Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)

2010-12-15 / 288. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. DECEMBER 15. Vélemény és háttér 5 A tavalyi Bajnai Gordon-Robert Fico találkozó már jelképes enyhülést hozott Csábító szimbólumok E sorok írásakor még tart a pozsonyi Orbán-Ra- dičová miniszterelnöki találkozó. A fő kérdés az esemény előtt az volt, milyen hangnemet üt meg egymással a két kormányfő. RAVASZ ÁBEL Kijelenthető ugyanis, hogy az állampolgárok percepcióját a két ország kapcsolatáról mindkét helyen sokkal inkább befolyásolják a szimbolikus ügyek, az eljátszott szerepek, mint a valós intézkedések és ezek kihatása. A félreértés el­kerülése végett e szimbolikus konfliktusok (mint például a DAC-szurkolók elleni fellépés vagy a budapesti követség el­leni Molotov-koktélos táma­dás) nagyon is valós esemé­nyek, ezeket azonban kizáró­lagos, egyszerűsítő módon, az etnikai konfliktusra kiélezve értelmezik. Éppen ezért ezek az események túlnőnek saját magukon, és valós tartalmuk helyett valamiféle szimbó­lummá válnak. Ugyanilyen szimbolikus történet az olasz- liszkai lincselés is, mely egy borzalmas, valós egyéni törté­netből a kizárólagos és ag­resszív értelmezés miatt a „cigánybűnözés” szimbóluma, azaz gondolati mankó lett. Ef­féle gondolati mankót adnak az állampolgároknak a kor­mányfők kijelentései is, döntő módon formálva a lakosság gondolkozását a két állam köz­ti helyzet alakulásáról. Az előző ciklusban Szlovákia bal-populista kormányfője, Ro­bert Fico egy szintén baloldali, ám jellegét tekintve pragmati­kus-technokrata magyar oldal­lal került szembe, melynek eredménye az agresszívabb szlovák fellépés, a nemzeti és nemzetiségi kártya gyakori ki­játszása, valamint a kapcsola­tok lefagyása volt - igaz, a tava­lyi Bajnai-Fico találkozó már szimbolikus enyhülést hozott. Mi sem mutatja jobban a szim­bólumok erejét, mint hogy bár a szécsényi találkozó gyakorlati eredményei a nulla körül mo­zognak, a közbeszédre döntő módon hatott a két kormányfő közötti megbékülés. Ebben a ciklusban Magyar- ország erőteljes, a nacionaliz­mustól sem elrettenő jobb-po­pulista kormányfővel képvisel­teti magát a találkozón, az asz­talnál pedig egy mérsékelt, jobb-pragmatikus miniszterel­nök ül vele szemben. Ahogy Orbán nem Fico, úgy Radičová sem Bajnai, a nemzeti gondolat sokkal konkrétabban van jelen a szlovákiai koalíciós kormány politikai terében, mint a lekö­szönt magyar szakértői kabi­netjében. A közös pontokat ép­pen ezért a jobboldali társa­dalmi értékek mentén kereshe­tik meg. A fő kérdés az, hogy Orbán Viktor mennyiben követ hasonló taktikát, mint koráb­ban Fico, azaz, hogy a két or­szág közti kapcsolatokat a bel­politikát formáló, emblemati- kus ügyként kezeli-e, mely le­velled a terhet a Fidesz-kor- mány sokat támadott gazda­ságpolitikájáról. A kapcsolatok ilyen irányú fordulata taktikai szempontból Radičovának sem lenne rossz, a magyar-szlovák kérdés taglalása ugyanis Szlo­vákiában is ziccer az egyéb ügyek elfedésére. A csábítás nagy: a fő kérdés pedig, hogy a felek mennyire hajlandók fél­retenni taktikai érdeküket a két ország stratégiai érdekeivel szemben. A szerző a Publicus Slovens­ko vezető elemzője (Peter Gossónyi rajza) Ha felemelik a külföldről behozott olcsó bor adóját, nem érdemes hajléktalannak maradnunk. Egy talkshow-ban így fogalmazott: „Egyedül Napóleon tett nálam többet. De ő alacsonyabb". Berlusconi tréfásnak szánt megjegyzései MTl-HÁTTÉR Silvio Berlusconi tegnap túl­élte a bizalmaüansági szavazást, az olasz törvényhozás felsőhá­zában 162-135 arányban sza­vaztak arra, hogy kormánya a helyén maradjon, az alsóházban három szavazaton múlt a sorsa. Számos alkalommal keltett fel­háborodást, került kínos hely­zetbe az olasz kormányfő sajátos humorérzéke miatt. „Mindig megállás nélkül dol­gozom, és amikor előfordul, hogy egy csinos nő szemébe né­zek, (azt gondolom), jobb, ha a csinos nők tetszenek, mint a melegek” - fogalmazott egy mi- lánóimotorszalonmegnyitóján. 2010. október - Egy tréfásnak szánt megnyilvánulásában egy képzeletbeli zsidó családról be­szélt, amely napi 3 ezer euróért bújtatott egy másik zsidót, aki­nek nem árulták el, hogy Hitler rég halott, és a háborúnak vége. A kormányfőt a Vatikán és az olaszországi zsidó közösség is elmarasztalta az ízeden tréfa miatt. 2009. április - Az abruzzói földrengés sátrakban elhelye­zett, földönfutóvá vált túlélőinek azt mondta: „próbálják úgy fel­fogni, mintha kempingeznének”. 2008. november-„Napbarní­tottnak” nevezte az USA első színes bőrű elnökét, Barack Obamát. 2006. február - „Én vagyok a politika Jézus Krisztusa. Türel­mes áldozat vagyok, bárkit elvi­selek, bárkiért feláldozom magam” - jelentette ki támoga­tói előtt. Egy televíziós talkshow-ban így fogalmazott: „Egyedül Na­póleon tett nálam többet. De ő alacsonyabb”. 2006. január - nyilvánosan megígérte, hogy tartózkodik a szextől az áprilisi választásokig. „Köszönöm, kedves Massimilia- no atya” - mondta arra a papra utalva, aki dicsérte őt, amiért védelmezi a családi értékeket. „Igyekezni fogok, hogy ne okoz­zak csalódást, két és fél hónap teljes szexuális önmegtartózta­tást fogadok április 9-ig”. 2005. június - Azt állította, hogy férfias vonzerejét vetette be Taija Halonen finn államfő­nél, így érte el, hogy Finnország elálljon attól, hogy az új Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság székhelyére pályázzon. ,j\ play­boy trükkjeimet kellett bevet­nem, bár már jó ideje nem hasz­náltam őket” - mondta. 2004. szeptember - „Mussoli­ni soha nem ölt meg senkit. Mus­solini vakációra küldte a (belső) száműzetésre ítélt embereket” - jelentette ki a brit Spectator című magazinnak. Igennel válaszolt a lap azon kérdésére, Mussolini jó- indulatúvolt-e. 2003. július - „Kápónak” ne­vezte az Európai Parlamentben Martin Schulz német képviselőt, a szociáldemokrata frakció el­nökét. „Úgy tudom, Olaszor­szágban valaki éppen filmet for­gat a náci koncentrációs tábo­rokról. Szeretném magát a kápó szerepére javasolni, tökéletes lenne.” 2003. június - „A jog szerint minden állampolgár egyenlő, de talán ez a személy egy hajszál­nyival egyenlőbb a többieknél, mivel az olaszok több mint 50 százaléka azzal bízta meg, hogy kormányozza az országot” - fo­galmazott saját magára utalva egy milánói bíróságon az ellene folyó korrupciós tárgyaláson. 2002. február - Szamárfület mutatott Josep Pique akkori spanyol külügyminiszternek egy informális EU-csúcs utáni csoportos fényképezésen. 2001. október - Felháboro­dást keltett a muszlim világban azzal, hogy kijelentette: a Nyu­gatnak tisztában kell lennie a sa­ját „felsőbbrendűségével”. „Tu­datában kell lennünk civüizáci- ónk felsőbbrendűségének. Ez olyan értékrendből áll, amely (...) biztosítja az emberijogokés a vallás tiszteletben tartását. Mindez az iszlám országokban nem létezik”-jelentette ki. KOMMENTÁR Vasárnapi demokraták VERES ISTVÁN Meglepően szimpatikus törvényjavaslatot nyúj­tott be a magyar Országgyűlésbe a KDNP hét­főn. A társkormányzó kereszténydemokraták azt szeretnék elérni, hogy vasárnaponként ne lehessen dolgozni Magyarországon. Az éjjel­nappali társadalom nem fenntartható, szól az indoklás. Továbbá egy sor egészségügyi és szo­ciológiai kimutatással példálóznak, mely szerint az embernek biztosítani kell a pihenéshez és a feltöltődéshez, valamint a szabad vallásgyakorláshoz való jogot, a vasárnapot pedig ma­ga a mindenható is erre találta ki, az ő akaratával pedig soha nem volt szerencsés szembefordulni. A KDNP ugyan nem he­lyez kilátásba semmiféle tíz csapást, ha ajavaslat nem arat si­kert, viszont megemlítik, hogy a család egységénekmegőrzé- se szempontjából szintén nem egy utolsó gondolat, hogy ál­lam bácsi segédletével otthon tartsák a háztartások minden tagját. Manapság ugyanis a legtöbb területen a hetedik napon is folyik a munka, mégpedig egyetlen megfontolásból, a ha­szonszerzés érdekében. Nem tartoznak ide olyan szolgáltatá­sok mint a busz- és vonatjáratok, vagy azok az ügyeletek, ame­lyek a biztonság érdekében indkoltak. Ezeknek vasárnapi pót­lékot javasol az említett törvénytervezet, nagyon helyesen. Ausztriába például teljesen felesleges vasárnap ellátogatni, minden zárva van, a tulajdonosok pedig inkább nem nyitnak ki, mint hogy megfizessék az alkalmazottak horribilis pótléka­it. Nálunk ellenben nyitva tartanak a plázák üzletei, de hogy­ne tartanának nyitva, amikor hétvégén mindenki rendületle­nülvásárol. És itt jön a dilemma. Ugyanis mi köze az államnak ahhoz, hogy melyik üzlet mikor tartson nyitva, továbbá, ha a nép úgy dönt, hogy vasárnap lepi el a plázákat, akkor az mi­nimum mindenkineka magánügye. Nehéz megtalálni azt az egyensúlyt, ahol az állam még egészséges mértékben avat­kozhat a magánszférába. A vasárnapi munka korlátozása vi­szont ésszerű ötletnek tűnik. Különösebben nem is kell speku­lálni rajta, a törvény indoklásában benne van, hogy mind az embernek, mind az ember környezetének szüksége van a pi­henésre, a városokból kitisztulna a szmog, csökkenne a zaj­terhelés, mindenki megtanulná, hogy a vasárnap arra van, hogy kikapcsolódjunk. Aki meg nem bírja ki, dolgozhat otthon a kertben, a ház körül. JEGYZET Jövőnk érdekében PÉTERFl SZONYA A Mosoly mint ajándék (a gyermekott­honokban élők baráti társasá­ga) harmad­szorkészített felméréstarról, miértválik szükségessé a veszélyeztetett családokban élő gyerekekin- tézeti elhelyezése, ületve mi gátolja visszatérésüketi csa­ládjukba. Bár az eltelt évek alatt a gyermekotthonok át­alakultak, családi jelleget öl­töttek, a társaság és a szociális tárca szerint el kellene érni, hogy míg a családban nemja­vul a helyzet, a kicsik nevelő­szülőkhöz vagy profi pótcsa­ládokhoz kerüljenek. A legki­sebbek elhelyezése megold­ható, a 10-15 évesek átmene­ti nevelését kevesenvállalják. Érthető a felnőttek ódzkodása is, számtalan rossz beidegző­désről kell leszoktatni, lelki traumától megszabadítani a tinit, aki sokszor nem érti, mi­értvonták kimegszokottkör- nyezetéből. Mivel a szülők egyre képtelenebbek önerő­ből kilábalni a nehéz helyzet­ből, gyakori, hogy vészhely­zetben a gyereket, gyerekeket intézetben kell elhelyezni. Nehéz a többgyerekes csalá­dokban megoldani ezt a kér­dést, alig van olyan intéz­mény, amely képes testvérek befogadására. Afelmérés fényt derített arra is, hogy a gyermekotthonok lakóinak zöme jelenleg is roma csalá­dokból származik. A szülők nagyrészemégaz alapiskolát sem végezte el, többségük tar­tósan munkanélküli. Általá­ban a harmincévesek élete lesz elviselhetetlen. Acsalád széthullásánakfő oka a pénz­telenség, a rossz lakásviszo­nyok, újabban az anya alkoho­lizmusa. Pedig ha a gyermek- otthonokban élők (5200 gye­rek) szülei anyagi támogatást kapnának, a gyerekek több mint 50 százaléka visszatér­hetne családjába. Bár a gyer­mekotthonokra továbbra is szükség lesz, a szociális tárca a közeljövőben- európai pén- zekbevonásával-acsaládvé- delmi dolgozók hálózatának és aprofipótcsaládokszámá- nakbővítéséttervezi, miköz­ben növelni kívánja anyagi támogatásukat, és fokozni akaija társadalmi helyzetük megerősítését. A gyerekek alapvető joga, hogy családban nőjenek fel, ám ha erre nincs lehetőség, a társadalom kötelessége a le­hető legkedvezőbb pótmeg­oldás biztosítása - a jövőnk érdekében.

Next

/
Thumbnails
Contents