Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)
2010-12-20 / 292. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. DECEMBER 20. Sportvilág 13 Az újonc siófoki futballcsapat 27 esztendős, komáromi származású kapusát mindössze az újpesti Balajcza előzi meg a Nemzeti Sport őszi listáján Molnár Péter bravúrokkal hálálta meg a bizalmat Győrben közel öt évet várt az NB I-es bemutatkozásra a komáromi származású Molnár Péter. Mivel a Rába-parti gárda kapujában összesen csak kétszer jutott szóhoz, júliusban köl- csönjátékosként Siófokra került. SZABÓ ZOLTÁN Az újonc kapusa bravúros védések sorozatát mutatta be, és egy percet sem hiányzott az őszi bajnokikról. A 27 éves kapust az egyik edzés után Siófokon faggattuk. Mikor és hol kezdte a pályafutását? Szülővárosomban, Komáromban nagyjából tízévesen balhátvédként kezdtem el kergetni a labdát, de rövid időn belül a kapuban kötöttem ki. Végigjártam a korosztályos együtteseket, és 18 esztendősen bemutatkozhattam a III. ligás felnőttcsapatban. Miután kiestünk a bajnokságból, első számú kapusként én is részese voltam az újbóli feljutást kiharcoló gárdának. Ezekben az években nagyon sokat segített Fercsík Pali bácsi, aki korábban többek között Németh Szilit és Lérant Petit is felfedezte. Sokat foglalkozott velem és a korábban Győrben és Debrecenben, jelenleg pedig Gyirmóton futballozó Czanik Karcsival. Biztatott bennünket, hogy mindketten sokra vihetjük. Milyen volt a folytatás? Miután leérettségiztem a helyi kereskedelmi akadémián, a pozsonyi testnevelési főiskolára jelentkeztem. Az akkor Komáromban edzősködő Fieber Péter ajánlására a harmadik vonalban játszó récsei együtteshez kerültem. Fél évig ott védtem, de miután megszakítottam a tanulmányaimat, visszatértem a szülővárosomba. Ott viszont egyáltalán nem volt rózsás a helyzet. Sem anyagilag, sem másként. Már szinte lemondtam arról, hogy valaha is neves együttes színeiben szerepelhetek, mert még barátságos meccseket sem játszottunk élvonalbelivagy I. ligás csapatokkal. Komolyan fontolgattam, hogyabbahagyom a focit... De nem tette, és hamarosan ajánlatot kapott a győriektől. Hogyan került a Rába- parti csapathoz? 2004 nyarán előkészületi meccset vívtunk a Győri ETO- val. Igaz, kikaptunk, de nekem jól ment a védés. A találkozó után megkeresett Tőkés László, a zöld-fehérek kapusedzője, és próbajátékra hívott. Háromnapos tesztelésen vettem részt, amelynek végén Reszeli Sós István szakmai igazgató hároméves szerződést kínált. Úgy meglepődtem, hogy alig tudtam szóhoz jutni. Szlovákiai klubom nem gördített akadályt a távozásom elé, így nagy örömömre Priskin Tamással és Czanik Karcsival együtt alkottuk a keret komáromi trióját. Amatőr csapatból került egy igazi profi alakulathoz. Nehéz volt a váltás? Tőkés László kemény munkára fogott, azt mondta, hogy NB I-es kapust farag belőlem. Rengeteget dolgoztam, a junior csapat edzésein kívül az élvonalbeli együttessel is készültem, így gyakran napi négy gyakorlás volt mögöttem. Ennek meg is lett az eredménye, egyre magabiztosabbnak éreztem magam. Rendkívül sokat segített Szasa Sztevanovics, az ETO első számú kapusa, aki hasznos tanácsokkal látott el. Tudtam, türelmesnek kell lennem, hogy érett legyek az élvonalra. Sztevanovics mögött viszont sokat kellett várnia a bemutatkozásra. Szasa fogalom a klubnál. Fantasztikus kapus, aki csak elvétve hibázik. Egyáltalán nem sérülékeny, így nem volt ok a változtatásra. Egyébként kiváló a kapcsolatom nemcsak Sztevanoviccsal, hanem a többi szerb légióssal is. Megtiszteltetésnek tartottam, hogy 2007-ben új négy és féléves szerződést kötöttek velem lényegesen jobb feltételekkel, pedig egyetlen NB I-es meccsen sem védtem. Igaz, a Ligakupában és Magyar Kupában több sikeres meccs volt mögöttem. Komolyan fontolgattam, hogy abbahagyom a focit. Tavaly májusban végre debütálhatott az NB I-ben. Miként emlékszik a nyíregyházi meccsre? Mivel a csapat a Magyar Kupa fináléjára készült, a szerb Dragoljub Bekvalac mester pihentette a kulcsembereket. Nekem már a hét elején szóltak, hogy Nyíregyházán én fogok védeni, így lelkileg felkészülten álltam a kapuba. Természetesen kicsit lámpalázas voltam, ám az első labdaérintés után megnyugodtam. Az edzőim és a társak - Szabó Otival az élen - dicsértek az l:l-gyel végződött meccs után. Jólesett, hogy Tarsoly Csaba klubtulajdonos külön is gratulált. Az újabb lehetőségre mégis késő őszig kellett várnia. Még keményebben dolgoztam, mint addig, de tudtam, hogy Szasa mellett nincs esélyem. Tavaly ősszel az egyik bajnoki mérkőzés hajrájában Sztevanovicsot kiállították, de mivel már három játékost cseréltünk, nem juthattam szóhoz, és a középpályás Józsi Gyurinak kellett a kapuba állnia. Szását egy találkozóra eltiltották, így Pápán én védhettem. Sajnos, gyengén fociztunk, és 1:0-ra kikaptunk. Nem gondolt arra, hogy máshol első számú kapus lehetne? Dehogynem. Régóta kértem a vezetőket, hogy kölcsönjáté- kosként engedjenek el valamelyik NB I-es csapathoz. Több helyre is hívtak, például Nyíregyházára, ám mindig valami közbejött, és végül maradtam. Idén nyáron viszont igent mondott a Siófok ajánlatára. Júniusban megkeresett Horváth Karcsi bácsi, az újonc balatoni együttes szakmai igazgatója, aki kapust keresett. Hozzátette, rendszeresen figyelt a tartalékbajnokság összecsapásain, és nagyon szeretné, ha a Bala- ton-parti gárdához kerülnék. Nem ígért biztos helyet a kezdőcsapatban, ám jelezte, bízik bennem. Átgondoltam az ajánlatot, és mivel rendszeresen véNév: Molnár Péter Született: 1983. december 14-én Komáromban Klubjai: FC Komárno, Rača, Győri ETO, Siófok. NB I-es meccsek száma: 18 (Győr 2, Siófok 16) Első NB I-es mérkőzés: 2009. május 16., Nyíregyháza (idegenben) 1:1. deni akartam az élvonalban, igent mondtam. Most már látom, hogyjól döntöttem. A győriek nem ellenkeztek, de csak úgy engedtek el egyéves köl- csönjátékra, ha 2013 júniusáig meghosszabbítom a szerződésemet. Siófokon kiváló kollektívát alkotunk. Nálunk nincsenek sztárok, fantasztikus a csapat- szellem, ennek köszönhetőek a váratlan bravúrok. Ősszel az újonc egyik legjobb játékosa volt. Mely találkozókra emlékszik vissza a legszívesebben? Felejthetetlen mérkőzésen, amelyen több bravúrt is bemutattam, 4:l-re legyőztük a címvédő Debrecent, de az Újpest és a Videoton ellen is jól ment a védés. Persze még sorolhatnám tovább a sikeres meccseket. Nagy fegyverténynek számít, hogy az Üllői úton legyőztük a Fradit. Mind a tizenhat bajnokin én álltam a kapuban, s csak a Zalaegerszeg ellen nem jött ki a lépés (0:4), de akkor senkinek nem ment a játék. Győrben ugyan l:0-ra kikaptunk, de egyáltalán nem rajtam múlt a vereség. Volt klubtársaim alaposan próbára tettek, a meccs végén Szasa és a többiek sorban jöttek gratulálni. Óriási megtiszteltetésnek tartom, hogy a Nemzeti Sport őszi osztályzatai alapján az újpesti Balajcza mögött én vagyok az NB I második legjobb kapusa. Ki a példaképe? Kiskoromban a pozsonyi Slovan és a szlovák válogatott kapusát, Ladislav Molnárt csodáltam. Később Peter Schmei- chel, Oliver Kahn, majd Gian- luigi Buffon és Petr Čech lett a kedvencem. Molnár Päer a Debrecen, az Újpest és a Videoton ellen is remekelt (Somogyi Tibor felvételei) Tervei, céljai? Gyermekkori álmom volt, hogy élvonalbeli, majd válogatott kapus legyek. Érdekes, hogy mindig csak arról ábrándoztam, külföldön fogok szerepelni. Örülök, hogy ősszel jól ment a védés, bizonyítottam, hogy megállóm a helyem az NB I-ben. Remélem, a tavaszi folytatás is hasonló lesz, és akkor felfigyelhet rám valamelyik neves csapatjátékosügynöke. Nem gondolt arra, hogy felvegye a magyar állampolgárságot? Ez fel sem merült bennem. Én szlovák válogatott szeretnék lenni. Azzal tisztában vagyok, hogy a címeres mez egyelőre nagyon távolinak tűnik számomra, de még műiden megtörténhet...
