Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)
2010-12-21 / 293. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. DECEMBER 21. Vélemény és háttér 7 A Smer a választásokat azért veszítette el, mert rengeteg ellenséget szerzett magának Robert Fico visszatér A hétvége egyik legfontosabb eseménye, hogy a nyílt párbeszéd elől kórosan menekülő Robert Fico tőle rendkívül szokatlan módon interjút adott a Sme napilapnak. TOKÁRGÉZA A Smer elnöke ráadásul a hétvégén a tévében is fellépett, méghozzá Ján Figel társaságában. A két beszélgetés első pillantásra nem hozott komolyabb meglepetéseket: az egykori miniszterelnök kitérő válaszokat adott a kellemetlen ügyeket firtató kérdésekre, és nem mondott semmi újat. Vagy mégis? Fico nagyon kényelmes helyzetben van. A kormánykoalíció sokadik válságát éli, az elmúlt hónapok politikai történései pedig teljességgel azt bizonyítják, amit a politikus avá- lasztások előtt állított: azt, hogy az összetákolt pártszövetségben rengeteg a belső feszültség, Iveta Radičová kabinetjének napjait bármilyen válság megpecsételheti. Hiába erősek a pozíciói, a volt miniszterelnök - önmagához képest - nagyon visszafogottan viselkedik. A Smevel folytatott beszélgetés során például Fico egyszer sem hozta szóba a kormány baklövéseit, nem bírálta a gazdasági döntéseket, az interjú után pedig a Smer - példátlan módon - a sajtóosztályán keresztül még meg is köszönte a „korrekt” beszélgetést. Úgy tűnik, a legerősebb ellenzéki párt a kivárásra épít. Keserű pirula volt számukra a választások elvesztése, de a kezdeti csalódás elmúlt. Jelenleg sokkal jobban megéri konstruktívnak látszani és hagyni, hogy Iveta Radičová minél kellemetlenebbül érezze magát a folyamatos kudarcok miatt. A Smer a választásokat azért veszítette el, mert rengeteg ellenséget szerzett magának. Fico most meglepően óvatosan bírálja az SDKÚ-t és a KDH-t is - még azzal együtt is, hogy könnyen javasolhatja a kereszténydemokrata belügyminiszter, Daniel Lipšic visszahívását. A Smernek, ha most azonnal kormányra kerülne, a munka kényelmetlen része jutna. Az országnak reformokra és megszorításokra van szüksége ahhoz, hogy kikeveredjen a válságból - egyik téma sem áll közel Robert Fico szívéhez. A volt miniszterelnök bevallása szerint 2013-ig el sem gondolkodnak a kormányszerepen. Természetesen ez enyhe füllentés, de a pártnak valóban szüksége van két-három évre ahhoz, hogy a baloldalt elvből elutasító választók felejtsenek, és megbocsássanak neki, a kormánykoalíció tagjai pedig kívánatos partnert lássanak benne. Közben pedig a párt mögött álló köröket semmi sem akadályozza abban, hogy minél inkább ellehetetlenítsék a sokszínű kormánykoalíciót. Annál kívánatosabbnak tűnik majd a következő voksoláskor az egységes és erős Smer, amely ugyanakkor semmit sem felejtett, és semmit sem változott... TALLÓZÓ FINANCIAL TIMES A magyar médiatörvényt és a szavazáshoz csatiakozó demonstrációt elemzi a lap. A Médiatanács öt tagját a Fidesz delegálja, s egyéb kötelességek mellett vizsgálódhatnak a szerkesztőségekben, bírálhatnak és büntethetnek kiadókat és más médiumokat. Ezzel a módszerrel az újságírók öncenzúrát alkalmaznak majd, amely sérti a szabad sajtó elveit - mondja Kálmán György kritikus. Több nemzetközi média- és sajtószervezet, egyebek mellett az Európai Napilapkiadók Szövetsége is komoly kritikával illette a tervezetet. Ugyanazt hangsúlyozzák, mint a magyar kétkedők: ha változatlan formában fogadják el a törvényt, túl nagy hatalom lesz a Médiatanács kezében. (MTI)- Könnyű magának, ellenzéki képviselőnek. Nem kell megszakítania a téli szünidejét egy nyavalyás szavazás miatt. (Peter Gossányi karikatúrája) Bár háborús és területi veszteségeket a finnek is átéltek, igazi titkuk a konszenzuskeresés lehet A halszagú siker HORBULÁK ZSOLT Az elmúlt időszak hírei tele vannak a fejlettnek tartott nyugat-európai országok súlyos gazdasági helyzetével. A szakemberek sem feltételezték, hogy a görög összeomlás csak nyitánya lesz a válság következő hullámának. Ma már nem csak Írország, Portugália vagy Spanyolország gondjairól beszélnek, hanem szégyen- padra került Olaszország és Belgium is. A továbbra is biztos lábakon álló, eurót használó országok között már csak Németországot, Ausztriát és Hollandiát emlegetik. Szinte sosem kerül szóba, így „a jó hír, ha nincs hír” régi bevált módszert kihasználva őrzi stabilitását Finnország. Négy-öt évvel ezelőtt az uniós tagság igazi haszonélvezői között rendre Írországgal és Finnországgal példálóztak. Mostanra az előbbi fénye már megfakult, de az utóbbié továbbra is csillog. Mi ennek az európai peremországnak a titka? Sokak szerint a földrajzi elhelyezkedése. A második világháborút a vesztes oldalon zárta. Mivel a Szovjetuniónak nem fűződött stratégiai érdeke az országhoz, csupán északitengeri kikötőjétől fosztotta meg. A hidegháború alatt mégis sok szálon kötődött a szocialista blokkhoz, a rendszerváltozás Finnországot is nehéz helyzetbe hozta. Technológiai váltással, a méltán híres Nokiával, sikerült meglovagolnia a high-tech forradalmat. További előnyeként említik a teljesen megoldott nemzetiségi problémát. A svédajkúak az országban államalkotó népnek számítanak. A sikerek mögött azért mégis több van. A 19. században Finnország alacsonyabb gazdasági szinten állt, mint az akkori Magyarország. Az első világháború után harmincezer áldozatot követelő polgárháború dúlt, emellett az land- szigeteket is fegyverrel védték meg Svédországtól. Az ország csak 1917 óta független, majd a második világháború idején a Szovjetunió ellen harcolt. A titkukat bizonyára csak maguk a finnek ismerik, de a sikerekben mindenképpen szerepet játszott a mindig megfelelő gazdaságpolitika. Az orosz uralom idején a faiparra építettek. Az akkor még fafeldolgozással foglalkozó Nokia előbb a rönkfát, majd a feldolgozott fát exportálta és vált a birodalom szinte kizárólagos papírellátójává. A 20. század eíső felében a mező- gazdaság vált a húzóágazattá. Bár súlyos társadalmi konfliktusokat, háborús és területi veszteségeket a finnek is átéltek, az igazi titkuk a konszenzuskeresés lehet. A világon elsőként 1907-ben a nők itt kaptak választójogot. A 1920-as évek földreformja az egyik legigazságosabb volt. Egy évszázaddal ezelőtt a magyar nyelvrokonságot kereső ugor-török vitában az ellenzők halszagú rokonságnak nevezték a finneket. Ma már büszkék lehetnénk, ha ők tekintenének rokonnak, hiszen a finnektől egész Európa tanulhatna. KOMMENTÁR Ancsa és Janó NAGYANDRÁS Ján Slota szerint most már komolyan megérett az idő arra, hogy Anna Belousovovát eltávolítsák a pártból. Az SNS elnöke állítja, a párt toleráns, ám Belousovová esetében már régen cselekedni kellett volna. Igaz, hogy ez a mondat 2010 decembere végén hangzott el, de tökéletesen behelyettesíthető lehetne az 1998-as választás után kialakult helyzetbe is. Akkor az SNS bár bejutott a parlamentbe, nem lett belőle újra kormánypárt. Csak pár évre volt szüksége ellenzékben maradni, hogy felerősödjön a Slota- (akkor még) Malíková ellentét, mely először Slota leváltásához, majd a párt kettészakadásához, legvégül pedig a 2002-es választási fiaskóhoz vezetett, amikor egyikük sem került be a parlamentbe. Természetesen nincsen igazuk azoknak, akik azt állítják, hogy az SNS-nek az MKP-ra van szüksége a létezéséhez, mert egymás komplementerei. Az SNS-nek a hatalomra van szüksége, hogy létezzen. Abban a pillanatban, hogy a párt kikerül a kormányból, újra és újra a felszínre törnek valódi problémái, melyek a hatalom és a pénz hiányából fakadnak. Ján Slotát minden valószínűség szerint nem azért választják meg újra és újra a párt elnökének, mert a párt felső és középkáderei annyira büszkék lennének arra, hogy elnökük az egyik legprimitívebb, részeges, pénzéhes politikus, hanem azért, mert amikor hatalmon van, sok mindent el tud intézni, így maradhatott meg éveken keresztül Zsolna polgármestereként is. Robert Fico számára is kifelé nagyon nehezen vállalható partner volt, ám abban biztos lehetett a miniszterelnök, hogy Slota és rajta keresztül az SNS nem hagyja cserben soha, hiszen ő az egyetlen biztosítéka annak, hogy a párt a hatalom közelében maradhat. Most, 2010 decemberében fél évvel a parlamenti választások után már tökéletesen látszik, hogy nemcsak a kormánypártok, hanem még a volt koalíciós partner sem áll szóba Slotá- ékkal, sőt-az önkormányzati választások eredményei sem lettek olyanok, mint ahogy azt elvárták volna. Ján Slota még az önkormányzati választások előtt megfosztotta Belousovovát a pártban betöltött funkcióitól, hiszen nyüván attól fél, hogy volt jobbkeze ellene tör. Ha pártszakadás most nem is lesz, Anna Belousovová továbbra is próbálkozni fog. Párton kívül, vagy belül. Ez pedig jó hír lehet minden értelmes, politikát figyelő szlovákiai ember számára, mert újra megvan az esélye, hogy a már alig több mint ötszázalékos SNS-t két vezető politikusa a széthúzással végleg a vonal alá tolja. FIGYELŐ EBESZ és diplomácia Tizenegy év után először tartott december elején állam- és kormányfői szintű csúcstalálkozót az Európa Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ). A kazah fővárosban rendezett kétnapos csúcson nem sikerült tető alá hozni egy akciótervet a szervezet előtt álló feladatokról, ugyanakkor a zárónyilatkozatban magas szinten erősítették meg a tagállamok az EBESZ alapelvei melletti elkötelezettségüket. A házigazda Kazahsztán számára presztízsértéke is volt a csúcstalálkozónak. A volt szovjet köztársaságok közül elsőként lett a 2010-es évre az EBESZ elnöke, méghozzá annak ellenére, hogy a demokratikus és az emberi jogi normák érvényesülését számos bírálat éri. A hatalmas kőolaj- és földgázkészletek felett rendelkező közép-ázsiai ország regionális hatalmi szerepének megerősödését is remélte a csúcstalálkozótól. Az elnökségi évet az ország ázsiójának és külföldi megítélésének javítása érdekében erőteljes PR-kam- pány kísérte külföldön. Az asztanai csúcs részben kudarcnak, de részben sikernek is tekinthető. Az 56 tagállamnak a kedvezőbb nemzetközi környezet ellenére sem sikerült egyhangúan megállapodni egy akcióterv szövegében. Ehelyett egy ünnepélyes nyilatkozatnak nevezett dokumentumot fogadtak el, amelyben felsorakoznak a szervezet alapvető értékei mellett. Sikerként értékelhető azonban, hogy a korábban vállalt kötelezettségeket a legmagasabb (állam-, illetve kormányfői) szinten erősítették meg a tagállamok. A nyugati országok diplomáciai eredményként könyvelhetik el, hogy a szövegben szerepel az is: az emberi jogok tiszteletben tartása nem az egyes államok belügye. Ezek a részeredmények különösen annak fényében fontosak, hogy az elmúlt években még külügyminiszteri szinten sem sikerült közös záróközleményben megegyezniük a tagállamoknak. (MTI)
