Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)

2010-12-18 / 291. szám, szombat

10 Szalon ÚJ SZÓ 2010. DECEMBER 18. www.ujszo.com 4 Szentpétervártól Buenos Airesig Vígh Csabával Szenvedéllyel, érzékenyen SZABÓ G. LÁSZLÓ Amerikába a kalandvágy, Argentínába a szerelem hívta Vígh Csabát, fényképezőgépe azonban mindenütt vele volt. Kedvtelésből indult nála a fo­tózás, de úgy számolja: bő nyolc évébe telt, mire eljutott arra a pontra, hogy ez lett a megélhetési forrása. Amit vi­szont ugyancsak fontosnak tart: kezdettől fogva olyan ké­peket készített, amelyekbe al­kotói fantáziáját is teljes mér­tékben belevihette. Portréi a naptól izzó szépség és a dél­tengeri érzékiség, a szenve­dély és az érzékenység, a be­lülről áradó elegancia és har­mónia finom elegyét adják. Ar­gentínában készült sorozata Bruce Weber és Mario Testino képeivel rokonítható, ugyanaz a vágy, ugyanaz a pulzálás, ugyanaz a finom szexualitás mozgatja az ő alakjait is, a meghajtó erő mindegyiküknél egy és ugyanaz. „Argentínában elképesztő arcok vannak. Férfiban is, nő­ben is. A nőkkel fotózás közben több gondom van. Nem tudom rendesen beállítani őket. Vala­milyen szinten bele kell élnem magam a modell helyzetébe, s férfiként egy férfias pózt job­ban el tudok képzelni. Mivel édesanyám orosz, a szláv nőtí­pust pontosan ismerem. A leg­többje magas, szőke és karcsú. Miamiban akkor életem álmá­val futottam össze. Dús, hosz- szú, sötétbarna haj, telt, hatal­mas keblek, kakaóvaj illat. Iga­zi Pocahontas. Ha hagynád, a beledet is kitaposná. Egy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ott feküdjek zokogó görcsben, ide­gileg teljesen kikészülve. De olyan szinten roncs voltam, hogy már ütöttük-vertük egy­mást. Szó szerint. Pedig éh sem előtte, sem utána senkit, de konkrétan őt majdnem megöl­tem. Mindig ő ütött először. Te­livér argentin csaj volt, otthon, az utcán, a kocsiban, bárhol le­kevert egyet. A harmadik eset után visszaütöttem. Gazdag, befolyásos szülők gyereke, két­millió dolláros házuk van Bue­nos Airesben. Úszómedence, minden. Oda költöztem be há­rom évre. A papa egy 747-es Jumbo Jet pilótája volt. Stó- cokban álltak otthon a kitöltet­len repülőjegyek. Olcsóbb volt eljutnunk Mexikóba vagy Peru­ba, mint felszállni a régi busz­ra, mert minden jegy ingyen volt. Három év alatt egész Dél- Amerikát bejártam és végigfo­tóztam.” A mindent elsöprő, vad ere­jű szerelem Miamiban szüle­tett. Nem sokkal azután, hogy New Yorkból minden nélkül megérkezett. „Apám, aki orvos, nem iga­zán akarta, hogy elmenjek Bu­dapestről. így nem is nagyon támogatott. Ezer dollárom volt összesen, aminek a felét rög­tön, az első éjszaka elvertem. New Yorkban az nem olyan nagy gond. Miamiban már csak egy lepukkant szállodára futotta, ahol négyen aludtunk egy szobában. Dumálgatunk, megy a szöveg, egyszer csak ellibben az ablak előtt egy gyö­nyörű jelenség. Megláttam, ki­futottam utána, és letámad­tam, hogy csinálnék neki vala­mi kaját, mondjuk egy spaget­tit, ha ő is úgy akarja. Akarta. Már vacsora^ közben lángra lobbantunk. Ő az érzékeny lel­kű szláv fiút látta bennem, én meg az őrjítő latin szépséget benne. Életem legnagyobb él­ménye volt. Valósággal rásza­kadtam a nőre. Amikor ledob­ta magáról a fürdőköpenyt, át­éltem életem vágyálmát. Ez hajnalban volt, azután, hogy előbb elaludtunk az óceán partján, majd felmentünk a szállodai szobájába. Lefürdött a betűző reggeli napfényben, és elindult felém. Húszéves voltam.” Eredetileg Miami volt a cél­ja, nem Argentína. A legol­csóbb repülőjegyet vette meg, New York-i átszállással. A má­sik repülőn aztán megismerke­dett egy katonatiszttel, akinek őszintén bevallotta, hogy sze­retne betelepülni az országba. És megkérte őt, hogy segítsen neki, igazítsa útba. „Tőle kaptam meg a bungal- lós hotel címét, ő mondta, hogy gyorsan keressek mun-

Next

/
Thumbnails
Contents