány kimagasló eredménye a 2010-es évből: a miskolci III. Országos Földtudományi Diákkonferencia kőzettan, földtan és csillagászat szekciójának 1. helyezettje, az Magyar Tudományos Akadémia abszolút 1. helyezettnek járó különdíjasa; a TUDOK szakköri tevékenység biológiai szekciójának szlovákiai első helyezettje, a Kárpát-medencei döntő nagydíjasa; az EUCYS (EU Contest for young scientists) szlovákiai országos döntőjének díjazottja, aminek köszönhetően svájci kutatótáborban vehetett részt; a tudományos, valamint műszaki projektek országos versenyén a Komenský Egyetem T ermészettudományi Kara dékánjának díja, különleges elismerésként pedig Szlovákia képviselete a jövő év áprilisában megrendezendő barcelonai megmérettetésen. A kezdetekről így mesél az érettségi előtt álló szimpatikus fiatalember: „Édesapámmal egészen kicsi korom óta jártam a környező hegyeket, nagyon sokat túráztunk, és már akkor belém oltotta a természet iránti szeretetet. Még óvodás voltam, amikor elvitt egy ásványbörzére, ahol azonnal megtetszettek a csillogó kristályok és később magam is gyűjtővé váltam. Mivel édesapám kertépítő, édesanyám pedig kertészmérnök, először én is a növényvilág felé orientálódtam, de nyolc-kilencedikes koromban végleg az ásványok mellett köteleztem el magam. Akkor már jártam a környékbeli kőfejtőket, mintákat vettem.” Elárulja, először itt nyilvánul meg az a bizonyos geológiai érzék, illetve megérzés, hiszen nem mindegy, honnan is veszi a kutató a mintákat. Az István által kutatott ásványok többsége ugyanis alig 1 mm-es nagyságú, így a terepen, szabad szemmel nem is látható. Egy laikusnak nehezen elmagyarázható, miben is rejlike kutatás szépsége, István szerint mindenképpen egészséges megszállottság kell hozzá, mint minden tudományos munkához. „Csodálatos érzés, amikor a mikroszkóp alatt elém tárulnak az általam addig még nem látott ásványok - mondja. - A Cseres egyébként szinte kimeríthetetlen kutatási területet jelent, Szlovákiában eddig a vulkanikus eredetű hegységek közül elsősorban a Selmeci hegységgel foglalkoztak a tudósok. Ez részben hátrány, hiszen a A támogatók is felfigyeltek Farsang István tehetségére szerencsére már a támogatók is felfigyeltek: a Slovnaft és a CEF, valamint a Richter Gedeon gyógyszeripari vállalat is tanulmányi ösztöndíjban részesítette. Ezenkívül alma materének Pro patria díjasa, és megkapta már Komárom polgármesterének a díját is. (vkm) Cseresről kevés a szakiroda- lom, másrészt előny, hiszen rengeteg dolgot lehet még itt vizsgálni. Persze, minden ásványkutató álma, hogy egyszer egy új ásványt fedezzen fel, de tudni kell, hogy a Kárpát-medencében az utóbbi 100-200 évben talán 20-30 új ásványt tudtak leírni a tudósok.” Rimaszombatból négy évvel ezelőtt a komáromi gimnáziumba jelentkezett István, elsősorban azért, mert a jó hírű iskolában kiemelten foglalkoznak a tehetséges diákokkal. ,A gimnáziumtól minden támogatást megkaptam ahhoz-, hogy folytathassam a kutatómunkámat, hiszen voltak időszakok, amikor több időt töltöttem az egyetemi laboratóriumokban, mint az iskolapadban - árulja el István. - Sokat köszönhetek föld- rajztanáromnak, Fehér Istvánnak, aki elsőtől kezdve felkészített a versenyekre, továbbá felhívta a figyelmemet a különböző lehetőségekre, tudományos konferenciákra. A laboratóriumi vizsgálatokat elsősorban a pozsonyi Komenský Egyetemen és a miskolci egyetemen végzem, Dániel Ozdín, illetve Szakáll Sándor irányítása mellett, akik sok időt fordítottak rám, Farsang István a terepen... amit ezúton is köszönöknekik.” A pályaválasztás István esetében nem kérdés, természetesen geológiával szeretne foglalkozni. Ezenbelül, mintmondja, nagyon széles a skála, a paleontológiától a vulkanológiáig, de lehetne akár geológus mérnök is. Most úgy érzi, hozzá a vul- kanológia áll a legközelebb. (Képarchív „Ennek a munkának az a nagy előnye, hogy terepen is lehet az ember, nem kell állandóan az irodában, vagy laboratóriumban tölteni az idején. A természetjárás, a túrázás ugyanis számomra kikapcsolódást, feltöltődési is jelent, mondhatni ez a hobbim” - teszi hozzá búcsúzóul.
